Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám - Darázs Endre: Várnai Zseni köszöntése • köszöntő (2. oldal) - Sándor Pál - Simó Sándor: Két filmrendező levele • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • B. Nagy László: Inkább autóbuszt. És, május 9. (2. oldal) - B. Nagy László: • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Sándor Pál, Simó Sándor: Két filmrendező levéle (2. oldal) - Győry Dezső: A költő nem volt „fogoly” • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Vozári Dezső: A fehér kór - barna pestis. ÉS, május 9. (2. oldal)
ÉLET ÉS IRODALOM! Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR A szerkesztőség tagjai: FARAGÓ VILMOS (olvasó szerkesztő) KARDOS G. GYÖRGY (művészetkritika) KOROKNAI ZSUZSA (krinyvkritika) LÁZÁR ERVIN (széppróza) LENGYEL PÉTER (interjú) MÁRIÁSSY JUDIT (információ) MEZEI ANDRÁS (vers) MOLNÁR ZOLTÁN (publicisztika) NAGY LÁSZLÓ (képszerkesztő) PINTÉR TAMÁS (nyomdai szerkesztő) VARGA DOMOKOS (riport) SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 111—424 310—920 314—164 111—087 113—221 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest, VTI., Lenin, krt. 9/11. Tel: 221—295 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 Várnai Zseni köszöntése Műveit, történelmi és irodalomtörténeti pályáját sokkal inkább ismerem, mint őt magát. Eddig ha öt-hat alkalommal találkoztunk s főleg az írószövetség közgyűlésein... Mint író és olvasó jóval gyakrabban. Van azonban egy budai találkozásunk, amiről csak én tudok. Évekkel ezelőtt valamelyik Rózsadomb környéki köztéren láttam meg távolból, ahogy ott ült a még enyhe, de már lombtalanító őszben... Nem emlékszem pontosan a helyszínre. Lehet, hogy a Statisztikakert volt, lehet, hogy a Marczibányi téri körfasor. Megkapó jelenségnek láttam, a feszülten figyelő arc kirítt a sok eltespedt, álmosan sütkérező közül ... Mereven ült a ferde padon, feltartott fejjel, mintha ihlette, de tán csak egy madártrillára várna... Várnai Zseni mindenkor ilyen volt s ez ma is: a meg nem alkuvás, a mélységes és érzékeny emberiesség, a szép tudnivágyás, a következetes forradalmiság... A szép tudnivágyás... Legújabb költeményeiben is az a bámulatraméltó, hogy a politika, a tudományok új és új történéseire, eredményeire gyorsabban, átgondoltabban reagál, mint sok ifjú költőnk... Próza helyett hadd köszöntsem őt egy szünettel, nyolcvanadik születésnapján; úgy érzem így illik hozzá. V. ZS. világképe Akit nem püspöki angyal röptet az égre Hanem mosókonyha-lakások huzatja, Az a mennyországot áttörve élő magasba jut, túl a bágyadt hiten és akkor végre Hiszi, hogy otthon van s valóban, a tárgyak Ugyanazok, mint lent: sparhelt, öreg lábas. De aki eszik belőle, nem roncs... Vállas És elszánt lénye bont ki vasvázas szárnyat És bukórepülésben csap le a korokra, De markában nincs gyilok. Kalapács Zúdul le ezerszer a férges, vén romokra Az ősi lant zengő szép ütemére pengeti, és bár eltűnt a fenti rács, már nem kívánkozik vissza az égre. Darázs Endre Göröcs Tibor: Lovasok Ketten, az aláírók, vállalva akár a szentimentalizmus látszatát is, elmondanánk, hogy B. Nagy László kritikáit évek óta a műalkotásoknak kijáró tisztelettel várjuk. Talán ez az oka, hogy a lap május 9-i számában megjelent Inkább autóbuszt című írását nem tekintjük kritikának, sokkal inkább ítélhetnek egy meglehetősen jól körülhatárolt gondolkodási mód gyakorlói felett, mivel