Élet és Tudomány, 2012. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
2012-07-06 / 27. szám
o CQN ui * O in ui A Tejútrendszer jövője A NASA csillagászainak sikerült végre nagy biztonsággal előrejelezni a Tejútrendszerünket (s benne a Napunkat és bolygórendszerünket) érintő legközelebbi jelentős kozmikus esemény - galaxisunk gigantikus szembeütközése a szomszédos Androméda, más néven: M31 galaxissal — részletes forgatókönyvét. A mostantól számítva 4 milliárd év múlva bekövetkező kozmikus karambolban a két galaxis egybeolvad és belsőleg alaposan átrendeződik, nagy valószínűséggel Napunk is messze sodródik jelenlegi helyzetéből, ám a Naprendszert és Földünket ez nem fenyegeti közvetlen megsemmisüléssel. „Számításaink szerint statisztikai hibahatáron belül van annak valószínűsége, hogy a két galaxis között totális ütközésre kerül sor” — mondta Rooland van der Mard, az Űrtávcső Tudományos Intézet (STScI) csillagásza, a kutatócsoport vezetője. A számítások elvégzését hosszú, fáradságos és rendkívül pontos megfigyeléssorozat tette lehetővé, amelynek során a NASA Hubble-űrtávcsövével követték nyomon az Androméda-galaxis mozgását. Az Androméda ma 2,5 millió fényévre van tőlünk, de folyamatosan közeledik felénk a két galaxis a mindkettőt beágyazó sötét anyag gravitációjának hatására. „Közel egy évszázadnyi próbálkozás után végre sikerült tiszta képet kapnunk Tejútrendszerünk és az Androméda-galaxis jövőjéről az elkövetkező néhány milliárd évre” - mondta Sangmo Tony Sohn, az STScI csillagásza, aki szintén részt vett a csoport munkájában. A Hubble-űrtávcső pontos adatain alapuló számítógépes szimuláció szerint az ütközés 4 milliárd év múlva fog bekövetkezni, majd további 2 milliárd év alatt megy végbe a két galaxis teljes egybeolvadása egyetlen hatalmas elliptikus galaxissá - amilyenhez hasonlókat ma is megfigyelhetünk a közeli Világegyetemben. Jóllehet a két galaxis frontálisan fog ütközni, a bennük lévő csillagok olyan hatalmas távolságokra vannak egymástól, hogy a galaxisok ütközése során nem fognak egymással közvetlenül találkozni, viszont a megváltozó gravitációs környezet más pályákra fogja őket kényszeríteni az új galaxis centruma körül. A szimuláció eredménye szerint a Naprendszer nagy valószínűséggel a Tejútrendszerben elfoglalt mostani helyzetétől jóval távolabbra kerül majd az új centrumtól. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy idővel az Androméda kis kísérője, a Triangulum galaxis (M33) is „beszáll” az ütközésbe, és beolvad az Androméda/Tejútrendszer párosba. Annak, hogy ezt megelőzően még magával a Tejútrendszerrel ütközzön, elhanyagolható a valószínűsége. A Világegyetem gyorsuló ütemben tágul, emiatt nő a galaxisok közti átlagos távolság, és a köztük végbemenő ütközések egyre ritkábbá válnak, egy nagyon távoli jövőben meg is szűnnek. A múltba visszatekintve ezzel éppen ellentétes tendenciát látunk: a mostaninál kisebb Fázisképek az Androméda és a Tejútrendszer összeolvadásának folyamatából: A: Napjainkban; B: 2 milliárd év múlva a közeledő Androméda-galaxis már észrevehetően nagyobbnak látszik; C: 3,75 milliárd év múlva az Androméda uralja a látómezőt; D: 3,85 milliárd év múlva az égboltot „lángba borítja" a születő új csillagok fénye; E: 3,9 milliárd év múlva a szapora csillagképződés folytatódik; F: 4 milliárd év múlva az árapályerők hatására az Androméda és a Tejútrendszer alakja is torzulni kezd; G: 5,1 milliárd év múlva az Androméda és a Tejútrendszer magja két óriási fénylő foltnak tűnik; H: 7 milliárd év múlva az összeolvadt galaxisok egyetlen hatalmas elliptikus galaxist alkotnak, amelynek egyetlen fénylő magja uralja az éjszakai égboltot KÉPEK: NASA; ESA, Z. LEVAY, R. VAN DER MAREL, STSCI, T. HALLAS, A. MELLINGER ,Nmns_ 356 Az éjszakai égbolt 3,75 milliárd év múlva, az Androméda (balra) uralja Az Androméda és a Tejútrendszer közeledésének vázlata (az Andromédától a látóteret, és gravitációs hatása már kezdi eltorzítani a Tejútrendszert jobbra fönt látható kisebb Triangulum-galaxis később szintén beolvad) 836 • Élet és Tudomány ■ 2012/27