Élet és Tudomány, 1996. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-26 / 4. szám
mm A „SOKNEVŰ” SZARVASGOMBA kzött élt Theophrasztosz cranion néven említi. Később, Linnénél Lycoperdon cervinumként jelenik meg, mások pedig Elaphomycesnak nevezték (elaphosz-szarvas). A nemzetség tudományos nevének, a Tuberusnak az eredete homályba vész, és szinte megmagyarázhatatlan. Hollós László szerint (lásd A gombák királya című cikkünket. - A szerk.) a tuber szó a földi daganatot jelentő tumores terrae, tubera terrae kifejezésből származik. Ugyanakkor az idevágó legrégibb magyar nyelvemlékünkben, a híres, valószínűleg a XIV. század végén lejegyzett „Besztercei szószedet”ben Thuber taplow-t találunk, vagyis a szótár a szarvasgombát taplónak mondja. A nyári szarvasgombának (Tuber aestivum) nagyon sok tájneve alakult ki: drága pöfeteg, trifola vagy trufola, helyenként pedig gímgomba, szarvaska a neve. Veszprém megye német ajkú falvaiban Erdbrotként emlegetik, Somogyban pedig földi kenyérnek, földi krumplinak mondják, ami bizonyára a veszprémi név fordítása. Bizonyos vidékeinken a korallgombákat nevezik szarvasgombának, mert ezek formája nagyon emlékeztet a szarvas agancsára. A nyelvészek a szarvasgomba olasz (tartufo, tartuffoli, trifolo, triffolo, triffola), francia (truffe), angol (truffle), spanyol (trufa), német (Trüffel), orosz (trifel) stb. nevét jó okkal az arab terfez szóból származtatják. Alighanem a ma Terfeziaként ismert nemzetség gombái azok, amelyeket a római lakomákra szállítottak Afrikából, vagyis Európa az araboktól tanulta meg a föld alatt élő gombák élvezetét. B. T. szarvasgomba magyar elnevezése a latin Fungus cervinus szó szerinti fordítása. Ezt a gombát már az ókorban is ismerték. A Kr. e. 372 és 287 körimnék-e, hogy létezik 472 körte, 423 alma, 136 szilva, 27 cseresznye és 17 meggyfajta? Ennyit írt ugyanis le Magyarországon elsőül a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Bereczki Máté, a gyümölcsészet egyik legnagyobb alakja. Az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is. És hogy mi módon — a gyümölcsöt kettévágva, nedves lenyomatot készítve — rajzolta és írta le az ismertetőjegyeket, azt is megtudhatjuk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum február végéig látogatható Bereczki Máté emlékkiállításán. Bagyinszkiként látta meg a Romhányban napvilágot 1824-ben. Szegény sorsú családja alig tudta támogatni tanulmányait, Vácott „latin iskolában”, majd Budapesten a jogi egyetemen tanult s szerzett diplomát. Akkor, amikor Pesten forradalmi szelek fújtak, Petőfivel, Vasvárival, Jókaival ott volt a márciusi ifjak között, s ott a csatatéren is a Kossuth-féle pesti szabadcsapatban. Hősiességéért tiszti rangot kapott. A szabadságharc bukása után bujdosás, üldöztetés volt osztályrésze. Teleki Blanka és egykori iskolatársai segítségével menekült. Közkegyelemben részesült 1857-ben, de nem akart hivatalt vállalni. Magántanítónak szegődött. Ám amint felcsillant a remény az alkotmányos viszonyok megteremtésére, Kossuth üzenetére hat erdélyi falu közjegyzőségét vállalta el. A remény nem tartott sokáig, s újból a magántanítóság segített. Tíz évre szerződött egy Csanád megyei bérlő, egykori honvédbajtársa, Sármezei Antal gyermekeinek tanítójául egy kincstári birtokon. „Itt vette kezdetét pomológiai törekvésem — írta egy levelében —, itt, ahol érkezésem idején csak néhány beteg meggy- és akácfa volt, telepítettem egy körülbelül négy magyarholdnyi nagy gyümölcskertet. Itt most több mint ezer fa áll, valamennyi az én nemesítésem, minden gyümölcsfajta különböző változatából. ” Harminchárom évig, haláláig építette gyümölcskertjét Mezőkovácsházán, Kunágota pusztán. Itt hozta létre az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. A fajták nagy részét német, francia, belga, holland pomológusoktól hozatta, a szaporítóanyagot megbízható hazai faiskolákból. Mintagyümölcsösének az országban, Európában, de még a tengerentúlon is híre volt. Pedig a gyümölcsészettel autodidakta módon ismerkedett meg. Szakkönyveket olvasott, gyűjtött, megszerezte mindazt, ami a témában fontos lehetett itthon és külföldön. Nyolc hazai és külföldi gyümölcsészeti egyesület — köztük a belga Van Mons Társaság, a Német Pomológiai Egyesület — fogadta tiszteletbeli tagjává. Amit megtanult, felkutatott, azt továbbadta. Tanítványokat nevelt, szakcikkeket írt hazai és külhoni kertészeti lapoknak. Megírta négykötetes művét, a Gyümölcsészeti vázlatokat, amely mindmáig a gyümölcstermelők „valóságos bibliája”. Az 1877 és 88 között lejegyzett első magyar összefoglaló gyümölcsfajta-leírás történeti értéke és gyakorlati haszna mindmáig egyedülálló. Tevékenységét összefoglalva így írt egy barátjának: „Én hazámnak szenteltem életemet, mindenemet, anyagi és szellemi tehetségemet, amit építettem — kertemet nem magamnak, nem principálisomnak, hanem a hazának építettem... ” Bereczki Máté a tudós, a gyakorlati termesztő, a hazai gyümölcsészet atyja, tanítómestere volt. Kertjét, megtakarított pénzét, könyvtárát a TIT-re hagyományozta. December 9-én volt száz éve, hogy elhunyt. A szakma emléküléssel, a közönség a Mezőgazdasági Múzeum-beli kiállítással emlékezhet rá. (K. M.) --r*s/?r i//. ^ £ j ^ jpy/U'7T1. 0.J /-- 1 26 ■ Élet és Tudomány ■ 1996/4