Élet és Irodalom, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-25. szám)

2010-02-12 / 6. szám - Szentkirályi Balázs: Ősellenség? Miért közeledik Orbán Viktor Surányi Györgyhöz? (6, 8. oldal)

SZENTKIRÁLYI BALÁZS: Ősellenség? Miért közeledik Orbán Viktor Surányi Györgyhöz? A Magyar Nemzeti Bank (MNB) fe­lelős azért, mert Magyarország az el­sők között vált a gazdasági világvál­ság áldozatává. A kormány is hibás, mert a kelleténél nagyobb költségve­tési kiigazítást hajtott végre, ezzel túlhűtötte a gazdaságot, a belső ke­reslet összezuhant, a GDP pedig az elkerülhetetlennél nagyobb mérték­ben csökkent - fejtette ki sarkos ál­láspontját Surányi György volt jegy­bankelnök a Népszabadság hétvégi mel­lékletében az elmúlt évek gazdaság­­politikájáról. A kormányt és a jegybankot ért ke­mény szakmai kritikák felkeltették a Fidesz elnökének figyelmét. A Surányival egyébként már hosszabb ideje jó kapcsolatot ápoló Orbán Vik­tor a Facebookon állt ki Surányi dol­gozata mellett. „Aki tudni akarja, ki a hunyó a gazdaságpolitikában, ol­vassa el Surányi György Népszabadság­ban megjelent cikkét” - buzdította is­merőseit a pártelnök az esszé tanul­mányozására, nem kis meglepetést okozva ezzel. Az eset kérdések sorát veti fel, melyeknek Fideszen belüli „humán­­politikai” (kissé leegyszerűsítve: Surányi vagy Járai), gazdaságfilo­zófiai (árfolyam- vagy inflációs cél­követő monetáris politika) és a min­den bizonnyal megvalósuló Fidesz választási győzelem esetén gyakor­lati (gyengébb forint magasabb inf­lációval, alacsonyabb kamatokkal, vagy újabb kiigazítás és folytatódó szigor, feszes monetáris politika) vetületei is vannak. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mit és miért kritizál Surányi, hogyan reagálnak erre vezető közgaz­dászok, és megkíséreljük felvázolni azt is, hogy mit jelent (és miért fur­csa) Orbán Viktor állásfoglalása. Surányi véleménye 2006-ról... A 2006-os kiigazítás szerkezetét sok közgazdászhoz hasonlóan kritizálja Surányi. A (fiskális) megszorítás -adóemelésekre alapozott deficit (hi­ány) lefaragás - kifejezetten hátrányo­san érintette az üzleti szektort és a nö­vekedési kilátásokat, a Gyurcsány-cso­­mag egyetlen eleme sem javította a versenyképességet - sőt, rombolta azt -, ezzel pedig hozzájárult a munka­nélküliség növekedéséhez. A monetáris politika (a gazdaság­­politika azon részét nevezzük így, amit nem a kormány, hanem az MNB irá­nyít) is hibás volt - ezt a véleményt sok közgazdász már nem osztja -, mert csak az alacsony inflációs várakozá­sokra (tehát az árstabilitás elérésére) koncentrált, ami megkövetelte a ma­gasabb irányadó kamatokat és az erő­sebb forintárfolyamot - ez pedig óri­ási hiba volt. „Az MNB az inflációs célkövető rendszer doktrínájából ki­indulva ott fékezett és ott élénkített, ahol népi kellett volna” - állítja Surányi. Az MNB-t célzó kritika lényege te­hát: az erős forint fékezte az expor­tot, és ösztönözte az importot (a be­hozatal az erős forint miatt olcsób­bá vált), ezzel visszafogta a vállalko­zásokat és a munkahelyteremtést, és gyorsította a lakosság eladósodását - az olcsó devizahitelek fékezték a pénzügyi megtakarítást. Az alacsony inflációt elősegítő ma­gasabb jegybanki irányadó kamatok ráadásul drágították az államadósság finanszírozását - hiszen magasabb ka­matot kellett fizetni az ország forint­ban fennálló tartozása után. Surányi szerint a jegybank infláci­ós célkövető doktrínája és a kormány rossz szerkezetben végrehajtott kiiga­zítása legfeljebb egy súlyos pénzügyi krízistől mentette meg az országot, és félsikernek is csak nagy adag jóindu­lattal nevezhető. ...