Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-10-31 / 44. szám - Tóth Zoltán: Hogyan választunk 2014-ben? (4. oldal) - Megyesi Gusztáv: Élet - A turul mindenkié (4. oldal)
Újabb turulszobrot kapott Budapest, ezúttal Trianonra emlékezve Zuglóban avattak fel egy kétméteres szárnyfesztávolságú madarat, kettős kereszttel a háta mögött. Az emlékművet Zugló alpolgármestere leplezte le, mégpedig a Magyar Nemzeti Gárda jelenlétében; nagy kár, hogy nem lehettünk jelen. Vigyázat, nehogy azt higgye valaki, hogy gúnyolódni fogunk a magyarság posztmodern totemállatán, épp ellenkezőleg, az elmúlt hónapok adócsökkentéseiből, valamint a gáz- és villanydíj-megtakarításaiból mi magunk is állítottunk szerény otthonunkban turulmadarat, csak a miénknek narancs is van a szájában, és ha megnyomjuk a szemét, a NENYI-t mondja egyfolytában, miközben piros-fehér-zöldben villózik a szeme. Ezt azért tesszük hozzá, mert a mi változatunk esetleg vitákra adhat okot az autentikusságát illetően, nem úgy, mint a zuglói madár, amelyik, amint azt Ferdinandy alpolgármester az ünnepi beszédében jelezte, „a magyarság összetartozásának jelképe, közös jelkép, amely nem kisajátítható, és semmilyen megosztó tartalom nem fűződik hozzá”. Tudvalevő, hogy annak idején Szent István az első keresztet, nem lévén még templomtorony, a turulmadár mellé szúrta; azóta ölelkezik pogány és keresztény hit a nemzeti köztudatban. De már rég nem erről van szó. Hanem, hogy ezt a turulszobrot az önkormányzat előzetes zsűrizésen bevizsgáltatta, mégpedig úgynevezett szakemberekkel, egészen pontosan a Budapesti Történeti Múzeum által felkért szobrászokkal, művészettörténészekkel, akik az index.hu beszámolója szerint megállapították, hogy az alkotáson „a képi közhelyeken kívül semmiféle gondolat nem fedezhető fel. Elcsépelt formák botrányosan amatőr módon előadott, leltárszerű együttese, művészi értéke nulla.” Az éppen két és fél éve tartó nemzeti együttműködési kulturkampf eseményein edződött olvasó már a szakvélemény első mondatából (a művön „semmiféle gondolat nem fedezhető fel”) kikövetkeztethette, hogy a képviselő-testület azonnal igent mondott az alkotásra, dacára annak, hogy az első fordulóban még az összes pályaművet alkalmatlannak nyilvánította, így a későbbi győztest is. Ebből következik az is, hogy a képviselő-testület azt az egyetlen pályaművet, amely a szakértők szerint „átgondolt, világos, szellemes koncepció, professzionális, szakmailag kifogástalan kivitelezés”, lesöpörte az asztalról. Ez így rendben is van, győzött Zuglóban is a turul. Ám azzal, hogy át van adva, még nem szabadna a babérokon ülni. Volna itt ugyanis még számos megoldásra váró feladat, példának okáért, megtükrözni a történeti múzeumot, hogy kik azok az úgynevezett szakértők, szobrászok és művészettörténészek, akik a turulmadarat nulla értékűnek minősítették. Hol dolgoznak ezek az emberek, kik a megbízóik, kik szabadították rá őket a magyarságra? De vigyázzunk, itt most nem lehet előállni a szokásos handabandázással, hogy a győztes mű alkotója biztos rokon vagy csókos, hiszen már a nevéből kiderül (Domonkos Béla), hogy nem Ferdinandy és nem Papcsák, s tudomásunk szerint nem is felcsúti születésű, még csak nem is futballozik, miként nincsenek úgynevezett mentorai sem a szakmában, sőt sokak szerint nem is szobrász. Sajnos, az utóbbi időkben már szinte sportot űznek egyes társadalmi rétegek abból, hogy tiltakoznak. Hogy csak a legutóbbi heteket vegyük: nem tetszik a történelemtanárok szövetségének, hogy a Nemzeti alaptanterv harmincas évekről szóló fejezetei teli vannak