Élet és Irodalom, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-01 / 35. szám - Háy Ági: Fázisok • kép (3. oldal) - Száraz György: Naptár (3. oldal) - Tatár Imre: Drága jó energiánk (3. oldal)

Háy Ági: Fázisok SZÁRAZ GYÖRGY ROVATA ____________________ Atlasz, az atlanták első királya megismerte és nyilvánvalóvá tette az emberek előtt az égitestek mozgását; Így született a monda, mintha vállain hordozná az eget. DIODOROSZ, i. e. 1. sz. • Minél érthetőbbé lesz a világegyetem, annál ér­telmetlenebbnek látszik. STEVEN WEINBERG, 1377. MITRODOTOSZ, i. e. V. szd.: „Azt állítani, hogy a Föld az élet egyetlen helye, annyi, mintha azt állítanánk: bevetett szántóföldön csak egy kalász nőhet." M. HART AMERIKAI TUDÓS, 1979.: „Élet csakis a Földön alakulhatott ki és fejlődhetett.” GIORDANO BRUNO: A VILÁGEGYETEMRŐL, XVI. szd.: „Francastorio: Az ég anyaöl, hatalmas mező, melyben világok élnek, fejlődnek, szülik és szüntelen táplálják lakóikat és élőlényeiket. Bur­­chio: Így hát a többi világ is be van népesítve, akárcsak a mienk? Francastorio: Nem kevésbé és nem rosszabbul." FLAMM­ARION: URÁNIA, XIX. szd.: „A csil­lagászok azt fogják találni, hogy Mars és Vénusz gondolkodó lényekkel van benépesítve, és arra fo­gunk gondolni, hogy érintkezésbe lépjünk velük. A Föld nem egyéb, mint város a mennyei hazá­ban, és az ember az ég polgára." ... avagy az égi állampolgárság. — Az éjjel azt álmodtam, hogy maláji vagyok. Szörnyű volt. — Miért lett volna szörnyű? — Mert egy szót sem tudok malájul. FRANK DRAKE CSILLAGÁSZ, USA, 1979.: „A Földön túli civilizációkkal a kapcsolat még 2000 előtt megvalósul.” NÉPSZABADSÁG, 1979. 11. 4. NAGY ISTVÁN GYÖRGY: „A Voyager űrszondák elhagyják a Nap­rendszert. Valóságos postacsomagot visznek: Car­ter elnök és Waldheim ENSZ-főtitkár üzenetét. Hozzávetőleges számítások szerint 40 ezer év múl­va közelítenek meg egy szomszéd csillagot.” ... avagy a kapcsolat: Ketten, vonaton, alagútban. — Hosszú ez az alagút. Sosem lesz vége már a sötétségnek? ’ ' — Ez csak azért van, mert az utolsó kocsiban ülünk, TIME, 1979. VII.: „Feltevések szerint egy szu­pernóva söpörte el a Föld színéről a dinoszauruszo­­kéit.** NEW SCIENTIST, 1979. F. HOYLE—CH. WICK­­RAMA SINGLE: „Üstökös becsapódása eredményez­hette a földi élet kezdetét. Üstökösök maradványai ma is eljuttathatnak bolygónkra betegséget okozó vírusokat.” PALLAS LEXIKON, 1879.: „Az üstökösök a leg­furább következtetésekre adtak okot: leginkább háború, dögvész, elemi csapások élőhirdetőjének tekintették." ... avagy a földi biztonság: — Te nem vágyakozol a világűrbe? — Minek? Tudok én félni itthon is. MÓZES 1. KÖNYVE, 19, 24—28.: „És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt. És elsüllyesztené aama városokat, és ime fel­szálló a földnek füstje, mint a kemence füstje." M. M. AGRESZT SZOVJET FIZIKUS: „Szodoma története mai értelmezésben azt jelenti: a lakossá­got figyelmeztették, hagyja el a bekövetkező rob­banás színhelyét, ne álljanak meg nyílt terepen, ne figyeljék a robbanás fejleményeit.” G. SASSON—R. DALE: A MANNAGÉP, 1978.: „Egy Jahweh nevű emberszabású csillaglakó érke­zett a Földre, kiszabadította a zsidókat egyiptomi fogságukból, és megajándékozta őket