Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)
2010-09-24 / 38. szám - Radics Rozi: Anarcsi boszorkányok • Czóbel Minka és Büttner Helén (13. oldal)
2010. SZEPTEMBER 24. 13 Czóbel Minka „költészetünk furcsasága”, verselgető, szabolcsi vénkisasszony, annyira ronda, hogy emiatt nem tud férjhez menni, írta róla Weöres Sándor (Három veréb hat szemmel. Magvető, 1982). Márton László pedig csak „csúnya tündérként” emlegeti (Márton László: Utószó. In Czóbel Minka: Pókhálók. Jelenkor, 2000.). Ilyen és ehhez hasonló bókokkal halmozták el az „anarcsi poétrcát” (Pór Péter) az erősebbik nem képviselői. Czóbelről sokáig hallgatott az irodalomtörténet, napjainkban azonban egyre többen kezdik felfedezni „kényes-finom virágillat borította verseit” (Kovács Sándor Iván), elbeszéléseit és misztikus regényeit. Hosszú élete (1855-1947), titokzatos személyisége különleges irodalomtörténeti csemege. Rejtély ugyan, mit keresett ez a művelt, világlátott úrasszony a „sötét Szabolcs” sárga, poros zugában, Anarcspusztán. Kisvárdától pár kilométerre még mindig áll az ősi bolthajtásos kúria, melyet 1820 körül építtetett a költőnő nagyapja, báró Balogfalvi Czóbel László. Az omladozó épület közvetlenül az önkormányzat mellett található. Óriási, ősi angolpark öleli körül, tóval, a tó fölött fahíd ível. A palatetős vályogépület dacol az idővel. Omladoznak a falai, a kertre nyíló terasz is csupán árnya önmagának. Az 1948- 1956 közötti időszakban a Megyei Földhivatal községházának és orvosi lakásnak minősítette a kastélyt. Megjegyzésként említi, hogy a parkban halastó van. Ugyanekkor lajstromba veszi a szobákat: „Szobák száma 9, a helyiségek száma 17. A park 10 kat. hold. Állapota gondozott”.( Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái. Szöveggyűjtemény az anarcsi Czóbel család levéltári hagyatékából. Nyíregyháza,1988.) A Czóbel-kúria parkjában temették el Minka bárónőt 1947-ben. Egyszerű kővel fedett sírban nyugszik. 2007-ben az anarcsi önkormányzat síremléket állított a költőnőnek. Egy kisebb harangláb vigyázza örök álmát. A Czóbel-kastély azóta tovább rongálódik, a palatetőt megkezdte a szél, a hajdani sírkő ott hever közvetlenül a kúria bejáratánál, szép lassan belesüpped a földbe, benövi a borostyán. Nem sokan tudják, hogy Czóbel Minkával közös sírban nyugszik nővére, Huszár Imréné (Czóbel Emma) és barátnője, a poroszországi festőművész, Büttner Helén (Kiss Margit: Czóbel Minka. Budapest, 1980.). Róluk elfeledkezett a helybéli emlékezet. Nevüket sem tüntették fel a már említett haranglábon. A Czóbel-hagyaték egy része az OSZK kézirattárában, a Nyíregyházi Levéltárban és Takács György anarcsi lakosnál található, aki gyermekkora óta ismerte a költőnőt. Takács György mentette meg Czóbel levelezését, fotóit, könyveit és Büttner Helén jó néhány festményét, közöttük fiatalkori önarcképét is az 1947-es pusztítástól, ami az épület államosításával együtt járt. Takács úr emlékezetében elevenen élnek a néhai úraszszonyok, Minka és Helén: „A Büttnert nem szerette senki sem. Minka nagysága szép volt, kedves volt, jóságos volt. Nem is értem, miért írta róla az az irodalomtörténész, hogy csúnya volt, és ezért nem tudott férjhez menni. A Minka nagysága Justh Zsigmondot szerette, aki meghalt, mielőtt összeházasodhattak volna. Megvan a fotója, még látszanak a nagysága könnyei rajta. Nagyon megsiratta Justh Zsigmondot. Nem akart ő mást már azután. A Büttner, az csúnya volt. Minka nagyság olyan volt, mint Sissy.” ( Takács György szóbeli közlése) Büttner Helén (1861-1943), „a Kis Büttner”, vagy, ahogy Minka becézte „Bob” poroszországi festőnő 1889-ben tűnik fel először a költőnő társaságában. „Egy kis festőnő van, a Helén Büttner, és engem nagyon érdekel. Sajnálom, és úgy szeretem. Az egész