Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-23 / 21. szám - Darázs Endre: Várnai Zseni köszöntése • köszöntő (2. oldal) - Sándor Pál - Simó Sándor: Két filmrendező levele • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • B. Nagy László: Inkább autóbuszt. És, május 9. (2. oldal) - B. Nagy László: • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Sándor Pál, Simó Sándor: Két filmrendező levéle (2. oldal) - Győry Dezső: A költő nem volt „fogoly” • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Vozári Dezső: A fehér kór - barna pestis. ÉS, május 9. (2. oldal)

ÉLET ÉS IRODALOM! Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR A szerkesztőség tagjai: FARAGÓ VILMOS (olvasó szerkesztő) KARDOS G. GYÖRGY (művészetkritika) KOROKNAI ZSUZSA (kriny­vkritika) LÁZÁR ERVIN (széppróza) LENGYEL PÉTER (interjú) MÁRIÁSSY JUDIT (információ) MEZEI ANDRÁS (vers) MOLNÁR ZOLTÁN (publicisztika) NAGY LÁSZLÓ (képszerkesztő) PINTÉR TAMÁS (nyomdai szerkesztő) VARGA DOMOKOS (riport) SZERKES­ZTŐS­ÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111—424 310—920 314­—164 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VTI., Lenin, krt. 9/11. Tel: 221—295 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bp., V., József nádor tér 1.). Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 Várnai Zseni köszöntése Műveit, történelmi és irodalom­­történeti pályáját sokkal inkább ismerem, mint őt magát. Eddig ha öt-hat alkalommal találkoz­tunk s főleg az írószövetség köz­­gyűlésein... Mint író és olvasó jóval gyakrabban. Van azonban egy budai találko­zásunk, amiről csak én tudok. Évekkel ezelőtt valamelyik Ró­zsadomb környéki köztéren lát­tam meg távolból, ahogy ott ült a még enyhe, de már lombtalaní­­tó őszben... Nem emlékszem pontosan a helyszínre. Lehet, hogy a Statisztikakert volt, lehet, hogy a Marczibányi téri körfasor. Megkapó jelenségnek láttam, a feszülten figyelő arc kirítt a sok eltespedt, álmosan sütkérező kö­zül ... Mereven ült a ferde pa­don, feltartott fejjel, mintha ih­lette, de tán csak egy madártril­­lára várna... Várnai Zseni mindenkor ilyen volt s ez ma is: a meg nem alku­­vás, a mélységes és érzékeny em­beriesség, a szép tudnivágyás, a következetes forradalmiság... A szép tudnivágyás... Leg­újabb költeményeiben is az a bá­­mulatraméltó, hogy a politika, a tudományok új és új történéseire, eredményeire gyorsabban, átgon­doltabban reagál, mint sok ifjú költőnk... Próza helyett hadd köszöntsem őt egy szünettel, nyolcvanadik születésnapján; úgy érzem így il­lik hozzá. V. ZS. világképe Akit nem püspöki angyal röptet az égre Hanem mosókonyha-lakások huzatja, Az a mennyországot áttörve élő magasba jut, túl a bágyadt hiten és akkor végre Hiszi, hogy otthon van s valóban, a tárgyak Ugyanazok, mint lent: sparhelt, öreg lábas. De aki eszik belőle, nem roncs... Vállas És elszánt lénye bont ki vasvázas szárnyat És bukórepülésben csap le a korokra, De markában nincs gyilok. Kalapács Zúdul le ezerszer a férges, vén romokra Az ősi lant zengő szép ütemére pengeti, és bár eltűnt a fenti rács, már nem kívánkozik vissza az égre. Darázs Endre Göröcs Tibor: Lovasok Ketten, az aláírók, vállalva akár a szentimentalizmus látszatát is, elmondanánk, hogy B. Nagy László kritikáit évek óta a műalkotások­nak kijáró tisztelettel várjuk. Talán ez az oka, hogy a lap május 9-i számában megjelent Inkább autó­buszt című írását nem tekintjük kritikának, sokkal inkább ítélhet­nek egy meglehetősen