és az elmúlt másfél évről A hazai és külföldi (IMF, Világbank, EU) közgazdászok, köztük a Pénz­ügyminisztérium és az MNB vezető­inek az álláspontja régóta ismert a vál­ság kapcsán: a likviditási és reálgaz­dasági gondok 2008 őszétől azért érin­tették érzékenyebben Magyarorszá­got, és azért kellett külső segítséget, mankót igénybe vennie, mert nagyon magas volt az államadósság- és a de­vizahitel-állomány. Mindkét tényező óriási hátrányt jelent akkor, amikor a hitelek finanszírozása a világban a be­fektetők pánikhangulata miatt befagy. Ilyenkor az eladósodott országokat és társadalmakat a nemzetközi pénz­világ nem hajlandó tovább finanszí­rozni, fennáll az államcsőd és a töme­ges hitelbedőlések veszélye. Ez a magyarázat tiszta, egyszerű és könnyen érthető. Egy hibája van csu­pán: legfeljebb féligazságot tartalmaz - véli Surányi. Diganózisa pedig a következő. Szerinte a magyar gazdaság összes gyengesége - a magas külső adósság­szint és az államadósság, a túlterjesz­kedő és rossz szerkezetű állami újra­elosztás, a rendkívül magas dinami­kájú és kedvezőtlen szerkezetű forint- és devizahitelállomány-növekedés, a forint jelentős túlértékeltsége, a ma­gas pozitív reálkamatszint és nem utolsósorban ezen tényezők összes­sége miatt is a gazdaság potenciális növekedési ütemének súlyos vissza­esése­­ még mindig nem ad teljes ma­gyarázatot a 2008. őszi pánikra. A kormány és a jegybank sürgős külső segítségkérését a régió többi országá­tól eltérően meghatározóan a deviza­­tartalékok kritikusan alacsony szint­je váltotta ki - fogalmazza meg leg­főbb kritikáját a közgazdász. „Az MNB hosszú ideje abban az illúzióban élt, hogy nincs szükség je­lentős devizatartalékokra. Úgy vélte, hogy a tiszta, a »szent« piac a keres­let-kínálat automatizmusán keresztül minden egyensúlytalanságot fel­old.” Surányi szerint az MNB elégséges nemzetközi tartalékok hiányában „le­fegyverezve szemlélte a folyamato­kat. .. A 2008 szeptemberét megelő­ző években a jegybank nyugodt kö­rülmények között - a forint irreális fel­értékelődésének elkerülése mellett - feltölthette volna a szükséges mérté­kig a devizatartalékokat (feltéve hogy nem egydimenziósan az infláció eről­tetett elfojtására koncentrál csupán)” - tér vissza az inflációs célkövető jegy­banki stratégia kritizálásához a szak­ember, aki a piacfetisiszta magatartá­sért is lehordja az MNB-vezérkart. „Az MNB a válságot megelőző hosz­­szú éveken át vakon hitt a pénzügyi piacok önszabályozó szerepében és azok hatékonyságában. Magára az éj­jeliőr szerepét osztotta, és durván el­utasított minden ezzel ellentétes meg­közelítést.” A közgazdász nem csak a jegyban­kot, a kormány gazdaságpolitikáját is elhibázottnak tartja. Bár azt elismeri, hogy „egy anciciklikus - a válságban a hiányt aktívan növelő (ezzel a gaz­daság visszaesését fékező - a szerk.) - költségvetési politika lehetőségeit Magyarország a válságot megelőző években veszítette el a korábbi évek súlyosan felelőtlen gazdaság-, elsősor­ban költségvetési politikájának követ­keztében”, azonban a 2009-ben és idén megvalósult szerkezeti reformok nélküli megszorítások mértékét túl­zottan nagynak tartja. „Az, hogy az első hirtelen reagálása a kormánynak és a jegybanknak a deficit további (té­ves) lefaragása volt, az a helytelen di­agnózis következménye.” Megerősítettük a forint vásárlóértékét Az elmúlt évben a forint jelentős leértékelődése miatt több tízezer hitelfelvevő veszíthette volna el otthonát, autóját. Ezt mindenképpen el kellett kerülnünk. Az MSZP-kormány meghozta a szükséges döntéseket, és felelős költségvetési politikájával visszaállította az ország pénzügyi egyensúlyát. Baloldali pártként garantálnunk kell, hogy mindenki biztonságban érezhesse nehéz munkával megszerzett értékeit. ÉLET ÉS ÍRZ IB IRODALOMI­J2010. FEBRUÁR 12.

Next