Élet és Irodalom, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám - Domonkos László: Kosztolányi szerbhorvátul • könyv • Deže Kostolanji: Izabrane pesme - Kosztolányi Dezső válogatott versei. Válogatta Lazar Merković (8. oldal) - Borbély Sándor: Nacagdordzs (8. oldal)
KÜLÖNLEGES MOZIK KÜLÖNLEGES MŰSORA december 4-től 17-ig TOLDI sm.a MOZI 4- től 10-ig 3, ts, n, 19 ZELIG (am.) 5- én és 6-án éjjel 10, A FOGADÓ (lengy.) 11- től 17-ig fl, h6, 8, A FOGADÓ (lengy.)* 12- én és 13-án éjjel 10, MARIA SZERELMEI (am.)** TANÁCS MOZI 4-én és 5-én fl0, fl2, f2, EGY SZOKNYA, EGY NADRÁG 6-án és 7-én flO, fi, EGRI CSILLAGOK I—II. 8-tól 10-ig flO, fl2, f2, EGY BOLOND SZÁZAT CSINÁL Radványi Géza emlékére: Kezdések: f4, h6, 8, 9- én fi, f7, 5-én csak f4, 4—5-én: EGY ASSZONY VISZC'tp A 'VF'T’ 6- án: beszélő köntös 7- én: NEM KELL MINDIG KAVIAR 8- án: VALAHOL EURÓPÁBAN 9- én: TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA T—TI. 10- én: CIRCUS MAXIMUS 11—12-én flO. fl2. f2. f4. MAGNUS MISKA 13—14-én flO. f1. EGRI CSILLAGOK I—II. 15—17-én flO. fl2. f2. Állami áruház 11- én és 13—17-én f4. f7. KUTYA ÉJI DALA Magyar filmtárlat: pénteken h6. 8. 5-én: MÉRSÉKELT ÉGÖV R.: Kézdi Kovács Zsolt 12- én: SZERETEM R.: Makk Károly KINIZSI MOZI Kezdések: 14, 16, 8, 12., 13. és 17-én 3, 16, 8 7-én és 17-én 14, 17, 4- én: DÖGKESELYŰ (magy.) 5- én: ZEZJI5XARI PROBA (pl.) 6- án: CSAK EGY MOZI (magy.) 7- én: FITZCARRALDO I—II. " ' MS2K1 8- ák: VÉGTÉLEN UTAZÁS (BBS) 9- én: MÉHKAS (spanyol) 10- én: Oiomide (NSZK) 11- én: BOCKENER (osztrák—NSZK) 12- én: ITALIA BUKASA dug.) 13- án: GALLIPOLI (ausztrál) 14- én: MANHATTAN (am.) 15- én: LENZ (IBS) 16- án: DERSZU SZALAI—II. (szövi.) 17- én: A HOMOK ASSZONYA (Japán)** GORKIJ MOZI 5-től 10-ig h6, MOSZKVAI CSATA in—IV. 12-től 14-ig h6, ANDREJ RUBLJOV I—n. 15-től 17-ig h6, 8, LOMBHULLÁS Orosz nyelvű előadások: minden csütörtökön 4-én: KÖLCSÖNKÉRT GYUFA ÚJ TÜKÖR KLUB MOZI 4-től 10-ig flO, fl2. 12, ZELIG (am.) 4-től 17-ig fl, h6, 8, A BAL (Ol.) FÉNY MOZI Stúdióprogram: kedden h6 9-én: MENNYEI NAPOK (am.) R.: T. Mailek 16-án: PETŐFI 73 (magy.) R.: Kardos Ferenc IPOLY MOZI Stúdióprogram: pénteken este 8 5-én: CSATORNA (lengy.) R.: A. Wajda 12-én: A r.OK ALLASA (’NSZK) R.: W. Wenders ZUGLÓI MOZI Stúdióprogram: hétfőn este 88-án: CARMEN (spanyol) R.: C. Laura 15-én: OLOMIDO (NSZK) R.: M. V. Trotta A műsor változtatás jogát a FÖMO fenntartja! KOSZTOLÁNYI, SZERBHORVÁTUL Néha még kellemes meglepetések is érhetik az embert. Az is igaz persze, mióta Kosztolányi Dezső szobrot kapott a gimnázium előtt, igazából nem is számíthat különlegességnek semmiféle hír, ami Szabadkáról, e határon túli költőszülővárosból érkezik. Az a kötet viszont, amely alig néhány napja hagyta el a bácskai város Pannónia nevű nyomdáját, még a jugoszláviai nemzetiségi kultúra példás viszonyai között is szenzáció. Deze Kostolanji: Szabrane pesme — Kosztolányi Dezső válogatott versei, azaz a legelső szerbhorvát nyelvű Kosztolányi-kötet, ami megjelent azóta, hogy a „beteg, boros, bús, lomha Bácska” („bolna, vinska, serna, lenja Backa”) irodalmának Európában tán legmesszebb jutott költőfia, pár hét híján kereken félszáz esztendővel ezelőtt, e földi siralomvölgyből boldogabb tájakra költözött. Éppen Kosztolányi halálának ötven esztendős évfordulója teremtette az alkalmat arra, hogy napvilágot lásson ez a könyv. Lazar Merkovic szabadkai költőműfordító válogatta, sőt rendkívül ■tüzetes filológiai apparátussal is, ellátta. (Kosztolányi-bibliográfiával, részletes — és pontos! — életrajzzal, a költő kortársait s az évszázad magyar kultúráját fémjelző, neves személyiségeket bemutató kislexikonnal, az eddigi szerbhorvát nyelvű Kosztolányi-irodalmat bemutató jegyzetanyaggal.) A szép kiállítású kötet Thomka Beáta utószavával, Dér Zoltán és Milovan Mikovic szerkesztésében került a boltokba. A szerbhorvát Kosztolányi-válogatás vezérlő elve szemmel láthatóan egy rokonszenvesen kockázatos elgondolás volt: a lehetőségek szerint úgy