Élet és Irodalom, 1994. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1994-10-28 / 43. szám - N. Sándor László: Elbert hősi élete • visszhang • Sükösd Mihály: Két hősi halott. október 7. (2. oldal) - F. Dr. Dózsa Katalin: Nincs diszkrimináció • visszhang • páratlan oldal, Barabás, 1994. október 14. (2. oldal)

Elbert hősi élete Csupán két ténybeli pontat­lanság. Látszólag lényegtelenek. De mindaz, amit Sükösd Mihály Elbert Jánosról ír, egyebek kö­zött éppen e mellényúlások mi­att, hiteltelenné válik (Két hősi halott, Élet és Irodalom október 7.). Az első pontatlanság: Sükösd szerint Elbert orosz-lengyel sza­kosként végzett „az" egyetemen. Nem. Elbert 1954 nyarán orosz fordítói diplomát kapott kézhez, mégpedig nem a budapesti böl­csészkaron, amelyet Sükösd nyil­ván „az" egyetemen ért Elbert a Lenin Intézetbe járt, ami — fél­reértés ne essék —, hosszú tá­von sem ilyen, sem amolyan po­litikai elkötelezettséget nem je­lentett. Ugyanazon a menzán kosztolt, és ugyanazokat a pro­fesszorokat hallgatta — egy ide­ig — ott Csoóri Sándor, Kun Szabó Ferenc, Konrád György, Gazsó Ferenc, Pozsgay Imre, Ke­mény Csaba, Berecz János. Nyel­vet, irodalmat, Filozófiát, törté­nelmet óhajtottunk tanulni, azért iratkoztunk oda, nem má­sért. A Lenin intézeti évek leg­többünk életútját nem határoz­ták meg, s az életutak szétváltak. Elbert pályáját azonban erő­sen befolyásolta, hogy igen kivá­ló szakemberektől, Szöllősy Klá­rától és Makai Imrétől tanult fordításelméletet és tanulta a fordítás gyakorlatát. Rengeteget. Talán legtehetségesebb tanítvá­nyuk volt, és egész életében első­sorban hivatásos fordítónak mondotta magát, mellékesnek tekintett minden mást. Termé­szetesen nem csak orosz fordító lett, hanem valóban nyelvtehet­ség és szorgalmas ember lévén, remekül megtanult lengyelül és japánul, tökéletesítette angol nyelvtudását. S konyított más nyelvekhez is, mindazokhoz, amit Sükösd említ, mert Kelet- Európa kulturdiplomatájának is vallotta későbben magát. Bár tartósan csak egy évig tartózko­dott a számára legfontosabb nyelvterület fővárosában, Moszk­vában, ahol oroszul nem tudó fiataloknak tolmácskodott a Komszomol központi iskoláján. Nagy poggyásszal tért haza 1955-ben: magával hozta a de­­sztalinizáció, az „Olvadás” leve­gőjét, és importálta az orosz in­telligencia első szókimondásá­nak tapasztalatát, vele együtt pe­dig az élénk érdeklődést a vég­képp holtnak hitt és az ötvenes évek közepén életre kelt orosz nyelvű művek, s frissen megírt tények iránt. Következik a máso­dik pontatlanság. Ez súlyosabb. Egyetlen könyve sem maradt Elbertnek, jelzi Sükösd. Ugyan már! A Szabó Ervin Könyvtár számítógépes katalógusában 56 olyan címet találtam, amelynek kolofonján ott áll Elbert neve. Elsősorban mint fordítóé. (A fo­lyóirat publikációk ott nincse­nek nyilvántartva.) Elbert a hat­vanas-hetvenes években szinte mindenkit fordított lengyelből és oroszból, aki igazán érdekes volt idehaza. Például Mrozek da­rabját, a Piort Ohey mártíromsá­­gát, Andrzejewskit, Kazimierz Brandyst lengyelből, s az oro­szok közül Bulgakov legjobb színművét, az Iván, a rettenetest, Wessely Lászlóval együtt a há­romkötetes Emberek, évek, éle­­tem-et, Ehrenburg emlékiratát. Orosz közvetítéssel magyarította a legjelentősebb észt író, Jaan Kross Menny-kövét. A hetvenes évek legviharosabb sorsú dráma­írójának, Vampilovnak fordítot­ta a darabját. Kétségtelenül team-ember volt Elbert, mert számos antológiában szerepel, s jóváhagyhatnánk Sükösd kon­cepcióját, hogy az említettek nem önálló könyvek. Dehát ön­álló elbeszélések, kisregények, színművek önálló átültetését vé­gezte. S ami találó Sükösd jel­lemzéséből: briliáns módon mű­velte az irodalmi alkotás ezen ágát. Az