jól körülha­tárolt gondolkodási mód gyakorlói felett, mivel a filmet — „M­, a ha­lál angyala” —, amelynek ürügyén végzése született, e gondolkodás­­mód eminens képviselőjének tart­juk. A film Dunába vetésre ítélt szereplőivel azonosságot vállalunk, így ítélete ránk is vonatkozik; az ítéletben — úgy gondoljuk a töb­bi vádlottal együtt — nem nyug­szunk meg. „Nem azt tesszük ugyanis, ami a dolgunk” — írja végzésében B. Nagy László —, „hanem az elvárá­sok rossz mechanizmusába keve­redve, képességeinket a színenma­­radás és a magánszámok múlé­­kony sikerélményeinek kicsikará­sára mozgósítjuk, ahelyett, hogy a magunk belső csöndjére figyel­nénk” ... Véleményével, anélkül, hogy a konkrét filmre nézve érvé­nyesnek találnánk, könnyű egyet­érteni, annyira kézenfekvő. Annyi­ra, hogy azt hisszük: a magunk dolgával, a magunk belső csönd­jével foglalkozó morális és prak­tikus magatartás érvényes a film­gyártás csapatmunkájának vala­mennyi résztvevőjére, filmkészítők­re és kritikusokra, kultúrpoli­­kusokra és forgalmazókra egy­aránt. És ha válaszunkkal — hi­szen ezzel nem a magunk dolgát tesszük — mégis vétünk ellene, er­re mentséget csak úgy találunk, ha ismét idézünk ezúttal a cikk utol­só bekezdéséből: „Keveslem a sze­mélygépkocsit, amely a hőssel a Dunába fordul. Inkább autóbusz kellett volna”... „Igazán mindegy, hányat pusztítunk el közülük”. Lel­ke rajta, ha ez a kritikus dolga. Nem dolgunk megítélni azt sem, hogy Herskó, vagy más, az autó­busz utasai közül vajon észrevet­­te-e már saját „belső csöndjét”, számot tudott-e adni róla. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy a csöndet, ha tetszik: „természetünk titkos parancsát”, ott keressük, ahol élünk. Szülőfalunk Pest (ezzel ki is Becsülöm Simó Sándort és Sán­dor Pált, amiért szolidárisak Herskó Jánossal, egykori taná­rukkal és mai pályatársukkal, aki pedagógusként és stúdióveze­tőként egyengette az útjukat — az egész fiatal filmművész­ nem­zedékét. A mód azonban, ahogy e szoli­daritásnak kifejezést adnak, már kevésbé meggyőző. „A film Dunába vetésre ítélt szereplőivel azonosságot vállalunk, így ítélete (t. i. az enyém), ránk is vonatko­zik ..Milyen alapon? Netán a szakmai szóbeszéd alapján, hogy az N. N. afféle kulcsfilm, főhőse voltaképp a rendező, alakjai pe­dig a magyar filmélet nobilitásai? Még ha így volna is — erre a fil­men belül semmi bizonyíték —, köztudott, hogy még az önportrék sem azonosíthatók a modelljük­kel, még az emlékirat, vagy az önvallomás műfajában sem. Leg­följebb a modell valamilyen lel­kiállapotával — például a 8 és 9­ íz­ben. Az N. N. azonban még ebben az értelemben sem lelki vetkőző­szám. Vicces história: a film bí­rál egy magatartást, életvitelt, mellyel a levélírók azonosságot vállalnak. Ha már az ember szolidáris, tegye nagyban. Nemcsak a rende­ző, de a főváros kétmillió, benn­merül kapcsolatunk Molnár Fe­renccel­, és ha elfogadható az az állítás, hogy az itt élő kétmillió kuszaéletű lény, ember és magyar, talán elfogadható szándékunk, is, megérteni és számot adni róluk, néha valóban csak a „tevékenység látszatát” keltő életükről, a ma­gunk dolgáról. Még akkor is, ha ezért megszületik B. Nagy László tollából a végzés, mely számunk­ra a Duna—Tisza közéből csak a Dunát illeti. Lehetőleg a pesti Du­­na-partot. Mert ott aztán csönd van. Sándor Pál Simó Sándor szülött vagy ide származott la­kása iránt, akiket én állítólag a Dunába akarnék fordítani. Hinaus mit uns, avagy az új Dugovics Titusz. Mivelhogy