Élet és Irodalom, 1996. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1996-08-23 / 34. szám - Lukácsy Sándor: Petőfi nyomdászai (8. oldal)

LUKÁCSY SÁNDOR: Petőfi nyomdászat , 1848-ban a pesti — majd országos — forradalom a sajtószabadság önké­nyes megvalósításával kezdődött. „Cenzorhoz nem megyünk!” A törté­nelmi tettet egy szemtanú, Degré Ala­jos így írta le: „Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal. E sajtót a nép nevében lefoglaljuk! Éles hang­ja bejárta a műhely minden zugát. — Erőszaknak ellent nem állhatok, felel Länderer. Erre a munkások éljen a nép! kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legügyesebb kezelői, átvették a kéziratokat, s lázas tevé­kenységgel a szedéshez láttak.” Nem­sokára már az utcán kapkodta a tö­meg a 12 pontnak és Petőfi Nemzeti dalának első példányait. A nagy napnak minden mozzana­ta, minden szereplője különös figye­lemre tarthat számot, s nem érdek­telen tudni, kik voltak azok a mun­kások, akik a forradalom első röpi­­ratait készítették. Az egykorú tudó­sítások elmulasztották följegyezni nevüket, és csak fél évszázad múlva kezdtek érdeklődni utánuk. Ács Mi­hály, aki e tárgyról az első cikket tet­te közzé (Vasárnapi Újság, 1896), csak kettőt tudott felkutatni, a hazai nyomdászat történetírója, Fittinger Károly 1900-ban még kettőt. Träger Antal 1819-ben született Prágában. Pestre már mint képzett nyomdász került a negyvenes évek elején. Munkájával főnöke, Länderer Lajos elégedett lehetett, mert szak­mai tudásának tökéletesítése végett — mai szemmel meglepő ötlet — két évre Párizsba küldte, s amikor 1846- ban hazatért, megtette üzletvezetőjé­nek. Giersch G. Lajos szintén külföl­di születés, a thüringiai Querfurtból jött, az akkoriban szokásos tapaszta­latszervező vándorlás után, Magyaror­szágba, és 1841-ben Landerer betű­szedője lett. A forradalom idején hu­szonnyolc éves. Malatin Antal Gödöl­lőn született 1820-ban. Pesten a pia­ristáknál tanult, majd beállt Lande­­rerhez, 1838-ban ő is vándorútra kelt, végül ismét a pesti nyomdász műhe­lyében kötött ki. Prohászka Józsefről csak annyit tudunk, hogy 1833-ban született Pesten. Szokványos nyom­dász-életpályák, fénybe csak a törté­nelmi nap eseményei emelik őket. Ekkor még fiatalok, a márciusi ifjak kortársai, és mint Petőfihez, a világ­szabadság költőjéhez illik, származá­sukra nézve nemzetközi társaság. A század végén még életben volt szereplők beszámolói alapján Fittin­ger Károly így írja le a nyomdában történteket: „Träger magához véve a 12 pontnak már megírott magyar és német szövegét, intézkedett an­nak kiszedetése iránt, ami rögtön meg is történt. A magyar szöveget Potemkin Alfonz, Malatin Antal és Neumann Lajos szedték ki hamaro­san, míg a németet Giersch Lajos és Weiss János állították elő. Ezzel egy­idejűleg készült a Nemzeti dal sze­dése is. Mikor Petőfi megírta az első versszakot, a türelmetlen Vasvári azt rögtön ollóval levágta, s odavitte Malatinnak, kit mint az Életképek szedőjét jól ismert. Hasonló módon tett Träger a többi verszakokkal, másnak-másnak adva szedői közül mindegyiket, az utolsó versszak egy Kohn József nevű szedőnek jutott, kihez aztán Petőfi odaállott, s izga­tottságában még diktálta is a kézira­tot. Ennek megtörténtével később még egy második szedést csináltak a Talpra magyarból. Mikor kész volt az első szedés, beemelték a költe­ményt a Dingler-sajtón, melyen De­mant András mint nyomó és Pro­hászka József mint festékfeladó fiú dolgozott; a 12 pont kinyomtatását pedig a Columbian-sajtón Golditz Vilmos nyoma végezte.” Ebből a leírásból egyrészt kiderül, hogy azon a „sasos” nyomdagépen, mely ma a Petőfi Múzeumban látha­tó, a közhittel ellentétben nem Pető­fi versét, hanem Irinyi 12 pontját nyomtatták, másrészt az idézett szö­veg újabb hat munkás nevét örökíti meg. A továbbiakban Holmayer Fe­renc gépmestert is említi Fittinger. 1906-ban Kálnoki Izidor újságírónak sikerült még egyet életben találnia Petőfi nyomdászai közül Glutsch Krisztián személyében; összesen te­hát tizenkettejük nevét ismerjük. * Március 15-e után nemsokára más szerepben látjuk a szabadsajtó nyom­dászait. A munkásság sokat várt a for­radalomtól, melynek utcai tömegjele­neteiben népes tényező volt, de ha­marosan csalódnia kellett. Dobsa La­jos a forradalom alatt Párizsban idő­zött, s találkozott magyarországi mun­kások csoportjaival. „Elérkezik hozzá­­juk a szabadsajtó híre... ott látják a 12 pontot, és a balgák villogó szemmel keresik az őket érdeklő pontot a 12 között... A hírlap száma teli miniszteri kinevezésekkel, de a munkás állapota javításáról semmi...”