Élet és Irodalom, 2011. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)

2011-12-16 / 50. szám - Gyürky Katalin: Ahol a szabadság a rend? • Szilágyi Ákos: Túlirányított demokrácia (20. oldal) - Rózsa Dávid: Vázlatok a XX. századról • A mi 20. századunk című kötetről (20. oldal) - Komáromi Gabriella: Titi-Tata játék • Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? (20. oldal)

GYÜRKY KATALIN: Ahol a szabadság a rend? ■ Szilágyi Ákos: Túlirányított demokrácia. Oroszlecke. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 332 oldal, 2800 Ft Oroszlecke - ezzel az egybeírt, figyelemfelkeltő alcímmel jelent meg Szi­lágyi Ákos legújabb, az ezredforduló utáni orosz politikai berendez­kedést, Vlagyimir Putyin rendszerét mélyrehatóan vizsgáló kötete. Az alcím nem véletlen: a kötetet kezébe véve az olvasó valóban tanítva érezheti magát, valóban „leckét kap” a demokráciának abból az egy központból irányított válfajából, amely 2000-től épült ki Oroszország­ban. S a kötetnek az az egyik legfőbb érdeme, hogy miközben ennek a „demokratikus zsarnokságnak” minden oldalát feltárja, arra is rávi­lágít, hogy Putyin 2000-ben nem a semmiből nőtt ki, s érkezett „Meg­váltóként ” az oroszok közé, hanem az orosz társadalmi attitűd termé­szetes velejárójaként: hatalomra kerülése több évszázados társadalmi mentalitás eredménye. Abban a ciklikusan visszatérő szabadság-rab­ság dichotómiában gyökerezik, amelyben az ajándéknak látszó, vi­szont szélsőséges jogokat biztosító és nyomasztó egyéni felelősségvál­lalást követelő szabadságot (az úgynevezett volidt) egy idő után a nép annyira terhesnek érzi, hogy önként és sürgetően követeli a Nagy Rend­teremtő érkezését, aki ettől a szabadságától végre megszabadítja­­ a rabigába hajtás árán is. Az ezredfordulón hatalomra került Putyin így ebben a felfogásban pusztán politikai „üres helyet” töltött be, amikor a rendszerváltást köve­tően kialakult - elvileg Jelcin vezette, valójában azonban a pénzéhes oli­garchák által nem annyira irányított, mint inkább szétirányított, rendnél­küli demokráciába érkezvén rendet csinált. Ennek a folyamatnak az érzékeltetésére idéztem írásom címeként Jó­zsef Attila egyik híres verssorát, hiszen „Putyin imidzse azt üzente, hogy (...) a szabadságot nem felszámolja, hanem összeegyezteti a renddel: a li­berális demokráciát, a piacgazdaságot az erős jogállammal, a »törvények diktatúrájával«, az egyetlen diktatúrával, amelyet elképzelhetőnek tart Oroszországban.” (95-96.) Az orosz társadalom mentalitásán túl azonban a putyini hatalomvál­tást a szerző véleménye szerint a szintén régről eredeztethető, s szintén ciklicitást mutató Moszkva-Szentpétervár ellentéttel is lehet magyaráz­ni. Azzal az I. Péter óta tartó, két főváros között dúló csatározással, amely­ben hol az egyik, hol a másik székhely kerekedett felül. A ’90-es évek jel­cini Moszkvájába a rendnélküli szabadságot képviselő oligarchikus elit ellenében így hatolt be az a szakképzett pétervári ellenelit, amelynek egyik tagja Vlagyimir Putyin volt, s amely több „ostrom” után Moszkvát cent­rumnak megtartva ugyan, de a pétervári szellemiséget meghonosítva épí­tette ki felülről irányított demokráciáját. Azt a túlirányított demokráciát, amely egyrészt az összes erőforrás állami ellenőrzés alá vonását, másrészt a gazdaság, a politika, a civil­társadalom szereplőinek államtól való függését jelenti. Vagyis a jelci­ni korszak államgyengeségének, oligarchikus policentrizmusának bü­rokratikus monocentrizmussal való felváltását, amelynek az élén Pu­tyin - és ebben