Élet és Irodalom, 1994. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1994-10-28 / 43. szám - N. Sándor László: Elbert hősi élete • visszhang • Sükösd Mihály: Két hősi halott. október 7. (2. oldal) - F. Dr. Dózsa Katalin: Nincs diszkrimináció • visszhang • páratlan oldal, Barabás, 1994. október 14. (2. oldal)
Elbert hősi élete Csupán két ténybeli pontatlanság. Látszólag lényegtelenek. De mindaz, amit Sükösd Mihály Elbert Jánosról ír, egyebek között éppen e mellényúlások miatt, hiteltelenné válik (Két hősi halott, Élet és Irodalom október 7.). Az első pontatlanság: Sükösd szerint Elbert orosz-lengyel szakosként végzett „az" egyetemen. Nem. Elbert 1954 nyarán orosz fordítói diplomát kapott kézhez, mégpedig nem a budapesti bölcsészkaron, amelyet Sükösd nyilván „az" egyetemen ért Elbert a Lenin Intézetbe járt, ami — félreértés ne essék —, hosszú távon sem ilyen, sem amolyan politikai elkötelezettséget nem jelentett. Ugyanazon a menzán kosztolt, és ugyanazokat a professzorokat hallgatta — egy ideig — ott Csoóri Sándor, Kun Szabó Ferenc, Konrád György, Gazsó Ferenc, Pozsgay Imre, Kemény Csaba, Berecz János. Nyelvet, irodalmat, Filozófiát, történelmet óhajtottunk tanulni, azért iratkoztunk oda, nem másért. A Lenin intézeti évek legtöbbünk életútját nem határozták meg, s az életutak szétváltak. Elbert pályáját azonban erősen befolyásolta, hogy igen kiváló szakemberektől, Szöllősy Klárától és Makai Imrétől tanult fordításelméletet és tanulta a fordítás gyakorlatát. Rengeteget. Talán legtehetségesebb tanítványuk volt, és egész életében elsősorban hivatásos fordítónak mondotta magát, mellékesnek tekintett minden mást. Természetesen nem csak orosz fordító lett, hanem valóban nyelvtehetség és szorgalmas ember lévén, remekül megtanult lengyelül és japánul, tökéletesítette angol nyelvtudását. S konyított más nyelvekhez is, mindazokhoz, amit Sükösd említ, mert Kelet- Európa kulturdiplomatájának is vallotta későbben magát. Bár tartósan csak egy évig tartózkodott a számára legfontosabb nyelvterület fővárosában, Moszkvában, ahol oroszul nem tudó fiataloknak tolmácskodott a Komszomol központi iskoláján. Nagy poggyásszal tért haza 1955-ben: magával hozta a desztalinizáció, az „Olvadás” levegőjét, és importálta az orosz intelligencia első szókimondásának tapasztalatát, vele együtt pedig az élénk érdeklődést a végképp holtnak hitt és az ötvenes évek közepén életre kelt orosz nyelvű művek, s frissen megírt tények iránt. Következik a második pontatlanság. Ez súlyosabb. Egyetlen könyve sem maradt Elbertnek, jelzi Sükösd. Ugyan már! A Szabó Ervin Könyvtár számítógépes katalógusában 56 olyan címet találtam, amelynek kolofonján ott áll Elbert neve. Elsősorban mint fordítóé. (A folyóirat publikációk ott nincsenek nyilvántartva.) Elbert a hatvanas-hetvenes években szinte mindenkit fordított lengyelből és oroszból, aki igazán érdekes volt idehaza. Például Mrozek darabját, a Piort Ohey mártíromságát, Andrzejewskit, Kazimierz Brandyst lengyelből, s az oroszok közül Bulgakov legjobb színművét, az Iván, a rettenetest, Wessely Lászlóval együtt a háromkötetes Emberek, évek, életem-et, Ehrenburg emlékiratát. Orosz közvetítéssel magyarította a legjelentősebb észt író, Jaan Kross Menny-kövét. A hetvenes évek legviharosabb sorsú drámaírójának, Vampilovnak fordította a darabját. Kétségtelenül team-ember volt Elbert, mert számos antológiában szerepel, s jóváhagyhatnánk Sükösd koncepcióját, hogy az említettek nem önálló könyvek. Dehát önálló elbeszélések, kisregények, színművek önálló átültetését végezte. S ami találó Sükösd jellemzéséből: briliáns módon művelte az irodalmi alkotás ezen ágát. Az angol nyelvterületre