Élet és Irodalom, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-28 / 48. szám - Sinko István: Bűnre vágyó angyal • vers (2. oldal) - B. L. E.: Veszélyes kezdeményezés • glossza (2. oldal) - Szür-Szabó József: rajza • kép (2. oldal) - Illés Béla: Anekdóták könyve (2. oldal)
Sinke István: Bűnre vágyó angyal Hűvös, vén, őszi falumba betérnék, boldogtalan angyal. Ember szeretnék lenni, hozsogni, inni bort, meleg kemence előtt tancba menni csapzott nagy szárnyaimat unva. Lovas szeretnék lenni, szőrin ülve, lovas, ki villámok között tova nyargal. Szolgája, én, égi Uramnak letenném már fényes szerszámaim, álmot szeretnék látni, jósolni, játszani furulyán, népet, sokat sírót akarnék megváltani a mennyei hősnek, az Urnak, Amannak, ki ecetnek ízével száján meghalt egy violaszín estén, mint az én álmaim. Hűvös, vén, őszi falumba’ lennék bárkinek asszonyszülte fia, olyan nem magányos, pengő cimbalmot kerülő, hanem dús ember, pezsgő szívű, ki álmos nagy asszony-szemekbe merülne, mielőtt este Én számomra nem szült irgalmat Mária, elalunna. De lompos vagyok csak, bűnös, elélt virága az égnek. VESZÉLYES KEZDEMÉNYEZÉS Egy olasz újságban olvastam, hogy Rómában végre és először egy igazi sevillai borbély fog énekelni Rossini halhatatlan remekművében. Az olasz rádió ugyanis ügynököt küldött Andalúzia fővárosába, hol is hosszú tehetségkutatás után talált egy igazi Figarót, aki énekelni is tud. Nagyon veszélyes kezdeményezés! Eltűnődtem rajta, mi lesz, ha ez így megy tovább, és a Sevillai borbély után felhajtok serege kél útra, elmegy Cremonába, hogy hegedűst találjon Coppée és Beauclair Gremonai hegedűséhez, amelyet Ábrányi Emil fordított, és amelynek zenéjét Hubay Jenő szerezte, vagy még élelmesebb fullajtárok Velencébe utaznak egy bizonyos színészi tehetséggel megáldott kalmár keresésére Shakespeare örökbecsű művének előadásához... De mehetnének Portréiba is, kutatni a Seribe—Auber-féle opera híres némája után... Borbély, hegedűs, kalmár, néma talán még csak akadna — de mi lenne, ha megindulna a tehetségkutatás csavargó körökben Richepin Csavargó című verses drámája főszereplőjének megtalálására. Mi lenne, ha megindulna a kutatás Henry Bataille hírhedt 1908-as darabjának a főszereplője után — sokat mondó címe: A meztelen nő. S azt hiszem, a bonyodalmak még csak fokozódnának, ha a merész francia színműíró másik 1910-es darabjához, keresnének igazi főszereplőt, lévén ennek a címe: A balga szűzi... No, de sebaj, ha a Bataille-darabhoz nem lehetne találni eredeti főszereplőt, még mindig itt van a Sartre-színmű: A tisztesséig tudó utcalány! B. L. E. NAGY IDŐK TANÚI EMLÉKEZNEK címmel a Kossuth Kiadó gyűjteményt ad közre. A kötetben az 1918—1919-es forradalmi harcok részvevői, a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagjai, a Tanácsköztársaság harcosai, az Oroszországban harcolt volt hadifogoly vöröskatonák mondják el emlékezéseiket. A gyűjteményhez Révai József írt előszót. GÁBOR ANDOR-EMLÉKBIZOTTSÁG alakult Somogy megyében. A bizottság megtartotta alakuló ülését. Elhatározta, hogy az író szülőházának helyét emléktáblával jelöli meg s népkönyvtárat létesít Rinyaúj népen. GIUSEPPE DE SANTIS, a neves olasz filmproducer nemrégiben előadást tartott Moszkvában az olasz filmművészetről. Elmondotta, milyen nagy hatással volt az olasz filmrendezőkre és színészekre szovjet filmművészet, s kijelentette: ,,A mi filmművészetünk a szovjet filmek hatása alatt fejlődött és erre büszkék vagyunk.