Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
2006-09-29 / 39. szám - Szilágyi Ákos: Hazafias beszéd (14. oldal)
Ja, a Hírtévé?... MONORI ÁRON (Folytatás a 13. oldalról) A Hír TV tudósítója mintegy zárszóként a következőket tartotta fontosnak hozzátenni: „Kedves nézőink, amint azt önök hallották, a kocka el van vetve, ez már forradalom. Ezt Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye elnöke mondta. Én a képet és a hangot visszaadom a stúdiónak, köszönöm szépen a figyelmüket, viszont látásra.” Miután a szerkesztőség semmilyen problémát nem jelzett a tudósítással kapcsolatban, mi több, a következő napok tüntetéseire és zavargásaira ugyanazokat a tudósítókat küldte, akiket korábban, azt kell gondolnunk, hogy a műsorszolgáltató vezetése egyetért a bemutatott tudósítói és szerkesztői szerepértelmezéssel. Ez a szerepértelmezés a médiumot az események résztvevőjeként, nem pedig azok közvetítőjeként képzeli el. Mindenféle reflexió és objektivitásra való törekvés nélkül elfogadja az eseményekben részt vevő egyik csoport diskurzusát, ugyanazon a regiszteren beszél, mint a kiválasztott csoport. Nem mérlegeli a (BBC irányelveiben lefektetett) kockázatokat, nem kérdőjelezi meg a nyilvánvalóan megbízhatatlan adatokat, nem képes felelősséggel nem élni minden lehetőséggel. A közvetítést követőn az SZDSZ felszólította a médiumot, hogy etikátlan magatartása miatt kérjen bocsánatot a magyar társadalomtól. Az ostromot elszenvedő MTV elnöke szégyenletesnek nevezte a közvetítés módját. Voltak ugyanakkor, akik nem találtak kivetnivalót a műsorszolgáltató teljesítményében, sőt. Hegedűs Zsuzsa szociológus még az MTV ostroma ideje alatt, élő adásban fejezte ki háláját a közvetítésért: „Én szeretnék köszönetet mondani, de azt hiszem, hogy nagyon-nagyon sok néző nevében mondom ezt a Hír TV-nek (...) és főleg Császár Attilának aki - ezt most az én kinti tapasztalataim alapján mondom - nyugat-európai mércével is hihetetlenül magas szint, de az egész stáb, szóval ez fantasztikus volt.” Gajdics Ottó, a Hír TV vezérigazgató-helyettesének nyilatkozata szerint „Elmebeteg dolog azt állítani, hogy szándékosan szítottuk a hangulatot a Magyar Televízió ostrománál.” A tudósítás a Fidesz szerint is rendben volt, ugyanakkor annak bármilyen kritikája, amely „a helyszínről egyedül tudósító Hír Televíziót utólag támadja és diszkriminálni szeretné (...) már-már a sajtószabadságot veszélyeztető támadás”, amiért a Fidesz az Európai Újságírók Szövetségéhez fordul.10 A Fidesz-portál (http://www.fidesz.hu) tanúsága szerint hamarosan támogatóan nyilatkoztak az eset kapcsán a Hír TV-t védő, így annak (a BBC irányelveitől fényévekre elhelyezkedő) etikátlan közvetítési metodikáját magukévá tévő újságíró-szervezetek is: a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Közszolgálati Műsorkészítők Szakszervezete és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége. Lelkük rajta. 1 Lásd például: Deme János: Médiaforradalom. HVG, 2006. szeptember 22., 87. o. 2 Romhányi Tamás: Macska-egér játék a körúton. Népszabadság, 2006. szeptember 22., 4. o. 3 Írásomnak nem tárgya, ugyanakkor továbbgondolásra érdemes, hogy az ilyen újságírói hozzáállás milyen hatással van a plurális médiakörnyezet folyamatos fenntartására, illetve annak eseti hiánya miatt az egyedül jelen lévő médium előtt nyíló manipulációs lehetőségre, s ezáltal az információhoz való állampolgári jogok átmeneti sérülésére, végső soron a (a Hír TV-vel szimpatizáló tüntető vandálok által a tudósítás szerint köztelett) sajtószabadság átmeneti csorbulására. Lásd Schuster Richárd és Azurák Csaba beszámolóját a tv2 2006. szeptember 19-én sugárzott Mokka című műsorában. 