Élet és Tudomány, 2003. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2003-05-30 / 22. szám
íj- A katonahangyák dacoltak az evolúcióval A zsákmányukat vak és mohó ösztönöktől vezérelten „hadoszlopokban” lerohanó katonahangyák a természet legrégebbi önmagukról szerveződő haderői, ráadásul egy új felfedezés szerint fittyet hánynak a fejlődésbiológusok hagyományos elképzeléseinek is. Eddig ugyanis az volt az általánosan elfogadott vélekedés, hogy a katonahangyák az évmilliók során egymástól függetlenül fejlődtek ki a különböző kontinenseken. Most viszont kiderült, hogy semmi efféle nem történt. A Cornell Egyetem kutatói ősmaradványok és mai fajok összehasonlító genetikai vizsgálata alapján arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a Földön ma élő valamenynyi katonahangyafaj közös eredetű, és a még a dinoszauruszok uralta 100 millió évvel ezelőtti idők óta lényegében semmit sem változtak. „A biológusok már régóta töprengtek azon, mi magyarázhatja, hogy a katonahangyák — amelyeknek a királynője nem képes repülni és a szél sem tudja odébb fújni, olyan szembeötlően hasonlók világszerte. Most kiderült: e hangyafajok az evolúció során csupán egyetlenegyszer, még a középső krétaidőszakban fejlődtek ki, és azóta lényegében fittyet hánynak az evolúcióra ” - mondta Sean Brady entomológus, a Cornell kutatócsoportjának vezetője. A katonahangyák sok tekintetben különböznek a megszokottabb hangyafajoktól, amelyekkel például kertjeinkben, illetve kirándulásokon erdőn-mezőn találkozhatunk. Közös jellegzetességeiknek, amelyeket együttesen a kutatók „katonahangya-szindrómának” neveznek, három fő vonása van: a nomád „életmód”, a zsákmány előzetes felderítés nélküli vad letámadása, és a szárnyatlan királynő szinte páratlan termékenysége, amelynek köszönhetően havonta akár 4 millió tojást is lerakhat. Annak ellenére, hogy e közös tulajdonságok a világ valamennyi katonahangyafajánál kimutathatók, a tudományos közlemények mindeddig magától értetődő kiindulópontként kezelték, hogy a katonahangyák e jellegzetes vonásokat a Gondwana szuperkontinens 100 millió évvel ezelőtti szétdarabolódását követően valamennyi szárazföldön külön-külön fejlesztették ki. Brady és munkatársai 30 ma élő hangyafaj és 20 fosszilis minta DNS-ét vizsgálták meg. Az újvilági fajok az Ecitoninae, az óvilágiak az Aenictinae és a Dorylinae családokba tartoztak. A kutatók meghatározott szempontok alapményeként megállapították, hogy valamenyi fajban megtalálhatók ugyanazok a közös genetikai mutációk. „Márpedig ha ez így van, ebből arra kell következtetnünk, hogy ugyanabból a közös ősből fejlődtek ki, és azóta lényegében változatlanok” — mondta Brady. Ezzel megdőlt az eddig nyilvánvalónak tartott feltételezés, miszerint az Ó- és az Újvilág katonahangjái a különböző kontinenseken egymástól függetlenül fejlődtek volna ki, bebizonyosodott viszont, hogy az evolúció során a katonahangyák csupán egyszer - még a hajdani Gondwana őskontinensen - fejlődtek ki. Brady és munkatársai a katonahangyák viselkedését több expedícióban vizsgálták az Amazonas dzsungeleiben, a brazil szavannán és a Sao Paulóhoz közeli tengerparti esőerdőkben. Mint Brady elmondta, időről időre katonahangyák több milliós „hadoszlopai” masíroztak keresztül a táborhelyeken, mint hömpölygő vörös folyam. Jóllehet, a menetelő hangyák szinte nesz nélkül vonultak, útvonalukról mégis számos jel árulkodott. „Más rovarok pánikba estek, és a hódító sereg előli menekülésük közben meglehetősen nagy zajt csaptak — mesélte Brady. — A levegőben hangyaevő madarak követték a félelmetes hadoszlopok vonulását, és gazdag lakomákat csaptak a mögöttük hagyott maradványokon. Hallottuk más rovarok sikoltozó ciripelését, és egyéb apróbb állatok fejvesztett menekülésének zajait. Semmi kétség: valamennyien tudták, milyen fenyegetés nyomul felé* Platón , nem hamisítvány • _____,_________ _______ 7 ^MUSEUM of anthropology ke t. A nagy görög filozófus szoboros portréja száz éve áll a viták középpontjában: a vita arról folyik, hogy nem XX. századi hamisítjavány-e a portré. Stephen G. Miller, a Berkeley klasszikafilológiai professzora most — hosszú vizsgálatok eredményeként — igazolta a szobor eredetiségét. A Berkeley Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology gyűjtemé nyében lévő Platón szobor ritka ábrázolás. A filozófust nem mint rendkívün négy gént választottak ki, amelyeket egymással összehasonlítva próbálták meghatározni a fajok közti rokonsági kapcsolatokat. „Ennek alapján lényegében egy genetikai családfát állítottunk fel, majd megvizsgáltuk annak »évgyűrűit«, hogy kiderítsük, hogyan ment végbe az evolúció" — mondta Brady. A kutatók a ma élő fajok és a fosszilis minták között a genetikai adatok mellett a morfológiai (alaktani és szerkezeti) infonációkat is összevetették egymással, hogy meghatározhassák a különféle fajok „korát”. Mindennek ered 83- jük.” Forrás: www.cornell.edu/ Kép: Sean Brady/Cornell University If I CORNELL [ UNIVERSITY Elet és Tudomány ■ 2003/22 ■ 675 o a N 'lu 2001 ui