Élet és Irodalom, 2006. janár-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
2006-02-24 / 8. szám - Fodor Géza: A felfedezett Mlada • zenekritika • Rimszkij-Korszakov: Mlada (DVD, Videoland 2005, Warner Music 2005) (30. oldal) - Lugosi Lugo László: Panoráma • fotókritika • Dobos Sándor: FreeSee, Mai Manó Ház (30. oldal) - Végső Zoltán: A Hatokból egy • zenekritika • Esbjörn Svensson Trio, Jövő Háza Teátrum (30. oldal)
FODOR GÉZA: Zene A felfedezett Mlada Rimszkij-Korszakov operái nálunk szégyenletesen ismeretlenek. Tudniillik a 15 darab túlnyomó része remekmű. Igaz, más, mint a nyugati operák. Drámai támadóerejüket és közvetlen expresszivitásukat kontemplatív hajlam tompítja. Nem az individualizmus megdicsőülései, archaikus kollektivitást őriznek - lényeges szereplőjük a kórus. A környezet nem couleur locale, miliő, zsáner, hanem organikus életközeg. A vallásosság nem keresztény, hanem pogány panteizmus, mely a nyugati operában ismeretlen arányú természetköltészetet ihlet. A spontán érzelemkifejezést míves megformálás a hangsúlyos szépség, az artisztikum olyan szférájába emeli, mely olykor hűvösnek érződik. A DVD-piacon is mindössze 2 Rimszkij-Korszakov-opera felvétele van jelen, Az aranykakasé (TDK) és a Mladáé, ez azonban mindjárt duplán, ugyanazon produkció két különböző előadásáról (Videoland, Warner). Meglepő, egyrészt, mert nem ismerek rá más példát, másrészt, mert a Mlada sokáig nem volt sikeres a színpadon, s a szakirodalomban sincs nagy presztízse. Szó, ami szó, furcsa egy darab. Műfaja: „varázsopera-balett”. Ismeretlensége okán talán nem fölösleges összefoglalni a meséjét. Nyugati szláv országokban és Retra városában (a mai Mecklenburgban) játszódik, a XX-X. században, a még pogány balti szláv népek körében. Msztyivoj, Retra fejedelme meg akarja szerezni szomszédja, Jaromir herceg országát. Lánya, Vojszlava szerelmes Jaromirba, s apjával szövetkezve mérgezett jegygyűrűt ajándékoz Mladának, a herceg menyasszonyának, aki az esküvőjük napján meg is hal. Vojszlava Morénának, az alvilág istennőjének segítségét kéri a herceggel kötendő házasságához. A szlávok Kupalát, a nyári napforduló ünnepének legfőbb alakját készülnek ünnepelni. Jaromir is megérkezik, beleszeret Vojszlavába, de Ladának, a szépség istennőjének beavatkozására álmában megjelenik Mlada, menyasszonyi ruhában és a gyilkos gyűrű átadása, s ez felkelti gyanakvását. Radegasztnak, a becsület és az erő istenének szentélyénél - a háttérben tó és a háromfejű Triglav isten háromormú hegye - vásár színesíti a Kupala-ünnepet, majd a német hódítók elől menekülő csehek érkeznek. Jóslat Radegaszt haragját jelenti. Rituális táncok során Jaromir és Vojszlava is táncol egymással, de a hercegnek ismét megjelenik Mlada, és elcsalogatja a szellemek birodalmába. A fény szellemei Jaromir és Mlada elválásának közeli végét jósolják. Egyelőre azonban a sötétség hatalmai lépnek színre. Moréna a segítségüket kéri Mlada Jaromir fölötti hatalmának megtöréséhez. Megidézik az alvilág legszebb asszonyát, Kleopátrát, hogy feledtesse el a herceggel Mlada emlékét. Felébredve Jaromir felkeresi Radegaszt szentélyét, ahol a nép az istenség kegyéért könyörög, a főpaptól kér tanácsot, de végül éjszaka felvonuló ősei fedik föl előtte az igazságot: Vojszlava gyilkosságát és felszólítják, hogy álljon bosszút. Jaromir megöli Vojszlavát, aki átkozódva az egész világ pusztulását kívánja. Moréna vihart idéz föl, s a tó kiáradva elönti a