Élet és Irodalom, 2011. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
2011-12-16 / 50. szám - Gyürky Katalin: Ahol a szabadság a rend? • Szilágyi Ákos: Túlirányított demokrácia (20. oldal) - Rózsa Dávid: Vázlatok a XX. századról • A mi 20. századunk című kötetről (20. oldal) - Komáromi Gabriella: Titi-Tata játék • Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? (20. oldal)
GYÜRKY KATALIN: Ahol a szabadság a rend? ■ Szilágyi Ákos: Túlirányított demokrácia. Oroszlecke. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 332 oldal, 2800 Ft Oroszlecke - ezzel az egybeírt, figyelemfelkeltő alcímmel jelent meg Szilágyi Ákos legújabb, az ezredforduló utáni orosz politikai berendezkedést, Vlagyimir Putyin rendszerét mélyrehatóan vizsgáló kötete. Az alcím nem véletlen: a kötetet kezébe véve az olvasó valóban tanítva érezheti magát, valóban „leckét kap” a demokráciának abból az egy központból irányított válfajából, amely 2000-től épült ki Oroszországban. S a kötetnek az az egyik legfőbb érdeme, hogy miközben ennek a „demokratikus zsarnokságnak” minden oldalát feltárja, arra is rávilágít, hogy Putyin 2000-ben nem a semmiből nőtt ki, s érkezett „Megváltóként ” az oroszok közé, hanem az orosz társadalmi attitűd természetes velejárójaként: hatalomra kerülése több évszázados társadalmi mentalitás eredménye. Abban a ciklikusan visszatérő szabadság-rabság dichotómiában gyökerezik, amelyben az ajándéknak látszó, viszont szélsőséges jogokat biztosító és nyomasztó egyéni felelősségvállalást követelő szabadságot (az úgynevezett volidt) egy idő után a nép annyira terhesnek érzi, hogy önként és sürgetően követeli a Nagy Rendteremtő érkezését, aki ettől a szabadságától végre megszabadítja a rabigába hajtás árán is. Az ezredfordulón hatalomra került Putyin így ebben a felfogásban pusztán politikai „üres helyet” töltött be, amikor a rendszerváltást követően kialakult - elvileg Jelcin vezette, valójában azonban a pénzéhes oligarchák által nem annyira irányított, mint inkább szétirányított, rendnélküli demokráciába érkezvén rendet csinált. Ennek a folyamatnak az érzékeltetésére idéztem írásom címeként József Attila egyik híres verssorát, hiszen „Putyin imidzse azt üzente, hogy (...) a szabadságot nem felszámolja, hanem összeegyezteti a renddel: a liberális demokráciát, a piacgazdaságot az erős jogállammal, a »törvények diktatúrájával«, az egyetlen diktatúrával, amelyet elképzelhetőnek tart Oroszországban.” (95-96.) Az orosz társadalom mentalitásán túl azonban a putyini hatalomváltást a szerző véleménye szerint a szintén régről eredeztethető, s szintén ciklicitást mutató Moszkva-Szentpétervár ellentéttel is lehet magyarázni. Azzal az I. Péter óta tartó, két főváros között dúló csatározással, amelyben hol az egyik, hol a másik székhely kerekedett felül. A ’90-es évek jelcini Moszkvájába a rendnélküli szabadságot képviselő oligarchikus elit ellenében így hatolt be az a szakképzett pétervári ellenelit, amelynek egyik tagja Vlagyimir Putyin volt, s amely több „ostrom” után Moszkvát centrumnak megtartva ugyan, de a pétervári szellemiséget meghonosítva építette ki felülről irányított demokráciáját. Azt a túlirányított demokráciát, amely egyrészt az összes erőforrás állami ellenőrzés alá vonását, másrészt a gazdaság, a politika, a civiltársadalom szereplőinek államtól való függését jelenti. Vagyis a jelcini korszak államgyengeségének, oligarchikus policentrizmusának bürokratikus monocentrizmussal való felváltását, amelynek az élén