angol nyelvterületre El­bert csak kirándult, de a legjob­bakhoz: Albee-hez és Mailerhez. Mint filológus, kommentátor, részese lett Puskin, Lev Tolsztoj és Csehov magyar kiadásainak. És mindenek előtt tudora, elő­szó írója, belső szerkesztője, kommentátora kedves Iszak Ba­­bel-jének, akinek írásait ugyan nem fordította. Elbert elsősorban színházi mű­vek adaptátoraként, a színpadi párbeszéd művészi fordítójaként — a dramaturg, meg a rendező kongeniális alkotótársaként bi­zonyult felülmúlhatatlannak. E „kongenialitás” szó, a művészi alázattal és az empátiával együtt, amit Makaitól tanultunk, Elbert életének kulcsszava. Elbert életműve a kultur­­misszió. Jelentős és befejezett életmű. O. Németh László ha­sonlatával élve, a fordítás gálya­padján ült, de a maga módján, szintén gályapadból laboratóri­ummá alakította a fordítói mű­helyt. A könyvek, cikkek, ame­lyek utána maradtak, az iroda­lomtörténetnek, és az egyelőre meg nem írt magyar fordítástör­ténetnek részei. Mellékes körül­mény és nem hiba, hogy alkotás közben sikeressé is vált. Szerény ember lévén, nem kereste a népszerűséget. Az jött. Alkotó­pályája nem tragikus, mert mint az előbbiekből kiderül, nem le­hetett írási fóbiája. Alkotott, nagy kortárs írókat a magyar könyvtárakba és magyar színpa­dokra segítve. A halála pedig szintén nem hősi, akkor sem, ha történetesen e titokzatos családirtás iszonya­tos sorstragédiává emeli. Miért és hogyan pusztult el az Elbert család, erre csakugyan konstrukciók és találgatások vannak, semmi más. De csak vé­letlen előkerülő irattári anyag vi­hetne közel a megfejtéshez. Ma ugyanúgy nem tudjuk, miért maradt életben az oly sokat tudó Ehrenburg s miért nyírták ki az Elberthez szellemileg oly közeli szelíd Bábelt. Miért lett öngyil­kos Jeszenyin, Majakovszkij, mi volt Vampirov korai halálának oka. Micsoda őrület tette tönkre az ártalmatlan Mandelstamot, Bulgakovot, Platonovot? Véletle­­nek, idézi Lukács György auten­tikus megjegyzését Eörsi István. Azzal az országgal való bármely túl intenzív kapcsolat önmagá­ban is elegendő lehetett meg­magyarázhatatlan véletlenekhez a szovjet Nagy Föld bármely csücskében. S utána azt sem mondták már az „illetékesek”, hogy pardon. Ez esetben sem tették. N. Sándor László ­ ÁLLANDÓ MELLÉKLETEINK: NJKBJ τωίΜκΑ NAPISzolgálttás 1135 Budapest, Csata u. 32. Tel.: 120-8062, 149-0305 Fax: 140-8111 PikemásNAPI GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP. VISSZHANG:irodalom! Nincs diszkrimináció Az 1994. október 14-én, 41. számban a páratlan oldalon (Ba­rabás) aláírással megjelent jo­gos, de kissé pontatlan megjegy­zéseket szeretném helyesbíteni. Barabás Úr jogosan kifogásolta, hogy a Budapesti Történeti Mú­zeumban látható (a pontosság kedvéért tegyük hozzá a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbori Múzeuma által rendezett!) kitű­nő Holocaust kiállításon nincse­nek idegen nyelvű feliratok. Ezt a hiányt kezdetben a rendezők egy angol, német, olasz nyelvű egylapos tájékoztatóval pótolták, de belátva, hogy ez nem elegen­dő, október eleje óta részletes, (kb 6 oldal + „térkép”) angol il­letve német nyelvű vezető áll lá­togatóink rendelkezésére, ame­lyet kívánatra magukkal is vihet­nek. A másik megjegyzés azt helytelenítette, hogy amíg az előcsarnokban magyarul 50 Ft a belépő ára, addig a kiállítás be­járatánál angolul 1OO Ft, „Vagy­is azok a gazdag és dőzsölő kül­földiek fizessenek dupla árat”. Megnyugtathatom Barabás urat (bár nem vagyok benne bizo­nyos, hogy ez valóban megnyug­tató a számára,­ hogy szó sincs diszkriminációról: a magyarok is kénytelenek 1OO Ft-ot fizetni. A múzeum belépője ugyanis a fel­nőttek számára 50 Ft, a Holoca­ust kiállításra pedig külön 100 Ft. Ez