Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-09-21 / 38. szám - Kovács Zoltán: Ellenkező esetben (1. oldal) - László Melinda: Rajzok • Bemutatószám (1-24. oldal)
Váradi András: „Már látszik a jéghegy” - az akadémiai kutatóközpontokról * 1 Az idő minden műben benne van - Márton Lászlóval beszélget Károlyi Csaba * Vásárhelyi Mária: Vigyázat, csalnak! * György Péter: Elfeledett magyarok * Az ÉS könyve szeptemberben - James Joyce Ulyssesnek új fordítása (Csuhas István) * ÉS Irodalom: Báthori Csaba, Dékány Dávid, Halász Margit, ______Karafiáth Orsolya, Oravecz Imre, Tompa Andrea [ÉLET ÉS |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ÁRA: 495 FT 2012. SZEPTEMBER 21. KOVÁCS ZOLTÁN: Ellenkező esetben korábbi cikkemet azzal zártam, hogy a miniszterelnök már egy szimpla iskolai ünnepségen is seregnyi kommandóssal veszi körül magát, egyre otthonosabban mozog a váll-lapok és a tányérsapkák között, egyre jobban érzi magát a magas rangú katona-, rendőr- és terrorelhárító tisztek társaságában. Az Orczy-kertből kifelé lépkedve például négy nagyra gyúrt testőr tövéből válaszolgatott újságírói kérdésekre, nyomában a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel. A nyitottság kormánya mára egy fej vöröshagyma lett, sok buroklevéllel, a gumó közepében búvó kormányfővel. Hanem a közeljövő feladata a lakosság leltározása a legkülönfélébb közigazgatási megfontolások szerint. Aktuálisan például a katasztrófavédelmi törvény egyik pontjának végrehajtásaként. Törvényszövegeket ebben az országban általában nem olvasnak az emberek, ami nagyon helyes, mert minek. Mégis, most a felnőtt lakosság figyelmébe ajánlom a 2011. évi CXXVIII. törvényt, amely a katasztrófavédelemmel és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításával foglalkozik, a második paragrafus kimondja, hogy „Minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.” Ez a rendelkezés látszólag a jogok és kötelességek jótékony egységét hangoztatja. Valószínűleg sokan csak jól hangzó, ám senkit semmire sem kötelező soroknak gondolhatják, de előkészít egy későbbi rendelkezést, amelyik már nem olyan vidám: ennek alapján az állampolgár rövidesen levelet kap, amelyben a szerv arról értesíti, hogy a címzettet polgári védelmi kötelezettség terheli. Ez a levél a törvényben hangoztatott jogok és kötelességek egységét már erősen megbontja, kidomborodnak benne a jogviszony kötelességvonatkozásai, majd a végén a jogok és kötelességek egysége szimpla hivatali fenyegetőzésbe torkollik. Hatvannapos elzárást, 150 ezer forintos bírságot, illetve közmunkát helyez kilátásba, már akkor is, ha a polgár nem tesz eleget az adatkérésnek, és nem küldi vissza személyes adataival kitöltve a polgármesteri hivataltól kapott levelet. Még Tóth Ferenc, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság polgári védelmi szakszolgálatának elnöke is megrökönyödött, rosszul előkészítettnek és feleslegesen fenyegetőzőnek minősítette a szükséges adatküldésre felszólító levelet. Ő is úgy látja, hogy a levél megijesztette az embereket, hiszen Tóth szerint az önkormányzatoknak elsősorban önkénteseket kellene keresniük. A hivatalos nyilatkozatok nem győzik hangsúlyozni, hogy az árvízvédelem nemzeti ügy. Ugyanezek a nyilatkozatok fölemlítik még a vörösiszap-katasztrófát is, de ezt már óvatosan, talán mert ennek tényleges oka, a keletkezett kár körülményeinek felszámolása és a katasztrófa idején beígért állami segítség tényleges nagysága