magam is Pes­ten születtem, jóllehet életem tartalmasabbik részét vidéken töltöttem. Ám az inkriminált kri­tikában az N. N. figuráit, s nem az alkotóit „ítéltem a Dunára” — mint nemlétező személyeket. Erről bárki meg­győződhet, még ha a hoz­zászólók bölcsen kihagyták is idézetükből az idevágó pasz­­szust. Röstellem ismételni ma­gam: lásd az eredeti szöveget, melyen amúgy sem áll szándé­komban változtatni. Vitairatuk utolsó bekezdését, legkivált a befejező célzást, szé­gyellem megérteni. Nem magam, a levélírók miatt. Nehéz eldön­teni, hogy az efféle alaptalan gyanúsítás kire lealázóbb. .. . Elviekben pedig: könyörgöe, kezdjük újra, ami már a 30-as években vészterhes és undorító volt: az „urbánusok” és a „né­piesek”, a „sznobok” és a „parasz­tok” (vagy hogy nevezzem őket?) mucsai ihletésű, szófia pörleke­dését. Mely akkor és most és min­denütt: biztos jele a szellemi élet eltápulásának B. Nagy László HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Két filmrendező A költő nem volt „fogoly" Vozári Dezső költő-barátom ki­fogásolta A fehér kór — barna pestis című cikkemnek („ÉS” má­jus 9.) őróla szóló azt a kitételét, hogy Hitler elől „... elmenekült, szovjet fogságba került..Kész­ségesen kijelentem, ez nem sajtó­hiba és nem a szedőszekrény ör­döge: „a szovjet fogságba került” szavak elhallás vagy elgépelés foly­tán születtek ehelyett: „ ... elmene­kült, szovjet zónába került...” stb. A kéziratban én néztem el. Tudom, Vozári sosem volt szovjetellenes hadsereg katonája, tehát nem is kerülhetett hadifogságba. (A cikk további utalása egyébként ki is emeli pozitív szerepét a moszkvai rádió magyar adásaiban!) A leg­művészibbnek elismert volt cseh­szlovákiai magyar költővel 1937 forró légkörében kettesben alapí­tottuk meg a — már nevével is a nácizmus­ ellen tiltakozó — „Ma­gyar Demokrata Írókért” Pozsony­ban, melynek alelnöke lett. Ugyan­csak alelnöke volt már előbb ugyan­ott a Szovjetbarátok Körének. A lengyelországi szovjet zónából bel­jebb, majd Moszkvába kerülve üze­netet is váltottunk. Sőt arról is hallottam, hogy a SZU-ban fegy­verrel a kezében harcolt Hitler el­len a Svoboda jelenlegi köztársa­sági elnök vezette önálló Csehszlo­vák Brigádban. Cikkem megírására rövid határ­időt s meglehetősen kötött terje­delmet kaptam, sok beleülő ma­gyar vonatkozást nem is említhet­tem meg. Ezért maradt ki többek közt a híres partizán „Petőfi-bri­­gád” magyar, szlovák és szovjet partizánjainak Rima-völgyi stb. hősi harcairól szóló megemlékezés is az 1944-es Szlovák Nemzeti Fel­kelésben, Fábry József gömöri ej­tőernyős partizánkomisszár — je­lenleg ny. ezredes — vezetése alatt, akinek naplója alapján e dicső par­­tizán-odüsszeának „Gömöri ren­geteg” című regényemben állítot­tam emléket. (A Nógrádi Sándor csoport az Adler-csoport, az Uszta­­csoport stb. partizánjaival egy idő­ben harcoltak eredményesen, főleg Gömörben. Rozsnyón például szo­bor őrzi a 44-es felkelés egyik ma­gyar partizán-mártírjának emlé­két.) Vozárira visszatérve még csak annyit: ideje volna már e kitűnő, harcos antifasiszta költő válogatott és új verseivel megismertetni a nagyközönséget, belevéve a gyűjte­ménybe természetesen a negyvenes évek közepén megjelent és Moszk­vában írt harcos verskötetének széps és jelentős költeményeit is. A költő szerénysége éppenséggel nem lehet indok irodalmi vagy kiadói politikánk „szerény” és szemérmes nemtörődömségére. Győry Dezső FÉLREÉRTÉS Geszti Pál, a Film Színház Mu­zsika munkatársa