tévedésekkel és csúsztatásokkal, a szülők egyesülete az iskolakerülés elleni törvény miatt tiltakozik, a művészeti szervezetek a Nemzeti Kulturális Alap pénzének zárolása ellen, miként ágálnak a gyógypedagógusok, de még a rokkantak is az őket érintő méltánytalan intézkedések ellen, holott volna más módja is a problémák megvitatásának. Az új zuglói turul, például, frekventált helyen, a Dózsa György út és a Thököly út kereszteződésében áll, ott, ahol nagy meccsek idején tízezres tömegek vonulnak a Népstadion felé. Kiváló fórum esztéták, művészettörténészek és az egyszeri, de hazájukat szerető, kétkezi ultrák közötti párbeszédre turulmadárról, gyökerekről, toleranciáról, egyszóval mindennapi nagy, közös dolgainkról, tán még egy pofa sör is elefér a vita végén. Megyesi Gusztáv A turul mindenkié ÉLET TÓTH ZOLTÁN: Az országgyűlési választások elméleti alapjait a magyar állam- és jogtudományok a történelmi hagyományok, a nemzetközi szerződések, továbbá a magyar alkotmányozás elmúlt két évtizedes gyakorlata figyelembevételével alakították ki. A tudományos kutatások eredményeit és a demokratikus hatalomgyakorlás praktikus igényeit a jogalkotó kötelező szabályokba (ún. alapelvekbe) foglalta, így a magyar alkotmány és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egybehangzóan azonos módon határozza meg a választójog alapelveit: a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Ezeket az alapelveket átvette a magyar Alaptörvény is. Vizsgáljuk meg, hogy a nemzetközi standard követelmények és az azonos tartalmú magyar tudományos eredmények, valamint a hatályos Alaptörvény alapelvei visszatükröződnek-e a jelenlegi kormánypártok egyes képviselői által benyújtott törvényjavaslatokban, vagy ellentétesek-e azokkal? A választójog általánossága A választójog általánosságának elve azt jelenti, hogy az adott állam polgárainak az ún. természetes kizáró okok kivételével (kiskorú, elmebeteg, bűntettes) rendelkezniük kell választójoggal. (A választójog a szavazás és a választhatóság jogát is jelenti.) A kontinentális Európában a választójog mint alapvető politikai szabadságjog az alkotmányból származik. A konstitucionális jog lényege, hogy minden állampolgár számára az állam hivatalból (ex officio) biztosítja a jog gyakorlását, és kizárólag az állampolgár szabad elhatározásától függ a választási részvétel vagy az attól való távolmaradás. A választójog általánosságának elve akkor érvényesül egy demokratikus választás során, ha a polgárok legalább 2/3-a rendelkezik választójoggal. (Ezt az arányt a statisztikai „korfá”-hoz mérik a nemzetközi megfigyelők.) Magyarország hagyományosan megfelelt ennek a nemzetközi és alkotmányos követelménynek, mert a lakosságszámhoz viszonyítva az arányszám 80 százalék volt.) A soron levő Alaptörvény-módosítás tervezete szerint Magyarország törvényhozása megtagadja ezt a magyar és európai hagyományt, és bevezetnék az előzetes regisztráció intézményét. Ennek lényege, hogy - csorbítva az alkotmányos alapjogot - egy adminisztratív feltételhez kötik a választójogot: a polgárnak előzetesen egy állami szervnél személyesen vagy elektronikusan jelentkeznie kell a választójoggal való élés lehetővé tétele miatt. Aki ennek az adminisztratív feltételnek - időben korlátozott módon - nem tesz eleget, annak nem lesz választójoga. (A regisztrációt 4 évenként meg kell ismételni.) A jogkorlátozás elméleti lényege, hogy a jövőben nem az alkotmányból származik a választójog, hanem a választói névjegyzékbe való felvétel kérelmezése és annak hatósági jóváhagyása adja a lehetőséget a szavazásra. A jogkorlátozás