máig nem tisztázott. A sajtó gátakon szorgoskodó embereket mutat, a nemzeti média - vagyis ma már szinte minden csatorna és orgánum - nemzeti ügyről beszél. „Az árvíz ellen védekezni kell!” - hangsúlyozta korábban Orbán Viktor, miután kifejtette, hogy a kormányok rossz utat jártak: alternatív árvízvédelmi megoldásokat kell keresni. Nem mellékesen: az alternatív árvízvédelmi megoldásokat minden politikai erő tipikusan ellenzéki pozícióban keresi. Amikor épp nincsenek kormányon, buzognak irányukból az ötletek és a megoldás perspektívái, hogy gátat csak ott kell építeni, ahol a települések biztonsága mást nem tesz lehetővé. Aztán, hogy a töltéseket nem magasítani, hanem erősíteni kellene, a rézsűket el kellene lapítani, elősegítve ezzel a tájba illesztést és a könnyebb kezelhetőséget, a partvédő erdők gyarapítását. És így tovább, így megy ez az Antall-kormány óta. A választások utáni első tél tipikusnak mondható fotóján aztán a mindenkori kormányfő a gáton búsong, gumicsizmájának talpát nyaldossa a víz, és azt mondja, „az árvíz ellen védekezni kell”. Majd négy évig szót sem ejt alternatív eszközökről, fékrendszer működtetéséről és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételekről. Helyette összeírják a lakosságot, és épül tovább a gátrendszer: egyre szűkebb és egyre magasabb helyen akarja levezetni a folyók vizét, a mi gyönyörű Tiszánk lassan Európa legnagyobb ereszcsatornája lesz. A mindenkori államra kötelezően háruló szervező funkciókat nem feledve mintha a kelleténél több nyilvántartás keletkezne. Ez esetenként csak értelmetlen és fölösleges (a kért adatok egyéb állampolgári nyilvántartásokból is kinyerhetők), de például a választójogi törvény tervezett feliratkozási rendszere kifejezetten antidemokratikus tartalmú. Nem beszélve a nyilvánvalóan jogellenes, de a hatóság jótékony szemhunyása miatt zavartalanul létező Kubatov-listákról. Ma a társadalom, legalábbis látszólag, mindent eltűr. Ennek okait nem ismerem, de a katasztrófavédelmi lista, különösen annak lekezelő végrehajtási megoldása gyanút kelt. A gyanú kétirányú: a polgárnak gyanús az állam, de az államnak is gyanús a polgár. Legszívesebben személyre tervezett feliratos trikókban látná: „Könnyű megzavarni a fejem”, „A lányomék felém se néznek”, „Taccsini Dzsennifer”. A rendőr csak kinyitja az ablakot, és tudja, mi a dörgés. A levél hangja egy letűnt vagy letűnni remélt kor egyoldalú, házsártos hivatali hangja: nem vele azonos rangú állampolgárt szólít meg, és hív fel cselekvésre, ami pedig ez esetben ráadásul közös érdek, hiszen vészhelyzetről van szó. Rögtön fenyegető és egyoldalú: mindazokat „terheli, akik nem élveznek alóla mentességet”. A kormány és egész adminisztrációja, amelyik mást sem tesz, mint az állampolgárral levelezik, nem képes normális hangon szólni. Vagy nyálas szövegekbe rejtett állításokat küld szét miniszterelnöki aláírással - akarja-e, hogy megmaradjon a munkahelye? -, vagy, mint most, azzal kezdik, hogy a közös, társadalmi érdek milyen terhet ró a lakosságra, majd a mulasztás következményei: elzárás, bírság, közmunka, miegyebek, ezzel hív a közös veszély elleni fellépésre. A „nem élveznek alóla” fordulat pedig legföljebb pornográf szakanyagban létezik. De ilyen megfogalmazásban ott sem értelmezhető. 5 820 544 Az APEH tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg ötmillió-nyolcszázhúszezer-ötszáznegyvennégy forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették.