Élet és Tudomány, 2016. július-december (71. évfolyam, 27-53. szám)

2016-07-15 / 29. szám

A C-vitamin felfedezése kapcsán Szent-Györgyi Albert neve mellett óhatatlanul mindenkinek eszébe jut a pirospaprika. Kevésbé ismert, hogy a fehér paprika népszerűvé válása is hazánkból indult máso­dik világhódító útjára, miután a 100 éve született Angeli Lambertnek sikerült megfosztani az erejétől, s így már nemcsak ízesítőként, hanem nagyobb mennyiségben is fogyasztható. nevében idegen csengésű Angeli Lambert kutatá­si területe mindenekelőtt a paprikanemesítés volt, emellett azonban különféle területeken volt eredményes: így például cikóriatermesztés, gomba­­termesztés, paradicsomnemesítés, sütőtökhibridek ne­mesítése, símabab és okra honosítása, termesztéstechno­lógiák korszerűsítése fűződik a nevéhez. Ő a magyar hibridpaprika-nemesítés elindítója. Nem sokkal halála előtt a paprika vírusrezisztenciára való nemesítését is megkezdte, de ennek eredményeit már nem érhette meg. Angeli Lambertnek mindössze 20 év adatott a paprikanemesítésben, mégis a három legfontosabb pap­­rikanemesítési területre — a konstans fajták létrehozására, az FI hibridfajták nemesítésére és a rezisztencianemesítésre — vonatkozó stratégiai döntései és első eredményei meg­alapozók voltak számunkra napjainkig. A „paprikakirály” korszakváltó eredményeként tartja számon a szakma a csípősségmentes fehér paprika, a Cecei fajtatípus megszületését, aminek köszönhetően megsokszorozódott a hazai paprikafogyasztás, és vi­lághírű lett a magyar fehér paprika. Az 1940-es évek­ben még csak 5000 hektáron termesztett magyar ét­kezési paprika területe a „Cecei édes 3” fajta bevezeté­sével az 1950-es évek elejére 10 000 hektárra, majd, a fajtaválaszték bővülésének köszönhetően 1960-ra mintegy 20 000 hektárra, a megtermelt mennyiség évi 200 000 tonnára növekedett. A korábban csípős Angeli Lambert 1916-ban szü­letett a bakonyi Isztiméren. Szé­kesfehérváron érettségizett 1932-ben, 1937-től 1940-ig a Kertészeti Tanintézetben, illetve a Kertészeti Akadémián folyta­tott tanulmányokat, de közben 1938-tól katona, majd hadifog­ságba kerül. 1944-től a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola Zöldségtermesztési Tanszéké­nek tanársegédje, adjunktusa, később docense volt. A tanszé­ki munkáján túl minden ellen­szolgáltatás és hivatalos megbízás nélkül nemesítési munkát is folyta­tott Budatétényben, a Kertészeti Kutató Intézetben, ahol 1965-től már főállásban tudományos főmunkatársként dolgozott az 1971-ben bekö­vetkezett haláláig. A „Tanár Úr” rendkívüli ember volt. Nyáron háromnegyed 6-kor indult a munka (miközben az Intézetben 8 órakor kezdődött a munkaidő), Angeli akkorra már végigjárta a munkaterületeket. Utána 8-ra bement az Egyetemre, délután 2-3 óra felé visszajött Téténybe. (Némi riada­lom támadt, ha olykor váratlanul már délben visszaért.) Vasárnap az éppen ügyeletes diplomás munkatársával ugyanígy kezdődött a nap, csak akkor 8-ra misére ment, majd visszajött, a délután szabad volt. Aktív muzsikus volt, a kollégáiból, barátaiból szervezett kamarazene­­karral rendszeresen házimuzsikáltak. A zenekar nem akárkikből állt: Angeli Lamberten kívül Domokos János professzor, Andrásfalvy And­rás, Koródi László és Mertz Árpád játszott benne. Fehér édes Cecei típusú paprika (FOTÓ: RAJKI ATTILA) A TANÁR ÚR : 916 ■ Élet és Tudomány ■ 2016/29

Next