vadásztársaságot festi. Szegény, sokszor belefárad, de a kenyér, a megélhetés tehetsége nagy hatalom” - írja Czóbel 1889. december 3-án Mándokról Justh Zsigmondnak. Ettől kezdve egyre gyakrabban találkozhatunk a hányatatott sorsú kis festőnéval Czóbel leveleiben. Kiss Margit irodalomtörténész külön fejezetet szentel könyvében ennek a, ahogyan ő nevezi, „piától, sírig tartó barátságnak”. (Barátság?!) Büttner húszévesen vág neki a világnak, szülei Amerikába vándorolnak, ő egyedül marad Németországban, ekkor dönt úgy, hogy Magyarországon próbál szerencsét, és mint a nagy világgámenőknek általában, úgy Helénnek is meggyűlik a baja különböző útonállókkal, akik hol pénzéhes zsidó nők képében, hol önelégült arisztokratákként, de útját állják. Szenvedése meghozza jutalmát: az Andrássyak, Zichyek, majd a Czóbelek veszik pártfogásukba. Az utóbbiak olyannyira, hogy egy idő után családtaggá válik, és Anarcsra költözik a Czóbel-kúriába. „Önzetlen barátság kötötte őket egybe. A legnemesebb értelembe vett platóni barátság volt ez, mely az evolúció jegyében művészetük tökéletesítésében jutott kifejezésre. Ez a nemes barátság mindhalálig megmaradt. A festőnő is Anarcson fejezte be életét 1946-ban. Közös sírban nyugszanak Emma, Minka és Helén” (Kiss Margit: Czóbel Minka). ,Tegnap elment innen a kis festőnő, Büttner Helén. Igen megszerettem” - írja Minka Justh Zsigmondnak (Anarcs, 1890. január). „Reggeli sétám mindig a kis festőnéhez, Büttnerhez, ki itt a vadásztársaságot festi” - írja később (Mándok,1890. február 14.) (Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái). Az ismeretség az évek múlásával egyre jobban elmélyült. Ezzel párhuzamban érdemes megemlítenünk Czóbel és Justh Zsigmond barátságát is. Pusztán kollegiális viszonyt ápoltak? Ismeretségük első éveiben szigorúan „Kedves Collega”-nak szólítják egymást. Kertész Zoltánné anarcsi pedagógus elsőként közölte Hidlámzóférfy című kiadványában Czóbel Minka Justh Zsigmondnak írt negédes sorait. Erről a dokumentumról korábban egyetlen filológus sem tett említést. Margócsy József szöveggyűjteményében sem található, pedig az a Czóbel-Justh-levelezés jelentős részét dokumentálta. ,Anarcs, 2. 11.1900. Édes Aranyos! Nem is szükséges a nap, hogy nálad a tartózkodás »napos« legyen, szép volt, jó volt, örömmel gondolok vissza rá. Wolfnernek írtam. Küldje el neked a 2- 2 példányt minden verses kötetemből, remélem mielőbb megteszi? Donna Juanna sorsa igen megörvendeztetne, ha a te általad oly csábítóan odaírt 2... is konstatálná becsét. De mondd csak, mennyi fenyőtobozt szedjek én neked, hogy megháláljam munkás szeretetedet. Ma elindultam e működésre, de még csak három darabot leltem, a többi sárba veszett. Már azt igazán nem akarnám, hogy a prózai dolgokat még le is írd! Különben is rövidek, úgy is csak a te szemeidnek voltak szánva, ezeket kérlek, küldd vissza, s ha esetleg egy vagy másikat kiadhatónak találod, jegyezd meg, majd leírom. Milyen verseket akarsz, te édes? Ami írva nálam van? Ezek közül többeket küldött vissza Endrődy, küldjem azért neked? Leveled igen mulattatott, ne csodáld, ha csak röviden felelek, s ha a kopírozással sem haladok. Igen beteg vagyok, nem tudom influenza, epe, láz, vagy mi? De alig tudom a tollat fogni, anynyi a dolgom, és csak fekszem egyik kanapéról a másikra. Isten veled, ölel, szeret Munkád” (Kertész Zoltánné: Hullámzó fény. Anarcs, 2005.). Majdnemhogy teljes a szerelem, csak egy dolog hibádzik: az episztola 1900. II. 2-i keltezésű. Justh Zsigmondot 1894-ben elvitte a tüdővész. A korábbi Justh-Czóbel-levelezés 1889-től 1894- ig ilyen meghittségről nem árulkodik. Kizárólag irodalmi, művészeti témákra szorítkozik. Baráti, mégis távolságtartó hangnemben zajlik az eszmecsere. A levél dátumozása is