a filmet — „M, a halál angyala” —, amelynek ürügyén végzése született, e gondolkodásmód eminens képviselőjének tartjuk. A film Dunába vetésre ítélt szereplőivel azonosságot vállalunk, így ítélete ránk is vonatkozik; az ítéletben — úgy gondoljuk a többi vádlottal együtt — nem nyugszunk meg. „Nem azt tesszük ugyanis, ami a dolgunk” — írja végzésében B. Nagy László —, „hanem az elvárások rossz mechanizmusába keveredve, képességeinket a színenmaradás és a magánszámok múlékony sikerélményeinek kicsikarására mozgósítjuk, ahelyett, hogy a magunk belső csöndjére figyelnénk” ... Véleményével, anélkül, hogy a konkrét filmre nézve érvényesnek találnánk, könnyű egyetérteni, annyira kézenfekvő. Annyira, hogy azt hisszük: a magunk dolgával, a magunk belső csöndjével foglalkozó morális és praktikus magatartás érvényes a filmgyártás csapatmunkájának valamennyi résztvevőjére, filmkészítőkre és kritikusokra, kultúrpolikusokra és forgalmazókra egyaránt. És ha válaszunkkal — hiszen ezzel nem a magunk dolgát tesszük — mégis vétünk ellene, erre mentséget csak úgy találunk, ha ismét idézünk ezúttal a cikk utolsó bekezdéséből: „Keveslem a személygépkocsit, amely a hőssel a Dunába fordul. Inkább autóbusz kellett volna”... „Igazán mindegy, hányat pusztítunk el közülük”. Lelke rajta, ha ez a kritikus dolga. Nem dolgunk megítélni azt sem, hogy Herskó, vagy más, az autóbusz utasai közül vajon észrevette-e már saját „belső csöndjét”, számot tudott-e adni róla. Ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy a csöndet, ha tetszik: „természetünk titkos parancsát”, ott keressük, ahol élünk. Szülőfalunk Pest (ezzel ki is Becsülöm Simó Sándort és Sándor Pált, amiért szolidárisak Herskó Jánossal, egykori tanárukkal és mai pályatársukkal, aki pedagógusként és stúdióvezetőként egyengette az útjukat — az egész fiatal filmművész nemzedékét. A mód azonban, ahogy e szolidaritásnak kifejezést adnak, már kevésbé meggyőző. „A film Dunába vetésre ítélt szereplőivel azonosságot vállalunk, így ítélete (t. i. az enyém), ránk is vonatkozik ..Milyen alapon? Netán a szakmai szóbeszéd alapján, hogy az N. N. afféle kulcsfilm, főhőse voltaképp a rendező, alakjai pedig a magyar filmélet nobilitásai? Még ha így volna is — erre a filmen belül semmi bizonyíték —, köztudott, hogy még az önportrék sem azonosíthatók a modelljükkel, még az emlékirat, vagy az önvallomás műfajában sem. Legföljebb a modell valamilyen lelkiállapotával — például a 8 és 9 ízben. Az N. N. azonban még ebben az értelemben sem lelki vetkőzőszám. Vicces história: a film bírál egy magatartást, életvitelt, mellyel a levélírók azonosságot vállalnak. Ha már az ember szolidáris, tegye nagyban. Nemcsak a rendező, de a főváros kétmillió, bennmerül kapcsolatunk Molnár Ferenccel, és ha elfogadható az az állítás, hogy az itt élő kétmillió kuszaéletű lény, ember és magyar, talán elfogadható szándékunk, is, megérteni és számot adni róluk, néha valóban csak a „tevékenység látszatát” keltő életükről, a magunk dolgáról. Még akkor is, ha ezért megszületik B. Nagy László tollából a végzés, mely számunkra a Duna—Tisza közéből csak a Dunát illeti. Lehetőleg a pesti Duna-partot. Mert ott aztán csönd van. Sándor Pál Simó Sándor szülött vagy ide származott lakása iránt, akiket én állítólag a Dunába akarnék fordítani. Hinaus mit uns, avagy az új Dugovics Titusz. Mivelhogy magam is Pesten születtem, jóllehet életem tartalmasabbik