az atomener­gia hajtotta mannagyártó éppel.” M. M. AGRESZT: „A kozmosz távoli mélységei­ben lakó űrhajósok hazája oly messze van, hogy földünket ezer meg ezer esztendővel ezelőtt el­hagyva máig is úton vannak hazafelé.” ... avagy a csillaghajózás. — Látom, maga is unatkozik. Jöjjön, lógjunk meg. — Sajnos, nem lehet. Én vagyok a házigazda. SWIFT: GULLIVER, 1726.: „Egy roppant csil­logó tárggyal találtam szemben magam, mely a nap között és köztem mozgott. Szilárd anyagú, a feneke sima és szikrázóan ragyog. Ki tudtam ven­­­ni néhány embert, amint a szélemn ide-oda mozog." UFO-JELENTÉS, 1957. W. B. GILL LELKÉSZ, USA: „Az esthajnalcsillag irányában csillogó fény­pontot láttam, mely erőteljesebben ragyogott, mint a Vénusz... A lények egyike áthatolt a korláton: integetni kezdtem neki, mire ő is visszaintegetett." MAGYAR SZÓ, 1979. VII. 16.: „Ismeretlen repülő tárgy jelent meg Dél-Portugália felett. Az objek­tum miatt három percre megszakadt a lisszaboni rádió URH-műsora. A tárgy a repülőtér felett je­lent meg, az egész térséget intenzív kék fénnyel árasztotta el. Repülés közben többször változtatta alakját.” MAGYAR SZÓ, 1979. V. 5. PIERRE KOHLER: „Tételezzük fel, hogy a világegyetemben vannak ci­vilizációk, melyek a fekete lyukaktól energiát tud­nak nyerni az időben és térben való utazásokra. A repülőtányérok megjelenését leíró szemtanúk sze­me talán lát valamit, ami valójában már nem is létezik.” ÚJ SZÓ, 1979. Vili. 5. N. BULGAKOV: „Köz­vetlenül előttünk, mint valami ünnepi díszmenet, repülő csészealjak húztak el zajtalanul. Semmi két­ség, ezek viharfelhők! De milyen különös alakúak! Ha tetszik, akár UFO-knak képzelheti az ember...” ... avagy a képzelet játékai. — Képzelje, doktor, a fiam folyton csak a ho­mokban játszik, várakat épít, aztán golyókkal le­bombázza. Nem szörnyű? — Ugyan. Minden gyerek szeret játszani. — Igen, de a menyem azt mondja, ha nem hagyja abba, beadja a válókeresetet. MAGYAR SZÓ, 1979. VI. 20.: „Az UFO-kutatók­­bogotai világkongresszusán egy csontvázzal is fog­lalkoznak, amely állítólag egy Mars-lakó földi ma­radványa.” FRANCIA LAPTUDÓSÍTÁS, PAYS, 1864. VI. 17.: „Egy amerikai bányában Mars-lakó csontvázát találták, mely egy meteor tömegében hullott a Földre.” KINCSES KALENDÁRIUM, 1907.: „Hogy a Mars-lakók feketék, az nagyon valószínű. Hogy könnyűségüknél fogva könnyen közlekednek, az több mint valószínű.” NAUKA Z ZSIZNY, 1961. J. M. RALL: „Elkép­zelhető, hogy más bolygók élőlényeinek több sze­mük, fülük van, mint nekünk.” ... avagy a szépség. Lelkész: Az Úr minden élőlényt tökéletesnek te­remtett. Egy púpos: Engem is? Lelkész: Ügy van. Púposnak tökéletes vagy. RENARD—CHE­NISSE, 1968.: „Nincsenek még olyan sci-fik, amelyekben más bolygókról misz­­szionáriusok érkeznének, hogy vallásukra térít­sék az emberiséget. A műfaj feltételezi, hogy a kö­vetkező szakasz ez lesz.” ÚJ EMBER, 1979. 111. 