Élet és Tudomány, 2011. január-június (66. évfolyam, 1-25. szám)
2011-05-20 / 20. szám
mányos pókokat is. Az előbbieken kívül a zsákmányállatok listája igen hosszú, így szerepel rajta egyebek között lószúnyog, szöcskék, ormányos- és levélbogarak, legyek és bogárlárvák is. A fiókák táplálékában rendszeresen előfordul csiga, mivel fejlődő csontozatuknak fontos kalciumforrása a csigaház. Nedvdús termések — főleg bodza — fogyasztását nyár végén és ősszel figyelhetjük meg. Télen elsősorban bogarakat, pókokat, tetveket, rovarlárvákat és petéket zsákmányol. Ebben az időszakban gyakrabban keresi táplálékát talajszinten. Szívesen fogyaszt különböző növényi magvakat, így többek között a madárkeserűfű magját. A mesterséges madáretetők gyakori vendége. Kóborló apróság A széncinege állandó madarunk. Nem vonul, csak szükségből, kedvezőtlen viszonyok esetében. Testalkata, lekerekített szárnyai sem kedveznek hosszabb távolságú mozgásában. Ennek ellenére ez a mintegy 20 grammos madár képes nagyobb távolságokra is eljutni. Ősszel és télen többnyire rokon fajokkal, továbbá csuszkákkal és fakúszókkal vegyes csapatokban kóborol. Kisebb-nagyobb távolságú téli kóborlásai általánosnak mondhatók. A faj kóborlására, vonulására vonatkozó adatokat a madárgyűrűzési adattárból ismerjük. Az elmúlt közel hat évtized során mintegy 150 000 széncinegét gyűrűztek meg a madarak vonulásával foglalkozó kutatók. Az eddigi adatok alapján a tőlünk északabbra költő egyedek egy része nálunk telel. A téli időszakban északról érkező példányok is megjelenhetnek hazánkban. Az elmúlt 6 évtizedben 32 hazánkban gyűrűzött példány került kézre külföldön, ugyanakkor 6 külföldi gyűrűs madarat fogtak be itthon. A legtöbb hazai gyűrűzött madár a szomszédos országokban került emberkézbe, illetve a szomszédos országok gyűrűs madarai kerültek elő hazánkban. Egy részük azonban téli kóborlása során meszszebbre is eljuthat. A legnagyobb távolságot egy Nyugat-Oroszországban, hazánktól 1 734 kilométere gyűrűzött, majd nálunk kézre került madár tette meg. Hazánkban gyűrűzött fióka viszont Nyugat- Oroszországból került elő. De találtak magyar gyűrűs madarat Norvégiában és Olaszországban is, ugyanakkor egy Svájcban gyűrűzött egyed hazánkban került ismét kézre. Mit tehetünk? A széncinege gyakori madarunk, melyre nagyfokú alkalmazkodóképesség jellemző. Hazai állományát 1—1,3 millió párra, az európait mintegy 40 millió párra becsülik a szakemberek. Európai állománya stabil, míg a hazai populáció a legutóbbi években határozott emelkedést mutat. A hagyományos, madárodúval történő madártelepítés az egyik legrégebbi aktív természetvédelmi eljárásnak tekinthető. A múlt század elején igen nagy kultusza volt a kiskertek madárvédelmének, amelyet Csörgey Titusz, a Madártani Intézet akkori igazgatója kezdeményezett. Munkásságát a nyomdokain haladó Vertse Albert folytatta. Ennek a mozgalomnak a legismertebb, leggyakrabban és legkönnyebben megtelepíthető madara volt a széncinege. Az év madara szívesen elfogadja a kertekbe kihelyezett mesterséges madárodúkat. ,,B” típusú, 32 milliméteres röpnyílású madárodúval könnyen megtelepíthető. Nagyobb kertekben, parkokban a terület fáitól és cserjéitől függően hektáronként négy—hat odút célszerű kihelyezni. Megtelepedésükkel, bizalmas viselkedésükkel, énekükkel sok örömet szerezhetnek a kerttulajdonosoknak. Mire az írás megjelenik, cinegéink már javában költenek. De még most sem késő odút kihelyezni. Ha minden olvasó egyegy odút kihelyezne, ezzel sokat segíthetnénk az év madarán. Azt azonban jó tudni, hogy a most kihelyezett odúban legfeljebb a másodköltésben résztvevő egyedek telepedhetnek meg. Akkor se keseredjünk el, ha az idén nem lettek lakói a kihelyezett odúnak. A jövő évben megtelepedésükre jóval nagyobb az esély. A szervezett téli madáretetésnek majdnem két évszázados hagyományai vannak. A téli madáretetéssel elősegíthetjük énekesmadaraink áttelelését, bár ebben jó adag emberi önzés is rejtőzik, hiszen a legtöbb ember számára egy forgalmas téli etető szemlélése kikapcsolódást, felüdülést nyújt. Emellett persze óriási a szemléletformáló szerepe is a természetvédelem terén. Hiszen a téli madáretetéssel megszerettethetjük a gyerekekkel a madarakat, és ezen keresztül magát a természetet. A téli etetést november végén vagy december elején tanácsos elkezdeni, amelyet ezután folyamatosan kell végezni télvíz idején, általában február végéig. Enyhébb időszakban kevesebb elemózsiát adjunk, ellenben kemény hidegek esetén emeljük a napi adagot. Fontos, hogy csak olyan táplálékkal etessünk, amely megfelel a madarak számára. Elsősorban olajos magvakkal, így napraforgóval, tökmaggal, dióbéllel, valamint faggyú kihelyezésével segíthetjük elő sikeres áttelelésüket. Andrási Pál 626 ■ Élet és Tudomány - 2011/20