5 Megrongálták az MTV-s autókat. https/index.hu/politika/belfold/tuntet0917/?p=346 http://mvw.hirtv.iu/hirtv ? v Lásd: BBC Editorial Guidelines. Demonstrations, disturbances and riots. http://www.bbc.co.uk/guidelines/editorialguidelines/edguide/war/demonstrationsd.shtml 8 Az eredeti szöveg itt a graphic szót használja. A graphic violence kifejezés az angolszász televíziózásban a képernyőn megjelenő sokkolóan naturális és véres erőszak leírására szolgál. 9 Semmi bajunk nincs a Magyar Televízióval. Haszán Zoltán interjúja Gajdics Ottóval. Népszabadság, 2006. szeptember 23., 20. o. 10 Lásd: Az Európai Újságírók Szövetségéhez fordul a Fidesz. http://wwwfidesz.hu/nyomtathato.php |CikkID 163849 ÉLET ÉS ÍR IRODALOM SZILÁGYI ÁKOS: Hazafias beszéd „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra” (József Attila: Eszmélet) Magyarország van. Nem lesz, hanem van. Nagyon-nagyon van. Megvan egyszer s mindenkorra. Ellepi a Van, lehúzza, befedi, eltakarja. Tele van, színükig van. Tiszta Van. Ezért élünk széthullásában, ezért hullanak szét bennünk azok az érzületi és gondolati alakzatok, amiben idáig hittük, láttuk, gondoltuk, és amiben léteztünk mi magunk is. Mi magunk vagyunk a széthullás - Magyarország széthulló életvilágának bennszülöttei, akik széthúzásunkkal - önmagunk széthúzásával is! - csak siettetjük széthullását. Nem tehetünk egyebet. Erre vagyunk ítélve. Itt és most. A széthullásban nem lehet megállni. Az élet él és élni akar és a széthullás A Fekete Sas Kiadó keresi a Füst Milán életmű-sorozat Szavak az árnyékomhoz című, következő kötetéhez Szántóné Kaszab Ilona jogutódját is élet. Minél előbb hullik szét, ami van, annál jobb. A széthullás, akár melankolikus pillantás fogja át a romlás, az oszlás és foszlás létkörét, akár ijedt vagy várakozásteli, nem fáj. Nem a széthullás fáj, hanem feltartóztatása, amikor erőnek erejével, nyers vagy kifinomult erőszakkal akarják egybetartani, ami már szétesőben, elmúlóban, hanyatlóban van, amit belülről már nem tart össze az élet rendező elve, ami már a halálé. Erővel, lármával, szidalommal, rúgásokkal próbálják talpra állítani, életre ösztökélni, életre ütni-verni-rúgni, mint az összeroskadt gebét, aki a végét járja. A széthullás feltartóztatása akadályozza az új élet, a magasabb szintű integráció kialakulását, hátráltatja vagy lehetetlenné teszi az újjászületést, végérvényessé a halált. A hanyatlás, a szétesés folyamatának feltartóztatása csak még burjánzóbbá, még hatalmasabbá teszi a bomlás és romlás folyamatát. Ha az országmentők, a széthullással szembeszállók, az oszlás és foszlás üldözői és büntetői sikeresen torlaszolják el az új élet világjövetelének útját, az új elemeket, új szereplőket pedig, mihelyt előbújnak valahonnan, szisztematikusan megsemmisítik, agyonverik, akkor fönnáll a veszély, hogy a széthullásból nem születik semmi, az ország kihullik az élet körforgásából. A Van ádáz megmentői és habzó szájú prófétái, rettegnek attól, ami Lesz, rettegnek az új élettől, mint halálveszedelemtől, mert nem ismerik, mert nem látják és nem találják benne saját helyüket. És csakugyan: az ő számukra nincs is hely itt, ahogy semminek nincs helye, ami halál, ami a holt múlthoz, megállt időhöz, vagyis a széthulló jelenhez tartozik. Az új élet szereplőire ezért tekintenek úgy, mint a régi élet gyilkosaira, idegenszívű merénylőkre, holott az új élet szereplői nem az ország életére, hanem halálára törnek. Az új élet születésének akadályozói, az új élet pusztítói viszont egyáltalán nem a régi élet megmentői, hanem a halál szekértolói: hullaimádók, halálerőtől duzzadó élőhalottak, oszló-foszló múmiák. A születőben lévőt tuszkolnák, taposnák vissza oda, ahonnan érkezik: „nem születsz meg! megdöglesz!” Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell, a nagyszerű halál. Kinek nagyszerű, kinek nem. Haza vágy halál? Nem! A Haza mint halál! Ahogy a fasiszták kiáltották világgá a múlt század derekán: „Hazánk a halál!” És: „Éljen a halál! Viva la muerte!” Ezért próbálta éppen „a konzervatívok fülébe súgni” a Bálványok alkonya szerzője egykoron: „Amit azelőtt nem tudtunk, amit ma tudunk, tudhatnánk visszafejlődés, visszafordulás, valamiféle értelemben és sokon egyáltalán nem lehetséges. Mi fiziológusok legalábbis tudjuk ezt. De minden pap és moralista hitt ebben vissza akarták vinni, visszasrófolni az emberiséget az erény egy korábbi mértékére. Az erkölcs mindig Prokrusztész-ügy volt. Ebben még a politikusok is utánozták az erény prédikátorait: még ma is vannak pártok, amelyek minden dolog rákhátrálásáról álmodnak, mint célról. De senki sem lehet rákká. Semmi nem segít: előre kell haladnunk, akarom mondani lépésről lépésre tovább a dekadenciában (én így definiálom a modern »haladást«...). Ezt a fejlődést lehet gátolni, és a gát révén magát az elfajzást felduzzasztani, felhalmozni, hevesebbé és váratlanabbá tenni: többet nem tehetünk.” Azóta, hogy Nietzsche e szavakat a „konzervatívok fülébe súgta”, megjelentek az ál-konzervatívok, a radikális konzervatívok, akik rák-pártjaikban és rák-államaikban meg is valósították a rákmozgást, elkezdtek menetelni visszafelé, egész társadalmi rendszerekkel, fundamentalista diktatúrákkal és rendőrállamokkal torlaszolva el a modern haladás (a „dekadencia”) útját, és iszonytató méretűre duzzasztva föl az elfajzást, katasztrófává szervezve a hanyatlást, meg sem állva a halálig. A regressziós erőszak mértékétől függően a feltartóztatott vagy megszakított idő kivételes állapotában rettenetes és hazug integrációk jöhetnek létre. A régi - jó, de túlhaladott - integrációk széthullásának mesterséges feltartóztatásával, amely a diktatúráig, a rémuralomig, a világpusztításig és népirtásig fajulhat, egyrészt a modern társadalmakban elért szabadságszintet rombolják le, másrészt a széthullásból keletkező új elemeket, erőket, szereplőket, késztetéseket és képességeket számolják föl. Ezzel pedig szétverik, meggyöngítik vagy megroppantják a széthullás és újjászületés folyamatában levő emberi társulásokat. Ez idő szerint elsősorban a modern nemzeteket. A radikális, azaz tettleges nemzetféltők közül kerültek ki - száz év óta egyfolytában - a legeszelősebb nemzetrombolók, a legvéresebb kezű népirtók és nemzetgyilkosok. Nem az a kérdés tehát, lesz-e Magyarország, hanem hogy lehet-e? Magyarország van - hogyan lehetséges? A líra logikája szerint a Van-ból lesz a Nincs, bárha nem egykönynyen. Egyelőre csak a széthullás van. Ez biztató, de a Nincs-ig még el kell jutni. A Nincs-et nem adják ingyen. Meg kell küzdeni azokkal, akik elbarikádozzák a hanyatlás útját. Akik össze akarják ragasztani - mások vérével és szenvedésével -, ami széthullóban van. Mikortól kezdve és milyen értelemben eleveníthető fel a valahai