** ELŐSZÖR KERÜLT HEMINGWAY-KÉZIRAT árverés alá. Hemingway 1931-ben írt Délutáni halál című regényének kézirata — 285 kézzel és 18 géppel írt oldal — 13 000 dollárért kelt el egy New York-i árverésen. A „VÖRÖS CSEPEL" című népszerű munkásdal szerzőjének, Hidas Antalnak válogatott költeményei megjelentek a Zrínyi Kiadónál. A CSEHSZLOVÁK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA művészetelméleti és művészettörténeti intézete nemzetközi kongresszust hívott egybe Prágába, hogy megvitassa a XIX. század első felének művészettörténeti problémáit. Mivel e kor művészetének mas szocialista államok műtörténészei mindenütt nagy figyelmet szentelnek, szó van egy közös nagy publikáció kiadásáról, amely kellően megvilágítaná a nemzeti iskolák keletkezésének feltételeit és jelentőségét. A magyar művészettörténeti kutatókat a kongresszuson Béni László képviselte. KÁLLAI ISTVÁN: KÖTÉLTÁNC című drámáját e héten kezdte el próbálni a József Attila Színház társulata. A darab rendezője Hegedűs Tibor, a főbb szerepeket Ráday Imre, Komlós Juci, Kállai Ilona, Egri István és Sinkovits Imre alakítják. ROBERT LAMOUREUX, a Papa, mama, stb. francia fil met nálunk is népszerű sztárja — volt már költő, szavaló, színpadi szerző, rendező és színész — most azt tervezi, hogy a párizsi Varietés Színházban erész estét betöltő ..one man shoW‘‘-t mutat be, vagyis ő lesz egyszerre a műsor írója, rendezője és egyetlen főszereplője. A TBILISZI OPERAHÁZ nemrégiben Dél-Amerikában turnézott kiváló balettegyüttese iránt óriási az érdeklődés Bécsben. Minden jegy elkelt a nyolc előadásra, amelynek kíséretét a Bécsi Filharmonikusai zenekara látja majd el. „A HÁBORÚ UTÁNI IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB KULTÚRBOTRÁNYÁNAK“ minősítik a német lapok azt, hogy nyilvános árverésen adják el Thomas Mann kiadatlan leveleit Heinrich Mannhoz és egyik barátjához. A lapok leszögezik, hogy a nagy író levelezése felbecsülhetetlen irodalomtörténeti kincs, amit nem lenne szabad elkótyavetyélni. Nietzsche, Wagner és Hauptmann levelei is hasonló sorsra jutottak. LION FEUCHTWANGER BALGÁR BÖLCSESSÉGE című regényének magyar kiadása előkészületben van. A mű, Rousseau életregénye, folytatása az író hazánkban is nagy sikert aratott Rókák a szőlőben című alkotásának. TURGENYEV: APÁK ÉS FIÚK-jának filmre vitelét tervezet a Szovjetunióban. A filmet N. Rasevszkaja és A. Bergunker rendezi. A CSEHSZLOVÁK ZENESZERZŐK SZÖVETSÉGÉNEK elnöksége e napokban adta ki állásfoglalását, amelyben élesen bírálja a jelenkori csehszlovák zeneirodalmat. Az állásfoglalás szerint február végére összehívják Prágában a Szövetség második kongresszusát, amelynek feladata lesz, hogy számos alkotói és eszmei kérdést tisztázzon. NÉPSZERŰ EGYETEMES MŰVÉSZETTÖRTÉNET jelenik meg hatvan kiadó kötetben a Gondolat Könyvés a Kiadóvállalat Képzőművészeti Alap gondozásában. A tanulmányokat a legjobb magyar művészettörténészek írják. Magyarországon a sorozathoz hasonlóan gazdag és részletes anyagot felölelő tudományos mű még nem jelent meg. A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF TÁRSASÁG irodalmi pályázatot hirdetett lírai, prózai és drámai művekre. A pályázat nagy sikerrel zárult, igen sok tehetség jelentkezett. A bíráló bizottság — Fodor József, Pándi Pál és Török Endre — november 11-én hirdette ki az eredményt. Az I. díjat nem adták ki, II. és III. díjjal több lírai és prózai művet jutalmaztak. Számos mű dicséretben részesült. NYIKOLAJ OSZTROVSZKIJ eddig ismeretlen, Az acélt megedzik című regényére vonatkozó levelét tette közzé a közelmúltban az Ogonyok című képes szovjet hetilap. országos tánckonferencIAX rendez december 6-án és 7-én a Népművelési intézet. „A táncmozgalom helye és szerepe népművelésünkben az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei alapján” címmel Pór Anna, a táncosztály vezetője tart vitaindító előadást, dr. Kaposi Edit pedig a csoportok ismeretterjesztő funkciójáról beszél. A konferencián a Debreceni Népi Együttes, a KISZ Petőfiegyüttes, a HVDSZ Bihari János táncegyüttes, a gencsapáti földművesszövetkezet táncosai, a meglódi Szlovák Népi Együttes, valamint a XIX. és XX. kerületi zenei általános iskola növendékei adnak műsort. MIKÖZBEN A PÁRIZSI KRITIKA és közönség a lehető legfagyosabban fogadta Montherlant legújabb darabját, a Don Juant, — az Athénée Színház Pierre Brasseurrel a főszerepben mutatta be — a Spectacles című folyóiratban megjelent Roger Vaillamd ha sonló című új komédiája. A Törvény szerzője érdekes új felfogásban ábrázolja a legendás nőcsábászt: Vailland Don Juanja, „Monsieur Jean” dúsgazdag nagyiparos, aki főleg titkár- és gépírónőkörökben pusztít. FELSZÁLLOTT A PÁVA címmel az Egyetemi Színpad december 1-én, hétfőn és december 7-én, vasárnap este 7 órakor Ady-emlékestet rendez. Bevezeti: Földessy Gyula Kossuth-díjas, az irodalomtudományok doktora. Közreműködik: Egressy István, Gobbi Hilda, Horváth Ferenc, Major Tamás, Neményi Lili, Palotai Erzsi, Pécshy Blanka és a MÁV Landler Jenő Járműjavító férfikara. Vezényel Horváth Ádám, zongoráin kísér: Arató Pál. AMARASZÍNHÁZ ÉPÜL Debrecenben a volt Hungária filmszínház helyén. A MAGYAR ZENEMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE előadássorozatot rendez a magyar operai kultúra kérdéseiről. Az első előadást pénteken este 6 órakor tartják a Művészklubban, VII., Kertész u. 36. Címe: Hevesi Sándor és művészi törekvéseinek újjászületése, A KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ december 12-én mutatja be Corneille „Cid” c. művét, Nemes Nagy Ágnes fordításában. A darab főszerepeit Somogyvári Pál, Ruttkay Ottó, Kéry Edit, Homokay Pál, Veszeley Mária játsszák, a darabot Miszlay István rendezi. A GYULAI ERKEL FERENC MÚZEUM november 24-től múzeumi hetet rendez. Többek között ismertetik a gyulai vár ásatásainak eredményét, megnyitják a Gyula művelődéstörténete című és a Munkácsy Mihály emlékkiállítást, a Múzeumbarátok Köre pedig tárlatvezetéseket tart. SOMERSET MAUGHAM: SZEMPONTOK című tanulmánykötete, amely nemrég jelent meg, a neves író utolsó könyvének tekinthető. A szerző ugyanis kijelentette, hogy előrehaladott kora és gyenge egészségi állapota miatt nem ír többé. NAGY ISTVÁN kolozsvári magyar író, aki hattagú romániai íróküldöttséggel három hetet töltött Magyarországon. ,,Tiszán innen, Dunán túl“ című útijegyzetében beszámol tapasztalatairól az Utunk most megjelent számában. Megjelent a Borsodi Szemle Ismét van folyóirata Miskolcnak; a két évvel ezelőtti, kimondottan szépirodalmi jellegű kiadvány örökében kéthavonként megjelenő Borsodi Szemle lépett, igen változatos, a Borsodban folyó tudományos munkát is híven tükröző első számával. A hét ív terjedelmű lapot az irodalmár Sárközi Andor és a muzeológus Komáromy József jegyzi szerkesztőként, a megjelentetését az Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete, valamint a tanácsok művelődésügyi osztályainak anyagi támogatása biztosítja. Az