Élet és Irodalom, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-05 / 49. szám - Domonkos László: Kosztolányi szerbhorvátul • könyv • Deže Kostolanji: Izabrane pesme - Kosztolányi Dezső válogatott versei. Válogatta Lazar Merković (8. oldal) - Borbély Sándor: Nacagdordzs (8. oldal)

KÜLÖNLEGES MOZIK KÜLÖNLEGES MŰSORA december 4-től 17-ig TOLDI sm.a MOZI 4- től 10-ig 3, ts, n, 19 ZELIG (am.) 5- én és 6-án éjjel 10, A FOGADÓ (lengy.) 11- től 17-ig fl, h6, 8, A FOGADÓ (lengy.)* 12- én és 13-án éjjel 10, MARIA SZERELMEI (am.)** TANÁCS MOZI 4-én és 5-én fl0, fl2, f2, EGY SZOKNYA, EGY NADRÁG 6-án és 7-én flO, fi, EGRI CSILLAGOK I—II. 8-tól 10-ig flO, fl2, f2, EGY BOLOND SZÁZAT CSINÁL Radványi Géza emlékére: Kezdések: f4, h6, 8, 9- én fi, f7, 5-én csak f4, 4—5-én: EGY ASSZONY VISZ­C'tp A 'VF'T’ 6- án: beszélő köntös 7- én: NEM KELL MINDIG KAVIAR 8- án: VALAHOL EURÓPÁ­BAN 9- én: TAMÁS BÁTYA KUNY­HÓJA T—TI. 10- én: CIRCUS MAXIMUS 11—12-én flO. fl2. f2. f4. MAGNUS MISKA 13—14-én flO. f1. EGRI CSILLAGOK I—II. 15—17-én flO. fl2. f2. Állami áruház 11- én és 13—17-én f4. f7. KUTYA ÉJI DALA Magyar filmtárlat: pénteken h6. 8. 5-én: MÉRSÉKELT ÉGÖV R.: Kézdi Kovács Zsolt 12- én: SZERET­EM R.: Makk Károly KINIZSI MOZI Kezdések: 14, 16, 8, 12., 13. és 17-én 3, 16, 8 7-én és 17-én 14, 17, 4- én: DÖGKESELYŰ (magy.) 5- én: ZEZJI5XARI PROBA (pl.) 6- án: CSAK EGY MOZI (magy.) 7- én: FITZCARRALDO I—II. " ' M­S2K1 8- ák­: VÉGTÉL­EN UTAZÁS (BBS) 9- én: MÉHKAS (spanyol) 10- én: Oi­omide (NSZK) 11- én: BOCKENER (osztrák—NSZK) 12- én: ITALIA BUKASA dug.) 13- án: GALLIPOLI (ausztrál) 14- én: MANHATTAN (am.) 15- én: LENZ (I­BS) 16- án: DERSZU SZALA­I—II. (szövi.) 17- én: A HOMOK ASSZONYA (Japán)** GORKIJ MOZI 5-től 10-ig h6, MOSZKVAI CSATA in—IV. 12-től 14-ig h6, ANDREJ RUBLJOV I—n. 15-től 17-ig h6, 8, LOMBHULLÁ­S Orosz nyelvű előadások: minden csütörtökön 4-én: KÖLCSÖNKÉRT GYUFA ÚJ TÜKÖR KLUB MOZI 4-től 10-ig flO, fl2. 12, ZELIG (am.) 4-től 17-ig fl, h6, 8, A BAL (Ol.) FÉNY MOZI Stúdióprogram: kedden h6 9-én: MENNYEI NAPOK (am.) R.: T. Mailek 16-án: PETŐFI 73 (magy.) R.: Kardos Ferenc IPOLY MOZI Stúdióprogram: pénteken este 8 5-én: CSATORNA (lengy.) R.: A. Wajda 12-én: A r.OK ALLASA (’NSZK) R.: W. Wenders ZUGLÓI MOZI Stúdióprogram: hétfőn este 8­­8-án: CARMEN (spanyol) R.: C. Laura 15-én: OLOMIDO (NSZK) R.: M. V. Trotta A műsor változtatás jogát a FÖMO fenntartja! KO­SZTO­LÁNYI, SZERBHORVÁTUL Néha még kellemes meglepeté­sek is érhetik az embert. Az is igaz persze, mióta Kosztolányi Dezső szobrot kapott a gimnázium előtt, igazából nem is számíthat külön­legességnek semmiféle hír, ami Szabadkáról, e határon túli költő­szülővárosból érkezik. Az a kötet viszont, amely alig néhány napja hagyta el a bácskai város Pannó­nia nevű nyomdáját, még a jugo­szláviai nemzetiségi kultúra példás viszonyai között is szenzáció. Deze Kostolanji: Szabrane pesme — Kosztolányi Dezső válogatott versei, azaz a legelső szerbhorvát nyelvű Kosztolányi-kötet, ami meg­jelent azóta, hogy a „beteg, boros, bús, lomha