utóbbit az előcsarnokban feltüntettük magyarul is. Csak mellékesen jegyzem meg, a „dő­zsölő" külföldiek, és a magyar turisták külföldön egyébként legalább 5-600 Ft-nak megfele­lő beléptidíjat kénytelenek fizet­ni hasonló kiállításoknál. Ami vi­szont azt a megjegyzését illeti, hogy egy ilyen kiállítás esetében nem tartaná „eretnekségnek, ha díjtalanul kínálnák" — egyet tudnánk érteni — ha......a kiállí­tás nyitva tartása (világítás, őr­zés, sőt sajnos ebben az esetben fokozottabb őrzés) nem kerülne rengetegbe. Viszont mint tud­juk, sem az állam, sem az önkor­mányzat nincs abban a helyzet­ben, hogy a múzeumok teljes költségét fedezni tudja. Tevé­kenységünk komoly részét a pénzszerzés (pontosítsunk itt is: kunyerálás!) teszi ki. S ezért saj­nos nem tudunk lemondani ar­ról, hogy a közönség hozzájáru­lását is kérjük — mondjuk keve­sebb, mint egy doboz jobb ciga­retta árát. Természetesen az is­kolák csoportjai számára a láto­gatás ingyenes, és igyekeztünk a családoknak is kedvezményt nyújtani, hiszen két felnőtt és egy vagy több gyermek számára 150 Ft-ért un. családi jegy vált­ható. A sajtó részletesen foglalkozik (Önök is ugyanennek a szám­nak a 8-9. oldalán) a színházak ma már katasztrofálissá váló anyagi helyzetével. Nincsenek jobb helyzetben a múzeumok sem, s sokszor ott igyekeznek spórolni, ahol egyáltalán nem lenne szabad — pl. az idegen nyelvű kiállításfeliratokkal. A ki­látásokat elemezve, nem tűnik úgy, hogy a helyzet jobb lesz — lehet, hogy nem az idegen nyel­vű felirat fog hiányozni, hanem a kiállítás maga! F. DR. Dózsa Katalin, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatóhelyettese Kibővült a tényfeltáró újságírás pályázata A Soros Alapítvány tényfeltáró újságírás pályázatá­nak kuratóriuma — a korábbi pályázati forma meg­tartása mellett — lehetőséget kínál a vállalkozó új­ságíróknak. A pályázat célja, hogy a nyertesek teljes energiájukkal a téma felkutatásán és megírásán dol­gozhassanak, ezért a kuratórium havi 80 ezer forint ösztöndíjat ajánl fel. Erre a pályázatra a témákat a kuratórium írja ki. A nyerteseknek együtt kell működniük a kuratórium témafelelősével. A nyertes először egyhavi ösztöndí­jat kap, amely a témafelelős javaslatára további há­rom hónapra meghosszabbítható. Az ebben a hónapban pályázható téma: ÉLELMISZERHAMISÍTÁSOK A pályázathoz szükséges kérdőív a Soros Alapítvány Titkárságán kérhető. Cím: 1525 Budapest, Pf. 34. Telefon: 202-6211 A pályázatok beküldési határideje 1994. november 21. 1994. OKTÓBER 28. Kiadja az IrMMom Kft. PRINCZ GÁBOR, SZVÁK GYULA, ÉS ALAPÍTVÁNY Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: KERTÉSZ ÁKOS Főmunkatársak: DARVAS­ LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV Rovatok és fogadóórák: Grafika, információ: SZIKSZAI KÁROLY kedd 10—12 Kiállítások, bemutatók: ORAVECZ IMRE péntek 12—13 Könyvek: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Széppróza: KARDOS G. GYÖRGY szerda 10—13 csütörtök 10—13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10—14 Kulturális közélet: NAGY N. PÉTER csütörtök 10—11 Visszhang: MOLNÁR ERZSÉBET hétfő 10-12 Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1146 Budapest Ajtósi Dürer sor 5. Telefon: 269-7729,269-7728 Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-7729 Hirdetésfelvétel: Ajtósi Dürer sor 5. Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel u. 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 2160 Ft fél évre 1080 Ft, negyed évre 540 Ft, egy hónapra 180 Ft. Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Fekete Attila igazgató A lap a Soros Alapítvány és a Szabad Sajtó Alapítvány támogatásával készült Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni.

Next