első szám tudományos ismeretterjesztést szolgáló anyagából Bodnár Ferenc néprajzi írása emelkedik ki, amelyben a borsodi népköltészet és annak egy elfeledett alakja jut aprólékos feldolgozáshoz, míg szépirodalmi vonatkozásban. Borsodi Gyula, Tarbay Ede és Füzes László lírája, valamint a diákszemmel Juhász Gyulára, a tanárra emlékező H. Kovács Mihály írása vívja ki elismerésünket. A folyóirat igen ízléses nyomdai kiállításban látott napvilágot. ÍRÓ KÖRNYEZETTANULMÁNYON • . -i „V ”í * Aztán mit tetszik írni egy liftjavításról? Fantasztikus regényt! Szűr-Szabó József rajza Bokányi anekdotája Bokányi Dezső nevét a fiatal nemzedék alig ismeri, sőt nem ismeri. Ez a mi bűnünk, azoké, akik még láttuk és hallottuk a nagy néptribunt, aki több mint húsz esztendőn át egyik vezetője volt a magyar munkásmozgalomnak. Jó publicista, nagy szónok. A II. Internacionálé kongresszusain barátságot kötött (többek között) Bebellel és Jauressel. Mindketten nagyon sokra becsülték Bokányit. 1919-ig magyar szociáldemokrata pártaak volt vezetőségi tagja, a Tanácsköztársaság idején népbiztos és hadtestparancsnok. A Tanácsköztársaság bukása után Horthy vérbírái halálra ítélték. A Szovjetunió megmentette és kiszabadította a fegyházból. Sokáig élt Moszkvában, aktív harcosa volt a kommunista pártnak. Nagyon szomorú, sőt szégyenletes, hogy ezt el kell mondani, ha idézni akarjuk Bokányit. De sajnos, ez a helyzet. Bokányi kedvenc anekdotája: „1910-ben a szociáldemokrata párt szövetségre lépett Függetlenségi Párt balszárnyával, Justh Gyuláékkal. A képviselőválasztások alkalmával a Justh-párt választási gyűléseire a szociáldemokrata párt is küldött szónokokat. Engem egy ízben Szegedre küldtek. A gyűlés után meghívott egy régi kollégám , egy építőmunkás. Nála vacsoráztam, nála aludtam. A vacsora elég szerény volt, de a homoki bor, amit ittunk hozzá, kitűnő. Nemcsak a szívét nyitotta ki házigazdám, de a fülét is: órákon át figyelmesen hallgatta magyarázatomat. Kifejtettem neki, hogy mit akar a szociáldemokrata párt. Amikor befejeztem (bevallom túl hosszúra nyúlt) előadásomat, házigazdám vette át a szót. Ilyeténképpen: „Én végighallgattam Apponyi Albert gróf urat és megtudtam tőle, hogy mit akarnak az urak és a papok. Most végighallgattam magát, Bokányi elvtárs, megtudtam, hogy mit akar és a szociáldemokrata párt. Most hallgasson meg maga engemet, nem árt, ha megtudja, hogy mit akar a nép.” Bokányi az anekdotát egy ízben a magyar ifjúmunkások egy moszkvai aktíva ülésén mondotta el. Amikor elhallgatott, egyszerre tizen is kérdezték: „No, és mit mondott az a szegedi építőmunkás?” Bokányi vár pillanatig késett a felelettel, lelógó bajuszát rángatta, aztán elmosolyodott és egy kézmozdulattal csendet kért. Aztán válaszolt — egy kérdéssel: „Hosszan mondjam el a választ, vagy röviden?Röviden és csattanósan” — nérott a kívánság. „Engedelmeskedem” — felelte Bokányi. „A szegedi építőmunkás hosszan beszélt, de amit mondott, azt én össze tudom foglalni egy mondatban: tanuljanak az elvtársak leninizmust és éljenek és cselekedjenek úgy, ahogy azt Lenin tanította.” A munka vége Ügyességemnek és kíméletlenségemnek, az orvosi és egyéb tilalmak megszegésének köszönhetem, hogy beszéltem a Kútvölgyi úti Kórházban halálos ágyán fekvő Gábor Anadorral, tíz órával halála előtt. Én egy emelettel feljebb, pontosan az ő szobája fölötti szobában, ugyancsak betegen feküdtem. Azt hittem hogy halálosan beteg vagyok (a szívemmel volt baj), de