kerüljön minél reprezentatívabb válogatás a délszláv nyelvű olvasó elé, hogy a bácskai, européer és mélyen magyar szellemiségű Kosztolányi Dezső egyaránt megragadó élményként tálaltassék. Így aztán nagyon is érthető, hogy a kötet természetes bázisa, a kiadás alapja a Szépirodalmi Kiadónál a Magyar Remekírók-sorozatban tavaly megjelent, Kosztolányi Dezső: Válogatott verset és versfordítások című, Réz Pál által válogatott és szerkesztett kötet lett. Ami pedig az Életjel-Osvit-könyvek sorozatban a szabadkai szerb nyelvű hetilap, a Suboticke Novine által most kiadott válogatásban található verseket illeti, a fenti alapelvnek megfelelően a lefordított költemények íve az 1906-os A nagy bérházban történt valamitől, vagyis A négy fal között-kötettől a Szeptemberi áhítatig, azaz a Számadásig terjed. A már említett versesköteteken kívüli válogatás még A szegény kisgyermek panaszai, a Mák, a Kenyér és bor, A bús férfi panaszai és a Meztelenül (tehát jószerével szinte mindegyik) Kosztolányi-gyűjteményből merít, a válogatás igényességét, a legteljesebb bemutatásra való bátor, ízléses és határozott törekvést pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kötetben éppúgy megtalálható a Mostan színes tintákról álmodom, mint a Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben, az Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska és az Európa, vagy éppen a Hajnali részegség, a Halotti beszéd vagy az Ilona. Azt megítélni persze, filológusok és műfordítók dolga, mennyire pontos és „hű” a szerbhorvát Kosztolányi-kiadás. Arról viszont az egyetemes magyar kultúra ügye iránt elkötelezett újságíró is tudósíthat, hogy a könyv megjelenése után néhány nappal kétnyelvű irodalmi műsorban emlékezett meg európaivá emelkedett költőfiáról a szülőváros, s a rendezvény egyszersmind e kötet nyilvános jugoszláviai premierje volt. Amint a helyi magyarnyelvű hetilapban, a 7 Napban olvasom, a városi könyvtár olvasótermében megtartott emlékest címéül Horváth Emma rendező a Halotti beszéd egyik legszebb sorát választotta: homlokán feltündöklött a jegy.” A fordító Lazar Merkovictyal a könyv szerkesztői beszélgettek, természetesen jó néhány vers élőszóban is elelhangzott, s ebből az alkalomból a szabadkai könyvtár külön kiállításon mutatta be a birtokában levő Kosztolányi-köteteket. Említettük: amennyire rokonszenves, majdnem annyira kockázatos vállalkozás is egy totalitásra törő klasszikus bemutatással állni más nyelvű olvasóközönség elé. A szülőváros tisztelgése, úgy vélem, ilyen összefüggésben is cáfol minden aggodalmat. Hiszen azt is bizonyítja, hogy a bácskaimagyar költő híres Európa-versének címadója, a „csodatévő, nagyhomlokú, könyves vén Európa” („cudotvorna, knijska, matora Evropo”) — lám, most neki is válaszolt. Domonkos László THOMAS MANN 1947-BEN ÍRT AZONOS CÍMŰ REGÉNYÉNEK FILMVÁLTOZATA DECEMBER 4-ÉTŐL A MOZIK MŰSORÁN ' s DOKTOR FAUSTUS színes, feliratos NSZK-film Fényképezte: Rudolf Blahacek. Zene: Rolf Wilhelm. Főszereplők: Jon Finch, Hans Zischler, habe lie Adjani. Ezt a jelet csak az igazi népi iparművészeti értéken találhatja meg a szakboltokban. A művészet, a hagyomány és a kézművesség biztosítéka! A TISZTA FORRÁS JELE! Mindössze harminc percet áll a gép Novoszibirszkben, a repülőút Moszkvából Ulánbátorba nyolcórányira rövidült le. A budapesti órák még hajnali ötöt mutatnak, amikor itt délben a közép-ázsiai főváros fölé érkezünk. A vakító verőfényben szürke jurtaudvarok sokasága és néhány modern gyárkémény. A jelképes és gyakorlati kettősség aztán végig elkísér bennünket mongol földön. Az ismerkedést egymással a vadonatúj ulánbátori repülőtér betonján kezdjük: mongolista Berlinből, írónő Prágából, nyelvészprofesszor Szófiából, költő Lengyelországból, két tudósasszony Moszkvából és Leningrádból. Köztünk a legnevesebb Musztaf Karim, a Lenin-díjas baskír költő. Mindnyájunkat Dasdordzsín Nacagdordzs születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából hívták meg. A vendégek sorában a