18.: „A Superman konti­nenseket repül át. Olyan, mint a mi szekularizált világunk angyala... Az anyagi telítettség után új spiritualizmus kezdetén tartanánk?” MAGYAR SZÓ, 1979. VII. 30. GYALUS KÁ­ROLY: „Az egész biblikus Superman-meséből azt lehet levonni, hogy ha földi erőink már csődöt mondanak, számíthatunk arra, hogy eljön majd valaki, aki megvált benőnket. ... avagy a megváltás. A kis királyfit az erdőn megszólítja a Vasorrú bába:­­ —Én igazából a tündérkirály elvarázsolt leánya vagyok. Ha megcsókolsz, megtörik a rontás, és örök­re a tied leszek. A királyfi megcsókolja. Vár. Semmi. A banya vihog. — Ejnye! Ilyen nagy fiú, és még hisz a mesék­ben. NÉPSZABADSÁG, 1959. X. 13.: „Dr. Sidovszkij, a szovjet Atmoszféra-Fizikai Intézet igazgatója úgy véli, hogy két-három millió év előtt­ a Mars gaz­dag volt oxigénben. Az itt élő értelmes lények kénytelenek voltak égitestüket elhagyni, s ennek lenne ma is tanúja a két, általuk felküldött mes­terséges hold.” SWIFT: GULLIVER, 1726.: „A laputabeliek fel­fedeztek két kisebb bolygót a Mars körül, ezek közül a belső háromszor olyan távolban van, mint a saját átmérője, a külső pedig ötször olyan távol­ban. Az előbbi tíz óra alatt fordul meg a térben, a másik 24 és fél óra alatt; forgási periódusai összegének négyzete majdnem pontosan arányos a távolságuk köbével a Mars középpontjától.” PALLAS LEXIKON, 1897.: „Az új asztronómia legmeglepőbb felfedezése a Mars két holdjának 1877. augusztus 11-én történt megtalálása. Átmé­rőjük alig nagyobb 10 kilométernél. A legkülönö­sebb rendkívül csekély távolságuk a Mars központ­jától 9380, illetve 24 000 kilométer.” ... avagy a Swift-rejtély: Kovácsné fogja a mosdótálat, és a piszkos vizet az emeleti ablakból kizúdítja az utcára. Lentről sikoltást hall. Megrémül: — Szent ég, volt valaki a lavórban! ARTHUR CLARKE: „Civilizáció nem létezhet az ismeretlennel való érintkezés nélkül; szüksége van rá fizikailag és szellemileg egyaránt. Amíg nyitva állnak a határok, Homérosz támad és Sha­kespeare. Ha lezárul a határ, Tennessee Williams és Proust kora jön, mag a hippiké.” TROICKIJ AKADÉMIKUS: „A civilizáció kiter­jedése csak akkora lehet, hogy az információcsere ideje csupán elenyésző része legyen a civilizációs szigeteket benépesítő értelmes lények egyéni élet­tartamának.” ... avagy a kozmikus perspektíva: Részeg a taxishoz: — Vigyen föl a Várba. — De hisz ott vagyunk, uram! A részeg elegánsan átnyújt egy százast: — Na jó, de máskor ne hajtson ilyen veszettül. TROCKIJ AKADÉMIKUS, 1979. „Az értelem ha­tártalan terjeszkedésre törekszik.” ÚJ SZÓ, 1979. IV. 13.: „Elefántok a levegőben! — ezt a jelzést adták le tegnap a navigátorok. Southamptonban ugyanis egy cirkusz narancssár­ga elefántokat ábrázoló léggömbjei felszálltak a felhőkbe.” W­ip 1979. SZEPTEMBER 1. TATÁR IMRE. DRÁGA LÓ ENERGIÁNK M. S. régi barátom negyvenévi távollét után tavaly nyáron hazalá­togatott Dal­asból. Boldogan lu­bickolt a pesti emlékekben, s egy­szer azt mondta: csodálatosan sé­tálgatunk feleségemmel a ház kö­rül. Nyolcadik kerületi ismerősé­nél telepedett meg néhány hétre és a Rákóczi út — Csokonai utca —Népszínház utca által határolt területen élvezte az esti promená­­dokat. No, mondtam, Budapestnek azért ennél üdébb részei is van­nak. Ide figyelj, válaszolta, mi ab­ban a meleg Dallasban légkondi­cionált lakásban élünk, légkondi­cionált kocsiban ülünk, légkon­dicionált az üzlet. Reggeltől alko­nyig dolgozunk, este megintcsak légkondicionált szobában nézzük a tévét. Ezért csodálatos a Népszín­ház utcai levegő. Megmosolyog­tuk őket. Szegény amerikaiak. Most ismét eszembe jutottak, de más okból. Arra gondolok, milyen tömérdek energia kell M. S.