Élet és Irodalom, 1998. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1998-07-24 / 30. szám - b.: Recept • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - bip.: Száguldás a jövőbe • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - tim-: Javulódunk? • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - bpb.: A keresztkérdés • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - Makarenko: Pofon • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - Tóth Eszter: Mit mormolunk? • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - Fodor S.: Nem életszerű • glossza | páratlan oldal • Verseny a Soros Alapítvány támogatásával, 1998. III. szakasz 10. forduló (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • kép (11. oldal)

páratlan oldal VERSENY A SOROS ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL, 1998. III. SZAKASZ, 10. FORDULÓ felgyorsultak az események, holott ők a választásokat követő nyolc hó­napon át nem szoktak csinálni semmit. Most azonban­ két hét konstruktív ellenzékiség után - Ba­ja Ferenc szerint - a felelős ellen­zék szerepét kívánják betölteni. A felelős magatartásra vonatkozó el­határozás feltétlenül üdvözlendő, nem ártott volna azonban hama­rabb elkezdeni. Akkor, amikor kormányzó pártként meggondolat­lan, elhamarkodott, némely eset­ben felelőtlen döntéseket hoztak. Valahogy úgy vagyok én ezzel a fe­lelős ellenzékiséggel, mint a vicc­beli Kohn bácsi: megmagyarázni tudom, de nem értem. Mert miért nem lehet valaki konstruktív is, meg felelős is és fordítva? Végül is nem baj, ha a kormány nem tétlenkedik és az sem, ha az el­lenzék végzi a dolgát. Nem ártana azonban, ha figyelembe vennék a lá­tási és útviszonyokat. Mindenekelőtt és megkülönböztetett módon a gya­logosokat, akiket a politikai szóhasz­nálatban most polgároknak szokás nevezni, lip tovább. Nem leejtünk valamit, ki sem ejtjük kezünkből: az éppen szó­ban forgó tárgy csak úgy magától „leejtődik”. A legfrissebb rekordot e tekintetben az a jeles színművé­szünk állította föl, aki a tévében azt fejtegette a minap, hogy szerinte egy bizonyos dolog már ,javulódik”. Mondanom sem kell: nem a magyar nyelvérzékről beszélt. Az ugyanis romlódik, tim­­ urat szimpla Nelson fogást alkalmaz­va elvezették a gangon. Ezek aztán meg nem szöknek - gondoltuk meg­nyugodva —, legalábbis addig, amíg a fogdába nem érnek. Mindez azon­ban felületes gondolkodásra utal. Mert a műsor egy másik epizódját a narrátor a következő szöveggel vezet­te be. A szakértők szerint a bűn nem önmagáért van (Part pour Part), ha­nem többnyire összefüggésben áll va­lamilyen bűncselekménnyel. Ez a megállapítás első hallásra talán meg­döbbentőnek tűnik, de valószínűleg csak egy finom utalás arra, hogy a le­tartóztatás, megbilincselés és veserug­­dosás viszont nem igényel feltétlenül ilyen összefüggéseket. A „mit gondol” kezdetű kérdés te­hát nem csak frappáns, de nagyon is helyénvaló. Mert derék rendőreink sokszor maguk sem tudják, hogy mit gondoljanak, így ezzel a kérdés­sel könnyen csapdába ejtik a gya­nútlan gyanúsítottat. Nem hiába jöttek ide az FBI szak­értők. Van mit tanulniuk. bpb. képzelni, mily megvilágosító erejű élmény kinevezendő főiskolai igaz­gatóként/ tanárként harminchá­rom fokban gyülekezni a hatos ka­pu előtt, illedelmesen kopogtatni rajta és tapasztalni, hogy a kapu, ellentétben azzal, amit a Biblia ál­lít, meg nem nyittatik. Fény gyűl ilyenkor a kinevezendő főiskolai igazgató/tanár elméjében, kide­rül, hogy kormányok jönnek, kor­mányok mennek, viszont a peda­gógus igazi sorstársa továbbra is a csiperkegomba marad, a másik olyan species, amit sötétben tarta­nak és szaron nevelik. A kineve­zendő főiskolai igazgató/tanár mindezt belátván visszaül az autó­jába és csendesen spórázva haza­megy. Makarenko RECEPT Az MSZP jobbik (és remélhetőleg nagyobbik) fele érzékelhetően küsz­ködik azon, hogy a párt tevékenysé­ge mindenben megfeleljen a valódi szociáldemokrata értékeknek. Célszerű lenne a régi receptet kö­vetni. A múltat végképp