mongol klasszikus Tallinnban élő leánya, Ananda Siri Csisztjakova, aki egy tudományos továbbképző intézetben dolgozik. A kedves asszony jelenlétével mintegy kézfogásnyi közelségbe került a modern mongol literatúra megteremtője. Életrajzi adatai félelmetesen egyeznek József Attiláéval. Csupán másfél esztendővel később született, 1906-ban aztán egyugyanazon évben haltak meg, 1937-ben. Nézeteik közel hasonlóak, feladataik viszont merőben mások voltak. Nacagdordzs az új mongol művészet, sőt, társadalomtudományok ihletett és felkészült mindenese, európai értelemben valósággal reneszánsz típusú ember. Leningrádban, majd Berlinben és Lipcsében tanult. Számos dologgal foglalkozott, erre szorította őt a történelmi idő, Mongólia függetlenségének első és második alapozó évtizede. A mongol írószövetség elnöke, D. Cedev nemcsak szívélyes házigazda, hanem kiváló irodalmár is. A szakszervezetek kultúrpalotájában összegyűlt közönség előtt beleértőn elemezte Nacagdordzs életútját és munkásságát. Az európai borsalino, kalapot hetykén viselő fiatalember két végén égette a gyertyát. Egyszerre mindig több feladatot és tisztséget látott el. Emlékműve mostani koszorúzásánál magától értetődően voltak jelen a kormány és az írószövetség képviselői, de a hadsereg és az ifjúsági szervezetek vezetői is. Tudnunk kell ugyanis, hogy szinte gyerekfővel a forradalmi csapatok parancsnokai mellett írnak, majd a népi Mongólia első miniszterelnökének titkára, részt vesz az új alkotmány megfogalmazásában, fordítja Marxtól a Tőkét, egyik tisztségviselője az ifjúsági mozgalomnak, dalt ír az úttörőknek, amely ma is sokszor hangzik fel. Az elbeszélő, a költő, a népművelő értékelését külön nemzetközi szimpozion végezte. Az író névrokona, a Mongol Tudományos Akadémia elnökhelyettese, S. Nacagdordzs tartott előadást, majd bolgár, német, szovjet, japán és helyi kutatók tették teljesebbé a képet. Kiderült, hogy Nacagdordzs jó érzékkel és hazaszeretettel kaput nyitott a nyugati irodalomra, fölpattintotta a közép-ázsiai zártságot. Élénk levelezésben állt Gorkijjal, Puskín-verseket fordított. De modern nyelvre ültette át a régi-régi mongol versezeteket, históriákat is. Művészetfelfogásában tehát a történelem, az ázsiai hagyomány szerencsés ötvözetben találkozik a modern nyugati áramlatokkal és az újító szocialista eszmékkel. Egyszerre szeretetre vágyó alanyi poéta és „költő-propagandista”. Csillag című verséhez mostanság szívesen asszociálják az első mongol kozmonauta űrutazását. Több színpadi műve elkallódott. Fennmaradt szomorújátékából opera készült, amelynek mi már a több mint kétezredik előadását láttuk. Kedves vendéglátóink némi pihenésről is gondoskodtak. A fővárostól alig hetvenöt kilométerre a tereldzsi üdülőtelepre kirándultunk. A nyelvet haraptató út különös alakzatú sziklák között vezetett, hol óriási állatokra, hol olvasgató emberre emlékeztettek a hatalmas kőtömbök. Ebéd után jócskán elsétáltunk a minden kényelmet kielégítő szállodától, télikarámokra és néhány kerek jurtára bukkantunk. Kutyák csaholtak körülöttünk, csak gazdájuk szavára visszakoztak Igazi mongol vendégszeretettel terelt bennünket otthonába. Itt bizony szegényesebb a berendezés, a fiatalasszony-unoka körme azonban lakkozva. A félig vak tükör rámájába szorítva Nacagdordzs képe. Mikor a háziak megtudták, hogy az ő lányát is vendégként tisztelhetik, összevissza csókolták, noha a régi mongol szokás kevésbé ismeri az üdvözlésnek és örvendezésnek ezt a formáját. A Nacagdordzs-emlékmúzeumban büszkén mutatták, hogy az író műveit több mint nyolc, van nyelvre fordították le szerte a világon. Bizonyítékok a tárlókban — a magyar kiadások sehol. Megkísértett a gondolat, hogy otthagyjam A mongol irodalom kistükre és a Madár, szélsebes szürke című köteteket. De talán többet használ az ügynek, hogy visszahoztam őket Budapestre, az írószövetségi könyvtárba, hadd ismerkedjenek meg itthon is minél többen Nacagdordzs művészetével. Borbély Sándor Télettés 1986. DECEMBER 5. (