-nek és az M. S.-eknek ehhez az életfor­mához. Kinek ütött volna ez ré­gebben szöget a fejébe? Áhítattal sóhajtottuk (okkal)­, az amerikai technika! Most pedig a világ min­den tájáról, még saját elnöküktől is csupa fejmosást kapnak: pazar­lók, fecsérlitek az olajat! M. S. barátom — képzeletemben —, sorban állt a benzinkútnál, ta­núja volt az elsőbbség eldönté­séért kirobbanó verekedéseknek, pisztolylövéseknek. Miért e szen­vedélyesség? A benzinhiány mé­lyen érinti az amerikaiakat. Élet­formájukat teszi kétségessé, a „háború utáni civilizációt”. Élet­módjuk, szokásaik, beidegződéseik, a szinte korlátlan mozgástér — e­­ pillanatban így látszik —, bizony­talanná váltak. Miközben ezen töprengek, azt kérdezem: a mi energiagondjaink, amelyek hiszté­ria és pánik nélkül ugyan, az alap­­­­vető biztonság érzetével, nyugod­­tabb körülmények között hatnak — érintik-e életformánkat? • A motorizáltság három léncsőfo­­kát látom: a legmesszebbre az amerikaiakat vitte az autó, követ­keznek a nyugat-európaiak, aztán mi (a világ más részeitől most el­tekintek). Éppen ezért a sokk a tengerentúliakat érte a legerőseb­ben. Az Egyesült Államokban a négy gumikerék lett ama bizo­­zonyos háború utáni civilizáció alapja. Visszafejlődött a vasút, az autóbusz és a villamosközlekedés, megépültek a hatalmas autópá­­lyák, így tudták sokan elhagyni a zsúfolt belvárosokat, kiköltözve kertes vidékekre. Milliók járnak be naponta ötven-száz mérföldnyi távolságból dolgozni — így lettek nappal nyüzsgő, hagyományos vá­rosközpontok este halottá. A mozi­ban ki se kell szállni a kocsiból, a bank csekk-automatáját is az ablakon kinyúlva kezelhetik. Egy­­egy településen félórát kell autóz­ni a patikáig. A New Yorktól mintegy száz mérföldnyire fekvő Cornwall ezerhétszáz lakójának fele nagyvárosi ember. Itt töltik a hétvégeket, a település autó nél­kül elérhetetlen. Szolgáltató ipar­ágak, motelek, vendéglők, szóra­kozóhelyek élnek abból, hogy mo­zog a nép. Az Érik a gyümölcs már a há­ború előtt jelezte, hogy Ameriká­ban az autó nem feltétlenül stá­tus­­szimbólum. Autón utazik azoknak nyolcvankét százaléka, akik rendszeresen száz mérföldnél nagyobb távolságokat tesznek meg, tizenkét százalékuk repülőgépen jár és mindössze hat fanyalodik vasútra, autóbuszra. Az utóbbi fél esztendőben másfélszeresére nőtt ugyan a vasúti forgalom, de vál­tozatlan az ellenállás a tömegszál­lító eszközökkel szemben. Nyilván üzleti okok is keverednek ebbe az ellenállásba, de sohase szabad az üzletet elválasztani az élet egészé­től: az amerikaiak a szabadság jelképének tekintik az autót. Ta­lán kissé úgy, mint a fegyvervi­selést. E szabadságfogalom Nyugat- Európában is ott kering a gépko­csi körül. Semmi nem járult hozzá úgy az európaiak mobilitásához a második világháború után, mint ez az eszköz, de megjelent a foga­lom más összefüggésben is: ,,Végy szabadságot az autódtól!” Erős tár­sadalmi küzdelem alakult ki a gépkocsi túlburjánzásával szem­ben, szélesebb értelemben a kör­nyezetvédelemért, az életforma torzulásai ellen, az élet minősé­géért. Néhány