Putyin - és ebben tér el legélesebben az orosz a nyugat-európai típusú elnöki demokráciától - semmiféle viszonyban sincs a pártrendszerrel, nem valamelyik párt legfőbb embere, hanem egyfajta párton felüli instancia. Oroszországban tehát - tudjuk meg a könyvből - az irányított demokrácia fokozódik: a jelcini szétirányított demokrácia felől halad az elnök, illetve jelenleg kormányfő által vezetett, túlirányított demokrácia felé. S hogy hová tart, tarthat: erről szól a kötet Orosz csapda című fejezete, amelyben nem titkolt utalásokat találhatunk a jelenlegi magyar rendszerre, s annak buktatóira nézve egyaránt. Mert - ismét a költőt idézve - „ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent”, csak az a kérdés, hogy ez a végtelen vajon mit tartogat egy illiberális demokrácia számára. S Szilágyi Ákos erre is elgondolkodtató választ ad utóiratában, könyve talán legérdekesebb fejezetében, a címében Csehov Három nővérét idéző Tharabumbiában. ■ Rigó Béla: Nálatok laknak-e állatok? Illusztrálta Perger Zsófia. Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2011. 76 oldal, 2999 Ft Rigó Béla olyan író, akinek nincs műfaja, pontosabban sok van. Vagy a megzabolázhatatlan tehetsége, vagy a körülmények viszik prózától versig, tanulmánytól kritikáig, forgatókönyvtől műfordításig keresztül-kasul az irodalomban. Sőt, azon túl is: reklámszövegtől a kifestőkönyvig. Gyerekkönyvek sokaságát szerkesztette a Móra Kiadóban, a Kincskereső főszerkesztője, a gyerekvers teoretikusa. (Lásd: A magyar irodalom történetei 3. Gondolat, 2007.) A hóhért akasztják, mondhatom profánul, mert éppen gyermekverskötet a kritika tárgya. Egy gyűjteményes műnek sose rójuk fel a bőség zavarát, de a gyerekverskötet más. Különösen, ha a címzett kiskamasz, aki már beleszületett egy verset nemigen olvasó korba, és ennyi verset egyszerre sokallhat. Nehéz dolga volt az illusztrátornak is. Hol virtuóz verszenéket kellett képre váltania, hol meg árnyékként követni a lírai történetmesélést. A huszonéves Perger Zsófia rajzai finomak, ötletesek, játékosak, gyerekrajz-imitációk a síkszerűségükkel, a részletek hiányával, de azzal is, ahogy telerajzolja a lapot, és ahogy a színes ceruzát használja. Van humora, akárcsak a költőnek, élvezet bámulni egy-egy bájos állatfiguráját, a tükörbe bandzsító gyereket vagy azt, ahogy Rigó Béla nevével elhúznak a vadlibák. Amit a szerző teoretikusként felvázolt a gyerekversről, azt költőként kipróbálta. Valahonnan valahova tartott ebben a kísérletben. A kötet harmada régi, sokat mondott, sokat énekelt vers. A címadó is ilyen. Ez a gyermekkönyv látványosan mutatja a szövegek vándorlását és metamorfózisát. A Városmese Rigó Béla „felnőtt” versei közül költözött ide. Jó néhány pedig az És akkor Szergej (1985) című történetfüzér betétdala volt (Nálatok laknak-e állatok? Óradal, Kolbásznaptár, Tükörben stb.) A Tavaszi futóverseny eredetileg kifestőkönyv szövege, de félre az előítéletekkel! A képeket az Oscar-díjas Rófusz Ferenc rajzolta, a gyönyörű daktilusok pedig a weöresi műhely bravúrjaival keltek versenyre. Régi verseiben költőnk egyértelműen a zeneiség lehetőségeit kereste. Leoninusra, anakreóni sorokra, mesterien indított belső rímekre találunk bennük, Weöres, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán hatásaira. A kötet kétharmadát kitevő új versekben Ágai Ágnes, Gyurkovics Tibor, Kiss Ottó útján jár, a távolban ott vannak Janikovszky Éva monológjai, még távolabb Kosztolányitól a badar-versek, a messzeségben