eltörölni... Snitt. b. SZÁGULDÁS A JÖVŐBE A politika szuperszonikus sebes­ségre kapcsolt. A kormány még meg sem alakult, amikor már je­lentős törvényeket vert át a parla­menten (például: tb önkormányza­tok). Megkezdődött a pozíciók új­raosztása is. Aki az elmúlt két hó­napban távol volt a hazától, azt gondolhatná, hogy az MDF lega­lább a második helyen végzett a vá­lasztásokon. Pedig a kulcspozíciók osztogatása csak gáláns kárpótlás a választásokon elhódított szavazato­kért. (A hálát ezért leginkább az SZDSZ érdemelte volna meg.) Az MSZP-nél is rendkívüli mértékben 1998. JÚLIUS 24. JAVULÓDUNK? Ép nyelvérzékünket szerintem még csak nem is az idegen szavak kóros túlburjánzása fenyegeti a leg­inkább. Hanem az, hogy mondata­inkban az aktivitás, nyelvünk e fon­tos szemléleti jellemzője egyre-más­­ra passzivitássá renyhül. A színművet nem bemutatják, a kérdést nem megvitatják: az egyik bemutatásra, a másik megvitatásra kerül. A cselekvő jellegű „látszik” már „látszódik”-ká, az úgyszintén cselekvő jellegű hallatszik „hallat­­szódik”-ká passzivizálódott - és így A KERESZT­KÉRDÉS A Kriminális című tévésorozat múlt heti adásában tanúi lehettünk egy rendőrségi rajtaütésnek. Az akció színhelye egy Lövőház utcai lakóépü­let, célja pedig egy sorozatos rablást elkövető banda nyakoncsípése volt. Az egység a lakásba való behatolás után a gyanúsítottakat rögvest földre teperte, megbilincselte, majd bravú­ros gyorsasággal megtalálta az árulko­dó bűnjeleket is (két maroklőfegy­ver). Ezután kezdetét vette a helyszí­ni kihallgatás. Az akciót vezető őr­nagy első kérdése így hangzott: Mit gondol, miért jöttünk ide? Én lelkes nézője vagyok például Kojak nyomo­zásainak, de ilyen mellbevágó kérdést tőle még nem hallottam. (Igaz, hogy ő csak a hadnagyságig vitte.) Nem csoda, ha a keresztkérdéstől megzava­rodott gyanúsított vallott, mint a kari­kacsapás. Mert, ha jól meggondoljuk, erre a kérdésre nem lehet olyan szte­reotip válaszokat adni, mint mondjuk azt, hogy­ valószínűleg erre tetszettek járni és beugrottak, vagy pláne azt, hogy majd elmondják az urak. Tény az, hogy a vallomás megtörtént és még láttuk, amint a két megbilincselt POFON Kinevezendő főiskolai igazgatók és tanárok kaptak meghívót a Parla­mentbe a múlt héten, névre szólót, jelennének meg huszonegyedikén az országnak házában, ahol kor­mányszinten ki lesznek nevezve az­zá, amivé. A biztonság kedvéért hu­szadikán jött egy újabb értesítés is, hogy ott legyen ám a leendő igazga­tó/tanár úr/úrhölgy, így hát az or­szág távoli részein lakó jelöltek köl­csönkértek valakitől némi pénzt benzinre, az olajszintet és a gyertyá­kat ellenőrizték, megvizsgálták az el­osztófejet, aztán kora reggel, a ku­korékolni készülő kakast elgázolván megindultak a főváros felé. Már messze jártak, amikor intéz­ményük főigazgatója újabb faxot vett kézhez (másfél órával a meghir­detett időpont előtt), mely szerint az ünnepi aktus lefújva, kinevezés legkorábban augusztus végén, vagy amikor a levelek lehullanak, vagy majd máskor. Az érdemdús pedagógusok néma, bús hada pedig minderről mit sem tudván hömpölygött a főváros felé. Nem voltunk ott, csak a fantázi­ánkra hagyatkozva próbáljuk el­ SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ Megrendülőben a jüan iránti bizalom MIT MORMO­LUNK? Nézi a Balatont. Tükrén megcsil­lan a lenyugvó nap sugara - olva­som a Magyar Nemzet „Kultúra” ol­dalán (júl. 11.). A víz kékje mélyülni látszik. Mélázik. Keresztury sorai jut­nak eszébe. Mormolja: „Milyen sötét a Balaton. / S az alkonyaiban vérze­nek a fák. ” Mélázok. Kosztolányi sorai jutnak eszembe. Mormolom: „Milyen sötét, sötét a Balaton é s a nyár után hogy vérzenek a fák. ” Van mit mormolni. Tóth Eszter NEM ÉLETSZERŰ Azt mondja Pintér Sándor belügy­miniszter, hogy nem szeretné, ha a rendőrökről minden nyilvánosságra kerülne, nem szeretné, ha minden­ki tudná, hogy most hét óra van, és a rendőr ebben az időben, ebben és ebben a könyvtárban tartózkodik. Próbálom elképzelni, Fodor S. élet És fr IRODALOM

Next