Élet és Irodalom, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-04 / 36. szám - Lengyel Gyula: rajza: Juhász Ferenc • kép • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Kovács Gábor: Amikor mentem a szamáron, és földig ért a lábam | Anyám tyúkja • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Hetényi István: Új írás egy mai őskoponyán • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Kozma László: Mi a modern költészet baja? • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Kerék Imre: A Galaktikák Királya • vers • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Mester Sándor: Boldogságkorallsziget!!! • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Pátkai Tivadar: Szóelvonókúrát megszenvedett teremtő époszi siralmak gombostűfejre a lét és a nem-lét küszöbébe szúrva-döfve tündöklőn • vers • Paródia-pályázat 4. (15. oldal) - Práger László: X. Y. sírjára | X. Y. képei elé | Y. X. képei elé • Paródia-pályázat 4. (15. oldal)
PARÓDIA-PÁLYÁZAT 4. *rrr Amikor mentem a szamáron, és földig ért a lábam Megy a mohos-tengericsillag-mosolyú, levelibéka-szakáll-virágzás-mosolyu, rongyzsákba-szedett-törülköző-foszlány-mosolyu, roggyant dzsungeltigris-bömbölés-mosolyu, mosoly-vizes lepedőboritásu, bojtos kabóca-izület-boritásu, reszelt-merengésfüstgomolyag-boritásu, püffedt érhártya-csontváz-szirom-lepedékboritásu Juhász, hátrahagyva zizegő elefánt-őr járat-mosolyát, elszakadva pirosszegélyes-drótozott-hernyó-mosolyától, hatszögűkerek-zöld-arany-sárga-lila-bordó-hófehér mosolya nélkül megy a Juhász a rózsás, ráncos, úszóhártyás giliszta-szamáron, az árva hólyag medúza-szamáron, a lótól-öszvért-nemző szexuális szamáron, a vízszintes irányban enyhén mozgó, kissé billegő szempillájú, kétfülű, mechanikus szamáron, és dórión-korintusimammut-masztodon lába, ideges körmös-agancsos-csipkés (nem kívánt törlendő) tapir-kenguru-zongora-lába egészen a véres, nyálkás, irtózattól csiklandós, denevér-nyihogásu földig, a galandféreg-kunkorodásu földig, a fehérvérsejt-osztriga-narancsbélfejű kockás gyíkoktól eleven földig, a halott, esőtől száraz földig ér. Anyám tyúkja A türemkedő beleken, a Nem-Külső-Területen, meszes falhéjban, porhanyó zsigerzsákként egy Tyúk-Anyól Rend az Akit-Rejt-A-Kamra? A nyüzsgő Lét-Szalamandra? A zsongó Pocsolya-Pigment? A Szobában-Lakik-Itt-Bent? Kovács Gábor Ej-Mi-A-Kő,ös-Ijesztő Kényes Kotkodács-Eresztő! Pihe-buborék gubanca, toll-sörényes madár-kanca! Új írás egy mai őskoponyán Fekete izzás kuszaszál drótjai, tüskéssünháton feszülő dárdavillámágak szent vadtűznyársai oldalt, ezüstösen: haja. Jövendő őskoponya égnek feszülő horizontzenitjén végigcikázó lidércvillámkisülések párhuzamosan összefutó, mélyülő suhogó felizzásjelei: ráncok. Kagylókínokból gyöngyöző tengertajtékos hullámlövellő kifelévillanó feszes pillák suhogtatta, hátra nem látó, középpontban éghatárnyelőre tágult felizzó sárga retina-recehártyás kaleidoszkópok, szemek. Kusza száldrótok fekete izzású, kétoldalt középtől kiszúró konokdac kevély tüskéssün-háton feszülő villám-dárda szőrzsákba gyömködött szilajság, bajusz. Fölötte orr. Alatta száj. Kétoldalt félig lapított csavaros harántvetületben megkunkorított Eustach-kürtbe csavarodott félhomály szőrtüszőn ágaskodó kalapács, tengely, üllő éshallócsontocskák, világhangbefogó, ultrainneni rezgés jelfogók, fülek. Tüzesvad vágtató időlovak futásában felporzó csillagvilág izzáskavargásában, világba dübörgő óceánmorajú láva-tűzzuhatagában izzik fel a mai őskoponyán az Új Írás. Hetényi István Mi a modern költészet baja? Az Élet és Irodalom körkérdésére válaszolva, először néhány futó pillantást vetek a modern magyar irodalom kezdeteire. 