gyakorlata úgy valósul meg, hogy a törvényesen működő állami népességnyilvántartás helyett az állampolgárok önkéntes írásbeli adatszolgáltatására épülő új (párhuzamos) állami nyilvántartás jön létre, amely a közpénzek értelmetlen pazarlását és a majdani szavazás napján az adatszolgáltatási és feldolgozási hibák miatt a választójog gyakorlásának a tömeges vitáját idézi elő. Az előzetes regisztráció korlátozza a választójogot. Az Alaptörvény rendelkezése szerint alapvető jog korlátozására csak másik alapjog érvényesülése miatt kerülhet sor. Jelen esetben ilyen „másik alapjog” nincs. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a választópolgárok több mint 2/3-a ellenzi a regisztrációt, és a jelenleg 8 milliónyi választópolgár 50 százaléka nem regisztrálna, így a standard alá csökkenhet a választójogosultak aránya. Az előzetes regisztráció intézménye jogcsorbító, így ellentétes a nemzetközi és a magyar alkotmányos alapelvvel, a választójog általánosságának elvével. A választójog egyenlősége A nemzetközi és a magyar választási joggyakorlat, továbbá az Alkotmánybíróság döntése a választójog egyenlősége elvét két szempontból is vizsgálja: a választópolgárok szavazatának számszerű egyenlőségét és a szavazatok „súly” szerinti egyenlőségét. A már hatályos törvény szerint az országgyűlési választáson mindenkinek 2 szavazata van. Egyéni választókerületi jelöltre és országos listára is szavazhat. A két szavazat leadása jog és nem kötelezettség. A szám szerinti egyenlőség nem valósul meg, mert a határon túli magyar választópolgárok (akik nem rendelkeznek Magyarországon lakóhellyel) csak 1 szavazatot adhatnak le az országos listára. A nemzetiségi névjegyzékben regisztráltak választójogának az egyenlőségét sérti, hogy a többi választópolgárral szemben ők nem szavazhatnak országos listára, így pártot nem választhatnak. A kisebbségi jogok szabályozásának hagyományos eszköze a pozitív diszkrimináció, amely a kisebbség számára többletjogot ad. A magyar jogalkotó a kisebbséget negatív diszkriminációval sújtja: ha szavazni kíván saját nemzeti kisebbségére, akkor megfosztják a pártválasztás lehetőségétől. A választójog egyenlősége elvét sértve, a szavazatok „súly” szerinti egyenlőtlenségét okozta az egyéni választókerületek újrarajzolása a „választási földrajz” módszerével. Ennek a módszernek a lényege, hogy a jelenlegi kormánypártok pártpolitikai érdekei szerint kerültek kialakításra a választókerületek, hogy a jelenlegi ellenzéknek aránytalanul több szavazatra legyen szüksége egy parlamenti mandátum megszerzéséhez. Az újrarajzoláshoz a kormánypártok nem vették igénybe sem az ellenzéki pártok, sem független szakértők közreműködését. A 2014. évre alkalmazandó törvények sértik a választójog egyenlőségének a nemzetközi szerződésben és az Alaptörvényben foglalt elvét. Közvetlenség és titkosság elvével kapcsolatban a választási törvények a régi szabályokat ismétlik meg, így nem tartalmaznak alkotmányellenes rendelkezéseket. Tartalom és forma A választásokon a szakértők és a nemzetközi megfigyelők a választójogi alapelvek törvénybe foglalásán túl azok gyakorlati megvalósulását is figyelemmel kísérik. A választás lebonyolításának a minőségét, a demokratikus szabályok betartását, a nemzetközi standardok gyakorlati érvényesülését három szempontrendszeren keresztül vizsgálják: szabadság-fok (free), tisztességesség-esélyegyenlőség (fair) és átláthatóság (transparency). A vizsgálat kiterjed a törvényalkotás folyamatára, a választópolgárok jogainak a valóságos érvényesíthetőségére, az állam (pártsemleges) közszolgálati