Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-09-21 / 38. szám - Kovács Zoltán: Ellenkező esetben (1. oldal) - László Melinda: Rajzok • Bemutatószám (1-24. oldal)

Váradi András: „Már látszik a jéghegy” - az akadémiai kutatóközpontokról * 1­ Az idő minden műben benne van - Márton Lászlóval beszélget Károlyi Csaba * Vásárhelyi Mária: Vigyázat, csalnak! * György Péter: Elfeledett magyarok * Az ÉS könyve szeptemberben - James Joyce Ulysses­nek új fordítása (Csuhas István) * ÉS Irodalom: Báthori Csaba, Dékány Dávid, Halász Margit, ______Karafiáth Orsolya, Oravecz Imre, Tompa Andrea [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. SZEPTEMBER 21. KOVÁCS ZOLTÁN: Ellenkező esetben korábbi cikkemet azzal zártam, hogy a miniszterelnök már egy szimp­la iskolai ünnepségen is seregnyi kommandóssal veszi körül magát, egyre otthonosabban mozog a váll-lapok és a tányérsapkák között, egyre jobban érzi magát a magas rangú katona-, rendőr- és terrorelhá­rító tisztek társaságában. Az Orczy-kertből kifelé lépkedve például négy nagyra gyúrt testőr tövéből válaszolgatott újságírói kérdésekre, nyomában a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel. A nyi­tottság kormánya mára egy fej vöröshagyma lett, sok buroklevéllel, a gumó közepében búvó kormányfővel. Hanem a közeljövő feladata a lakosság leltározása a legkülönfélébb közigazgatási megfontolások szerint. Aktuálisan például a katasztrófa­­védelmi törvény egyik pontjának végrehajtásaként. Törvényszövegeket ebben az országban általában nem olvasnak az emberek, ami nagyon helyes, mert minek. Mégis, most a felnőtt lakosság figyelmébe ajánlom a 2011. évi CXXVIII. törvényt, amely a katasztrófavédelemmel és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításával foglalkozik, a máso­dik paragrafus kimondja, hogy „Minden állampolgárnak, illetve sze­mélynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő kataszt­rófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.” Ez a rendelkezés látszólag a jogok és kötelességek jótékony egységét hangoztatja. Valószínűleg sokan csak jól hangzó, ám senkit semmire sem kötelező soroknak gondolhatják, de előkészít egy későbbi rendel­kezést, amelyik már nem olyan vidám: ennek alapján az állampolgár rö­videsen levelet kap, amelyben a szerv arról értesíti, hogy a címzettet pol­gári védelmi kötelezettség terheli. Ez a levél a törvényben hangoztatott jogok és kötelességek egységét már erősen megbontja, kidomborodnak benne a jogviszony kötelességvonatkozásai, majd a végén a jogok és kö­telességek egysége szimpla hivatali fenyegetőzésbe torkollik. Hatvan­napos elzárást, 150 ezer forintos bírságot, illetve közmunkát helyez ki­látásba, már akkor is, ha a polgár nem tesz eleget az adatkérésnek, és nem küldi vissza személyes adataival kitöltve a polgármesteri hivataltól kapott levelet. Még Tóth Ferenc, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság polgári védelmi szakszolgálatának elnöke is meg­rökönyödött, rosszul előkészítettnek és feleslegesen fenyegetőző­nek minősítette a szükséges adatküldésre felszólító levelet. Ő is úgy látja, hogy a levél megijesztette az embereket, hiszen Tóth szerint az ön­­kormányzatoknak elsősorban önkénteseket kellene keresniük. A hivatalos nyilatkozatok nem győzik hangsúlyozni, hogy az árvíz­­védelem nemzeti ügy. Ugyanezek a nyilatkozatok fölemlítik még a vö­­rösiszap-katasztrófát is, de ezt már óvatosan, talán mert ennek tényle­ges oka, a keletkezett kár körülményeinek felszámolása és a katasztró­fa idején beígért