Bácska” („bolna, vins­­ka, serna, len­ja Backa”) irodalmá­nak Európában tán legmesszebb jutott költőfia, pár hét híján kere­ken félszáz esztendővel ezelőtt, e földi siralomvölgyből boldogabb tá­jakra költözött. Éppen Kosztolányi halálának ötven esztendős évfordu­lója teremtette az alkalmat arra, hogy napvilágot lásson ez a könyv. Lazar Merkovic szabadkai költő­­műfordító válogatta, sőt rendkívül ■tüzetes filológiai apparátussal is, el­látta. (Kosztolányi-bibliográfiával, részletes — és pontos! — életrajz­zal, a költő kortársait s az évszá­zad magyar kultúráját fém­jelző, neves személyiségeket bemutató kislexikonnal, az eddigi szerbhor­vát nyelvű Kosztolányi-irodalmat bemutató jegyzetanyaggal.) A szép kiállítású kötet Thomka Beáta utó­szavával, Dér Zoltán és Milovan Mikovic szerkesztésében került a boltokba. A szerbhorvát Kosztolányi-válo­­gatás vezérlő elve szemmel látha­tóan egy rokonszenvesen kockáza­tos elgondolás volt: a lehetőségek szerint úgy kerüljön minél repre­zentatívabb válogatás a délszláv nyelvű olvasó elé, hogy a bácskai, européer és mélyen magyar szel­lemiségű Kosztolányi Dezső egy­aránt megragadó élményként tálal­­tassék. Így aztán nagyon is érthe­tő, hogy a kötet természetes bázisa, a kiadás alapja a Szépirodalmi Ki­adónál a Magyar Rem­ekírók-soro­­zatban tavaly megjelent, Kosztolá­nyi Dezső: Válogatott verset­ és versfordítások című, Réz Pál által válogatott és szerkesztett kötet lett. Ami pedig az Életjel-Osvit-köny­­vek sorozatban a szabadkai szerb nyelvű hetilap, a Suboticke Novine által most kiadott válogatásban ta­lálható verseket illeti, a fenti alap­elvnek megfelelően a lefordított költemények íve az 1906-os A nagy bérházban történt valamitől, vagyis A négy fal között-kötettől a Szep­temberi áhítatig, azaz a Számadá­sig terjed. A már említett verses­köteteken kívül­i válogatás még A szegény kisgyermek panaszai, a Mák, a Kenyér és bor, A bús fér­fi panaszai és a Meztelenül (tehát jószerével szinte mindegyik) Kosz­­tolányi-gyűjteményből merít, a vá­logatás igényességét, a legteljesebb bemutatásra való bátor, ízléses és határozott törekvést pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kö­tetben éppúgy megtalálható a Mos­tan színes tintákról álmodom, mint a Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben, az Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska és az Európa, vagy éppen a Hajnali ré­szegség, a Halotti beszéd vagy az Ilona. Azt megítélni persze, filológu­sok és műfordítók dolga, mennyire pontos és „hű” a szerbhorvát Kosz­­tolányi-kiadás. Arról viszont az egyetemes magyar kultúra ügye iránt elkötelezett újságíró is tudó­síthat, hogy a könyv megjelenése után néhány nappal kétnyelvű iro­dalmi műsorban emlékezett meg európaivá emelkedett költőfiáról a szülőváros, s a­­ rendezvény egy­szersmind e kötet nyilvános jugo­szláviai premierje volt. Amint a he­lyi magyarnyelvű hetilapban, a 7 Napban olvasom, a városi könyvtár olvasótermében megtartott emlék­est címéül Horváth Emma rendező a Halotti beszéd