Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-17 / 11. szám - Csohány Kálmán: Petőfi-tükör • kép (2. oldal) - Vargha Balázs: Nem legenda • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • K. Gy.: Petőfi-ügyek. ÉS, március 3. (2. oldal) - Szerkesztőség: Köszöntjük Osváth Erzsébetet, Szobotka Tibort • köszöntő (2. oldal)

□ sütés] IrodalomI Megistenítt minden szombaton M­adaipe főszerkeztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő : FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSÉG: Budapest V. Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 03—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest vn., Lenin krt. 9/11. Telefon: 231—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére elő­fizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25.244 Osváth Erzsébetet Az irodalmi műfajok egyik legnehezebbikét, gyermekversek írását választotta életcélul. Vall­ja, hogy az olvasó nevelését az egészen kicsinyeknél kell kezdeni, már ekkor teljes értékű irodal­mat kell a kezükbe adni; csak így lesznek alkalmasak majdan a „felnőtt” irodalom befogadására. A most hatvanéves Osváth Erzsé­bet következetesen vállalja, hogy ezt a cseppet sem „parádés” mű­fajt művelje. Mint kárpát-ukraj­nai származású író, szívesen for­dítja szovjet szerzők műveit. Munkatársa a Nők Lapja gyer­mekrovatának, és 1965 óta tagja az írószövetség Ifjúsági és Gyer­mekirodalmi szakosztálya vezető­ségének. Jelenleg Kiskelep című mesekötetén dolgozik. Szobotka Tibort író, irodalomtörténész, az an­gol irodalom avatott professzora. 1913. március 19-én született — ez a nap, március 19-e, történel­münk tragikus fordulója lett a második világháború utolsó­­sza­kaszában, fatális emlékétől az író Szobotka sohasem szabadult meg. Kitűnő regénye, a Megbíz­ható úriember (Szobotka furcsán­­későn indult szépírói pályájába illeszkedően) az 1970-es, második kiadásban aratott igazi sikert; azt a kapaszkodó nélküli, morá­lisan züllött réteget idézi fel, amely nagyon jól felszínen tudott maradni a háború előtti lápvi­lágban. Az 1971-es novelláskötet, a Hekuba elbeszélései 1934—1957 között íródtak: jellegzetes pasz­­tellrajzok, javarészt a Megbízha­tó úriember, a gyilkosok és áldo­zatok világából. Szobotkát az iro­dalomtörténetben is főként a mo­rális konfliktusok foglalkoztat­ják; témaválasztása önmagáért beszél: 1956-ban Thomas Manni­ról, 1960-ban Shelleyről írt mo­nográfiát. Szenczi Miklóssal és Katona Annával közösen írt könyve, Az angol irodalom törté­nete, a közelmúltban hagyta el a sajtót, szinte egyidőben azzal hogy Szobotka Tibor hazaérke­zett New Yorkból, betegen. Hatvanadik születésnapján ba­rátai, olvasói, tanítványai szere­tettel várják teljes fölgyógyulását és újabb könyveit. I­­RA­DALOM 1 ÜK HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Mulatságos eset. Egy színikri­tikus ezt írja Csokonairól: „Petőfi­nek kellett jönnie, hogy igazán el­ismerjék.” K. Gy. ebbe kapaszko­dik egy glosszával, mondván, hogy ő csupán két helyet talált Petőfi műveiben Csokonairól: a csapot­­papot verset és az Úti levelek ne­vezetes passzusát. Tehát az, hogy része volt Csokonai elismertetésé­ben, hamis legenda. Holott