bizodalom, mely szerint Magyarország nincsen? Hiszen csak ami nincs, az a világ! Ha Magyarország van, akkor vége van. Akkor nincs remény. Akkor minden itt van, ott - a széthullással átellenes oldalon, a túlparton - nincsen semmi és senki. S valóban: nem kötelező, hogy Magyarország legyen. A Lét Nagy Könyvében nincsen megírva. Hisz annyi minden más sincsen megírva ott. Annyi minden elmúlt, annyi nép, ország, birodalom, akár megőrizte őket a kulturális emlékezet, akár nem. Nincs reménytelenebb annál a világnál, amely teljesen megvan, s átélésmódját, szellemi horizontját, érzületét a Van határozza meg. A puszta Van. Az „ez van”. Nem, nem ez van! Sohase ez van! Ez már nincsen. Ezt már nem kell szeretni. Csak ami nincs, csak azt kell, azt érdemes! A Van leomló falának minden darabkája a Nincs-ről álmodik. A szabadságról, ami Nincs. Szertefoszlanak-e az álmok, avagy új Ház falai, új magasságok épülnek-e belőlük, ez itt a kérdés. Ma semmi nem épül, széthullásban van minden. Álmodik a nyomor. A tömegkultúra nyomora. Eljutni a Nincs-ig, s még tovább. Mert Magyarország csak akkor lesz, ha nincsen. Hol van ez a Nincs, ha van valahol? Bennünk van? Van bennünk még valami Magyarországból, ami nincsen? Higgyük, hogy van. Különben hogyan lehetnénk mi? Ha nekünk lennünk kell, neki is lennie kell. Ámde épp ez itt a kérdés: kell-e lennie? Amíg mi leszünk, addig biztosan. Senki nem fogja megkérdezni tőle, akar-e lenni. Eddig se kérdezte, így lett Magyarország. Azért van. Azért nincs. Igen, hazabeszélek. Hazabeszélem magamat. Hátha még van haza ott. Azazhogy lesz. Hátha még nincs meg Magyarország. Nincs készen. Nem mögöttünk, hanem előttünk van. Nem van, hanem lesz. Talán újra eljött a hazafiasság ideje, a hazafias beszédé és a hazafias műveké. Nem pusztán a szó szűk politikai értelemében, (úgy is, persze!), hanem metafizikailag (különben is: ki mondta, hogy politika és metafizika - kettő és nem egy?). A haza mindig ott van - nem itt. A haza mindig az, ami nincs. A haza - Nincs. A mi egyetlen nincsünk. Kinek-kinek a magáé - az ő saját hazája, saját személyes Nincs-e. Csak az nincstelen, akinek még ennyi Nincs-e, ennyi veszítenivalója sincsen. Tel./fax: 332-89-31 e-mail: feketesastafeketesas.hu Halmos Klára rajza OKTOBER 4. 20h URJ CMNK . \ BARTÓK PROJEKT BÉL, Igazi kuriózum! Url Caine zongora, laptop HWL összesen két koncert: Budapesten Balogh Kálmán - cimbalom és New York-ban! Chris Speed - klarinét, szaxofon Jim Black - dob, ütőhangszerek John Hebert - nagybőgő Joyce Hamman hegedű Trafó — Kortárs Művészetek Háza 1094 Budapest,Liliom u.41. ITel.:2151600 lwww.trafo.hu jegypénztár: 14-20h I hétvégén: 17-20h ljegy@trafo.hu WWW.uricaine.com Mézfeltámogatók PORTSúgó ClarmMíjvhs/bIt parint Az Alexandra Pódium (Nyugati tér 7.) 40. heti ajánlója , szept. 30., szombat, 19 óra Gerendás Péter zeneszerző, dalszövegíró, előadóművész estje Θ okt 1., vasárnap, 17 óra Alföldi Róbert vendége Balázsovits Edit színművésznő , okt. 2., hétfő, 19 óra Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön életmű-katalógus - könyvbemutató. Közreműködik a szerző, házigazda a Maklary Artworks Kiadó ® okt. 4., szerda, 19 óra Csáki Judit vendége Presser Gábor zeneszerző ® okt. 5., csütörtök, 19 óra Vámos Klub - Vámos Miklós vendége Jordán Tamás színművész Irodalmi Kávézó (Károly krt. 3/c) , okt. 4., szerda, 17 óra Sass Sylvia bemutatja és dedikálja új, A belső hang című könyvét. Beszélgetőtárs: Boros Attila. 2006. SZEPTEMBER 29.