tér el legélesebben az orosz a nyugat-európai típusú elnöki demokráciától - semmiféle viszonyban sincs a pártrendszerrel, nem valamelyik párt legfőbb embere, hanem egyfajta párton felüli ins­tancia. Oroszországban tehát - tudjuk meg a könyvből - az irányított de­mokrácia fokozódik: a jelcini szétirányított demokrácia felől halad az elnök, illetve jelenleg kormányfő által vezetett, túlirányított demokrá­cia felé. S hogy hová tart, tarthat: erről szól a kötet Orosz csapda című fejezete, amelyben nem titkolt utalásokat találhatunk a jelenlegi ma­gyar rendszerre, s annak buktatóira nézve egyaránt. Mert - ismét a költőt idézve - „ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent”, csak az a kérdés, hogy ez a végtelen vajon mit tartogat egy illiberális demokrácia számára. S Szilágyi Ákos erre is elgondolkodtató választ ad utóiratában, könyve talán legérdekesebb fejezetében, a címében Csehov Három nővérét idéző Th­arabumbiában. ■ Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? Illusztrálta Perger Zsófia. Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2011. 76 oldal, 2999 Ft Rigó Béla olyan író, akinek nincs műfaja, pontosabban sok van. Vagy a megzabolázhatatlan tehetsége, vagy a körülmények viszik prózától versig, tanulmánytól kritikáig, for­gatókönyvtől műfordításig keresz­­tül-kasul az irodalomban. Sőt, azon túl is: reklámszövegtől a kifestőköny­vig. Gyerekkönyvek sokaságát szer­kesztette a Móra Kiadóban, a Kincs­kereső főszerkesztője, a gyerekvers te­oretikusa. (Lásd: A magyar irodalom történetei 3. Gondolat, 2007.) A hó­hért akasztják, mondhatom profá­nul, mert éppen gyermekverskötet a kritika tárgya. Egy gyűjteményes műnek sose ró­juk fel a bőség zavarát, de a gyerek­verskötet más. Különösen, ha a cím­zett kiskamasz, aki már beleszüle­tett egy verset nemigen olvasó kor­ba, és ennyi verset egyszerre sokall­­hat. Nehéz dolga volt az illusztrá­tornak is. Hol virtuóz verszenéket kellett képre váltania, hol meg ár­nyékként követni a lírai történetme­sélést. A huszonéves Perger Zsófia rajzai finomak, ötletesek, játékosak, gyerekrajz-imitációk a síkszerűsé­gükkel, a részletek hiányával, de az­zal is, ahogy telerajzolja a lapot, és ahogy a színes ceruzát használja. Van humora, akárcsak a költőnek, élvezet bámulni egy-egy bájos állat­figuráját, a tükörbe bandzsító gye­reket vagy azt, ahogy Rigó Béla ne­vével elhúznak a vadlibák. Amit a szerző teoretikusként felvá­zolt a gyerekversről, azt költőként ki­próbálta. Valahonnan valahova tar­tott ebben a kísérletben. A kötet har­mada régi, sokat mondott, sokat éne­kelt vers. A címadó is ilyen. Ez a gyer­mekkönyv látványosan mutatja a szö­vegek vándorlását és metamorfózi­sát. A Városmese Rigó Béla „felnőtt” versei közül költözött ide. Jó néhány pedig az És akkor Szergej (1985) című történetfüzér betétdala volt (Nálatok laknak-e állatok? Óradal, Kolbásznaptár, Tükörben stb.) A Tavaszi futóverseny ere­detileg kifestőkönyv szövege, de fél­re az előítéletekkel! A képeket az Os­­car-díjas Rófusz Ferenc rajzolta, a gyönyörű daktilusok pedig a weöre­­si műhely bravúrjaival keltek verseny­re. Régi verseiben költőnk egyértel­műen a zeneiség lehetőségeit keres­te. Leoninusra, anakreóni sorokra, mesterien indított belső rímekre ta­lálunk bennük, Weöres, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán hatásaira. A kö­tet kétharmadát kitevő új versekben Ágai Ágnes, Gyurkovics Tibor, Kiss Ottó útján jár, a távolban ott vannak Janikovszky Éva monológjai, még távolabb Kosztolányitól a badar-ver­sek, a messzeségben