Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám - Hajnal Gábor: Németül • Az élő Petőfi (6. oldal) - Domokos Sámuel: Románul • Az élő Petőfi (6. oldal) - Konrad Sularski: Lengyelországban • Az élő Petőfi (6. oldal) - Juhász Péter: Bulgáriában • Az élő Petőfi (6. oldal) - Gál István: Angolul • Az élő Petőfi (6. oldal) - Bajomi Lázár Endre: Sandor avagy a Vörös Zsoltár? (6. oldal)
Németül Petőfi az első olyan magyar költő, akinek még életében német fordításban verskötete jelent meg. Ez a tény nemcsak Petőfi jelentőségére utal, hanem azt is jelzi, hogy költészete szinkronban volt a korabeli Európa szellemi és irodalmi áramlataival. A monarchia magyarul tudó irodalmárait elsősorban Petőfi költői korszerűsége ösztönözte. Jól tudjuk, hogy az akkor elért szinkron Petőfi halálával megszűnt, és nagyon sokáig, körülbelül ötvenéves lemaradás mutatkozott a magyar költészetben. Az európai stílusirányzatok szellemi áramlatok megkésve érkeztek el hozzánk. Csak Kassák Lajos talált ismét eleven kapcsolatot korának költészetével és szellemi áramlataival, és József Attila teremtette meg kora világirodalmi eredményeinek és a magyar költői hagyományoknak olyan szintézisét, hogy a magyar lírában ma is az ő költészete az, amelyre a nagy európai irodalmak a legerőteljesebben rezonálnak, keleten és nyugaton egyaránt. Petőfi első német fordítója Adolf Dux újságíró, aki 1846-ban több mint ötven Petőfi-verset adott ki Ausgewählte Gedichte von Alexander Petőfi címmel. Erről a kiadványról írja Turóczi-Trostler József: „Már itt fenyeget az a veszély, amelyet a későbbi fordítók sem kerültek el, hogy Petőfi elementáris kapcsolatát a természettel és a néppel, Petőfi egyszerűségét a fordításban primitivizálják... Bizonyos, hogy szerencsés pillanataiban Dux is adekvát megoldásokat talált azokra a természeti hangokra, melyeket a beteg Heine éppen ebből a fordításkötetből hallott ki.” Petőfi későbbi fordítói is — a magyar származású Karl Beck (1817—1879) kivételével — újság- , írók vagy,, irodalmárok voltak, ij Karl Beck” költő volt ugyanis, de nem jelentős, és az ő fordításai sem sikerültek. Nagyjából ugyanez mondható el a többi korabeli és a későbbi fordítóról is. Az NDK-béli Aufbau Verlag és a Corvina Kiadó közös kiadásában egy-két éve megjelent kötet (Martin Rémané munkája) komoly lépést jelent Petőfi megismertetésében, különösen terjedelme miatt, de ugyancsak terjedelme példázza, hogy a mennyiségi munka nem mindig szolgálja a minőséget, így Petőfi költészetének nagysága és jelentősége sajnos mindmáig nem volt érzékelhető német nyelven. Nemrégen itt járt Budapesten Frans Fühmann, és néhány új Petőfi-fordítását felolvasta a Pen Klubban. (Ezek közül kettő megjelenik a Sinn und Form című NDK-beli folyóirat januári számában.) E fordításokban Petőfi német nyelven először ragyog fel teljes szépségében. Franz Fühmann és Reiner Kunze közösen készítenek elő egy Petőfi-kötetet. Nem lesz nagy terjedelmű, de Fühmann és Kunze költői és eddigi műfordítói munkássága alapján bizonyosra vehetjük, hogy a német olvasóközönség végre kongeniális fordításokban ismeri majd meg Petőfi költészetét. Hajnal Gábor Románul A legjelentősebb román Petőfi-fordítók — Iosif, Goga és Jebeleanu — mellett sokan méltatlanul elfelejtődtek. Közéjük tartozik Ion Badescu, Petőfi egyik első romániai népszerűsítője. A bihari