. Itthon a munká­sok szervezkedni kezdenek a céhek vagy a tulajdonosok ellen. Április 23- án pozsonyi nyomdászok levelet írnak pesti kollégáiknak: fogjanak össze fő­nökeik ellen, akik „gazdagodásuk puszta eszközének tekintenek min­ket”; lépjenek föl együtt követelései­kért; ha eredménytelenül, akkor fel­lebbezzenek Európa közvéleményé­hez (!). A pestiek nem voltak ennyire radikálisak, inkább a minisztérium­hoz írtak kérvényt (melyet Táncsics fordított magyarra): „Mi könyvnyomó segéd­munkások ezennel kinyilatkoz­tatjuk, hogy teljesen egyenlő jogunk van a törvények korlátai közt azt köve­telni, hogy a nyomdatulajdonosok fá­radságunknak illő gyümölcsét adják, mert mi munkások adjuk a sajtótulaj­donosoknak minden nyereségüket, ennél fogva munkabérünknek megja­vítását igazságosan kérni, sőt követel­ni is jogunknak tartjuk, annál is in­kább, mert semmi túlságost nem kívá­nunk, hanem csak méltányosságot óhajtunk. Okaink, hogy mert tesszük e lépést, a sajtótulajdonosok előtt eléggé ismeretesek, csakhogy ők kész­akarva behunyták erre szemeiket, hogy ne lássák, és éppen azon zsarno­ki önkény némított el eddig, mely a sajtót magát is hallgatásra kárhoztat­ta.” Ezután a munkások részletesen felsorolják követeléseiket, hozzátéve: ha május 15-éig nem teljesítik őket, sztrájkba lépnek. Beadványukat az „Éljen a szabadság, egyenlőség és test­vériség!” szavakkal zárták, és sajátkezű aláírásukkal erősítették meg. Az alá­írások közt megtaláljuk a Nemzeti dal és a 12 pont valamennyi ismert nyom­tatójának nevét. (Träger Endréét ki­véve, de hát ő cégvezető volt.) A bérharc megegyezéssel végződött: május 13-án megkötötték a hazai tör­ténelem első kollektív szerződését. Akik a szabad sajtó első kezelői voltak, ezúttal ismét históriai szereplők lettek. Jó volna tudni, értesült- e Petőfi „az ő” nyomdászainak mozgalmáról; ha értesült (ami valószínű), mi lehetett a véleménye a betű munkásainak, a szellem napvilága terjesztésében test­véreinek, a cenzúra széttörésében va­ló részvételük után újfajta fellépésé­ről. Nem tudjuk, annyi mindent nem tudunk Petőfiről... Valamit talán mégis sejthetünk, hiszen ő írta 1847- ben: „Törjetek szét minden láncot...” Felhívás A korábban az egész országot behálózó Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatot — privatizáció ürügyén — 1992-ben úgy szüntették meg, hogy az Állami Vagyonügynökség (az ÁPV Rt jogelődje) és a kulturális tárca már korábban elvonta a cég vagyonának egy jelentős részét. A Művelt Nép megszüntetésekor kifizetetlenül hagyták saját dolgozóikat, s (egyéb cégeken, szervezeteken kívül) 66 könyvkiadót is , azaz a bol­sevik típusú államosításnál is erkölcstelenebb és törvénytelenebb esz­közöket alkalmaztak: az amúgy is nehéz helyzetben lévő könyvkiadókat a szakadék peremére taszították. Az ÁPV Rt törvénybe ütköző módon a mai napig nem hajlandó kifizetni a könyvkiadókkal szembeni tartozá­sait annak ellenére, hogy —jogi szakértők egységes véleménye szerint is — kezesi felelőssége alapján köteles lenne a követelések kifizetésére. Több alkalommal, levélben és szóban egyaránt felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy az ÁPV Rt ma már mintegy egymilliárd forintra rúgó tartozásainak napi kamata is közel félmillió forinttal terheli a nemzetgazdaságot. Az ÁPV Rt — bár kezesi felelősségét elismeri — ha­talmi helyzetével visszaél, halasztó-halogató taktikája nyilvánvalóan arra irányul, hogy közben a kiadók jelentős része tönkremegy, és beszünteti tevékenységét. Mi, magyarországi — minden törekvés ellenére talpon maradt — könyvkiadók úgy véljük, jogos követeléseinknek csak a legszélesebb nyilvánosság adhat igazi támogatás. Ezért — nemcsak a 66 könyvkiadó és annak mintegy 1000 dolgozója nevében —, hanem a magyar könyv­­kultúra és az olvasók nevében is tüntetést szervezünk az ÁPV Rt székhá­za előtt 1996. szeptember 6-án (pénteken) 11 órakor. A szervező bizottság levélpapírra * meghívóra * reklámra * ex librisnek 3 ív -126 db - 295fL-Ft (áfá-val) Rendelését postai utánvéttel is teljesítjük! SAJÁT BÉLYEGképre kerülhet emblémája, székháza, egyesülete- akár saját portréja- vagy bármi más, amit színes vagy fekete-fehér fotón, rajzon rendelkezésünkre bocsát. Bélyegére feliratot is rendelhet. A bélyegkép bérmentesítésre nem alkalmas. MY STAMP Kft. 1089 Bp. Rezső tér 15. Tel: 269-9235, Fax: 269-9236 ÉLET ÉS­# IRODALOM 1996. AUGUSZTUS 23.

Next