Edward Lear és Lewis Carroll nonszensz versei, Chris­tian Morgenstern groteszkjei. De a szabadverstől még ezekben is tart. (Meg-megjelenik a mérték.) A kötet a mai magyar gyerekköltészet min­den áramlatát, verstípusát felöleli. Rigó Béla tobzódik a limerickben, de ami sok, az sok. A rímjátékot győz­né bármeddig, Varró Dániel abszurd szemüvege azonban hiányzik róla. A kötet gerincét két vadonatúj cik­lus alkotja: a Képeslapok Nagyinak és a Titi-versek Tatának. Van „regényszerű­ségük”, annyi, amennyi a Bors néni könyvének. Ezekből a ciklusokból de­rül ki, hogy a szóakrobatika mellett Rigó Béla erőssége a lírai történet­mesélés, amelybe belefér az izgal­mas, nyers élőbeszéd is. Két csalá­dot talál ki, és gyermeki létélmények­ből építkezik. A második ciklusnak sok az életrajzi motívuma, lírai alte­­regóját is megcsinálta: ő Tata. Iró­niája a legkevésbé magát kíméli: „lö­kött és hanyag, / mégis tananyag.” A létélmények közül a halál és a szü­letés képei a legszebbek. „Én is föld leszek. Te leszel a virág.” - mondja az unoka a nagyinak. A születés ilyen az anyák napi versben: „Miért nem borulsz virágba? / Folyton csak sírsz hiába! / Virágozz még! Csak egy ki­csit! /Tudod, ígértél egy öcsit.” A modern gyerekvers világa „ját­szótér, ahol maga a költő a legvásot­­tabb gyerek”, írta Rigó Béla. KOMÁROMI GABRIELLA: Titi-Tata játék KÖNYVSZIGET Az ország legigényesebb választékú könyvesboltja. Magyar, angol, német, francia nyelvű könyvek.­­. jj ! Diákoknak, tanároknak kedvezménnyel! Könyvimport szolgálat, interneten is. ^i'4 H | 1061 Budapest, Király utca 2., Anker Ház Tel. (36 1)267 6258 S^jaSSjWnail: ad­book@t-online.hu • www.atlantiszkiado.hu ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 2011. DECEMBER 16. 14. RÓZSA DÁVID: Vázlatok a XX. századról ■ Gyáni Gábor-Pritz Pál-Romsics Ignác-Szarka László-Tomka Béla: A mi 20. századunk. Szerkesztette Kovács Kiss Gyöngy-Romsics Ignác. Komp-Press Kiadó-Korunk, Kolozsvár, 2011. 295 oldal, 2400 Ft Alighanem igaza volt Borgesnek, ami­kor azt írta, minden ember rossz kor­ba születik. „Sorsfordulatokban gaz­dag kor” jut mindannyiunk osztályré­széül, épp csak a békétlenségek, üldö­zések, csalódások és árulások dimenzi­ója változik időről időre. A rendszerváltásokban, forradalmak­ban és az ezekkel járó társadalmi katakliz­mákban különösen bővelkedő husza­dik századi magyar történelemről meg­számlálhatatlan mennyiségű feldolgo­zás született, és nyilván fog még szület­ni. A kolozsvári Korunk 2010. áprilisi te­matikus száma azt a célt tűzte maga elé, hogy öt történész ötféle megközelítésé­ben „tegye mérlegre történelmünk utol­só száz évét”. Az - időközben helyen­ként kibővített - írások nemrég kötetbe rendezve is napvilágot láttak. Tomka Béla adatgazdagságát és ol­vasmányosságát tekintve egyaránt ki­emelkedő, a gazdasági növekedés, a fo­gyasztás és az időfelhasználás alakulá­sát vizsgáló írása Gazdaság növekedés, fo­gyasztás , életminőségeimél, idén megjelent monográfiájának párlata. Fontos meg­állapításai közül most csak néhányra tér­hetek ki. A dualizmus korának gazda­sági növekedésével kapcsolatban Tom­ka hangsúlyozza, hogy jelentős volta el­lenére nemzetközi viszonylatban koránt­sem számított kiemelkedőnek. Az An­gus Maddison történeti statisztikai idő­sorain alapuló számítások szerint a ma­gyarországi egy főre jutó GDP 1890- ben nem érte el a nyugat-európai átlag 60%-át, és az osztrák érték 60%-át is ép­pen csak meghaladta. A következő har­minc évben nem állt be komolyabb vál­tozás e téren. A két világháború között azonban