Edward Lear és Lewis Carroll nonszensz versei, Christian Morgenstern groteszkjei. De a szabadverstől még ezekben is tart. (Meg-megjelenik a mérték.) A kötet a mai magyar gyerekköltészet minden áramlatát, verstípusát felöleli. Rigó Béla tobzódik a limerickben, de ami sok, az sok. A rímjátékot győzné bármeddig, Varró Dániel abszurd szemüvege azonban hiányzik róla. A kötet gerincét két vadonatúj ciklus alkotja: a Képeslapok Nagyinak és a Titi-versek Tatának. Van „regényszerűségük”, annyi, amennyi a Bors néni könyvének. Ezekből a ciklusokból derül ki, hogy a szóakrobatika mellett Rigó Béla erőssége a lírai történetmesélés, amelybe belefér az izgalmas, nyers élőbeszéd is. Két családot talál ki, és gyermeki létélményekből építkezik. A második ciklusnak sok az életrajzi motívuma, lírai alteregóját is megcsinálta: ő Tata. Iróniája a legkevésbé magát kíméli: „lökött és hanyag, / mégis tananyag.” A létélmények közül a halál és a születés képei a legszebbek. „Én is föld leszek. Te leszel a virág.” - mondja az unoka a nagyinak. A születés ilyen az anyák napi versben: „Miért nem borulsz virágba? / Folyton csak sírsz hiába! / Virágozz még! Csak egy kicsit! /Tudod, ígértél egy öcsit.” A modern gyerekvers világa „játszótér, ahol maga a költő a legvásottabb gyerek”, írta Rigó Béla. KOMÁROMI GABRIELLA: Titi-Tata játék KÖNYVSZIGET Az ország legigényesebb választékú könyvesboltja. Magyar, angol, német, francia nyelvű könyvek.. jj ! Diákoknak, tanároknak kedvezménnyel! Könyvimport szolgálat, interneten is. ^i'4 H | 1061 Budapest, Király utca 2., Anker Ház Tel. (36 1)267 6258 S^jaSSjWnail: adbook@t-online.hu • www.atlantiszkiado.hu ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 2011. DECEMBER 16. 14. RÓZSA DÁVID: Vázlatok a XX. századról ■ Gyáni Gábor-Pritz Pál-Romsics Ignác-Szarka László-Tomka Béla: A mi 20. századunk. Szerkesztette Kovács Kiss Gyöngy-Romsics Ignác. Komp-Press Kiadó-Korunk, Kolozsvár, 2011. 295 oldal, 2400 Ft Alighanem igaza volt Borgesnek, amikor azt írta, minden ember rossz korba születik. „Sorsfordulatokban gazdag kor” jut mindannyiunk osztályrészéül, épp csak a békétlenségek, üldözések, csalódások és árulások dimenziója változik időről időre. A rendszerváltásokban, forradalmakban és az ezekkel járó társadalmi kataklizmákban különösen bővelkedő huszadik századi magyar történelemről megszámlálhatatlan mennyiségű feldolgozás született, és nyilván fog még születni. A kolozsvári Korunk 2010. áprilisi tematikus száma azt a célt tűzte maga elé, hogy öt történész ötféle megközelítésében „tegye mérlegre történelmünk utolsó száz évét”. Az - időközben helyenként kibővített - írások nemrég kötetbe rendezve is napvilágot láttak. Tomka Béla adatgazdagságát és olvasmányosságát tekintve egyaránt kiemelkedő, a gazdasági növekedés, a fogyasztás és az időfelhasználás alakulását vizsgáló írása Gazdaság növekedés, fogyasztás , életminőségeimél, idén megjelent monográfiájának párlata. Fontos megállapításai közül most csak néhányra térhetek ki. A dualizmus korának gazdasági növekedésével kapcsolatban Tomka hangsúlyozza, hogy jelentős volta ellenére nemzetközi viszonylatban korántsem számított kiemelkedőnek. Az Angus Maddison történeti statisztikai idősorain alapuló számítások szerint a magyarországi egy főre jutó GDP 1890- ben nem érte el a nyugat-európai átlag 60%-át, és az osztrák érték 60%-át is éppen csak meghaladta. A következő harminc évben nem állt be komolyabb változás e téren. A két világháború között azonban Magyarország