Elbert csak kirándult, de a legjobbakhoz: Albee-hez és Mailerhez. Mint filológus, kommentátor, részese lett Puskin, Lev Tolsztoj és Csehov magyar kiadásainak. És mindenek előtt tudora, előszó írója, belső szerkesztője, kommentátora kedves Iszak Babel-jének, akinek írásait ugyan nem fordította. Elbert elsősorban színházi művek adaptátoraként, a színpadi párbeszéd művészi fordítójaként — a dramaturg, meg a rendező kongeniális alkotótársaként bizonyult felülmúlhatatlannak. E „kongenialitás” szó, a művészi alázattal és az empátiával együtt, amit Makaitól tanultunk, Elbert életének kulcsszava. Elbert életműve a kulturmisszió. Jelentős és befejezett életmű. O. Németh László hasonlatával élve, a fordítás gályapadján ült, de a maga módján, szintén gályapadból laboratóriummá alakította a fordítói műhelyt. A könyvek, cikkek, amelyek utána maradtak, az irodalomtörténetnek, és az egyelőre meg nem írt magyar fordítástörténetnek részei. Mellékes körülmény és nem hiba, hogy alkotás közben sikeressé is vált. Szerény ember lévén, nem kereste a népszerűséget. Az jött. Alkotópályája nem tragikus, mert mint az előbbiekből kiderül, nem lehetett írási fóbiája. Alkotott, nagy kortárs írókat a magyar könyvtárakba és magyar színpadokra segítve. A halála pedig szintén nem hősi, akkor sem, ha történetesen e titokzatos családirtás iszonyatos sorstragédiává emeli. Miért és hogyan pusztult el az Elbert család, erre csakugyan konstrukciók és találgatások vannak, semmi más. De csak véletlen előkerülő irattári anyag vihetne közel a megfejtéshez. Ma ugyanúgy nem tudjuk, miért maradt életben az oly sokat tudó Ehrenburg s miért nyírták ki az Elberthez szellemileg oly közeli szelíd Bábelt. Miért lett öngyilkos Jeszenyin, Majakovszkij, mi volt Vampirov korai halálának oka. Micsoda őrület tette tönkre az ártalmatlan Mandelstamot, Bulgakovot, Platonovot? Véletlenek, idézi Lukács György autentikus megjegyzését Eörsi István. Azzal az országgal való bármely túl intenzív kapcsolat önmagában is elegendő lehetett megmagyarázhatatlan véletlenekhez a szovjet Nagy Föld bármely csücskében. S utána azt sem mondták már az „illetékesek”, hogy pardon. Ez esetben sem tették. N. Sándor László ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK: NJKBJ τωίΜκΑ NAPISzolgálttás 1135 Budapest, Csata u. 32. Tel.: 120-8062, 149-0305 Fax: 140-8111 PikemásNAPI GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP. VISSZHANG:irodalom! Nincs diszkrimináció Az 1994. október 14-én, 41. számban a páratlan oldalon (Barabás) aláírással megjelent jogos, de kissé pontatlan megjegyzéseket szeretném helyesbíteni. Barabás Úr jogosan kifogásolta, hogy a Budapesti Történeti Múzeumban látható (a pontosság kedvéért tegyük hozzá a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbori Múzeuma által rendezett!) kitűnő Holocaust kiállításon nincsenek idegen nyelvű feliratok. Ezt a hiányt kezdetben a rendezők egy angol, német, olasz nyelvű egylapos tájékoztatóval pótolták, de belátva, hogy ez nem elegendő, október eleje óta részletes, (kb 6 oldal + „térkép”) angol illetve német nyelvű vezető áll látogatóink rendelkezésére, amelyet kívánatra magukkal is vihetnek. A másik megjegyzés azt helytelenítette, hogy amíg az előcsarnokban magyarul 50 Ft a belépő ára, addig a kiállítás bejáratánál angolul 1OO Ft, „Vagyis azok a gazdag és dőzsölő külföldiek fizessenek dupla árat”. Megnyugtathatom Barabás urat (bár nem vagyok benne bizonyos, hogy ez valóban megnyugtató a számára, hogy szó sincs diszkriminációról: a magyarok is kénytelenek 1OO Ft-ot fizetni. A múzeum belépője ugyanis a felnőttek számára 50 Ft, a Holocaust kiállításra pedig külön 100 Ft. Ez utóbbit