Magyarország egy főre jutó GDP-je közelebb került Ausztriáéhoz, mint a dualizmus idején bármikor, és a Nyugat-Európa átlagától való távolság sem nőtt jelentősen. Az ENSZ életszín­vonal-mutatója, a Human Development Index vizsgálata alapján elmondható, hogy míg a század első felében az or­szág - bár igen messziről - közeledett Nyugat-Európához, 1950-től folyama­tos távolodás figyelhető meg. Romsics Ignác a politikai rendszerek 1867 és 2010 közötti áttekintésére vál­lalkozott, különösen nagy teret szentel­ve a harmadik Magyar Köztársaság po­litikai berendezkedésének. A Horthy- és a „puhuló” Kádár-rezsim főbb voná­sait szemügyre véve a szerző mindket­tővel kapcsolatban arra a következtetés­re jut, hogy inkább tekinthetők autori­­ter, mint totalitárius rendszereknek. Gyá­ni Gábor társadalmi jelenségeket szám­ba vevő fejezete a folytonosság hiányát, a törések sokaságát jelöli meg a század egyik legjellemzőbb tapasztalatának. A társadalmi elitek történetének rajza után a kettőstársadalom-elméletek - s ezzel a feudalizmus, a második gazdaság és a második társadalom fogalmának - kri­tikáját, valamint a paraszti közösségek­ben végbemenő individualizációs fo­lyamat bemutatását kapjuk. Pritz Pál lendületes, az anekdotikus elemeket sem nélkülöző, bár itt-ott kissé fésületlen esz­­széje a ballhausplatzi évtizedektől vá­zolja fel a magyar külpolitika történe­tét, korábbi munkáihoz híven ügyelve az apparátus jellemzésére is. Érdemes megemlíteni a Gömbös Gyula minisz­terelnöki működését árnyaló fejezetet, amely kiemeli a kormányfő ügyes egyen­súlyozását, „tojástáncát” Berlin és Róma között. A szerző a kötet számára a má­sodik világháború óta eltelt évtizedek külpolitikájának históriájával alaposan kibővítette eredeti, folyóiratban megje­lent cikkét. Az utolsó tanulmányban Szarka László a Trianon utáni évtize­dektől a Kádár-korszak alkonyáig kísé­ri végig a magyar kisebbségek történe­tét, a hazai és a határon túli nemzet-, il­letve nemzetiségpolitikák történetét. Bár a kötet nem törekedett teljesség­re - sokszerzős tanulmánygyűjtemény esetében ez egyébként sem feltétlenül várható el -, színesebbnek látnám a XX. század portréját, ha a vizsgált - és a szer­kesztő által a bevezetőben alapvetőnek nevezett - területek közé befért volna a kultúra vagy a politikai eszmetörté­net. Ennél fontosabb persze, hogy a közreműködők keze alatt egyszerre szak­szerű és élvezhető írások születtek.­ ­ LASS AEGON .CSODÁT! HTOtiné a Szépművészetiben 2011. december 17-én, szombaton 11-től 12-ig, a 10-től 13 óráig tartó Családi Kerengő keretében Az egyórás produkció műsorvezetője: Herczku Ágnes - énekesnő segítője a játékban: Makovinyi Tibor - táncos zene: Barcza Horváth József - nagybőgő Dés András - ütőhangszerek Kitűnő művészek összjátéka gyerekekkel és szüleikkel, hogy együtt fedezzék fel az újdonságot, együtt találják meg a játékosság örömét, zenében, versben, képeken­­ és az életben. Sorozatszerkesztő: Eszéki Erzsébet Csodát látni érdemes! fREGONI SZÉPMŰVÉSZ­ Múzeum Kiemelt médiapartnerek: fidelio műsor irodalom! PAPIRUSZPORTAL.HU­­ . 6­­eseme Kft/ »*»' * ’* «»»».A. A világ legszebb ékszerei! Tradicionális indiai, afgán, nepáli és laoszi ezüst­ékszerek a II. Frankel Leó út 12.-ben, egy térben a POOndoLcy Burmai Tárgyak Boltjával. Nyitva tartás: 11-20, hétvégén: 11-17 www.orbispictus.hu www.mandalay.hu GALÉRIA Teréz krt. 22. az Oktogonnál Az aktuális ÉS-számot felmutató vásárlóinknak a boltban 20% kedvezményt adunk. Hétköznap 10.30-18.30 Webáruház: www.lexika.hu, MILLENNIUM KÖNYVESHÁZ

Next