várost. A vihar elültével és az ár lecsillapultával Lada istennő és a fény szellemei teszik át az uralmat, s Mlada és Jaromir az égben (?) örökre egyesül. A mese egyfelől a pogány termékenységünnepet, a balti szlávok istenalakjainak bináris oppozícióit, a görög mitológia s az ó- és középkori történelem bizonyos elemeit vegyíti, másfelől mindezt a romantikus hallettnak azzal a típusával, melyet a Giselle és A hattyúk tava képvisel a legmaradandóbban. Félreérthetetlen a pánszláv tendencia - elemiféle varázsmese az, melynek a végén elpusztul a szláv népközösség, és a végre összehozott szerelmesek nem addig élnek boldogan, amíg meg nem halnak, hanem éppenséggel az után, hogy meghaltak? Rimszkij-Korszakov a mese két világát, a pogány népit és a XIX. századi vadromantikust két zenei nyelvvel jeleníti meg: az előbbit operáinak azzal az alapnyelvével, mely az „Ötök” operaesztétikájából, a zenés népdrámából nőtt ki, s népi jellegét nem népzene felhasználásától, hanem a népzenei idióma szuverén használatától kapja, s mely zenei nyelve a formák és képletek plaszticitásával tűnik ki; az utóbbit viszont nem az említett romantikus balett-típus Adamtól Csajkovszkijig áttetsző zenei stílusával, hanem a Wagner-zenekar sűrű, bonyolult szövésmódjával és kolorizmusával. Kolorizmusban messze túlmegy Wagneren, gyakran Stravinskyt előlegezi. A mű egységét színpadilag az biztosítja, hogy alapja és mintegy lelke nem a cselekmény, hanem a szertartásszerűség, zeneileg pedig a zenekar dominanciája - jól mondja Aszafjev: „az énekhang szinte csak a zenekar felszínén lebeg”. A moszkvai Bolsoj Tyeatr 1988-as produkciója - melynek a Videoland-DVD-je egy 1989-es, a Warneré pedig 1992-es előadását rögzíti - azért kiváló, mert Borisz Pokrovszkij, a rendező, Andrej Petrov, a koreográfus és Valerij Levental, a díszlet- és jelmeztervező sokféle stilizálással a rítus, a népi színjáték, a varázsmese, az opera és a balett egységesen metaforikus, olykor szimbolikus komplexumát hozta létre, mely minden pillanatban a legkomolyabb színjátéknak is lényegéhez tartozó játékosság és a rimszkij-korszakovi míves szépséghez méltó artisztikum harmóniáját sugározza. Ez a fehér szín dominanciája sem fedi el azonban a darab érzületi ambivalenciáját: az előadás végén feloldatlan marad az alapvető pesszimizmus és a művészi idealizmus feszültsége - a végül mesésen összehozott Mlada és Jaromir egy kicsit gondterhelten és tanácstalanul ül egymás mellett a földön a szépség és a fény földöntúli birodalmában. Mindkét előadás szép. Az öt főszerep közül - Mladáé táncszerep - csak egyben, Vojszlaváéban van változás, és minden énekes kifogástalan. Mladából és Kleopátrából Nyina Ananyasvili kettős szerepe lett, az eszményi Giselle vagy Odette/Odilia méltó társa. A Videoland DVD-je keretjátékkal a múltba visszatekintő, sokértelmű, orosz videofilmet ad közre, a Warneré az előadásra szorítkozó, nyugati felvétel. Ha nem is a Mlada a legtípusosabb bevezető Rimszkij-Korszakov opera oeuvre-jébe, mindkét DVD remekművet fedeztet fel. (Rimszkij-Korszakov: Mlada, DVD, Videoland 2005, Warner Music 2005) A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete idei díjazottjai Képzőművészeti Alkotói Nagydíj: BALOGH LÁSZLÓ festőművész Fotóművészeti Alkotói Nagydíj: BARICZ KATALIN fotóművész Iparművészeti Alkotói Nagydíj: KULINYI ISTVÁN tervező-grafikusművész Zenei Alkotói Nagydíj: TÓTH MARGIT zenetörténész Irodalmi Alkotói Nagydíj: FERDINANDY GYÖRGY író Kulturális Örökség Nagydíj: PÁSZTOR GÁBOR grafikusművész a MAOE Fotóművészeti Tagozatának Aranykazetta Életműdíját CHOCHOL KÁROLY fotóművész kapta A MAOE Zenei Tagozatának díjait, a Péterfi-plakettet SZÉKELY ANDRÁS zenetörténész, a Weiner Leó Zenepedagógiai Díjat TILLAI AURÉL, SZABÓ TIBOR és EREDICS GÁBOR vette át. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM LUGOSI LUGO LÁSZLÓ: Panoráma Éppen a Pécsi József-ösztöndíjra benyújtott anyagokat zsűrizte a kuratórium a Mai Manó Ház első emeletén, amikor azt mondja Kiss- Kuntler Árpád: Na, azt nézd meg, ami a második emeleten van kitéve, mert az tényleg jó. A csendes házban felosontam egy emelettel feljebb, meggyújtottam a villanyokat. Panorámaképek voltak a falakon. És tényleg lenyűgözött a látvány. A panoráma-fényképezés egy ideje nagyon divatban van, a közelmúltban az egyik magyar fotós szaklap különszámot is szentelt a témának. Panorámák a múltban is léteztek, Erdélyi Mórnak van például egy nagyon hosszú képe a budai Duna-partról a XIX. század végéről, amely úgy készült, hogy a fényképész mindig arrébb haladt a szemközti partról, egyesével elkészítette a részletképeket, megjegyezte, hol ért véget az előző, és onnan folytatva exponálta a következőt. Aztán a végén, az előhívás után egymás mellé ragasztották a részképeket, és így állt elő Buda panorámája. A panorámafénykép már önmagában is rendkívül érdekes látványt nyújt. Nem véletlen, hogy ma Bécstől Párizsig minden városban ott vannak a panorámaképek a képeslapárusok standjain, Budapesten is, illetve itt kiadtak egy 360 fokos panorámákat bemutató kötetet, megjelenésekor nagy tetszéssel szerettem volna írni róla. De ez elmaradt, és most ez a néhány sor dicséri csak ezt a könyvet. Fotográfia Ma a panorámafényképek összeillesztését természetesen a számítógép végzi, és több különféle olyan szoftver létezik, amely összeállítja a részképeket. Csak néhány szabályra kell odafigyelni, hogy a képen ne tátongjanak otromba hibák, például nagyon kell ügyelni arra, hogy a gép optikai középpontja pontosan ki legyen számítva az állványon. Ezeknek a technikai kérdéseknek egy részére a kiállításon kifüggesztett leírás nagyon pontosan felhívta a figyelmet, és ezt alapul véve akár holnaptól mi is készíthetünk panorámaképeket. A számítógéppel összerakott panoráma - mint erre Dobos Sándor felhívta a figyelmünket - elsőként nem a gép keresőjében, hanem csak az agyban létezik, és amikor már kinyomtatva papírra kerül, akkor a mindennapos látás szabályszerűségeit felrúgó látványával mindenképpen és első pillantásra felhívja magára a figyelmet. De Dobos Sándor kiállításán sokkal többről volt szó, mint egyszerű panorámákról. A képek többségén volt valami nagyon szokatlan, ami még a panorámák eleve izgató világán belül is újdonság. E fényképek jó része úgy nézett ki, mintha a Harry Potter vagy a Narnia valamely jelenetét fogatták volna a helyszínen. És ezt most nagyon komolyan mondom, mert nagyon szeretem ezeket a mesefilmeket, és azokat a digitális világokat, amelyeket megnyitnak. Dobos Sándor kiállítása is több más dolog mellett arról mesélt, mennyire végtelen lehetőségeket nyújt a számítógépes világ a fényképezés területén. Dobos panorámáin a várkastélyok függőlegesen megnyúltak, a házak egymásba csúsztak, a tájak hullámzása és a hegyoldalak struktúrája egészen különös mesés alakzatokat mutatott. Azt is a technikai leírásból tudtuk meg, hogy Dobos a számítógépben összenyomta a