részét vidéken töltöttem. Ám az inkriminált kritikában az N. N. figuráit, s nem az alkotóit „ítéltem a Dunára” — mint nemlétező személyeket. Erről bárki meggyőződhet, még ha a hozzászólók bölcsen kihagyták is idézetükből az idevágó paszszust. Röstellem ismételni magam: lásd az eredeti szöveget, melyen amúgy sem áll szándékomban változtatni. Vitairatuk utolsó bekezdését, legkivált a befejező célzást, szégyellem megérteni. Nem magam, a levélírók miatt. Nehéz eldönteni, hogy az efféle alaptalan gyanúsítás kire lealázóbb. .. . Elviekben pedig: könyörgöe, kezdjük újra, ami már a 30-as években vészterhes és undorító volt: az „urbánusok” és a „népiesek”, a „sznobok” és a „parasztok” (vagy hogy nevezzem őket?) mucsai ihletésű, szófia pörlekedését. Mely akkor és most és mindenütt: biztos jele a szellemi élet eltápulásának B. Nagy László HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Két filmrendező A költő nem volt „fogoly" Vozári Dezső költő-barátom kifogásolta A fehér kór — barna pestis című cikkemnek („ÉS” május 9.) őróla szóló azt a kitételét, hogy Hitler elől „... elmenekült, szovjet fogságba került..Készségesen kijelentem, ez nem sajtóhiba és nem a szedőszekrény ördöge: „a szovjet fogságba került” szavak elhallás vagy elgépelés folytán születtek ehelyett: „ ... elmenekült, szovjet zónába került...” stb. A kéziratban én néztem el. Tudom, Vozári sosem volt szovjetellenes hadsereg katonája, tehát nem is kerülhetett hadifogságba. (A cikk további utalása egyébként ki is emeli pozitív szerepét a moszkvai rádió magyar adásaiban!) A legművészibbnek elismert volt csehszlovákiai magyar költővel 1937 forró légkörében kettesben alapítottuk meg a — már nevével is a nácizmus ellen tiltakozó — „Magyar Demokrata Írókért” Pozsonyban, melynek alelnöke lett. Ugyancsak alelnöke volt már előbb ugyanott a Szovjetbarátok Körének. A lengyelországi szovjet zónából beljebb, majd Moszkvába kerülve üzenetet is váltottunk. Sőt arról is hallottam, hogy a SZU-ban fegyverrel a kezében harcolt Hitler ellen a Svoboda jelenlegi köztársasági elnök vezette önálló Csehszlovák Brigádban. Cikkem megírására rövid határidőt s meglehetősen kötött terjedelmet kaptam, sok beleülő magyar vonatkozást nem is említhettem meg. Ezért maradt ki többek közt a híres partizán „Petőfi-brigád” magyar, szlovák és szovjet partizánjainak Rima-völgyi stb. hősi harcairól szóló megemlékezés is az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben, Fábry József gömöri ejtőernyős partizánkomisszár — jelenleg ny. ezredes — vezetése alatt, akinek naplója alapján e dicső partizán-odüsszeának „Gömöri rengeteg” című regényemben állítottam emléket. (A Nógrádi Sándor csoport az Adler-csoport, az Usztacsoport stb. partizánjaival egy időben harcoltak eredményesen, főleg Gömörben. Rozsnyón például szobor őrzi a 44-es felkelés egyik magyar partizán-mártírjának emlékét.) Vozárira visszatérve még csak annyit: ideje volna már e kitűnő, harcos antifasiszta költő válogatott és új verseivel megismertetni a nagyközönséget, belevéve a gyűjteménybe természetesen a negyvenes évek közepén megjelent és Moszkvában írt harcos verskötetének széps és jelentős költeményeit is. A költő szerénysége éppenséggel nem lehet indok irodalmi vagy kiadói politikánk „szerény” és szemérmes nemtörődömségére. Győry Dezső FÉLREÉRTÉS Geszti Pál, a Film Színház Muzsika munkatársa közölte velünk, hogy 16-i számunk tévékritikájának