közölte velünk, hogy 16-i számunk tévékritikájá­nak egyik mondata, amely a 0416- os szökevény című tévéfilmmel kapcsolatban szerzőket említ , félreérthető. Ennek a produkció­nak előállításában ugyanis nem vett részt. Így az Aranykesztyű lovagjai című korábbi tévésoro­zattal történt összehasonlítás (amelynek egyik szerzője volt)­­ alaptalan. És A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek Az ünnepi könyvhét terméséből: VERSEK, DRÁMÁK CSORBA GYŐZŐ: A LÉLEK ÉVSZA­KAI. Válogatott versek. (Magvető) GÖRGEY GÁBOR: KÖSZÖNÖM. JÓL. Válogatott és új versek. (Szépiro­­dalmi) GYŐRE IMRE: ELŐJÁTÉKOK, új ver­sek. (Szépirodalmi) GYŐRY DEZSŐ: EMBERI HANG. Válogatott és új versek. (Magvető) LADÁNYI MIHÁLY: ÉLHETTEM VOLNA GYÖNYÖRŰEN. (Válogatott versek 1959—1969. (Magvető) KÁROLYI MIHÁLY: RAVELS­ZKI. Dráma. Adaptálta Hubay Miklós. (Magvető) VILÁG SZÍNPAD. Drámai antológia. (Magvető) SZÉPROZA BERKESI ANDRÁS: ALKONYDOMB. Regény. (Magvető) GYÁRFÁS MIKLÓS: VOLT EGYSZER EGY SZÍNHÁZ ... Regény utó­hang­gal. (Szépirodalmi) HEGEDŰS GÉZA: VÁRJ, MADÁR VÁRJ ... Példázat a veszedelmek­ről. (Szépirodalmi) KOMLÓS JÁNOS: FŐ A FEJÜNK. Humoros írások. (Szépirodalmi) LENGYEL JÓZSEF: Ú­TRA A KEZ­DET. Regény. (Magvető). SZABÓ MAGDA: OKOT. Regény. (Magvető) MIGUEL ANGEL ASTURIAS: A KIN­CSES ÚRFI. Regény. (Európa) VASZILIJ BELOV: BUCSUHALOIM. Kisregények, elbeszélések. (Magve­tő. Világkönyvtár) SAUL BELLOW: HENDERSON: AZ ESŐKIRÁLY. Regény. (Európa) WILLIAM FAULKNER: A HANG ÉS A TÉBOLY. Regény. (Európa) HOLDTÖLTE. Szovjet kisregényei­. (Európa) VSZEVOLOD IVANOV: MATVEJ, AZ ISTEN. Elbeszélések. (Európa) LATIN-AMERIK­AI ELBESZÉLŐK. Antológia. (Európa) ANNA LUCHERS: A BIZALOM. Re­gény. (Kossuth) Filmbemutatók történelmi magánügyek. Új magyar Isten. Bemutató: máju­s 8-án.­­ VELED MADRIDBAN. Magyarul be­szélő színes spanyol film. Bemuta­tó: május 28-án. A SZTÁR. Csehszlovák film. Bemuta­tó: május 28-án.­­• !| Színházak RÓNA TIBOR: NYUGALOM. A HELYZET VÁLTOZATLAN. Bemu­tató a Miskolci Nemzeti Színházban, május 27-én. ARMONT—VANDERBERGHE: FIUK, LÁNYOK, KUTYÁK. Bemutató a Szolnoki Szigligeti Színházban, má­jus 29-én. BÉKÉSCSABAI SZÍNHÁZI NAPOK —­­ május 27-től. SZAKONYI KÁROLY: ADASHTBA . ősbemutató a Pesti Színházban, május 23-án. Hangversenyek HANNES KÄSTNER (NDK) orgona­est­je, május 23-án, a Zeneakadémiám. KONSTANTY KULKA (Lentsrvelor­­szág) hegedű estje, május 23-ám, az Országos Filharmónia Kamaraterm­é­­­ben. Zongorán közreműködik: Jerzy Marchwinski. A MAGYAR ÁLL­AMI HANGVER­SENYZENEKAR estje, május 25-én, a Zeneakadémián. Vezényel: Forrai Miklós. Közreműködik: Gyurkovics Mária, Réti József, Mefl­s Györg­y, Antalffy Albert, a Leöney Klár,'' Gimnázium Kodály-kórusa, és a Budapesti kórus. JEAN-PIERRE RAMPAL fuvollaest'' május 26-án, a Zeneakadémia. Zongorán közreműködik:­­Szűcs Ló­ránt. A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TV SZIMFO­NIKUS ZEnEKARÁNAK hangver­senye, május 29-én, a Zeneakadé­mián. Vezényel: Lukács Ervin. Köz­reműködik : Szabó Csilla, Andor Éva, Erese Margit, Szirmai Márta, Szabó Anita, Réti József, Ben­de Zsófia, Kovács Péter és a Magyar Rádió és Tv énekkara. * A NASHWALLE TFENS és RAY PHI­­LIPS műsora, május 24-én, a Kissta­dionban. Kiállítások NÉMETH JÓZSEF festőművész kiállí­tása a Derkovits Teremben. Megnyi­­tó: május 29-én. (Tv Galériája-adás: június 4-én.) VES­SZEL­Y JELENA szobrászművész kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. Megnyitó: május 29-én.

Next