vízszintes vonalakat, tulajdonképpen elrontotta a már összerakott panorámákat, ám ezzel olyan hatást ért el, amely messze túlmutatott a digitális világ (az ő képein igencsak hullámzó) horizontján, és a képzőművészeti gondolkozás területére vezette be a képeket. Példásan megmutatva, miként lehet egy egyszerű (?) látványból olyan másodlagos világokat teremteni, amelyre a fényképezés mindeddig alkalmatlan volt. Hozzájárult még a hatáshoz az ábrázolt mediterrán tájak szépsége, költőisége és különlegessége is. Szép volt, ahogy egy-egy helyszínről (Matera, Gallipoli vagy Bari) több különböző nézőpontból felvett panorámákon át mintha nagyon sok különféle célba jutottunk volna el. Tényleg nagyon jó kiállításra osontam fel a Manóban a másodikra, amely sokkal jobb, izgatóbb és felkavaróbb volt, mint maga az ösztöndíj pályázati képanyaga, holott azt nyolcvannégy ifjú jelölt hozta össze, míg a kiállítást egy 1931-ben született ember tette közzé a falakon, aki alig néhány éve fényképez rendszeresen, és aki még csak nem is hivatásszerűen műveli a szakmát, hanem csak kedvtelésből. Megérte zsűritagnak lenni. (Dobos Sándor: FreeSee. Mai Manó Ház.) VÉGSŐ ZOLTÁN: Zene A Hatokból egy A skandináv dzsesszről mintha egységes kép élne a fejünkben. Aztán ha hirtelen a nemzeti sajátosságokat kell fejtegetni, vége az északi, lebegős, könnyen emészthető muzsikáról szőtt közhelygyűjteménynek és kiderül, hogy a műfajt ott sem ridegtartással nevelt, introvertált, fagyos személyek művelik. Azért norvég és finn területen már nekünk is vannak tapasztalataink, a nyálastól a modern nu jazz-en keresztül a kifejezetten vicces esztrádig, sőt, ha Dániát is ide soroljuk, még a dzsessztörténet egy legendájával is bővül a kör: Niels-Hennnlg Orsted Pedersen még Oscar Peterson mellett pengette a bőgőt, számos, a mai napig is sűrűn játszott standard melódiát komponált. De hol vannak a svédek? Természetesen náluk is folyik a dzsesszélet, sokkal erősebb például a klubhálózat a magyarnál, a zenekaroknak napi rendszerességgel van alkalmuk a fellépésre. A radikális avantgárd központja állítólag Umea, személyesen is volt alkalmam megtapasztalni az improvizatív zene körüli pezsgő életet, a város vibrál, odavalósi Mats Gustafsson, az AALY Trió alapítója, a kőkemény szaxofonos. Járt ő már nálunk az együttesével és az amerikai Ken Vandermarkkal, de bátran feltételezem, hogy erre a populációnak csak a statisztikailag láthatatlan töredéke emlékszik, pedig a modern dzsessz egyik megújítójáról van szó - talán éppen ezért. Esbjörn Svensson más eset, bár modernnek modern egy másik válfajban. Az eurokonform, könnyen fogyasztható, ügyesen dizájnolt, már-már popba hajló szakág nem ismeretlen a dzsessz kedvelői előtt. Nem Stanley Turrentine-ra gondolok, amikor Beatlest dolgoz fel, de még csak nem is Lester Bowie Don’tay for me Argentina adaptációjára, vagyis nem a dzsesszre hangszerelt népszerű slágerekre, hanem az eleve gurulós, a befogadás során konfliktusokat nem ébresztő harmóniákat alkalmazó előadókra és szerzeményeikre. Az Esbjörn Svensson Trio (E.S.T.) természetesen számos feldolgozást adott a világnak, ez dzsesszben nem is mehetne másképpen, legjobb lemezük is éppen ilyen. Thelonious Monk darabjai örökérvényűek, karcosak az eredeti formában, az E.S.T.