egyik mondata, amely a 0416- os szökevény című tévéfilmmel kapcsolatban szerzőket említ , félreérthető. Ennek a produkciónak előállításában ugyanis nem vett részt. Így az Aranykesztyű lovagjai című korábbi tévésorozattal történt összehasonlítás (amelynek egyik szerzője volt) alaptalan. És A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek Az ünnepi könyvhét terméséből: VERSEK, DRÁMÁK CSORBA GYŐZŐ: A LÉLEK ÉVSZAKAI. Válogatott versek. (Magvető) GÖRGEY GÁBOR: KÖSZÖNÖM. JÓL. Válogatott és új versek. (Szépirodalmi) GYŐRE IMRE: ELŐJÁTÉKOK, új versek. (Szépirodalmi) GYŐRY DEZSŐ: EMBERI HANG. Válogatott és új versek. (Magvető) LADÁNYI MIHÁLY: ÉLHETTEM VOLNA GYÖNYÖRŰEN. (Válogatott versek 1959—1969. (Magvető) KÁROLYI MIHÁLY: RAVELSZKI. Dráma. Adaptálta Hubay Miklós. (Magvető) VILÁG SZÍNPAD. Drámai antológia. (Magvető) SZÉPROZA BERKESI ANDRÁS: ALKONYDOMB. Regény. (Magvető) GYÁRFÁS MIKLÓS: VOLT EGYSZER EGY SZÍNHÁZ ... Regény utóhanggal. (Szépirodalmi) HEGEDŰS GÉZA: VÁRJ, MADÁR VÁRJ ... Példázat a veszedelmekről. (Szépirodalmi) KOMLÓS JÁNOS: FŐ A FEJÜNK. Humoros írások. (Szépirodalmi) LENGYEL JÓZSEF: ÚTRA A KEZDET. Regény. (Magvető). SZABÓ MAGDA: OKOT. Regény. (Magvető) MIGUEL ANGEL ASTURIAS: A KINCSES ÚRFI. Regény. (Európa) VASZILIJ BELOV: BUCSUHALOIM. Kisregények, elbeszélések. (Magvető. Világkönyvtár) SAUL BELLOW: HENDERSON: AZ ESŐKIRÁLY. Regény. (Európa) WILLIAM FAULKNER: A HANG ÉS A TÉBOLY. Regény. (Európa) HOLDTÖLTE. Szovjet kisregényei. (Európa) VSZEVOLOD IVANOV: MATVEJ, AZ ISTEN. Elbeszélések. (Európa) LATIN-AMERIKAI ELBESZÉLŐK. Antológia. (Európa) ANNA LUCHERS: A BIZALOM. Regény. (Kossuth) Filmbemutatók történelmi magánügyek. Új magyar Isten. Bemutató: május 8-án. VELED MADRIDBAN. Magyarul beszélő színes spanyol film. Bemutató: május 28-án. A SZTÁR. Csehszlovák film. Bemutató: május 28-án.• !| Színházak RÓNA TIBOR: NYUGALOM. A HELYZET VÁLTOZATLAN. Bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban, május 27-én. ARMONT—VANDERBERGHE: FIUK, LÁNYOK, KUTYÁK. Bemutató a Szolnoki Szigligeti Színházban, május 29-én. BÉKÉSCSABAI SZÍNHÁZI NAPOK — május 27-től. SZAKONYI KÁROLY: ADASHTBA . ősbemutató a Pesti Színházban, május 23-án. Hangversenyek HANNES KÄSTNER (NDK) orgonaestje, május 23-án, a Zeneakadémiám. KONSTANTY KULKA (Lentsrvelország) hegedű estje, május 23-ám, az Országos Filharmónia Kamaratermében. Zongorán közreműködik: Jerzy Marchwinski. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR estje, május 25-én, a Zeneakadémián. Vezényel: Forrai Miklós. Közreműködik: Gyurkovics Mária, Réti József, Mefls György, Antalffy Albert, a Leöney Klár,'' Gimnázium Kodály-kórusa, és a Budapesti kórus. JEAN-PIERRE RAMPAL fuvollaest'' május 26-án, a Zeneakadémia. Zongorán közreműködik:Szűcs Lóránt. A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TV SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye, május 29-én, a Zeneakadémián. Vezényel: Lukács Ervin. Közreműködik : Szabó Csilla, Andor Éva, Erese Margit, Szirmai Márta, Szabó Anita, Réti József, Bende Zsófia, Kovács Péter és a Magyar Rádió és Tv énekkara. * A NASHWALLE TFENS és RAY PHILIPS műsora, május 24-én, a Kisstadionban. Kiállítások NÉMETH JÓZSEF festőművész kiállítása a Derkovits Teremben. Megnyitó: május 29-én. (Tv Galériája-adás: június 4-én.) VESSZELY JELENA szobrászművész kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. Megnyitó: május 29-én.