Élet és Irodalom, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-25. szám)
2010-03-26 / 12. szám - Megyesi Gusztáv: Szebbül a jövő (1. oldal) - Szotyory László: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
Fleck Zoltán: Tárgyalóterem és nyilvánosság * Kasza László: Pedofília és a katolikus egyház * Rajnai Attila riportja: Lakiteleki borcsaták III. * Agora: A gyűlöletbeszéd korlátozhatósága (Bayer Judit, Halmai Gábor, Koltay András) * Koltai Tamás a színházi világnapról (Van-e mit ünnepelnünk?) * ÉS Irodalom: Babarczy Eszter, Hegedűs Ágota, Karádi Márton, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, _________________Kiss Noémi, Papp András [ÉLET ÉS |RQDALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ÁRA: 396 FT 2010. MÁRCIUS 26. Szotyory László: Állomás csarnok MEGYESI GUSZTÁV: Szebbül a jövő Hatból ötnek sikerült - jelentette hét elején az index.hu, amin azt kell érteni, hogy hat olyan képviselőjelölt közül, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban korábbi bűncselekmények miatt, ötnek összejött a megfelelő számú kopogtatócédula, így indulhatnak a választásokon, a mentelmi jog birtokában, persze. Volna még egy hetedik személy is, de róla már volt szerencsénk írni: a kesznyéteni gazdáról van szó, aki úgy védekezett az uborkatolvajok ellen, hogy áramot vezetett a kerítésébe, amely aztán agyonütött egy cigány embert. A férfit azonnal felkarolta Monok elöljárósága, s hogy a hatóságok ne zaklathassák, a polgármester pártja képviselő-, sőt miniszterelnök-jelöltet eszkábált belőle, a férfi azóta puccparádéban agitál a falujában a rend és a törvényesség mellett. Ehhez képest kifejezetten megnyugtató, hogy a többiek nem öltek embert, legfeljebb ha milliárdos sikkasztással, vám- és adócsalással, pénzügyi panamázással gyanúsítják őket; ha kis szerencséjük van, akár hosszú parlamenti ciklusokon át feddhetetlen úriemberek maradhatnak. Hanem a hatodik: Budaházy György. Foglalkozására nézve előzetesben ülő szabadságharcos, akit a hatóságok egyenesen terrorizmussal gyanúsítanak, s akit ebből kifolyólag oly elszántan akar kiszabadítani váci rabságából a nép, élén legodaadóbb hívével és védelmezőjével, a leendő államfő asszonnyal. A szabaduláshoz hétszázötven érvényes ajánlószelvény kellett volna, amiről úgy gondolta minden igaz magyar, hogy a szabadságharcos országnyi tábora egy perc alatt kirázza a kabátujjából, más kérdés, hogy hatóságilag akkor sem garantált a szabadulás. De nem. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy még hétszáz igaz magyar se állt a szabadságharcos mögé, legalábbis érvényes cédulával, holott, mint már jó ideje eszünkbe vésték, „a magyarok kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla”. Ha viszont ez így van, akkor a minősített többség hagyta cserben szabadságharcosát, jövője letéteményesét, s igen elgondolkodtató, hogy nem tendenciáról van-e szó, mert akkor oda lehet a szebb jövő. Itt volt például a múlt hét vége, amikor a rendőrség az elhíresült veszprémi kézilabdás-gyilkosság öt gyanúsítottját, az enyingi banda tagjait engedte szabadon igen élénk sajtóérdeklődés közepette. A tudósítások szerint az enyingi emberek az utcára néző ablakok redőnyeit is lehúzták, mert félnek a bosszútól. Amikor a rendőrség tudomást szerzett arról, hogy a szabadulók óriási bulit csapnak, megszállták a települést, ám a hivatalos bejelentés szerint nem azért vonultak be, mert félő, hogy történik valami, hanem „közbiztonsági program keretében”, a tervben ugyanis épp egy enyingi tartózkodás szerepelt, ami ezer szerencse, hiszen szerepelhetett volna a programban az idei rendőr ki mit tud? is. Ez egyébiránt jelzi, hogy a lakosság mennyire számíthat a rendőrségre, ideértve a helyi cigányokat