Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1998-09-04 / 36. szám
Vitriolos folyó A spanyolországi Rio Tinto „vize” nehézfémekben gazdag, és 2 körüli átlagos pH-értéke a kénsavéval vetekszik. Halott világnak vélhetnénk, holott hemzseg benne az élet: hatalmas zöldalga- és fonalas gombatelepek nőnek vizében. „Valahányszor felkeressük, valami újat fedezünk föl benne" — mondja Ricardo Amils professzor, a Madridi Egyetem mikrobiológiai laboratóriumának vezetője, aki a folyó gazdag élővilágát 1990-ben fölfedezte a tudomány számára. „Már több mint 1300 fajt gyűjtöttünk be, köztük baktériumokat, gombákat és algákat. De a valóságos szám ennél is jóval nagyobb lehet. ” Régebben — mielőtt Amils professzor és munkatársai megkezdték a 93 kilométer hosszú folyó vizsgálatát — úgy vélték, hogy savassága annak a közeli rézfejtőnek tulajdonítható, amely a világ egyik legnagyobb és legrégebbi ilyen bányája. Ám a történelmi feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a folyó mindig is ilyen vizű volt, és Amils szerint éppen ezért nyitottak ott fémbányákat már a Kr. e. 3000 táján. A főként aranyat és ezüstöt bányászó rómaiak Urberónak, a föníciaiak „tűzfolyó”-nak, az arabok „kénsavfolyó”-nak nevezték; mai neve spanyolul festéket jelent. Amils vélekedését az is alátámasztja, hogy a bányákból származó szennyeződéstől eltérően, amely forrásától távolodva rohamosan csökken, itt az alacsony pH- érték és a nagy fémkoncentráció (vas, arzén, kadmium és nikkel) a folyó teljes hosszában alig változik, és csupán a torkolat közelében gyengül észrevehetően. Vizsgálataik alapján a kutatók most úgy vélik: mindezt különféle baktériumok okozzák, például a Thiobacillus ferrooxidans, amely igen gyakori ott, és képes oxidálni a ként és a vasat. Ezektől az oxidoktól kapta a Rio Tinto a maga rőt színárnyalatát és nevét. Más baktériumok — amelyeknek a működése még kevésbé ismeretes — a fémszulfidokból kénsavat és nehézfémionokat „gyártanak”. Ebben a savas pokolban számtalan alga él, bár egyelőre a kutatók számára is rejtély, hogy miképpen. Mindenesetre az általuk termelt oxigénbuborékoktól szinte pezseg a víz. A kutatók szerint lehetséges, hogy az alga- és gombafajok valamiféle szimbiózist alakítottak ki. „Az evolúcióban számos hasonló példát ismerünk, ahol a fajok együttesen birkóznak meg a számukra külön-külön leküzdhetetlen nehézségekkel” — állítja Amils.. „Ha az ilyen együttélés tartósan fennmarad, az új fajok kialakulására — szimbiogenezisre — vezethet. ” A professzor úgy véli: ha valóban ez a helyes magyarázat, akkor e szimbiózisok feltárása közelebb vihet az élet kialakulásának és korai fejlődésének megértéséhez. A Rio Tinto életkörülményei a mostantól számított 2,5 milliárdtól a 600 millió évig tartó Proterozoikum szélsőséges feltételeihez hasonlítanak, s ezt az óriási időívet az akkori anaerob és aerob élőlények talán hasonló szimbiózisokkal hidalták át. De a Rio Tinto különös élővilágából a Földön kívüli élet lehetőségeit kutató biológusok is ötleteket meríthetnek, hiszen az ottani baktériumok akár a Marson is megélnének... (Scientific American) Felnyitották a spanyolnátha áldozatainak sírját A norvég hatóságok engedélyezték egy nemzetközi kutatócsoportnak, hogy Svalbard térségében augusztus 19-én megkezdjék hét norvég bányász közös sírjának felnyitását. A bányászok 1918-ban spanyolnáthában hunytak el. A kutatók Kirsty Duncan kanadai tudós vezetésével azt remélik, hogy az év nagy részében hótakaró alatt lévő Longyearbyen temetőből 2-2,5 méter mélységből kiásott maradványok mikrobiológiai vizsgálatával többet tudhatnak meg erről a halálos vírusról. A spanyolnátha néven elhíresült vírus az első világháború végén söpört végig Európán, s néhány hét leforgása alatt több áldozatot szedett, mint az öt évig tartó háború. Egész családok haltak ki Európaszerte a járvány következtében. A mikrobiológusok először a vírus eredetét szeretnék kinyomozni. Kutatásaik segítségével a ma még legyőzhetetlen vírusokról akarnak többet megtudni. A sír felnyitására három hét áll a kutatók rendelkezésére, és ha kell, dinamitot is használni fognak. (Le Monde) röviden Az Élet és Tudománynak és a Petőfi rádió Gordiusz műhelyének ÖSSZEÁLLÍTÁSA ♦ SJOORSJOODJURET - A HARCSA. Egy hétszáz éves legenda szerint egy közép-svédországi tóban a Nessihez hasonló szörny lakik, ám ezt épp úgy nem látta senki, mint amazt. A Loch Nessi szörny egyik szakértője úgy gondolja, hogy egy-egy óriáshal lehet a két legenda alapja. Loch Nessben egy tokhal, Svédországban pedig egy harcsa. Mindkét faj három méteresre is megnőhet. Emlős sem a skót, sem a svéd tóban nem élhetne észrevétlenül, és nem maradna életben a jég alatt télvíz idején - magyarázza a skót szakértő. • Fémionkonferencia. A fémionoknak az élő szervezetekben betöltött szerepéről tartanak konferenciát Szegeden. A szervezetben kis mennyiségben is létfontosságúak lehetnek, de előfordulhat, hogy mérgezőek. A fémionok a táplálékkal, az anyagcsere-folyamatokkal vagy fémtartalmú gyógyszerkészítményekkel jutnak a szervezetbe. Az egészséges szervezet a feleslegben levő fémionokat megköti és kiüríti, de ennek a képességnek is vannak korlátai. A konferencián különösen sok szó esett az alumíniumról és a vasról. A vashiány és a vasfelesleg egyaránt betegség, ezért a tudósok azt kutatják, hogy lehet megteremteni a szervezetben az ideális vasmennyiséget. # Sugárzó félsziget. A Barentstengerbe nyúló Kola-félsziget az orosz haditengerészetnek az Atlanti-óceán északi részébe vezető folyosója. A valamikor nagy erejű szovjet északi flotta támaszpontján még 155 nukleáris tengeralattjáró állomásozik, közülük 71 gazdátlan, és van még 8 atomjégtörő is. A pusztuló hajók aggasztják a nyugati szomszédokat: egy jelentés szerint a világ óceánjait érő nukleáris hulladéknak körülbelül a kétharmada a Kola-félszigetnél kerül a vízbe. • VX-ideggáz Szudánban. Az amerikai hírszerzés által a szudáni Sifa vegyi üzem melletti területről szerzett talajmintában a VX nevű ideggáz egyik alapanyagát találták meg, amelyet a polgári iparban nem használnak. Az EMPTA néven emlegetett vegyületből két lépésben állítják elő a VX-gázt. Az Egyesült Államokban úgy tudják, hogy iraki tudósok segítettek a harci gáz alapanyagának előállításában. Élet és Tudomány ■ 1998/36 ■ 1 147