jellegű tájékoztatási kötelezettségére, a jelöltek és pártok tevékenységének elemzésére, a választási szervek semleges viselkedésére, a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek tevékenységére, a média szerepére, a párt- és kampányfinanszírozásra, a szavazás technikai feltételeire és az alkalmazott technológiákra. A választások szabadsága 1990-2010 között a magyar parlamenti választások szabadsága érvényesült. A választási törvény az alkotmányos alapelvekre épült, megvalósult a többpártrendszer, a hatalommegosztás elve szerint elkülönült hatalmi ágak közül a polgárok ciklikusan képviselőket választottak az Országgyűlésbe, a tulajdon szabadsága és pluralizmusa keretet adott a szabályozott piacgazdaságnak, a fegyveres szervezetek civil kontroll alatt működtek, a jelöltek és a pártok szabadon kampányolhattak. A választások szabadságát a belföldi közvélemény és a külföldi kormányok elismerték. Negatív változásnak kell azonban értékelni, hogy a választási törvényeknek sem társadalmi, sem szakmai vitájuk 2011 óta nincs, amely erősen rontja a választási törvények társadalmi elfogadottságát, és valószínűleg negatív kihatással lesz a választási eredmény legitimitására is. Tisztességesség, esélyegyenlőség A jelenlegi kormánypártok egyértelmű célja, hogy a választási törvények eszközével a magyarországi sokpártrendszert kétpártrendszerré alakítsa át. Ennek módszere az, hogy a kispártokat a választási eljárásban hátrányos helyzetbe hozza a jogalkotó. Az egyfordulós, relatív többségű választási rendszer kifejezetten a két legtöbb szavazatot elért pártot preferálja a mandátumok megszerzésében. A jelölésre a jövőben nemcsak pártok, hanem civil szervezetek is jogosultak lesznek. A jelenlegi kormányartok kifejezett célja, hogy a jelölésez szükséges ajánlások számának radikális csökkentésével (750 helyett 200 aláírás, miközben a választókerületi lakosságszám kétszeresére nő) az egyéni választókerületi jelöltek száma növekedjen, hogy ezzel is akadályozzák az ellenzék választási koalíciós lehetőségeit. A civil jelöltek országos listát nem állíthatnak, így a rájuk leadott szavazatok a töredékszavazatok szempontjából nem hasznosulnak. A korábbi választási törvénnyel ellentétben a képviselői mandátumok között sokkal nagyobb súlyt kapnak az egyéni választókerületek győztesei (106), míg az arányosságot képviselő országos listákon elnyerhető mandátumok száma csökken (93), így a győztes párt burkoltan prémium helyekhez jut az Országgyűlésben. Ezt a tendenciát nemzetközileg példátlan módon - elősegíti a győztest másodszor is jutalmazó kompenzációs „töredékszavazatok” intézménye, amely korábban a vesztesek számára jelentett arányosítást. A legtöbb szavazatot elért párt számára további kedvezmény, hogy az országos lista mandátumaiból részesednek a nemzetiségi listák is, amelyek tovább csökkentik a pártok lehetőségeit. Kiegyensúlyozott választási eredmény esetén a magyar Országgyűlésben a többséget eredményezhetik a nem párt alapon működő nemzeti kisebbségi képviselők a két legtöbb mandátumot elért párt között (mérleg nyelve). A jelenlegi kormánypártok folytatják az Alaptörvényben megkezdett „cikluson túlnyúló” szabályozás politikáját. A 2010 nyarán meghozott törvény szerint a választási bizottságokat minden választásra újra kellett választani. Most azt javasolják, hogy a Nemzeti Választási Bizottságot és annak elnökét 9 évre válassza meg a jelenlegi országgyűlési többség.Már 2010-ben a jelenlegi kormánypártok kialakították azt a gyakorlatot, hogy az általuk vezetett önkormányzatok kizárólagártkatonákat