nem legenda ez, s nem is hamis. A glossza írója dupla hibát kö­vetett el: túlságosan hozzákötötte magát az adatokhoz, ahelyett, hogy az irodalmi ízlés változásának vo­nulatait figyelte volna. S az ada­tokat sem figyelte elég gondosan. Itt van mindjárt az a nem köz­ismert tény, hogy a Befordultam a konyhába ötletét, helyzetét Csoko­nai Parasztdalából vette Petőfi. Ted azt hazudtam volt neki, Csak a pipát... Petőfinél: A pipám javába égett. Nem is mentem én avégett... Ez az átvétel azért is érdekes, mert Csokonai is kölcsönözte az ötletet: Pálóczi Horváth Ádám Sári Rózsám kezdetű dalából. Kazinczy rendelte Pálóczi Horváthtól, meg­adva a kezdő félsort: „Sári Rózsám, hová megy”. A Befordultam a konyhába Pető­finek egyik legkorábbi népies hely­zetdala. 1842-ben írta, amikor még nem volt könnyű hozzájutni Cso­konai verseihez. Harminc-negyven évvel korábbi kiadásokat vagy ép­pen kéziratos másolatokat kellett az olvasónak elővenni. 1843-ban aztán két gyűjteményes kiadás is indult Csokonai verseiből, így job­ban­­ megismerkedhetett azzal a költővel, akit már a kezdet kezde­tén felfedezett. 1843—44 telén, mikor Debrecen­ben nyomorgott, a Kollégium diák­jai adtak neki néha ételt, bort, me­legedőhelyet. Nekik írta Ivás köz­ben című versét, ezzel a Csokonai­­mottóval: Soknak kárt Tészen a bor, szent igaz, Soknak árt A tivornya, semmi az, Fére most az etnikával Nincs itt pap .. . Énekelték itt a diákok Petőfi da­lait, Kovács József cantus praeses dallamaival. Valószínű, hogy Cso­konai dalait is énekelték. Lehet, hogy még itt ragadt meg emléke­zetében A tihanyi ekhóhoz, amely­ből így idéz egy későbbi versében: Ember és polgár vagyok, Mint ember mi boldog. Itt, Debrecenben érzett rá kettő­jük közös sorsára. Csokonai is vé­gigkóborolta az országot, mint ő. Csokonai is nyomorgott a zsíros Debrecenben, mint ő. Csokonai az édesanyja házában, ő a színház Nem legenda jegyszedőjénél, özvegy Fogas Jó­­zsefnénál. A pap és csap anekdotájára úgy akadt rá Petőfi, hogy Csokonai életrajzát, Domby Márton remek kis könyvét olvasta. Ez is azt erő­síti: érdekelte a testvérsors. S azzal, hogy Petőfi a jó öreg Gvadányit többszörösen megtisz­teli, közvetve Csokonai epikáját is rehabilitálja. Nem kevés irodalmi előzménye van tehát annak a nevezetes úti le­vélnek, amelyben azt írta: „Hamu­szín fátyolként lebegett az alko­nyat köde a költő fekete vasszob­rán; (a Hatvan utcai temető öntött­vas obeliszkjén. .. B.) szemeim oda tapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett.” 1847-es debreceni látogatása ide­jén nemcsak azért jutott eszébe Csokonai, mert a füzesabonyi út éppen a temető mellett visz el. Ahogy lesajnálja ezt a várost, abba is belejátszik költőelődjének emlé­ke: „Mennyi szalonna, mennyi hí­zott disznó van itt, a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, éppen mint az idevaló híres talyigás lovaknak. Itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takar­janak.” De ez a sovány szellemű Debrecen őt úgy megtisztelte má­sodik ittjártakor, ahogy Csokonait soha: „...ugyanazon színházban, hol akkor senkitől figyelembe nem véve játszottam kis szerepemet, harmadfél évvel utóbb, mondom, amint