származású Ion Badescu legjobb barátja volt Eminescunak. Kortársai nagyra becsülték költői-műfordítói munkásságát, de érdemeit manapság csak a beavatottak tartják számon, az irodalmi köztudatban inkább mint Eminescu Szárnyaszegett géniusz című regényének egyik modellje él. Badescu három kultúra, a magyar, a román és a német alapos ismerője, a népek összefogásának lelkes hive volt. Pesten és Bécsben tanult, Iasiban és Bukarestben tanárkodott, majd ismét Pestre tért vissza. Petőfi volt a legkedvesebb költője, s amint iskolatársa, Moldován Gergely feljegyezte, saját költészetében „utánozta őt”. 1868-ban, Pesten kiadott verseskötetében valóban felismerhető Petőfi hatása. Badescu nem volt termékeny műfordító; Eötvös Józseftől, Vörösmartytól és Petőfitől csak egy-egy költeményt ültetett át románra. Bágyai néven pedig néhány román verset fordított magyarra. Petőfinek Az őrült című versét fordította le; a verset a bukaresti Orientul nevű haladó egyesület előadásán, 1869-ben — és később még többször — elszavalta. A versfordítás nem jelent meg nyomtatásban, de az Orientul-körnek Eminescu is tagja volt, s valószínűleg Badescu előadásában ismerkedett meg Petőfi lírájával. Badescu az úttörő Petőfi-fordítók között kétségtelenül a legtehetségesebb volt; maradandó érdeme, hogy a Kárpátokon túl — másfél évtizeddel a sajtóban közölt fordítások előtt — élőszóban terjesztette Petőfi költészetét. Domokos Sámuel Lengyelországban Az első lengyel Petőfi-kötetet, a János vitézt 1869-ben adták ki. Válogatott verseinek gyűjteménye tíz évvel később jelent meg, ezt a huszadik században újabb válogatások követték. Az 1971-es válogatás után 1973-ra új kötet kiadását tervezik. W. Sabowskin, A. Langén, A. Gawronskin, K. Illakowiczównán, T. Fangraton és A. Rymkiewiczen, legjobb fordítóin kívül Petőfi népszerűsítéséhez hozzájárultak az életéről és munkásságáról időről időre megjelenő monografikus tanulmányok. Lírájának igazi kritikai elemzése azonban mindmáig hiányzik Lengyelországban. A hagyományoknak megfelelően Petőfi költészetének megismertetésével mindenekelőtt az iskola foglalkozik, Petőfit a legki Sándor avagy a Vörös Zsoltár ? Kevés irodalmi és politikai szerelem volt ilyen viszonzatlan! Ő, akinek Saint-Just volt az istene, Desmoulins Kamill az eszményi hasonmása, akinek Lamartine műve, A girondiak története, szolgált bibliául, aki pirosra festette Béranger sápadt orcáját, aki a szegény Hégésippe Moreau-nak is kölcsön adta lantját, s egész rövid üstökös élete során a „nagy és fényes Franciaországra” szegezte szemét és aki éhbérért kisded francia regényeket fordított Nagy Ignácnak, legnagyobb francia dicsőségként azt érte el, hogy Hugo — igen, az a világraszóló költő, aki ugyanazon a republikánus húron pendült — bevette nevét 1852-ben írt Európa térképe című zengzetes siráma egyik sorába. Be, de hogyan? „Batthyani, Sándor, Poezio, victimes!” Vagyis úgy, hogy még a nevét sem tanulta meg igazán ... Százhúsz év múlva végre — a Valahol Európában óta először — átütő sikere van egy magyar filmnek Párizsban. Egyszerre több filmszínházban játsszák, a kritika magasztalja. Vörös zsoltár a címe. Abban a tényben, hogy ezt az egyébként telitalálat-címet adták neki, benne van Petőfi egész francia tragédiája. De hát adhatták-e Jancsó remekének címül A nép nevében francia fordításának első sorát: „Hátez-vous de donner au peuple ce qu’il veut”? Persze, tudom, hogy e százhúsz év alatt tizenegy kötete jelent meg franciául, hogy egyedül a János vitéz-t négyen is lefordították, hogy első francia fordítója, Auguste Dozon, az ő kedvéért tanult meg magyarul, hogy Chassin 360 lapos könyvet szentelt neki 1860-ban, hogy Coppée, a derék akadémikus, még el is szavalta 1885-ben Pesten Petőfihez című csalogány-csattogásos, érzelgős költeményét a költő szobra előtt, s hogy idősb Dumas is méltóztatott átültetni anyanyelvére több Petőfi-verset, amikor 1865-ben kócsagtollas kucsmában kellette magát a Vigadóban, s hogy 1923. január 26-án a Sorbonne dísztermében fényes centenáriumi ünnepséget rendezett a sápot nem kímélő pekári kirakatkultúrpolitika (igaz, hogy néhány magyar, élén egy Illyés Gyula nevű ifjú gauchiste-tal alaposan megzavarta a szertartást)... Ám az is igaz, hogy a diplomata Dozon csak jóindulatú dilettáns volt, hogy a kis Chassin a nagy Michelet-től kapta az anyagot, aki — noha azt vallotta, hogy „a magyar nemzet a hősiesség, az erkölcsi nagyság és a méltóság arisztokráciája”, meg azt kérdezte: „mikor fogjuk leróni adósságunkat ez iránt az áldott nemzet iránt?” — végül átadta jegyzeteit Chassinnek, aki mondhatni albérletben írta meg a fent említett művet. S az is tény, hogy a további fordítók mind nyersből dolgoztak. Saint-René Taillandier, a derék tanár, a múlt század végén, majd Jacques Gaucheron 1953-ban prózában szólaltatta meg Petőfit. Francia tolmácsai javarészt baráti rábeszélésnek engedtek. Melchior de Polignac grófot Justh Zsigmond, Chassint Irinyi Dániel, Soppée-t Glaser Emánuel párizsi magyar hírlapíró unszolta, és így tovább, egészen az avatott kezű maiakig, akiket a fáradhatatlan Gara László vezetett a mamagyar géniuszhoz, s akik végre most már sok sikeres átköltéssel adnak ízelítőt az igazi Petőfiből, akihez 1949-ben — Illyés biztatására — Eluard írt méltó köszöntőt. Mégis csak keseregve álmodozhatunk azon, vajon mi lett volna, ha maga Hugo tiszteli meg „Sándor”-t pennájával, vagy például egy Aragon adja vissza a nagyszerű kölcsönt Petőfinek, hogy hírnevét-hitelét imádott Frankhonában ne csak romantikus meteorélete és hősi halála szavatolja, hanem egy sor egyenrangú vers is. Bajomi Lázár Endre Az élő Petsi válóbb európai romantikus költők között, az eszmeileg oly közeli Middekieczcsel és Puskinnal együtt tanítják. A huszadik századi lengyel költészet másképpen fejlődött, erőteljesebben kapcsolódott be a nemzetközi avantgárd áramlataiba, mint a magyar. Az új tapasztalatok a lengyel líra képviselőit romantika- és posztromantika-ellenessé tették. Krasinski költészete már elhalványodott, s a romantika másik két költőóriásának — Mickiewicznek és Slowackinak — népszerűsége is csökkent, akkori eszmei ellenfelük, a magányos-intellektuális Norwich javára. A Petőfi-líra lengyelországi fogadtatása mindezek ellenére jó. A fordítások általában magas színvonalúak, sok kivételes szépségű megoldást is találhatunk, mint például A természet vadvilága című versben, amelyet Julian Tuwim fordított. A figyelem, amelyet a lengyel könyvkiadás és a sajtó Petőfinek szentel, azt mutatja, hogy Lengyelországban ő az egyik leggyakrabban publikált külföldi költő. Bár európai hatása kevésbé mérhető, publikáció tekintetében alig marad el a Shakespeare-, Goethe- és