egyik legszebb so­rát választotta:­­ homlokán fel­tündöklött a jegy.” A fordító La­zar Merkovic­tyal a könyv szer­kesztői beszélgettek, természetesen jó néhány vers élőszóban is el­elhangzott, s ebből az alkalomból a szabadkai könyvtár külön kiállítá­son mutatta be a birtokában levő Kosztolányi-köteteket. Említettük: amennyire rokon­szenves, majdnem annyira kocká­zatos vállalkozás is egy totalitásra törő klasszikus bemutatással állni más nyelvű olvasóközönség elé. A szülőváros tisztelgése, úgy vélem, ilyen összefüggésben is cáfol min­den aggodalmat. Hiszen azt is bi­zonyítja, hogy a bácskai­­magyar költő híres Európa-versének cím­adója, a „csodatévő, nagyhomlokú, könyves vén Európa” („cudotvorna, knijska, matora Evropo”) — lám, most neki is válaszolt. Domonkos László THOMAS MANN 1947-BEN ÍRT AZONOS CÍMŰ REGÉNYÉNEK FILMVÁLTOZATA DECEMBER 4-ÉTŐL A MOZIK MŰSORÁN ' s DOKTOR FAUSTUS színes, feliratos NSZK-film Fényképezte: Rudolf Blahacek. Zene: Rolf Wilhelm. Főszereplők: Jon Finch, Hans Zischler, habe lie Adjani. Ezt a jelet csak az igazi népi iparművészeti értéken találhatja meg a szakboltokban. A művészet, a hagyomány és a kézművesség biztosítéka! A TISZTA FORRÁS JELE! Mindössze harminc percet áll a gép Novoszibirszkben, a re­pülőút Moszkvából Ulánbátorba nyolcórányira rövidült le. A budapesti órák még hajnali ötöt mutatnak, amikor itt délben a közép-ázsiai főváros fölé érke­zünk. A vakító verőfényben szürke jurtaudvarok sokasága és néhány modern gyárkémény. A jelképes és gyakorlati kettős­ség aztán végig elkísér bennün­ket mongol földön. Az ismerke­dést egymással a vadonatúj ulánbátori repülőtér betonján kezdjük: mongolista Berlinből, írónő Prágából, nyelvészpro­fesszor Szófiából, költő Len­gyelországból, két tudósasszony Moszkvából és Leningrádból. Köztünk a legnevesebb Musztaf Karim, a Lenin-díjas baskír költő. Mindnyájunkat Dasdor­­dzsín Nacagdordzs születésének nyolcvanadik évfordulója alkal­mából hívták meg. A vendégek sorában a mon­gol klasszikus Tallinnban élő leánya, Ananda Siri Csisztja­­kova, aki egy tudományos to­vábbképző intézetben dolgozik.­­ A kedves asszony jelenlétével mintegy kézfogásnyi közelségbe került a modern mongol lite­­ratúra megteremtője. Életrajzi adatai félelmetesen egyeznek József Attiláéval. Csupán más­fél esztendővel később született, 1906-ban aztán egyugyanazon évben haltak meg, 1937-ben. Nézeteik közel hasonlóak, fel­adataik viszont merőben mások voltak. Nacagdordzs az új mon­gol művészet, sőt, társadalom­­tudományok ihletett és felké­szült mindenese, európai érte­lemben valósággal reneszánsz típusú ember. Leningrádban, majd Berlinben és Lipcsében tanult. Számos dologgal foglal­kozott, erre szorította őt a tör­ténelmi idő, Mongólia függet­lenségének első és második alapozó évtizede. A mongol írószövetség elnöke, D. Cedev nemcsak szívélyes há­zigazda, hanem kiváló irodal­már is. A szakszervezetek kul­túrpalotájában összegyűlt kö­zönség előtt beleértőn elemezte Nacagdordzs életútját és­ mun­kásságát. Az európai borsalino, kalapot