beléptem a nézők közé, min­den szem rajtam függött, s a lelke­sedés az égiháború hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor!” Kazinczy, aki a Sári Rózsámat megrendelte Pálóczi Horváthtól, a Parasztdalt tartotta Csokonai leg­jobb dalának. De ódáit nem becsül­te, a Földiekkel játszót is fitymálta. A Parasztdalban csak egyetlen ille­delmes változtatást tett, mikor ki­nyomatta: gatyába hagyj helyett így írta: egy ingbe hagyj. Sokszor figyelmeztette Kazinczy a költőket, hogy a köznapi valóság szavait fi­nomabb, költőibb kifejezésekre cseréljék fel verseikben. Ne za­varja meg a valóság a költőiséget. Az ő beavatkozására lett például Berzsenyi versében Barcsim barna kökényszeméből Lollim barna szemöldöke. Még türelmetlenebben érvényesítette ezt az elvet a fiatal Kölcsey. Kis János verseire írt bí­rálatában ezt mondja: „Recenzens megváltoztatná azon sort.... Ki derítheti fel homloka ráncait, mert e ráncokat felhővel vagy valami ilyennel kellene felcserélni.” Kölcsey később engedett egy s mást ebből az eszményítő, légiesítő esztétikából. Mégis része volt a sá­padt almanach líra uralomrajutá­­sában. Sajátos paradoxon: Petőfi Köl­­cseynek, a harcos hazafinak nevé­ben kancsukázza a reakciósokat. Reakciós kritikusai azonban éppen a Kölcsey deklarálta elv jegyében vádolják verseit trágársággal. Nagy Ignác 1845-ben írt Tigris költészet című gonosz pamfletjében Csokonai borosüveget szopogatja korpázza Petőfit. Szontagh Gusztáv így felel neki: ___Csokonai... os­torozza Petőfi durvaságát, Csoko­nai! — tehát Petőfi leghívebb ha­sonmása, ki mindamellett is, hogy m­ég a Petőfi sallangosabb kifeje­zéseinél is keményebbeket hasz­nált, lángeszű, népszerű költő volt éppen úgy mint most Petőfi.” Elég régi keletű hát az az irodal­mi megállapítás — közhelyet is mondhatnék —, hogy Petőfi Cso­konaiban­­találta meg elődjét. Aranyban pedig megtalálta Csoko­nai másik követőjét, ők ketten újí­tották fel — hosszú szünet után — a páros című tizenkettőst, a Do­rottya versformáját, mint­ teljes ér­tékű epikus formát A tiszta nyál, ami Toldi szája végén kicsordul, extázisba hozta Petőfit: íme, újra lehet így írni. Csokonai óta ugyanis nem lehetett. Igaza csupán abban van K. Gy.­­nek, hogy Csokonaiban az európai magyart, az érzékeny „dekadens" költőt csak a Nyugat nemzedéke fedezte föl. De ez sem új felisme­rés. Vargha Balázs ' lik­­áh-4L* Csohány Kálmán: Petőf­ükör ­ Salamon Erné­stria Nagy János, a debreceni egye­tem gyakorló gimnáziumának taná­ra hozzászólásában m­ódosítja a Sa­lamon Ernő haláláról írott, február 24-i megemlékezésünket, amely szerint a tífuszban megbetegedett költőt olasz fasiszta katonák lőt­ték le, 1943. február 27-én. Dmitrij Koszarik ukrán író és egy erdélyi magyar kutatócsoport 1968-ban ér­kezett Kijevbe, a költő halálával kapcsolatos irodalmi nyomozásra. Eredményét Leonyid Korenyevics újságíró a Népszava 1969. augusz­tus 8-i számában már közzétette, jóllehet az irodalmi kézikönyvek­ben még nem szerepel. Salamon Ernő valójában fél év­vel később, 1943. szeptember 11-én halt meg, Sztaraja Mihajlovkában, ahol hónapokon át bujkált. Mene­külés közben egy gestapós lőtte le. A helybeli Gorkij-kolhoz parasztjai 1968 május 7-én, a Győzelem Nap­ja előestéjén a költő sírjára emlék­művet állítottak. Salamon Ernő sírja most is a falu temetőjében van. