Élet és Tudomány, 2012. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

2012-07-06 / 27. szám

o CQN ui * O in ui A Tejútrendszer jövője A NASA csillagászainak sikerült végre nagy biztonság­gal előrejelezni a Tejútrendsze­rünket (s benne a Napunkat és bolygórendszerünket) érintő legközelebbi jelentős kozmi­kus esemény - galaxisunk gigantikus szembeütközése a szomszédos Androméda, más néven: M31 galaxissal — rész­letes forgatókönyvét. A mos­tantól számítva 4 milliárd év múlva bekövetkező kozmikus karambolban a két galaxis egy­beolvad és belsőleg alaposan átrendeződik, nagy valószínű­séggel Napunk is messze sod­ródik jelenlegi helyzetéből, ám a Naprendszert és Földünket ez nem fenyegeti közvetlen meg­semmisüléssel. „Számításaink szerint statiszti­kai hibahatáron belül van annak valószínűsége, hogy a két galaxis között totális ütközésre kerül sor” — mondta Rooland van der Ma­rd, az Űrtávcső Tudományos Intézet (STScI) csillagásza, a kutatócsoport vezetője. A számítások elvégzését hosszú, fárad­ságos és rendkívül pontos megfigyelés­sorozat tette lehetővé, amelynek során a NASA Hubble-űrtávcsövével követték nyomon az Androméda-galaxis moz­gását. Az Androméda ma 2,5 millió fényévre van tőlünk, de folyamatosan közeledik felénk a két galaxis a mind­kettőt beágyazó sötét anyag gravitáció­jának hatására. „Közel egy évszázadnyi próbálkozás után végre sikerült tiszta képet kapnunk Tejút­rendszerünk és az Androméda-galaxis jö­vőjéről az elkövetkező néhány milliárd évre” - mondta Sangmo Tony Sohn, az STScI csillagásza, aki szintén részt vett a cso­port munkájában. A Hubble-űrtávcső pontos adatain alapuló számítógépes szimuláció szerint az ütközés 4 milliárd év múlva fog be­következni, majd további 2 milliárd év alatt megy végbe a két galaxis teljes egybeolvadá­sa egyetlen hatalmas elliptikus galaxissá - amilyenhez hason­lókat ma is megfigyelhetünk a közeli Világegyetemben. Jóllehet a két galaxis fron­tálisan fog ütközni, a bennük lévő csillagok olyan hatalmas távolságokra vannak egymás­tól, hogy a galaxisok ütközése során nem fognak egymással közvetlenül találkozni, vi­szont a megváltozó gravitá­ciós környezet más pályákra fogja őket kényszeríteni az új galaxis centruma körül. A szimuláció eredménye szerint a Naprendszer nagy valószí­nűséggel a Tejútrendszerben elfoglalt mostani helyzetétől jóval távolabbra kerül majd az új centrumtól. A helyzetet némileg bonyo­lítja, hogy idővel az Andro­méda kis kísérője, a Triangu­lum galaxis (M33) is „beszáll” az ütközésbe, és beolvad az Androméda/Tejútrendszer párosba. Annak, hogy ezt megelőzően még magával a Tejútrendszerrel ütközzön, elhanyagol­ható a valószínűsége. A Világegyetem gyorsuló ütemben tá­gul, emiatt nő a galaxisok közti átlagos távolság, és a köztük végbemenő ütkö­zések egyre ritkábbá válnak, egy nagyon távoli jövőben meg is szűnnek. A múlt­ba visszatekintve ezzel éppen ellentétes tendenciát látunk: a mostaninál kisebb Fázisképek az Androméda és a Tejútrendszer összeolvadásának folyamatából: A: Napjainkban; B: 2 milliárd év múlva a közeledő Androméda-galaxis már észrevehetően nagyobbnak látszik; C: 3,75 milliárd év múlva az Androméda uralja a látómezőt; D: 3,85 milliárd év múlva az égboltot „lángba borítja" a születő új csillagok fénye; E: 3,9 milliárd év múlva a szapora csillagképződés folytatódik; F: 4 milliárd év múlva az árapályerők hatására az Androméda és a Tejútrendszer alakja is torzulni kezd; G: 5,1 milliárd év múlva az Androméda és a Tejútrendszer magja két óriási fénylő foltnak tűnik; H: 7 milliárd év múlva az összeolvadt galaxisok egyetlen hatalmas elliptikus galaxist alkotnak, amelynek egyetlen fénylő magja uralja az éjszakai égboltot KÉPEK: NASA; ESA, Z. LEVAY, R. VAN DER MAREL, STSCI, T. HALLAS, A. MELLINGER ,Nm­­­­n­s_­ 356 Az éjszakai égbolt 3,75 milliárd év múlva, az Androméda (balra) uralja Az Androméda és a Tejútrendszer közeledésének vázlata (az Andromédától a látóteret, és gravitációs hatása már kezdi eltorzítani a Tejútrendszert jobbra fönt látható kisebb Triangulum-galaxis később szintén beolvad) 836 • Élet és Tudomány ■ 2012/27

Next