is, hiszen ha a közbiztonsági program épp nem Enyinget jelöli erre a hétvégére, a szabadulókat akár meg is támadhatták volna. Példának okáért a Magyar Gárda. Mi ugyanis mint akaratunktól és elhatározásunktól független jobbikosok azt gondoltuk, hogy az enyingi hírre mozgósítja magát a gárda, s bevonul a városba erődemonstrációt tartani, egyrészt az öt szabadulónak miheztartás végett, másrészt a közvéleménynek címezve, hogy ország-világ lássa, a masírozással nem csupán cigány asszonyokat és gyerekeket képesek megfélemlíteni, de kőkemény bűnözőktől se rettennek meg. Ez az enyingi társaság még a veszprémi gyilkosság előtt egyszer Siófokon vonult fel, mégpedig a város közepén, turisták százai között, szamurájkardokkal, tőrökkel, tülkölő Merdzsókkal, így üzenve a védelmi pénzek ellen tiltakozó vendéglősöknek, a rendőrség pedig nézte. Am Enyingnek még a közelében se láttak gárdistát. Nyilván parlagfüvet irtottak preventíve, hogy ne virágzáskor kelljen, üthetnénk el tréfásan a kérdést. Sőt elméletileg az is magyarázat lehet a gárdisták látványos távollétére, „a nemzettársak cserbenhagyására”, hogy a Magyar Köztársaság bírósága betiltotta a Magyar Gárdát, ami így tehát nincs, nem létezik, tán sosem is volt, következésképpen az egyenruhája viselése sem jogszerű, pláne csoportosan, hát akkor hogyan is mernének felvonulni. A gyakorlat azonban kissé más: szintén hét eleji hír, hogy a sárbogárdi bíróság semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy emberek egy népes csoportja a Magyar Gárda egyenruhájában jelent meg ugyancsak egyenruhát viselő nemzettársak tárgyalásán, miután azok korábban „közismert kisebbségekkel” verekedtek össze. A bíró, aki már az új idők, a szebb jövő szellemében ítélkezett, a Népszabadság tudósítása szerint kifejtette, hogy a megjelentek látványa „a külső szemlélő számára egyértelműen a Magyar Gárda jelenlétére utalt”, a jelen lévő egyenruhásoknak azonban lehetőségük van arra, hogy a „jogaik érvényesítése végett akár együttesen is megjelenjenek a hatóságok előtt, (...) közismert tény ugyanis, hogy bizonyos kisebbségek tagjai a hatósági eljárás alkalmával az érintett ismerőseiket elkísérik”. Most túl azon, hogy bíró ilyen szépen tán még soha nem írta körül, hogy „cigány”, szép kis perspektíva előtt állunk: SS-alakulatoktól kezdve egész a munkásőr-ezredekig komplett csapatok vonulhatnak fel a bíróságok előtt meg bent a folyosón, az teljesen indifferens, hogy esetleg be vannak tiltva, ugyanis az a tény, hogy ők tulajdonképpen a társukat kísérték el, felülírja tán még az alkotmányt is. Nem szólva arról a jogi alapvetésről, hogy ha a cigányoknak szabad kísérniük, akkor másoknak is szabad, egyszóval örömmel jelenthetjük, hogy a sárbogárdi bíró az első a legújabb kori honi igazságszolgáltatásban, aki képes volt maximálisan eltekinteni a Magyar Köztársaság törvényeitől, ami azért jó jel, mert ha a gárda esetleg ellustul, lezüllik, lesz, aki betöltse a helyét. Ez van most. Ha jól számolom, fél év múlva kezdődik az új parlament őszi ülésszaka, amelyen, ha a dolgok kedvezően alakulnak, köztörvényes bűnözők, közönséges sikkasztók, vám- és adócsalók, minden hájjal megkent panamások jelentkeznek majd szólásra rendet, törvényességet, de mindenekelőtt morált követelve, s miközben nagy hevülettel elkezdik beszédüket, gárdaruhás személyzet adja eléjük a pohár vizet. Q 770494 RR400F. --------------------------------------------------------------------------------------------------------Lapunk megjelentetéséhez különösen értékes támogatást kaptunk azoktól, akik tavalyi jövedelemadójuk egy százalékával segítették az Élet és Irodalmat. Kérésünk idén is ugyanaz: rendelkezzenek a mi javunkra! Élet és Irodalom Alapítvány Adószám: 18001776-1-42 10012