egy főre jutó GDP-je közelebb került Ausztriáéhoz, mint a dualizmus idején bármikor, és a Nyugat-Európa átlagától való távolság sem nőtt jelentősen. Az ENSZ életszínvonal-mutatója, a Human Development Index vizsgálata alapján elmondható, hogy míg a század első felében az ország - bár igen messziről - közeledett Nyugat-Európához, 1950-től folyamatos távolodás figyelhető meg. Romsics Ignác a politikai rendszerek 1867 és 2010 közötti áttekintésére vállalkozott, különösen nagy teret szentelve a harmadik Magyar Köztársaság politikai berendezkedésének. A Horthy- és a „puhuló” Kádár-rezsim főbb vonásait szemügyre véve a szerző mindkettővel kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy inkább tekinthetők autoriter, mint totalitárius rendszereknek. Gyáni Gábor társadalmi jelenségeket számba vevő fejezete a folytonosság hiányát, a törések sokaságát jelöli meg a század egyik legjellemzőbb tapasztalatának. A társadalmi elitek történetének rajza után a kettőstársadalom-elméletek - s ezzel a feudalizmus, a második gazdaság és a második társadalom fogalmának - kritikáját, valamint a paraszti közösségekben végbemenő individualizációs folyamat bemutatását kapjuk. Pritz Pál lendületes, az anekdotikus elemeket sem nélkülöző, bár itt-ott kissé fésületlen eszszéje a ballhausplatzi évtizedektől vázolja fel a magyar külpolitika történetét, korábbi munkáihoz híven ügyelve az apparátus jellemzésére is. Érdemes megemlíteni a Gömbös Gyula miniszterelnöki működését árnyaló fejezetet, amely kiemeli a kormányfő ügyes egyensúlyozását, „tojástáncát” Berlin és Róma között. A szerző a kötet számára a második világháború óta eltelt évtizedek külpolitikájának históriájával alaposan kibővítette eredeti, folyóiratban megjelent cikkét. Az utolsó tanulmányban Szarka László a Trianon utáni évtizedektől a Kádár-korszak alkonyáig kíséri végig a magyar kisebbségek történetét, a hazai és a határon túli nemzet-, illetve nemzetiségpolitikák történetét. Bár a kötet nem törekedett teljességre - sokszerzős tanulmánygyűjtemény esetében ez egyébként sem feltétlenül várható el -, színesebbnek látnám a XX. század portréját, ha a vizsgált - és a szerkesztő által a bevezetőben alapvetőnek nevezett - területek közé befért volna a kultúra vagy a politikai eszmetörténet. Ennél fontosabb persze, hogy a közreműködők keze alatt egyszerre szakszerű és élvezhető írások születtek. LASS AEGON .CSODÁT! HTOtiné a Szépművészetiben 2011. december 17-én, szombaton 11-től 12-ig, a 10-től 13 óráig tartó Családi Kerengő keretében Az egyórás produkció műsorvezetője: Herczku Ágnes - énekesnő segítője a játékban: Makovinyi Tibor - táncos zene: Barcza Horváth József - nagybőgő Dés András - ütőhangszerek Kitűnő művészek összjátéka gyerekekkel és szüleikkel, hogy együtt fedezzék fel az újdonságot, együtt találják meg a játékosság örömét, zenében, versben, képeken és az életben. Sorozatszerkesztő: Eszéki Erzsébet Csodát látni érdemes! fREGONI SZÉPMŰVÉSZ Múzeum Kiemelt médiapartnerek: fidelio műsor irodalom! PAPIRUSZPORTAL.HU . 6eseme Kft/ »*»' * ’* «»»».A. A világ legszebb ékszerei! Tradicionális indiai, afgán, nepáli és laoszi ezüstékszerek a II. Frankel Leó út 12.-ben, egy térben a POOndoLcy Burmai Tárgyak Boltjával. Nyitva tartás: 11-20, hétvégén: 11-17 www.orbispictus.hu www.mandalay.hu GALÉRIA Teréz krt. 22. az Oktogonnál Az aktuális ÉS-számot felmutató vásárlóinknak a boltban 20% kedvezményt adunk. Hétköznap 10.30-18.30 Webáruház: www.lexika.hu, MILLENNIUM KÖNYVESHÁZ