különösen szokatlan. A hónapokat soha nem jelölték számmal (lásd a fentebb idézett Czóbel-Justh-levelezéseket). Példaként említem Czóbel Justh Zsigmondnak írt sorait 1891-ből: „Mondok, 1891. november 8. Tudja mi hibázik nekem itt a legjobban? Hogy senki, de abszolute senkivel nem beszélhetek azon dolgokról,amelyek legjobban érdekelnek. Forgách Lászlóval ugyan jól értjük egymást, az ő magyar egyszerű esze mindent helyesen, egyenesen fog fel. De ő kissé sportsman - lenézését affektálja a szellemi értékek iránt. Keresztet vet, ha Zolát említik, bár soha egy sort sem olvasott tőle. Ugyanígy, ha Wagnert említik - bár kitűnő hallása van, s talán jobban érti a zenét, mint sok azzal foglalkozó etc. etc. etc. Nincs ugyan szárnyam, fájdalom, de ha volna, itt bizton elégetnének, mint a boszorkányokat.” (Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái) Az anarcsi irodalomtanárnő, Kertész Zoltánné nem jelöli meg a publikált levél forrását. Ezzel még inkább megkérdőjelezi a szóban forgó szöveg hitelességét. Kérdéses, hogy magánszemélytől, hagyatékból, vagy levéltárból származik-e a közölt dokumentum. Kertész Zoltánné Czóbel-monográfiájában Büttner Helénről is említést tesz: „Az idősebb helyi lakosok úgy emlékeznek rá, mint különc jelenségre. Nyakkendőben járt, cigarettázott, sovány, sportos testalkatát idős korában is megőrizte, és szinte mindig magával vitte festőállványát.” A „Bob jelenség” sokakat megbotránkoztatott Minka baráti körében is. Az anarcsiák és a Czóbel-uradalom cselédei pedig egyenesen idegenkedtek a „ különc” művésznőtől. A festőnő cseppet sem volt nyájas, szociális érzékenysége pedig... „Egyszer édesapámat is megszólította, amiért levágott egy ágat a parkban lévő fáról. Amikor együtt sétáltak a méltóságával, még meg is mutatta, hogy ő az, aki azt az ágat levágta. ’ (G. Takács Erzsébet visszaemlékezése). AZ OSZK Kézirattárában található Büttner Helén és Czóbel Minka több száz oldalnyi német nyelvű levelezése. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Czóbel Minka hagyatéka. Fond 31/24.) Jelentős részük 1890 és 1930 között íródott. Egyik levélben Bob félig-meddig cinikusan ugyan, felhívja Minka figyelmét a baráti körükben elterjedt pletykára, mely kettőjük viszonyáról szól. „Iska ratet mir sehr ab zu Malonyay zu gehen, hat über uns Beide starke lesbische Dinge verbreitet, er begreift nicht wie die gesunde Minka mit der kranken Bob umgehen kann etc. etc. etc...” [Iska nagyon nem ajánlja, hogy Malonyayhoz menjek, mindkettőnkről erős leszbikus dolgokat terjesztett, és fel nem foghatja, hogy tudhat ez az egészséges Minka ezzel a beteg Bobbal bánni.] (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár. Czóbel Minka hagyatéka. Fond 31/27.) „Lesbische dinge”-ről értekezik az úri társaság, egészségtelen, leszbikus kapcsolattal vádolja őket környezetük. (A Büttner által említett Iska, Gróf Teleki Sándorné Kende Juliska, Minka jó barátja, aki Szikra álnéven publikált verseket. Korának népszerű írója volt. Gróf Malonyay Dezső művészeti író, művészettörténész, Mednyánszky Lászlóról írt monográfiát 1904- ben. Mednyánszky László Czóbel Minka bátyjával, Czóbel Istvánnal állt sógorságban. Czóbel István felesége Mednyánszky Margit volt.) A meghittségről nemcsak a megsárgult lapok közül kihulló préselt virágok árulkodnak, hanem a „Mein Pipe, Pipikém, Édes Kedves Pipikém, Meine Liebe” megszólítások, erotikus rajzok, skiccek, melyek a sorokat izgalmasabbakká teszik. „Drága, kedves gyermekem, félelmetesen hatott rám szegény édesapja halálának híre. De nem szabad azt mondania, gyermekem, hogy nincs többé senki hozzátartozója. Hiszen maga hozzám tartozik teljesen és egészen, és én olyan szeretettel viseltetem maga iránt, ahogy csak szülő tud gyermekéhez [sic!]: az