Baudelaire-vers kiadások mögött. Konrad Suarstd Bulgáriában Hazánkon kívül aligha van még egy ország, ahol Petőfit annyira ismernék, mint Bulgáriában. Mi tette nevét és költészetét ilyen ismertté? Ivan Vazov, Pencso Szlavejkov és Geo Milev fordítása az eredetivel azonos szinten? Vagy az a megdöbbentő hasonlóság, ami a bolgár nép legnagyobb költőjével, Hriszto Botevval rokonítja? Erről beszélgettünk Petar Szlavinszkel és Dimitar Valev bolgár íróval, Csavdar Dobrev, valamint Ivan Cvetkov bolgár kritikussal. A két költő, Petőfi és Botev rokonságát megvilágítja az az élmény, amelyről Dimitar Valev ezekkel a szavakkal számolt be: — Régen voltunk gimnazisták. Háborús időben. A szünetben hazamentünk szülőfalumba. Akkor divatban voltak az irodalmi öszszejövetelek. Forradalmi verseket olvastunk fel a parasztoknak. Egyszer elhatároztuk, hogy Botev-estet rendezünk. — Nem lehet, gyerekek, bajba kerültök — mondta az igazgató. — A színpadon majd még felkiáltotok: „Értelmes embert nálunk lenéznek: őrült — s a hólyag nyer diadalmat!” — S kire vonatkozik ez? — Akkor inkább Petőfi-estet rendezünk ! — Hát az ki? — Egy magyar. Este zsúfolásig megtelt a terem. Zsibongás, lárma. A gimnazisták felhevülten szavalják Az apostol, Az őrült és az Akasszátok föl a királyokat részleteit és a szabadság és szerelem világhírű sorait. Az igazgató verítékes homlokát törülgeti: — Hagyjátok abba, ez is olyan, mint Botev! Ilyen volt első találkozásunk Petőfivel egy isten háta mögötti kis faluban, azokban a nehéz időkben, amelyekben a távoli, de a szívünkhöz oly közeli Petőfi az emberekben felidézte az eljövendő szabadság érzését. ★ Petar Szlavinszki, aki nagy sikerű regényt írt Budapest felszabadításáról, úgy véli, hogy a kitűnő fordítások tették népszerűvé Petőfit Bulgáriában. — Ivan Vazov és Pencso Szlavejkov, legnagyobb költőink Petőfifordítása már a századfordulón megjelent. A húszas években pedig Geo Milev, a bolgár avantgárd neves képviselője, majd később Eliszaveta Bagrjana, legnagyobb költőnőnk volt ihletett tolmácsolója a nagy magyar költőnek. Sokat tett a költő megismeréséért Szlavejkov híres Petőfi-életrajza, az Ének is. A felszabadulás után közvetlenül Nevena Sztefanova bolgár költőnő Magyarországra utazott azért, hogy magyarból fordítsa le Petőfi verseit. Nevena Sztefanova fordításában ismerte meg a bolgár olvasóközönség a János vitézt és Petőfi számos versét. Az akkor megjelent kötethez én írtaim az előszót, abban az időben választották meg a Bolgár—Magyar Baráti Társaság főtitkárának. A sumeni Kossuth-múzeum megnyitása alkalmából jelent meg Kossuthról írt könyvem, amelyben Petőfi életét is ismertettem. ★ — A legtöbb bolgárhoz hasonlóan én is Az őrült című verséből ismertem meg Petőfit — mondja Csavdar Dobrev. — Ezt a verset országszerte ismerték és szerették Bulgáriában, és sokat szavalták Ivan Vazov remek fordításában. Az ötvenes években találkoztam újra Petőfivel, amikor a budapesti egyetememn magyar irodalmat hallgattam. Az elmúlt évek azonban gazdagították Petőfiről kialakított felfogásomat. Különösen az eddigi legteljesebb Petőfi-kötet, amelynek válogatója és szerkesztője voltam. Akkor értettem meg igazán, milyen költő-óriás Petőfi. ★ Ivan Cvetkov visszemlékezik az illegális ifjúkommunista gyűlésekre, amelyeket a Rodope-hegységben tartottak és majdnem mindegyiken szavalták