választottak meg a váasztási bizottságok tagjainak.) Ennek a folyamatnak egyenes következménye lesz, hogy a választási bizottságokban mindenütt a jelenlegi kormánypártok képviselői alkotják majd a többséget, így a „pártatlan” tevékenységük erősen megkérdőjelezhető. A tisztességesség, esélyegyenlőség szempontjából a választási szabályok egyértelműen a jelenlegi kormánypártnak kedveznek. Azonban ha fordul a kocka, akkor ugyanezek a szabályok keményen visszaütnek a megalkotóikra. A médiahasználatnak, a párt- és kampányfinanszírozásnak e törvényekben semmilyen szabályozása nem szerepel. Kérdéses, hogy lesznek-e egyáltalán ilyen szabályok, vagy a kampánycsend intézményéhez hasonlóan egyszerűen hatályon kívül kerülnek?! Átláthatóság A választási eredmények megállapítása, az eredményeket alkotó adatforrások megjelölése, a leadott szavazatok fajtái közötti matematikai összefüggések rendszere a választás átláthatóságának és tisztaságának a talpköve. A jelenlegi szabályok hatályon kívül helyezték a korábbi rendet, és ezzel a teljes bizonytalanságba sodortak mindent. Létezik olyan megoldás, hogy egy miniszter fogja megállapítani a választási eredményét rögzítő jegyzőkönyvek tartalmát? Elképzelhető-e az, hogy a közvélemény nem tájékozódhat előre a szavazatok mandátummá alakításának a folyamatáról? Valószínűleg megszűnik a választási eljárást támogató számítógépes rendszer is, mivel a törvény halvány utalást sem tesz erre a technológiára, sőt a javaslat 2.§ (3) bekezdése 5 nap közzétételi határidőt ír elő a közérdekű adatokra. A közvélemény 5 napig nem tudja meg a választási eredményt, csak a bennfentes kormánytagok? A nemzetközi megfigyelőkre vonatkozóan súlyos korlátozásokat tartalmaz a törvényjavaslat. A nemzetközi megfigyelők nem kapnak jogot arra, hogy a jelöltekkel, pártokkal, civil szervezetekkel kapcsolatot tarthassanak. Teszi ezt a törvényjavaslat a nemzetközi szerződéses kötelezettség ellenére. Másrészt a nemzetközi megfigyelők regisztrációs jegyzékéből a választási iroda vezetője - indoklás nélkül - bárkit bármikor törölhet. Ilyen eljárást eddig csak az Európai Unión kívüli államban tapasztaltam. A jelenlegi kormánypártok az 1989-2010 között hatályos választási törvény alapján, legitim módon győztek a szavazatok 53 százalékával, és megkapták a képviselői helyek 68 százalékát. Ha ugyanilyen arányban kapnak szavazatokat 2014-ben, akkor a mandátumok közel 80 százalékát nyerik el. Mi szükség van ilyen mértékű önérdekűségre és inkorrektségre? A trükkös, tisztességesen és esélycsorbító szabályokat akkor is módosítani kell, ha a jelenleg kormánypártok vesztenek a választáson. Az esetleges új győzteseknek ismét törvénybe kell iktatniuk a most hatályon kívül helyezett választási eljárási alapelvet: a választáson csalni tilos! Hogyan választunk 2014-ben? Az Országgyűlés már jóváhagyta a parlamenti képviselők választásáról szóló törvény érdemi (anyagi jogi) szabályait. Most folyik a parlamentben a választási eljárási törvényjavaslat vitája, kiegészülve az Alaptörvény módosításával, amely a regisztrációról szólna. Félúton jár tehát a választási szabályrendszer átalakítása, egyelőre nem tudni, hogy 2014- ben pontosan hogyan lehet és kell szavazni. A választási törvényeknek nincs társadalmi-szakmai vitájuk, így ez az írás igyekszik az olvasókat az eltérő véleményekről is tájékoztatni. (A korábban 22 évig hatályos választási törvények, továbbá a nemzetközi tendenciák ismertetését, értékelését az ÉS 2012/38., szeptember 21-i számában olvashatják.) ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 2012. OKTÓBER 31.