ő fájdalma az én fájdalmam, az ő öröme az én örömem. Madárkám, maga nincs egyedül, atyja magát rám hagyta. Sajnos, sajnos, hogy én ténylegesen sem most, sem később nem tehetek sokat magáért, de a szívemben maga az én gyermekem, az én drága, kedves, szeretett gyermekem. Istenem, ha most itt lehetne! Fel tudja fogni maga iránt érzett gondolataimat és szeretetemet? Minden, minden, amit csak mondhatok magának, csak annyi, hogy nagyon szeretem. Hogy te az én szeretett, drága, szívbéli gyermekem vagy, hogy nagyon szeretnélek téged szívemre szorítani és ezerszer megcsókolni, és hogy imádkozom Istenhez, hogy rád vidám és jó idők következzenek, és hogy egészségben tartson meg és vidáman hozzon vissza. Örök barátságban és szeretetben. Minka, Nehre, 1894. március. 18.” (Minka Bobnak Párizsba, közreadja Margócsy József). Minka és Helén barátsága valóban egy életre szólt. Az apai ágon német, anyai ágon lengyel származású festőnő menedéket talált a beregi kúriában. A mélyen vallásos Czóbel bárónő olyan nagy hatással volt barátnőjére, hogy az 1925-ben evangélikus hitéről római katolikus hitre tért: „Én, Büttner Helén, Adolf Büttner és Augusta Wiedwald leánya, evangélikus vallású, születtem a poroszországi Berlinben, 1861. máj. 24-én, lemondtam az evangélikus vallásról és visszatértem a katholikus egyház kebelébe, hitvallásom szerint, amelyet a Megváltó Mária templomának sekrestyéjében, Őméltósága Majláth, erdélyi püspök kezébe tettem” (Büttner Helén nyilatkozata, közreadja Margócsy József). Czóbel 1897-ben La migration de l’âme (Lélekvándorlás) címmel franciául írt drámáját Büttner illusztrációi díszítik. A festőnő anarcsi és kiskartali műtermében alkotott. Képeinek egy része a Szépművészeti Múzeumban és magánszemélyek tulajdonában található. Ezek túlnyomó többsége állatkép, tájkép. Minka és Helén meghitt kapcsolatáról leginkább az OSZK Kézirattárában és a Nyíregyházi Megyei Levéltárban őrzött Czóbel-naplók tanúskodnak. A fiatal Minka naplói többnyire irodalmi és esztétikai kérdésekkel foglalkoznak, míg az 50-es éveiben keletkezett feljegyzései az anarcsi udvarház és a birtok körüli gazdasági tevékenységekre szorítkoznak. Fő érdekességei a Czóbel-naplóknak az áldáskívánságok. „Isten áldd meg a júniust nekem és Bolykámnak!” Minden hónap elseje fohásszal kezdődik. Nincs olyan nap, hogy ne említené Büttnert. Bob fest, korcsolyázik, lovagol, Bob egy kis barázdabillegetőt talál, Bobbal Várdába kocsizunk, misére megyünk, Bob nyiszálja a haját stb. 1908. december 28.: „Bobbal Várdába. Ruhámhoz veszek csipkét. Vajon hol és hogy fogom viselni? Este postára.” 1911. december 28.: „Bob lovagol a Tarkán, én a mezőre elébe. (...) Az újságba olvasom Zichy Nándor halálát. Mily veszteség a katolicizmusra.” 1899. augusztus 31.: „Bob napraforgókat fest. Délután kilovagol, látom lóháton jönni, mintha még egy alak ülne mögötte a nyeregben, mintha én magam lennék. Aztán én ülök föl.”( Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Czóbel Minka hagyatéka. Naplók 1914-1940.) Helen Büttner fiatalkori önarcképe rövid, szőke hajú, fiús nőt ábrázol. A későbbi Büttnerről készült fotográfiák nem sokban különböznek ettől, csupán valamivel ráncosabb arcot mutatnak. A lovat is úgy ülte meg, mint a férfiak, priccses nadrágban, csizmában. Czóbel Minka anyai ágon (Minka édesanyja gróf Vay Éva Evelyn) első unokatestvére volt gróf Vay Sarolta Sándornak, a „Csínyes Vay grófnőnek”, akiről Krúdy Gyula is megemlékezett tárcájában. A Czóbel-hagyatékban ott található a névjegykártyája is: Vay Sándor újságíró. Talán nem véletlenül maradt pártában Czóbel Minka - Bob, azaz Büttner Helén oldalán? RADICS ROZI: Anarcsi boszorkányok Czóbel Minka és Büttner Helén Gergely Nóra munkája (részlet) FEUILLETON ÉLET Ész IRODALOM