Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-30 / 22. szám - Faragó Vilmos: A szerkesztő jegyzete (1. oldal) - Csohány Kálmán: Illusztráció • kép (1. oldal)

XIV. évfolyam 22. szám ____________________________ 1970. május 30. IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Csák Gyula, Csontos Gábor és Lázár Ervin árvízi riportjai Molnár János: A KÖZMŰVELŐDÉS ÚJ KORSZAKA (5. oldal) Beszámoló AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSÉRŐL (6.-7. oldal) Kálnoky László: SZUBJEKTÍV JEGYZETEK WEÖRES SÁNDOR EGYBEGYŰJTÖTT ÍRÁSAIRÓL (11. oldal) Szekulity Péter riportja: BELÜL ÉLŐ KÍVÜLÁLLÓK (15. oldal) Látogatóban BOLDIZSÁR IVÁNNAL (16. oldal) A SZERKESZTŐ JEGYZETE Évek óta sürgetjük a hagyo­mányokba merevült könyvhét reformját. Több könyvszenzá­ciót, kevesebb formalitást, fel­emelt színvonalat, leszállított könyvárakat. Nem vagyunk tü­relmetlenek, egy-két lépés min­den évben történik a reform útján. Most is. Könyvszenzá­­ciók talán nincsenek, de van jó néhány életmű-repr­ezentáló kitűnő verseskötet és jó né­hány érdekes prózai mű. Van­­nak leszállított árú könyvek, lesznek bizonyára színvonalas rendezvények és lesznek könyvsátrak, amelyekben a ha­tárokon túli magyar könyvki­adás is elénk rakja kínálatát, nagyobb választékban, mint ta­valy vagy tavalyelőtt. Mit tehetünk mi a könyvhét sikere érdekében? Adtunk már előzetes információkat róla, kö­zöltük Illés Endre sajtótájé­koztató referátumának vallo­­másos részletét, és egyetértés­sel közöltük. A könyv jövőjé­ben éppúgy hiszünk, mint ő, Szenczei Lászlónak a könyv haláláról írt jóslataival (lapunk 2. oldalán) mi sem értünk egyet: a technikai kultúra vál­ságba sodorhatja, megújulá­sokra késztetheti a könyvkul­túrát, de megsemmisíteni soha­sem lesz képes. Mit tehetünk még a könyvhét érdekében? A könyvhét kereskedelmi esemény. Vásár. Amikor indult, akkor is vásár volt, s csak azért tapadt hozzá jogos ünnepélyes­ség, sőt pátosz, mert a könyv­vásár akkor (amikor még Jó­zsef Attila sem talált vevőre) irodalmi létkérdés volt. Most kevésbé az.­J) könyvforgalom egész évben fo­lyamatos, ilyenkor persze — akár csak karácsony táján — felszökik kissé, mert nagyobb a választék és hangosabb a rek­lám. Mit tehetünk tehát? Írunk azokról a könyvekről, amelyek — véletlenül vagy elhatározot­­tan — most kerültek a vevő elé. Dehát: ez is folyamatos. Írtunk könyvheti könyvről már egy hónappal ezelőtt, és írni fo­gunk egy hónap múlva. Ahogy a kiadás ütemszeszélye, bíráló­kapacitásunk és helyünk en­gedi. Hogy ez így nem eléggé ünnepélyes? Hogy némely kri­tikánk (könyve válogatja) egye­nesen ünneprontó? Abban reménykedünk, hogy a kedves olvasó megérti és el­fogadja ezt. És abban hiszünk, hogy az olvasó megértése min­dennél fontosabb, mert a lapot írók szerkesztik, a cikkeket írók írják, de elsősorban nem az íróknak szerkesztik és írják, ha­nem az olvasóknak. A könyvkritikákat is. Faragó Vilmos Csohány Kálmán: Illusztráció

Next