nyilvánvalóan tévedtem, hisz’ azóta már majd hat esztendő múlt el és én még mindig betegeskedek. Mikor kezelőorvosomtól megkérdeztem, szabad-e meglátogatnom a beteg Gábor Andort, így válaszolt: „Fölösleges!” Mikor Gábor kezelőorvosához fordultam, ezt a feleletet kaptam: „Nem szabad!” Gábor Andorné (aki éjjel-nappal férje mellett volt) telefoni kérdésemre kitérő választ adott: „Majd szólok, amikor lehetséges lesz.” Déltájt az írószövetség pártszervezetének megbízásából három írótárs virágot hozott a nagy betegnek — azokat se engedték be Gábor Andor betegszobájába. Az esti orvosi vizit után betegszobámban egyedül maradva, felkeltem és ügyesen lelopakodtam egy emeletet. Gábor Andorné Lengyel Gyulánéval a folyosón sétált, hogy a beteg alszik. Azt hitték, Gondom volt re hogy engem ne vegyenek és re. Amikor nekem háttal forultak (nagyon csendesen lékedtek és suttogva beszélgetek), én kopogás nélkül rányúltam Gáborra. Ébren volt, megismert. Intett, hogy üljek . Aki okát árta a frontokat, az taUi az életet nem ismeri, de a siIáit bizonyosan ismeri. Mégha ja és megismeri nagy távolságból is a kaszás lopakodó, ltokban közeledő tolvaj lépteit. Mikor leültem Gábor Adór ágya mellé, rögtön tudtán hogy utoljára beszélek ör j barátommal. Valamikor (ésekkel előbb) szó volt arról, hogy közösen írunk egy drámát. Azt gondoltam, most jólesik neki, ha tervezgetek, ha az ő jövendőjét tervezgetem. Röviden kifejtettem tehát, hogy minél előbb hozzá kell fognunk a közös munkához. Nem sikerült becsapnom. „Én már elvégeztem, vagy legalábbis befejeztem a munkámat, fiú! — mondotta nagyon halkan. — És ezt te is tudod.” Rövid szünet után valamivel hangosabban folytatta: „Drámát? Minek? Kinek?” „Írásaiddal és életeddel történelmi munkát végeztél — feleltem —, de hiányzik az írásaidból egy nagy, magyar kommunista dráma.” Sokáig némán nézett rám, csodálkozva, talán szemrehányóan. „Magyar kommunista dráma? — szólalt meg végre. — És ki fogja azt előadni? És ha előadják... Buta fiú! Rosszat akarsz magadnak is, nekem is. Még nem elég rúgást kaptunk?” „Félrebeszél! — állapítottam meg. — Nem szabad vitatkoznom egy lázas beteggel, aki nem érti, amit hall és nem tudja, mit mond.” Ő még pár pillanatig szomorúan nézett rám, láttam, beszélni készül, de csak egyetlen szót lehelt felém: „Majd!” Azután ezt a szót néhányszor megismételte: „Majd! Majd!...” És közben fáradt szeme és szája mellől ismét fellángolt eltűnt a két mély, szomorú ránc: „Majd!..” Most a haldokló fiatal volt és életerős. Most elfelejtette (és bizonyára meg is bocsátotta) azt a sok igazságtalanságot, amit végigszenvedett. Tudta, utoljára fellángoló szeme látta, nagybeteg szíve érezte, hogy az ő kicsi, nagyon egyéni fájdalma kicsi ügy — hisz megszületett, és (amiért ő is annyit harcolt) az új Magyarország, a dolgozó nép Magyarországa, ami neki is édes hazája, ha ő nem is kapott benne hozzá méltó helyet. Majd ... Aztán — ahogy elhallgatott, megszűnt a varázslat. Nagy erőlködéssel a falnak fordult. Én még egy ideig szótlanul ültem az ágya mellett, c zihálva lélegzett. „Ezek már nem tolvajlépések...” — nyilalt belém a fájdalmas bizonyosság. Búcsúszó nélkül lopakodtam ki a szobából. A folyosón feleségével találkoztam. „Hogy a van ösz öre a fiú?” — kérdeztem erőltetett, de nyilvánvalóan rosszul sikerült könnyedséggel.” „Azt hiszem, valamivel jobban.” Jó Korán reggel, a hőmérőt hőápolónőtől tudtam meg, hogy Gábor Andor valóban befejezte munkéját ILLÉS BÉLA 2 - Ili