1928-ban születtem Bián. Gyermekkorom fényes szó zuhatagok partjain telt el. Kisiskolás koromban, egyszer beszöktem a biológiaszertárba, ahol is egy fémkeretbe fogott üvegcseppecskét fedeztem föl. Beletekintettem, és hold-kráter-ívű világegyetem tárult föl izgatottan zizegő, sötét bogarú szemem előtt. Közben belépett a tanítóm, és én görcsbeszoruló torokkal kérdeztem: — Mi, micsoda ez? — Sejt — mondotta ő, és amint később kiderült, ekkor nyílott ki költői látásom. Felburjánzó ős csírasejtből magzottak életre époszaim. Gyerekkori első emlékezés szédületéből dudorodtak a Gyermekdalok, a füzesben vívott csatáinkból a Dózsa-éposz. Én valók Dózsa, és hányszor éreztem a tüzes koronát, a költői dicsőség égető nehezét azóta is! De nem óhajtanék túlságosan bőbeszédű lenni. Lakonikus válaszom a nekem föltett, létezésörvény-kavargású kérdésre: a modern magyar költészetnek, ennek a világot vitatható gémes csodakútnak az a baja, hogy hiányoznak belőle a kristály-zárt-tömbű, csillogó rím-élű versek, a szonettek. Néha bukkannak fel csak, a régi idők zamatos ízű somlyóhegyén. De szonett-mámorú ihletéseimben ott van ennek a formának váza és csontrendszere, melyet tovaharapózó moha-láng-csillaggal nőnek be az Époszok. De biztatnám a fiatalokat, kikben a jövő pálya csillagspirálja forog. Írjanak szonettet ők is! Kozma László A Galaktikák Királya (részlet a szerző egyetemes terjedelmű eposzából) INVOKÁCIÓ Ó, ti kristály-Galaktikák, csillagokat nemző bikák, merengő szemgolyóm fölött ágaskodó, vad csődörök, csillagködök, Andromédák, tiűri levelibékák, kik a Semmi kék levelén, csüggtök az Idő emlején — ti segítsétek tollamat, ha képzeletem elapad: ti adjatok erőt, kedvet, ezer-s-ezer-Galaktikátbehálózó-Eposzomhoz véghetetlen terjedelmet! Kerék Imre Boldogságkorallsziget!!! Mert kóborlás közben is belénk csaphat a tiszta égből is, a fényes nap felől is a menykő, mert a legimádottabb, a leghűségesebb is megcsalhat, mert az utcán is ránk törhet a testgyötrelem, a testkin. az anyag egyik őssorsa: a kitörés, az eldobatás, a salakká halás, az anyaghalál, az anyagcsere váratlan kényszergörcse. A szapora léptek keresik az utcára vetettek, a kőcsipkefüggönyöktől néhány millió sejtidőnyire megfosztottak, a mindig hontalanok, a kényszergörcsre ítéltetettek szeretetházát, a megnyugvásiakot, az enyhülésnégyzetmétereket, a zöld boldogság korallszigetet, és hiába az ajtónak feszülő vállizomtömeg, a feszített gerincijj, a sógyöngyhomlok, az ajtón tábla: „zárva!” Mester Sándor Szóelvonókúrát megszenvedett teremtő époszi siralmak gombostűfejre a lét és a nem-lét küszöbébe szúrva-döfve. tündöklőn Ne tépjétek le Ne Rohasszátok Szőrcsimbókláng-csipkés nyelvemet Dózsa Endre üszögvérébe mártott pávatollamat se irigyeljétek Hústalan húsom Szentcsülkösbablevesem Pegazus-bajúszkötö-fékem Ne vegyétek el Ne Tőlem: Aranytorkú fényköszörün-megélnitudásom-bolkom * Ne hozzatok Halál-Sintéreket BODRIRA jaj ne dobjátok már Márvány-Dögkutak Harcsafejes Bajúszos pikkelytelenségébe Törpeségem töprengése Mindenség-remegése után ha akarjátok az Ösködöt is fölfalom Ragya-alom Ellen-szélmalom: egyként adom Tejútjaim fele MAGYAR TEJÉRT-eké: tiéteké Arany-Acél-Páncélom: Megtartó hataloim Eltékozolt Rögeszme-csigaházam is adom Kertes Kertem Rózsa-őrület-Dombon valakire majd reáhagyom ha akaróra Folyóim Irataim Uj Sírásaim ..n. Pálfa-Át-Rendezöim Mind Mind Mind tiétek: Tiétek-Lenniségem Ellenem hát ne bégessetek Űrbogyó-potyogtató karikáim Áll meg Juhász előttetek A Sánta családra esküszöm Mielőtt Tenniakarásom elvakarom hozzatok ide: ide hozzatok egy Gyémánt Bugylibicskát!: Kiszűrni ideszólni Hegyesreszólni Eposzt Teremtő Époszt-első Varangyvartyogás-ceruzáimat: Szeplőtelen Tüzözön-áradásra Barázda-Billegető Ár-Apályra Pátkai Tivadar X. Y. képei elé X. Y. sírjára Okos és tiszta voltál. Mint madárcsőrű hüllő-bélsárból eredeztetett, drága madár péniszből önön teremtő agyvelejétől, önön teremtő kezétől bértajtékosan kilövellő, bűzlő fekáliát kő csipkéből ivó, pikkelyes nemzőszervű, önmagát ős-állat nőstényekkel szoptató, saját ürülékét pikkely buborékként Szép . .. . . . Teljes Teremtéssé gyúrogató, kiherélt koponyájú, magzatok szennyvizével állatember, átitatott Okos és tiszta szerkezetek, ős állat nőstények péniszéből kipattanó foltok önön ürülékét teremtő agyvelejével és teremtő kezével magassággá formáló világmegváltó öröklét nemzőszervét bél-hínár fonalakkal kőpatkó-fogú sáskává Szép Teljes Teremtés, merevítő Y. X. képei elé Tiszta és okos szerkezetek, nős őslény állatok foltjaiból kipattanó péniszek ürülékét önön teremtő agyvelejével és teremtő kezével magassággá formáló nemlétező önzőszervét bél-hínár Kőpatkó-Fogu Sáska, világmegváltó vonalakkal szép teljes teremtéssé merevítő Práger László