-nek mégis sikerült egyenruhába bújtatni a Berisha Swinget és a többieket. Bőgő, dob, zongora, szolid elektronika fűszerezésképp, és kiváló zenészek. Az egyenruha ellenére a bemutatott szerzemények egytől egyig különböző karakterűk, Monkból semmit nem hoztak, helyette a legutóbbi 2005-ös Viaticum című albumot hallgathattuk végig, szinte stúdiószerű precizitással. A végtelen profizmus hamar unalmassá válhat, ha csak az van. Svenssonék azonban a dallamok erélyes tördelésén túl a szólók és a trió összjátékának ügyes szervezettségével folyamatosan változatos képet mutattak, aminek a dobos Magnus Öström gamelán kis gongjai és a Dán Berglund bőgőjére csatolt hanggenerátor különösen jót tett. A kiegészítő hangzások a háttérben maradtak, Svensson a zongora hangját időnként torzítón vezette át, olyankor a romantika belezuhant a hetvenes évekbe, majd barokk szekvenciákban szaladt tovább. A konferálásból kiderült, hogy Bartók városa iránt nagy tiszteletet éreznek az E.S.T. tagjai, és ugyan meg kellett feszülnöm, de tényleg érezhetők bartóki hatások a darabokban... „ Svensson alakja messziről, már a sziluettjéről felismerhető: kopaszra nyírt fej, görbült hát, a pedálokat csak spiccel érinti, néha a húrokra tenyerel. Közelebbről pedig erős fintorok, a legjelentéktelenebb hang megszólaltatásán is erősen dolgozik, számára a dinamikatartomány megkétszereződik. Stílusa Brad Mehlday-é, habitusa Jacky Terrassonra hajaz, billentésének biztonsága Bill Charlapot idézi, muzikalitása pedig Gonzalo Rubalcabával vethető össze. Jason Morannal kiegészítve már fel is soroltam a poszt-bop mai harmincas generációjának hat kiemelkedő zongorista tehetségét, akik mind remek zenekarvezetők is egyben. Hazudnék, ha Svenssont bármelyiküknél különbnek tartanám, mert közülük akármelyiküket hallgatva a tökéleteshez közeli érzésünk támadhat. (Esbjörn Svensson Trió, A Jövő Háza Teátrum, február 18.) Almássy Aladár, Antero Olin, Bács Emese, Bíró Andrea, Bodor Anikó, Bujdosó Alpár, Damó István, Dús László, El Kazovszkij, Formanek Barbara, Gaál József Emanuel Gloor, Gyulai Líviusz, Halmos Klára, Hantos Károly, Horváth Kinga, Jakab Imre, Juha Joro, Kádár Katalin, Károlyi Zsuzsanna, Kazinczy Gábor, Keresztes Dóra, Kiss Ilona, Kiss Zoltán, Kolozsvári Feszt László, Kopasz Tamás, Kovács Péter Balázs, Kovács Tamás László, Kováts Borbála, Kőmíves István, König Frigyes, König Róbert, Luzsicza Árpád, Mészáros István, M. Tóth Éva, Nádas Alexandra, Nádler István, Nagy Gábor, Orosz István, Pásztor Gábor, Pató Károly, Somorjai Kiss Tibor, Volker Schwarz, Szabó Tamás, Szalay Miklós, Szikszai Károly, Szlabey Zoltán, Szőcs Géza, Szurcsik József, Takáts Márton, Tolnay Imre, Varga Zsófi, Varkoly László, Vén Zoltán, Vincefi Sándor, Vincenzo Bianchi, Visnyei Ilona, Zemlényi Csaba MEGHÍVÓ ÖT ÉVES A GALÉRIA IX című kiállítás megnyitójára február 24. (péntek), 18 órára A kiállítást megnyitja Szeifert Judit művészettörténész Megtekinthető március 9-ig, naponta 12-18 óra között. 1092 Bp., Ráday u. 47. rmmmmmmhmm a TALLÓZÓ KÖZÉLETI LAPSZEMLE ■ Egy hét aktuális politikai és közéleti híreiből szemlézi ■ Mintegy 100 napi- és hetilapból válogat! ■ Egy-egy témáról sokféle információt, véleményt közöl! TALLÓZÓ AZ OLVASÁS ÉLMÉNYE TALLÓZÓ - MÁR KEDDENKÉNT AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL TALLÓZÓ - TV-MŰSORRAL TALLÓZÓ - KERESZTREJTVÉNNYEL________________ Megrendelhető: Napi Gazdaság Kiadó, 1135 Bp., Csata u. 32. Telefon: 350-0452, Telefax: 350-1117 online: www.napi.hu, e-mail: terjesztes@napi.hu Megjelenik minden kedden! Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg a kiadóban! 2006. FEBRUÁR 24.