Élet és Tudomány, 2016. július-december (71. évfolyam, 27-53. szám)

2016-07-15 / 29. szám

fehér paprikák csípmentesre váltásával hazánkban az egy főre jutó paprikafogyasztás 10 kilogrammra emelkedett.­sszevetve az előbbi adatokat a maiakkal, azt álla­píthatjuk meg, hogy a paprikatermesztés jelen­tősen átrendeződött Angeli idejéhez képest. Napja­inkra az étkezési paprika a szabadföldről (amelynek területe ma 2000 hektár sincs) bevonult a hajtató be­rendezésekbe, elsősorban a fóliaházakba, a hajtatott paprika termesztési területe ma körülbelül 2000 hek­tár. Ami fontos: az évente megtermelt mennyiség a le­csökkent összes terület ellenére ma is 200 000 tonna körül van, mert a hajtatott területeken a termésátlag az egykori szabadföldi termésátlagoknak a 8-10-szerese! A 60-as években elterjedt alacsony belmagasságú meleg­ágyak hasznosítására Angeli a világon elsőként alkalmazta a determináltság génjét az ét­kezési paprika nemesítésé­ben, s alkotta meg például a Csokros csüngő, a Csokrosfel­álló stb. fajtákat. A determi­nált növényalkat hajtásai — a környezeti feltételek által meghatározott számú el­ágazás után — ugyanis egy elágazásban több virágot, azaz csokrot fejlesztenek és ezen az ágon a növekedési Munkastílusára jellemző, hogy a nemesítés manuális munkáiban nem vett részt, nem keresztezett, vetett, ültetett, még a szelektálást is munkatársaira bízta. A stratégiai tervezésben, a feladatok megha­tározásában és az ellenőrzésben viszont precíz és aprólékos volt - csak kísérletesen igazolt tényeket volt hajlandó leírni közleményei­ben. Egyesítette magában a szeretetre méltó munkatárs (hóvirágot ho­zott a kertjéből és barackot a gyerekeinknek) és a munkafegyelmet kér­lelhetetlenül megkövetelő, ellentmondást nem tűrő „Főnök” tulajdonsá­gait. Konzervatív gondolkodású, mélyen vallásos hívő volt, bár rendkívül zárkózott ember lévén, róla semmi személyeset nem tudtunk meg tőle magától. Ugyanakkor nagyon jó humora volt, ha ment a munka, kedé­lyes, baráti légkör vette körül. Kedvenc önkritikus szólása volt, hogy „na­gyobb a szerencsénk, mint az eszünk" például ha előzőleg megtiltotta az öntözést a hideg miatt, de közben jött egy jó zápor. Paprikatermesztés című (1958) könyve 1968-ig még három bővített kiadásban jelent meg. Az 50-es évek végén a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa lett. Nemesítési munkáját halála évében, de még életében Fleischmann-díjjal ismerték el. 1990-ben a Kertészeti Egye­tem „a politikai, vallási, illetve világnézeti meggyőződése” miatt el­szenvedett hátrányok kompenzálásaként rehabilitálta, és posztumusz tiszteletbeli doktorrá avatta. 2009-ben volt munkatársai és Budapest XXII. kerületének Önkormányzata Nagytétényben utat neveztek el ró­la. Az Angeli út elején ismertető tábla tájékoztatja az arra járókat, hogy ő volt a „világban mindenhol magyar paprikának ismert fehér, édes Cecei paprikatípus nemesítője", befejezik. Ezért a determinált papri­kákat csokros paprikáknak is nevezik, ma is forgalmazott legismertebb kép­viselőjük a Fehérözön fajta. A csokros­­ság monogénikus tuljdonság, egyetlen recesszív gén kódolja. A paprikák ál­talában nem determinált, hanem folyton növő növényalkatúak, virágot (és így termést) elágazá­sonként csak egyet képeznek, és amellett a hajtások a tenyész­­idő végéig folyamatosan (villás vagy bogas elágazásokkal) nö­vekednek, ezért optimális körülmények között (például hajtató berendezésekben) 2-3 méteres magasságot is elérnek. Azzal, hogy a paprikatermesztés az egykori alacsony fó­­liaalagutakból az azoknál jóval magasabb hajtató berende­zések alá vonult, a kertészek igénye átterelődött a folyton növő paprika típusok felé, amelyek a termesztőteret vertikálisan jobban hasznosítják, mint Angeli egykori csok­ros fajtái. Ma a determinált típusú nemesítési paprikák, lé­vén a csokrosság recesszív, azaz az első (FI) nemzedékben rejtve maradó tulajdonság, sok esetben az FI fajták egyik szülővonalát adja. Az Angeli út avatása (FOTÓ: PAPP TIBOR) Folytonnövő Cecei típus (FOTÓ: RAJKI ATTILA) A tenyészkertben Élet és Tudomány • 2016/29 • 917

Next