az előcsarnokban feltüntettük magyarul is. Csak mellékesen jegyzem meg, a „dőzsölő" külföldiek, és a magyar turisták külföldön egyébként legalább 5-600 Ft-nak megfelelő beléptidíjat kénytelenek fizetni hasonló kiállításoknál. Ami viszont azt a megjegyzését illeti, hogy egy ilyen kiállítás esetében nem tartaná „eretnekségnek, ha díjtalanul kínálnák" — egyet tudnánk érteni — ha......a kiállítás nyitva tartása (világítás, őrzés, sőt sajnos ebben az esetben fokozottabb őrzés) nem kerülne rengetegbe. Viszont mint tudjuk, sem az állam, sem az önkormányzat nincs abban a helyzetben, hogy a múzeumok teljes költségét fedezni tudja. Tevékenységünk komoly részét a pénzszerzés (pontosítsunk itt is: kunyerálás!) teszi ki. S ezért sajnos nem tudunk lemondani arról, hogy a közönség hozzájárulását is kérjük — mondjuk kevesebb, mint egy doboz jobb cigaretta árát. Természetesen az iskolák csoportjai számára a látogatás ingyenes, és igyekeztünk a családoknak is kedvezményt nyújtani, hiszen két felnőtt és egy vagy több gyermek számára 150 Ft-ért un. családi jegy váltható. A sajtó részletesen foglalkozik (Önök is ugyanennek a számnak a 8-9. oldalán) a színházak ma már katasztrofálissá váló anyagi helyzetével. Nincsenek jobb helyzetben a múzeumok sem, s sokszor ott igyekeznek spórolni, ahol egyáltalán nem lenne szabad — pl. az idegen nyelvű kiállításfeliratokkal. A kilátásokat elemezve, nem tűnik úgy, hogy a helyzet jobb lesz — lehet, hogy nem az idegen nyelvű felirat fog hiányozni, hanem a kiállítás maga! F. DR. Dózsa Katalin, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatóhelyettese Kibővült a tényfeltáró újságírás pályázata A Soros Alapítvány tényfeltáró újságírás pályázatának kuratóriuma — a korábbi pályázati forma megtartása mellett — lehetőséget kínál a vállalkozó újságíróknak. A pályázat célja, hogy a nyertesek teljes energiájukkal a téma felkutatásán és megírásán dolgozhassanak, ezért a kuratórium havi 80 ezer forint ösztöndíjat ajánl fel. Erre a pályázatra a témákat a kuratórium írja ki. A nyerteseknek együtt kell működniük a kuratórium témafelelősével. A nyertes először egyhavi ösztöndíjat kap, amely a témafelelős javaslatára további három hónapra meghosszabbítható. Az ebben a hónapban pályázható téma: ÉLELMISZERHAMISÍTÁSOK A pályázathoz szükséges kérdőív a Soros Alapítvány Titkárságán kérhető. Cím: 1525 Budapest, Pf. 34. Telefon: 202-6211 A pályázatok beküldési határideje 1994. november 21. 1994. OKTÓBER 28. Kiadja az IrMMom Kft. PRINCZ GÁBOR, SZVÁK GYULA, ÉS ALAPÍTVÁNY Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: KERTÉSZ ÁKOS Főmunkatársak: DARVAS LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV Rovatok és fogadóórák: Grafika, információ: SZIKSZAI KÁROLY kedd 10—12 Kiállítások, bemutatók: ORAVECZ IMRE péntek 12—13 Könyvek: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Széppróza: KARDOS G. GYÖRGY szerda 10—13 csütörtök 10—13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10—14 Kulturális közélet: NAGY N. PÉTER csütörtök 10—11 Visszhang: MOLNÁR ERZSÉBET hétfő 10-12 Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1146 Budapest Ajtósi Dürer sor 5. Telefon: 269-7729,269-7728 Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-7729 Hirdetésfelvétel: Ajtósi Dürer sor 5. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel u. 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 2160 Ft fél évre 1080 Ft, negyed évre 540 Ft, egy hónapra 180 Ft. Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Fekete Attila igazgató A lap a Soros Alapítvány és a Szabad Sajtó Alapítvány támogatásával készült Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni.