Élet és Tudomány, 2017. január-június (72. évfolyam, 1-26. szám)
2017-04-28 / 17. szám
hetőségek foglalkoztatták, talán az Arany-balladák hősnőivel rokon Constantin alakja ragadta meg. Még annyit sem tudni biztosan, mint a másik két darab esetében. Arany János nem nyilatkozott a miértekről. — A három nagy feladat közül — természetszerűleg — a Hamlettel foglalkoztak a leggyakrabban a költőműfordító kortársai, és foglalkozik a hálás utókor is, napjainkig. A másik két színmű fordítási gondjairól, fogadtatásáról, színpadi és irodalomtörténeti utóéletéről mit kell feltétlenül megjegyeznünk? — Ami a fordítói gondokat illeti, a Szentivánéji álom esetében Arany János nehéznek találta a sok rímelést. A János király esetében pedig a közízlés okozott gondot. Arany János nagyon határozottan azt az álláspontot képviselte a Kisfaludy Társaságban, hogy az első teljes magyar Shakespeare-kiadást nem szabad megcsonkítani, vagyis sem egyes részek, sem egyes darabok nem maradhatnak ki belőle. Az egyik ilyen beszélgetés során mondta, hogy az obszcén részek miatt a János király egész első felvonását el kellene hagyni, ami elfogadhatatlan lenne. A Szentivánéji álom Shakespeare születésének 300. évfordulóján, 1864-ben került a pesti Nemzeti Színház színpadára, s azonnal óriási sikert aratott. Népszerűsége később is töretlennek bizonyult, és a színházak egészen az 1980-as évekig kizárólag Arany János fordításában játszották e darabot. Eörsi István volt az első, aki Arany János után „hozzá mert nyúlni” a Szentivánéji álomhoz. Eörsi új fordítása kapcsán nagy kritikai vita kerekedett, hiszen sokak számára szentségtörésnek számított ez a lépés. Jelen pillanatban a színházak leginkább Nádasdy Ádám fordításában játsszák a darabot, de ez nem azt jelenti, hogy Arany János fordítása végleg lekerült volna, vagy lekerülhetne a színpadokról. A János királyt 1868-ban mutatta be a kolozsvári Nemzeti Színház, évtizedekkel megelőzve a pesti bemutatót. A János király — a másik két darabbal ellentétben — a kevéssé népszerű Shakespeare-darabok közé tartozik. — A legelső kritikai összkiadásnak tartott Arany János összes munkái című, 1883-ban elindított, díszes sorozat 6. kötete Bodenstedt nek tulajdonított „ magyarázatokkal” és figyelemre méltó jegyzetanyaggal adja közre mind a három Arany János által fordított Shakespeareművet. Gondolom, e ,,toldalékok” közül a jegyzetanyagot az új kiadás is átveszi. — Igen, benne lesz, annak ellenére, hogy erről a kiadásról megoszlik a szakma véleménye. Többen azért vitatják az első Arany-összkiadás hitelességét, mert már csak a költő halála után jelent meg, és a végső szöveget már nem hagyhatta jóvá. Mások, köztük én is, azon a véleményen vagyok, hogy miután Arany János kiadója, Ráth Mór még egyeztetett a költővel a kiadás ügyében, hiteles forrásnak tekinthetjük ezt a sorozatot is, hiszen van nyoma a szerzői közreműködésnek, így érdemes felvenni ezt a tudományos igénnyel összeállított első Arany-összkiadást a szövegváltozatok és jegyzetanyagok közé. — És mi mindent még a nevezetes XIX. századi megjelenést követő kiadások színház- és irodalomtörténeti, műfordítás-elméleti megmérettetések hozadékából? - A kötetek tartalmazni fogják még az Arany János által a fordítás során használt úgynevezett Delius-kiadás angol nyelvű szövegét és német nyelvű jegyzeteit, illetve a fordítást magyarázó nyelvi, tárgyi, történeti jegyzeteket is. A jegyzetírás széleskörű anyag felhasználásával jár együtt, szótáraktól kezdve szaktanulmányokon át az angol és a magyar nyelvű kritikai kiadásokig. A Shakespeare- Arany János életében megjelent Hamlet-illusztráció 522 ■ Élet és Tudomány ■ 2017/17