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK KEMSEI ISTVÁN: ARC. (Kozmosz) B. FUNDOIANU: A KÖLTŐ ÉS ÁR­NYÉKA. (Bukarest, Kriterion) EMIL GIURGIUCA: TÁVOZÁSOK. (Bu­karest, Kriterion) SZÉPPRÓZA JOSEPH CONRAD: NOSTROMO. Ten­gerparti történet. (Európa) CSÉP ATTILA: SIMON BOLIVAR. (Gondolat) DITIR­AMBUS A NŐKHÖZ. Irodalmi válogatás. (Kossuth) A KIRÁLLYÁ VÁLASZTOTT KUTYA. Állatvaesék. (Móra) G. SZABÓ JUDIT: HÁRMAN A SZEK­RÉNY TETEJÉN. Regény. (Móra) BARABÁS TIBOR: KERESZT A HEGYTETŐN. Elbeszélések. (Szép­irodalmi) JÉKELY ZOLTÁN: ISTEN MADARA. Elbeszélések. (Szépirodalmi) TANULMÁNYOK PASSUTH KRISZTINA: DE CHIRICO. A művészet kiskönyvtára. (Corvina) IGOR D­­OVSZJANIJ: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSÉ­NEK TITKAI (Kossuth) SEBES TIBOR: TŐZEGET ÁLTAM ÍR­ORSZÁGBAN. (Táncsics) SZABÓ T. ATTILA: NYELV ÉS MÚLT. Válogatott tanulmányok, cikkek. (Bukarest, Kriterion) Filmbemutatók LANYARCOK TÜKÖRBEN. Színes magyar film. Bemutató: március 22-én. A LÁNGOLÓ TENGER. Színes, szé­lesvásznú szovjet film. Bemutató: március 22-én. TECUMSEH. Színes, szélesvásznú, szinkronizált NDK film. Bemutató: március 22-én. Színház FEKETE SÁNDOR: AKAR-E ÖN IRÓ LENNI? Bemutató a Titália Stúdió­ban, március 21-én. B. BRECHT: KURÁZSI MAMA. Be­­mutató a Madách Színházban, már­cius 23-án. POLGÁR A­­DRÁS: A SZEMBESÍTÉS EREDMÉNYTELEN. Bemutató a Ma­dách Kamaraszínházban, március 24-én. VAMPILOV: VIDÉKI TÖRTÉNETEK. Bemutató a Pesti Színházban, már­cius 24-én. SHAKESPEARE: MAKRANCOS HÖLGY. Bemutató a Szegedi Nem­zeti Színházban, március 24-én. Hangversenyek GERGELY FERENC orgonaestje a Zeneakadémián, március 18-án. IFJ. FASANG ÁRPÁD zongoraestje a Zeneakadémián, március 18-án. HERNÁDI LAJOS zongoraestje a Ze­neakadémián, március 20-án. KOCSIS ALBERT hegedűestje a Zene­­akadémián, március 21-én. VARGA CSILLA zongoraestje a Zene­akadémián, március 21-én. MARGITTAY SÁNDOR orgonaestje a Zeneakadémián, március 22-én. A MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémián, március 23-án. Közreműködik: Tusa Erzsébet, vezényel: Bolberitz Tamás, TUSA ERZSÉBET, LANTOS ISTVÁN, VARGA CSILLA, SOLYMOS PÉTER, FELLEGI ADAM, AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES ÉS A PRO MUSIL A KA­MARAZENEKAR hangversenye a Ze­neakadémián, március 24-én. Vezé­nyel: Pászti Miklós. VERMES MÁRIA és WEHNER TIBOR hangversenye a Zeneakadémián, március 24-én. Kiállítások CSOHÁNY KÁLMÁN grafikusművész kiállítása a Csók István Galériában. Megnyitó: március 22-én. BALOGH ERVIN festőművész kiállí­tása Egerben, a Rudnay Gyula Te­remben. Megnyitó: március 22-én. PUSKÁS IMRE textilművész falisző­­nyeg-bemutatója Nyíregyházán, a Benczúr Gyula Teremben. Megnyitó: március 22-én.­­ RITZ WOTRUBA szobrászművész ki­állítása a Műcsarnokban. Megnyitó: március 23-án. 1­.KAS ADAM szobrászművész kiál­lítása a Műcsarnokban. Megnyitó: március 24-én. HIBAIGAZÍTÁS A múlt heti „Hat gyöngéd te­kintet egy kisfiúra” című Gyár­fás-elbeszélés második sorában szereplő évszám helyesen: 1827. 1973. MÁRCIUS 17.

Next