állami segítség tényleges nagysága máig nem tisztá­zott. A sajtó gátakon szorgoskodó embereket mutat, a nemzeti média - vagyis ma már szinte minden csatorna és orgánum - nemzeti ügyről beszél. „Az árvíz ellen védekezni kell!” - hangsúlyozta korábban Or­bán Viktor, miután kifejtette, hogy a kormányok rossz utat jártak: al­ternatív árvízvédelmi megoldásokat kell keresni. Nem mellékesen: az alternatív árvízvédelmi megoldásokat minden politikai erő tipikusan ellenzéki pozícióban keresi. Amikor épp nincsenek kormányon, bu­zognak irányukból az ötletek és a megoldás perspektívái, hogy gátat csak ott kell építeni, ahol a települések biztonsága mást nem tesz le­hetővé. Aztán, hogy a töltéseket nem magasítani, hanem erősíteni kel­lene, a rézsűket el kellene lapítani, elősegítve ezzel a tájba illesztést és a könnyebb kezelhetőséget, a partvédő erdők gyarapítását. És így to­vább, így megy ez az Antall-kormány óta. A választások utáni első tél tipikusnak mondható fotóján aztán a min­denkori kormányfő a gáton búsong, gumicsizmájának talpát nyaldos­sa a víz, és azt mondja, „az árvíz ellen védekezni kell”. Majd négy évig szót sem ejt alternatív eszközökről, fékrendszer működtetéséről és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételekről. Helyette összeírják a lakos­ságot, és épül tovább a gátrendszer: egyre szűkebb és egyre magasabb helyen akarja levezetni a folyók vizét, a mi gyönyörű Tiszánk lassan Eu­rópa legnagyobb ereszcsatornája lesz. A mindenkori államra kötelező­en háruló szervező funkciókat nem feledve mintha a kelleténél több nyilvántartás keletkezne. Ez esetenként csak értelmetlen és fölösleges (a kért adatok egyéb állampolgári nyilvántartásokból is kinyerhetők), de például a választójogi törvény tervezett feliratkozási rendszere kife­jezetten antidemokratikus tartalmú. Nem beszélve a nyilvánvalóan jog­ellenes, de a hatóság jótékony szemhunyása miatt zavartalanul létező Kubatov-listákról. Ma a társadalom, legalábbis látszólag, mindent el­tűr. Ennek okait nem ismerem, de a katasztrófavédelmi lista, különösen annak lekezelő végrehajtási megoldása gyanút kelt. A gyanú kétirányú: a polgárnak gyanús az állam, de az államnak is gyanús a polgár. Leg­szívesebben személyre tervezett feliratos trikókban látná: „Könnyű meg­zavarni a fejem”, „A lányomék felém se néznek”, „Taccsini Dzsennifer”. A rendőr csak kinyitja az ablakot, és tudja, mi a dörgés. A levél hangja egy letűnt vagy letűnni remélt kor egyoldalú, házsártos hivatali hangja: nem vele azonos rangú állampolgárt szólít meg, és hív fel cselekvésre, ami pedig ez esetben ráadásul közös érdek, hiszen vész­helyzetről van szó. Rögtön fenyegető és egyoldalú: mindazokat „terheli, akik nem élveznek alóla mentességet”. A kormány és egész adminisztrá­ciója, amelyik mást sem tesz, mint az állampolgárral levelezik, nem ké­pes normális hangon szólni. Vagy nyálas szövegekbe rejtett állításokat küld szét miniszterelnöki aláírással - akarja-e, hogy megmaradjon a mun­kahelye? -, vagy, mint most, azzal kezdik, hogy a közös, társadalmi érdek milyen terhet ró a lakosságra, majd a mulasztás következményei: elzárás, bírság, közmunka, miegyebek, ezzel hív a közös veszély elleni fellépésre. A „nem élveznek alóla” fordulat pedig legföljebb pornográf szakanyag­ban létezik. De ilyen megfogalmazásban ott sem értelmezhető. 5 820 544 Az APEH tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg ötmillió-nyolcszázhúszezer-ötszáznegyvennégy forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették.

Next