Petőfi verseit. — Még ma is emlékszem Petőfi verseinek hangulatára — mondja. — Szavai ugyanúgy hatottak ránk, mint Botev költészete. ★ A bolgár íróknak igazuk van abban, hogy Petőfit a kitűnő fordítások népszerűsítették Bulgáriában. A bolgár líra Petőfit fordító kiemelkedő klasszikusainak sora a múlt évben megjelent Petőfi-kötetben egy élő klasszikus, Atanasz Dalcsev személyével egészült ki. Dalcsev legújabb gyűjteményes kötetébe a világ lírájából kiválasztott költők közé felvette Petőfi Sándort is. Juhász Péter Angolul Petőfi külfödi útjának krónikása, Turóczi-Trostler József írja a költőről: „Az európai Petőfi-lelkesedés évtizedeiben Anglia alig vesz róla tudomást”. Az első angol Petőfi-fordítás 1817-ben jelent meg, de a komolyabb ismertetést a Kossutiemigráció kezdeményezte. A British Museum magyar gyűjteményének megalapítója, Thomas Watts, 1858-ban az első angol életrajzi lexikonban, a Knight’s Cyclopedia negyedik kötetében Petőfiről — Kossuth és Eötvös mellett — a leghosszabb magyar címszót írta: „Magyarország függetlenségének kérlelhetetlen szószólója, az arisztokrácia iránti gyűlöletével és a teljes szabadság iránti forró szeretetével.. Kertbeny Károly, a fáradhatatlan irodalomápoló, Petőfi tizenhat elbeszélő költeményének német fordítását — saját munkáit — az angol királyi udvarba is eljuttatta. John Bowring 1864-ben a János vitéz és több kisebb vers fordításával, valamint egy Petőfi-életrajzzal kísérletezett. A későbbi fordítók között egy sem volt költő, és így Petőfi verseinek éppen költői szárnyalása hiányzik becsületes, de prózai munkájukból. Ha a mai angol olvasó Petőfire kíváncsi, kénytelen az Oxford University Press kiváló új irodalomtörténeti kiadványához fordulni, melyben Mervyn Jones huszonnyolc Petőfi-vers pontos és hűséges prózai fordítását adja — az eredeti magyar verses szöveggel együtt. Ha Petőfi eddig még nem került is be az angol irodalmi köztudatba, 1848—49-es politikai szerepét annál inkább méltatják az angol és amerikai történelmi munkák és lexikonok. A Habsburg-monarchia és a közép-európai országok történetének szakértői úgyszólván egyszer sem mulasztják el hangsúlyozni a költő forradalmi hatását. C. A. Macartney 1968-as Habsburg-monarchia-monográfiájában írja róla: „A pesti ifjúság spiritus rectora Petőfi volt, a költő.” A washingtoni egyetem kiadásában egy 1969- ben megjelent Nationalism in Eastern Europe című kötet szerint: „Magyarország legnagyobb költője a 19. században Petőfi Sándor, a radikális fiatalság vezére.” Az 1953-as angol világirodalmi lexikon, a Cassels’s Encyclopedia of Literature így méltatja szerepét: „A magyar nemzeti optimizmus, amelyet legjobban Petőfi hatalmas lírája tükröz, az 1848—49-i forradalomban kulminált.” A princetoni egyetem költészeti lexikona, az 1965-ben kiadott Encyclopedic of Poetry and Poetics ilyen leegyszerűsítve jellemzi: „Petőfi üstökösszerű karrierjét a népi stílusnak a költészetben való meghonosításával kezdte. Költeményei a szerelmet és a szabadságot ünnepük, nagy közvetlenséggel és frisseséggel.” A születésének 150. évfordulójára készülő angliai magyar lírai antológia mellett a Corvina angol nyelvű Petőfi-kötetétől és Illyés Petőfi-könyvének angol kiadásától várhatjuk, hogy végre a költő lírája és emberi portréja is méltó megvilágításba kerüljön az angolszász világban. Gál István