hetykén viselő fiatal­ember két végén égette a gyer­tyát. Egyszerre mindig több fel­adatot és tisztséget látott el. Emlékműve mostani koszorúzá­sánál magától értetődően vol­tak jelen a kormány és az író­­szövetség képviselői, de a had­sereg és az ifjúsági szervezetek vezetői is. Tudnunk kell ugyan­is, hogy szinte gyerekfővel a forradalmi csapatok parancsno­kai mellett írnak, majd a népi Mongólia első miniszterelnöké­nek titkára, részt vesz az új alkotmány megfogalmazásában, fordítja Marxtól a Tőkét, egyik tisztségviselője az ifjúsági moz­galomnak, dalt ír az úttörők­nek, amely ma is sokszor hang­zik fel. Az elbeszélő, a költő, a nép­művelő értékelését külön nem­zetközi szimpozion végezte. Az író névrokona, a Mongol Tudo­mányos Akadémia elnökhelyet­tese, S. Nacagdordzs tartott elő­adást, majd bolgár,­­ német, szovjet, japán és helyi kutatók tették teljesebbé a képet. Kide­rült, hogy Nacagdordzs jó ér­zékkel és hazaszeretettel kaput nyitott a nyugati irodalomra, fölpattintotta a közép-ázsiai zártságot. Élénk levelezésben állt Gorkijjal, Pus­kín-verseket fordított. De modern nyelvre ültette át a régi-régi mongol versezeteket, históriákat is. Mű­vészetfelfogásában tehát a tör­ténelem, az ázsiai hagyomány szerencsés ötvözetben találkozik a modern nyugati áramlatokkal és az újító szocialista eszmékkel. Egyszerre szeretetre vágyó ala­nyi poéta és „költő-propagan­dista”. Csillag című verséhez mos­tanság szívesen asszociálják az első mongol kozmonauta űruta­zását. Több színpadi műve el­kallódott. Fennmaradt szomorú­játékából opera készült, amely­nek mi már a több mint két­ezredik előadását láttuk. Kedves vendéglátóink némi pihenésről is gondoskodtak. A fővárostól alig hetvenöt kilo­méterre a tereldzsi üdülőtelepre kirándultunk. A nyelvet harap­­tató út különös alakzatú szik­lák között vezetett, hol óriási állatokra, hol olvasgató ember­re emlékeztettek a hatalmas kőtömbök. Ebéd után jócskán elsétáltunk a minden kényel­met kielégítő szállodától, téli­karámokra és néhány kerek jur­tára bukkantunk. Kutyák csa­holtak körülöttünk, csak gazdá­juk szavára visszakoztak Igazi mongol vendégszeretettel terelt bennünket otthonába. Itt bizony szegényesebb a berendezés, a fia­talasszony-unoka körme azon­ban lakkozva. A félig vak tü­kör rámájába szorítva Nacag­dordzs képe. Mikor a háziak megtudták, hogy az ő lányát is vendégként tisztelhetik, össze­vissza csókolták, noha a régi mongol szokás kevésbé ismeri az üdvözlésnek és örvendezés­nek ezt a formáját. A Nacagdordzs-emlékmúze­­umban büszkén mutatták, hogy az író műveit több mint nyolc­, van nyelvre fordították le szer­te a világon. Bizonyítékok a tárlókban — a magyar kiadá­sok sehol. Megkísértett a gon­dolat, hogy otthagyjam A mongol irodalom kistükre és a Madár, szélsebes szürke című köteteket. De talán többet hasz­nál az ügynek, hogy visszahoz­­tam őket Budapestre, az író­szövetségi könyvtárba, hadd ismerkedjenek meg itthon is minél többen Nacagdordzs mű­vészetével. Borbély Sándor Télettés 1986. DECEMBER 5. (

Next