Élet és Tudomány, 2015. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-13 / 7. szám
eltávolításához, egy tucatnyi után pedig már pormentesen csillogott a felület, s mi több, teljesen száraz volt. (Videó: https://www.youtube.com/ watch?v=FLegmQ8_dHg&x-ytc=84838260&x-gtts=1422327029) A lehetséges alkalmazások körét felvázolva Guo lelkesen ecsetelte a fejlődő országokban megnyíló lehetőségeket. Például vízben szegény területeken, ahol a víz minden cseppje érték, olyan esővízgyűjtőket lehetne építeni, amelyeknek nem kell meredekfalú tölcsér alakját követni, ha a fal anyaga vízlepergető anyagból készül. Az egyébként vízöblítéses WC-k is is jóval víztakarékosabban működhetnek kihasználva az anyag vízlepergető és öntisztuló képességét. Nem véletlen, hogy e lehetőségekre tekintettel a Bill és Melinda Gates Alapítvány is kiemelten támogatja Guoék kutatásait. Ehhez azonban mindenekelőtt hatékonyabbá, gyorsabbá és olcsóbbá kell tenni az eljárást. Guo és munkatársai most ezen dolgoznak. Jelenleg 1 négyzethüvelyknyi (nagyjából 6,5 négyzetcentiméteres) felület megmunkálása 1 órát vesz igénybe. Az ultrarövid, femtoszekundumos (a másodperc ezred billiomod része) lézerimpulzus csúcsteljesítménye pedig e töredékpillanatban eléri az Egyesült Államok teljes elektromos hálózatának teljesítményét! Az eljárás hatékonyabbá tételével szinte végtelen számú további lehetőség adódik a fémek különféle tulajdonságainak kombinációjából. Csak egyetlen példa: a fekete színt (erős fényelnyelést) víztaszítással és öntisztulással kombináló felületek kiválóak lehetnek nem rozsdásodó, kevés tisztogatást igénylő napelemekhez. Forrás: www.rochester.edu/newscenter/ superhydrophobic-metals-85592/ Egy nemzetközi csillagászcsoport a Kepler-űrtávcső megfigyelései nyomán egy közeli vörös törpe körül három, a Földnél alig nagyobb bolygót fedezett fel, amelyek közül a csillagtól legtávolabb keringő a lakható zónában található, azaz felszínén a víz cseppfolyós állapotban is létezhet. A felfedezésről a kutatók az Astrophysical Journalban számoltak be. A tőlünk 150 fényévre levő EPIC 201367065 jelű csillag egy hűvös M típusú vörös törpe, amelynek tömege mintegy fele a Napénak, és egyike a tíz olyan legközelebbi szomszédunknak, amelyeknél a csillag korongja előtt átvonuló (tranzit) bolygó(ka)t fedeztek fel. Közelségének köszönhetően a csillag elég fényes ahhoz, hogy a csillagászok az előtte átvonuló bolygók légkörének összetételét is vizsgálhassák, és megállapítsák, mennyiben hasonlóak a Földéhez, és vajon alkalmasak lehetnek-e élet kifejlődésére? A három bolygó átmérője (a csillagtól kifelé haladva) 2,1-szerese, 1,7-szerese és 1,5-szerese a Földének. Számítások szerint a legkülső legkisebb bolygó elég távol kering anyacsillagától ahhoz, hogy a rá beeső energia átlagos szintje nagyjából megegyezzen a Napból a Földre érkező energiáéval, mondta Erik Petigura, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) végzős csillagászhallgatója, aki a Kepler-űrtávcső felvételeinek számítógépes elemzése során a bolygókat felfedezte. „Az eddig felfedezett exobolygók nagy többsége napjához annyira közel kering, hogy felszínükön perzselő hőség uralkodik. Ez a hozzánk legközelebbi ismert bolygórendszer, amelynek átlagos hőmérséklete a földihez hasonlóan langyos lehet - magyarázta Petigura. A méret alapján az is valószínűsíthető, hogy a rendszer legkülső, a lakható zónába eső tagja a Földhöz hasonló összetételű és felépítésű kőzetbolygó, amelynek átlagos felszíni hőmérséklete lehetővé teszi cseppfolyós óceánok jelenlétét.” Miután Petigura a csillag Keplerűrtávcső által rögzített fénygörbéinek elemzésével felfedezte az új exobolygókat, a csillagászok három földi telepítésű (Chilében, Hawaiin és Kaliforniában lévő) távcsővel is tüzetesen szemügyre vették a csillagot, és meghatározták annak tömegét, átmérőjét, hőmérsékletét és korát. A következő lépésben a Fubbleűrtávcső spektrográfja is célba veszi a rendszert, e vizsgálattól remélik a csillagászok, hogy a bolygók légkörének összetételére is adatokat kapnak. A mostani felfedezés jelentősége egyébként messze túlmutat saját magán, ugyanis ez az első látványos eredménye a Kepler-űrtávcső új, K2-küldetésének. A Kepler eredeti missziója az égbolt egy kis, a Hattyú és a Lant csillagképek irányában látszó, mintegy 100 négyzetfoknyi szegmensére koncentrált, ahol a csillagok fényességváltozásainak rendkívül pontos és folyamatos megfigyelésével (az úgynevezett fedési vagy tranzitmódszerrel) a csillagok előtt átvonuló exobolygókat keresett. A távcső fix pozícióban tartását eredetileg négy lendkerék biztosította, amelyek közül azonban kettő idővel meghibásodott, s így az eredeti program már nem volt folytatható. A kutatók 2014- ben tettek javaslatot a program olyan módosítására, amelyben az űrtávcsövet az égbolt egy másik területére, az ekliptika síkja (a Föld Nap körüli pályasíkja) körüli régió tanulmányozására vetnék be. Ezt a K2 nevű kezdeményezést a NASA is jóváhagyta, így tavaly nyár óta már eszerint folynak a kutatások. Mint azt a mostani felfedezés is bizonyítja, a programmódosítás sikeres volt. Forrás: ScienceDaily VI 3 * £ O A K2-küldetés A NASA Kepler-űrtávcsövének K2-programja máris jelentős felfedezéshez vezetett KÉP: NASAAMES/JPL-CALTECH/T PYLE Élet és Tudomány ■ 2015/7 ■ 197 A TUDOMÁNY ÚJ EREDMÉNYEI