évvel ezelőtt megismer­kedtem Düsseldorfban az „Ésszerű közlekedésért küzdő társaság” ügy­vezető titkárával. Próféta alkatú gimnáziumi tanár, de nem az ut­cákon prédikál lantpengetéssel kí­sérve: szervezete brosúrákat ad ki, kapcsolatban áll a minisztériu­mokkal, gyűléseket hív össze, kép­viselői fölszólalnak más polgárjo­gi mozgalmak összejövetelein. Tu­datos harcot vívnak, s amióta a „zöldek” megjelentek a választási küzdelemben, még politikai párt­formát is nyert az ilyesfajta törek­vés. Mit követelnek? Ami az autót illeti: a levegő tisztaságát, a halá­los balesetek számának csökken­tését, hogy ne öntsenek le túl sok zöld- és termőterületet betonnal, ne rombolják tovább az autóköz­lekedés növekedése miatt a város­képet. Száz nyugatnémet közül nyolcvan csak, illetve főleg autón jár, ez a személygépkocsi és tö­megközlekedési eszközök 4:1-es igénybevételi arányát mutatja. A polgárjogiak azt kívánják, hogy ez az arány tíz év múlva 3:2-re vál­tozzék. S még mindig az autó vezet majd. Az NSZK-ban a vasút mind­eddig szégyen­padon ült: deficites. Majd azt nem követelték, hogy szűnjék meg. Próféta ismerősöm­nek erre is volt ellenérve: „Ha ar­ra gondolok, hogy a reggeli közle­kedési dugók tizenkét milliárdos kárt okoznak a nemzetgazdaság­nak, tüstént más színben tűnik föl a tízmilliárdos vasúti deficit.” A levegő szennyeződése vagy a városkép romlása nem hatotta meg túlságosan a hivatalokat, annál inkább az olajár emelke­dése. Reneszánszát éli Nyugat- Európában a (szép, tiszta és gyors) vasút. Walter Scheel, az NSZK akkori elnöke a hamburgi közle­kedési kiállítás megnyitóján a gépkocsizás és a vonatozás egész­ségesebb arányainak kialakítását olyan szükségességnek nevezte, mint az áttérést a túltápláltság­­ból eredő elhízástól a karcsúságra. Nem az evést kell megszüntetni, hanem a túlevést. Nyugat-Európá­­ban azért az olajválság nem vál­tott ki olyan sokkot, mint Ame­rikában. Emelkednek Nyugat-Eu­rópában is a benzin- és a fűtő­olajárak, a kormányok komor szavakat intéznek az emberek­hez, szigorú takarékossági intéz­kedéseket hoznak, politikusaik tárgyalókörutakat tesznek az Arab-Keleten. Mégsincs olyan za­var, mint a tengeren túl. A bécsi Arbeiter Zeitung július 3-i száma vastagbetűs főcímben hozta olva­sói tudomására: „A benzin és a dízelolaj-ellátás nálunk biztosí­tott.” Néhány esztendővel ezelőtt ez a tény három sort se kapott volna a lapokban. Az eltérő rea­gálás egyik oka abban a különb­ségben rejlik, amely az amerikai és a nyugat-európai életmód, az autózás, illetve az energiaigényes civilizálódás — az energia-hab­zsolás — méretei között van. Az élet minőségének nyugat-európai prófétái ma már így teszik föl a szónoki kérdést: a különb, az em­beribb élet valóban arányos-e a technikai fejlődéssel, vagy pedig sok újdonságnak több a hátránya, mint a haszna? • Hát Magyarország? Elmentem a Közlekedési Tudományos Kutató Intézetbe, beszélgessünk kérdé­semről: mennyire épült be a mi életünkbe az autó, milyen mér­tékben érint bennünket e vonat­kozásban az energia-világválság? Egyik szakértő partnerem foly­tatja a kérdezést: „Ujjongjunk-e, hogy mi még nem értük el a mo­­torizáltságnak azt a fokát, mint (Folytatás a 4. oldalon) E­uraa

Next