Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-11-23 / 47. szám - (partinagy): Magyar mesék • glossza (11. oldal) - kelecsényi: Szégyen • glossza (11. oldal) - hg: Jó katona • glossza (11. oldal) - Bíró András: Egy a zászló? • glossza (11. oldal) - IKLÓ: Egy kérdés megoldva • glossza (11. oldal) - dp: A cövek esete • glossza (11. oldal) - él (Aczél Endre): Kivonás • glossza (11. oldal) - ila (Ungvári László): Grundfoci • glossza (11. oldal) - Podmaniczky Szilárd: A XX. század története (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • Rajz (11. oldal)

páratlan oldal MAGYAR MESÉK Egyszer volt, hol nem volt, avót hogy olyan sűren lett az élet a magyarok féa­­jin, hogy bárhova es­eízett a jövőbe te­­kéntő tekintet, mesét látott mese hátán, jelenést jelenés hátán, púpot púpon, hol a kétharmad karavánja haladott előre napkeletnek, s állott, mint a cövek. Ippeg piros pontya nem vöt a magyar­nak, mint a jappán gyerekecskék tisz­­tett fenekinek, s ha vöt es, elenyésző vöt. Legalábbes, amég I. Fülkefor az ázsijai származást elődejihe hasonlóan le nem nyilatkoszta. Akkó se rögtön gyött meg a pont, mer azér a jappán-magyar kö­zös isteneknek es köllött üdő a vissza­­csatolásha, tán még több es, mint a ma­gyarnak. Hanem öcce a Matolcsy uram­nak kiütközött a teste huzattyán, ami­nek ki köllött, igényest a homloka kö­­zepin, ámbátord néki mindenhun feje vöt, miolta az vöt, ami. Megtutta észt a kerál, béhívatta pöttyös szógáját, gratu­­lállott, s nízett borús tekintettel. Ettül­­e, nem-e, ecce csak pánikszerűsen meg­történt, aminek forditva kellött vóna, a saját kerüli homlokán és kigyúlt a fel, még két mikronval nagyobb es, mint Matolcsy uramé. S akko mán, mint a popkom, pattogott ki Kövér uramtól a Hofmann Rózsáig, virítóbb vagy hala­­ványabb kivitelbe, kinek mekkora vöt az ázsiája. Ha valaméknek nem serke­­dett az elitbűl, tetkósztatott magának éji órán jappán mesterrel, kibül vót pár, jártak kézre kézre éccakra, s kaporoztak gyermekfotóral szaporán. De az erede­ti csak jobb vót, hejszen ászt bévüről parancsolták a gének! Ha magik a jap­pán kolegák nem jelentették vóna, akko es láccott vóna a szikléhijom, mán az első raporton. Ezér asztán a tetkópöttyöse kivált zakatót, éjt nappá téve nyútotta bé a törvénjavaslatokat, de húszat es, negyvenet és a nagy hozzáértibe. Vót amék ocsú vót, vót amék búza, de a jobbétásba nem fért kétség. Ez akko vót, mike a választás kérdésit rendesz­­ték le, s az öszves fifikosság oda rúgott ki, a magyar igazságra, hogy a követke­ző­­ ezer évbe mindég I. Fülkesor és a Hazaffyas Népfront tisztett jelöltje nyer­je a megmérettetést. Hejszen mecsoda kászombóc ember, aki nem lukasenké­­rozza le előre, mán a saját okos gyüle­­kezetibe az ilyen kérdésüket, ha mód­­gya van reá? Márpedig a magyar kerál­­nak, a Kárpátok nagyobb sportpuská­jának vót arra módgya, egyre jobb. Ki tudgya, 2014-be lesz-e ilyesmire őneki ideje, meg energiája, továbbá lessz-e még értelme akkaracska eggyetértés mel­lett fü­rkészkedni a köz­poziból, ami nem két fillér. Jobb azt előre odaadni eggy nagy pungába a Simicska kincstárnok­nak, kibe­lgyes kerül a végén. Kampá­­nyolgasson belőle, nyomjon egynéhány plakátot „Kapuratörő Fülkesor a nép választottjára szavaz” címmel, s lógassa ki Kárpát-medence szerte, hadd örvend­jék a magyar, amíg meg nem hal. (partinagy) szalag is lesz, végig lehet ülni az egész napos és éjszakás vetítéseket. A részle­tes műsort is elküldték. Csupa-csupa kommersz, közönségcsalogató mozgó­kép - de nem ez a baj. Egyetlen magyar cím sincs a választékban ,jól értsék, ked­ves filmbolondok: a program összeállí­tói egyetlen hazai szórakoztató filmet sem tartottak méltónak arra, hogy bevá­logassák az ünnepi kínálatba. A magyar film hőskorának kiváló­ságairól, Korda Sándorról, Kabos Gyu­láról, Radványi Gézáról, Karády Ka­talinról, Jávor Pálról, Latabár Kálmán­ról elnevezett termekbe nem jut be a honi mozgókép. Ott tartunk, mint ki­lencven évvel korábban. A magyar filmművészet hatósági elsorvasztása folyik - mondta a filmtörténész. Hi­szünk neki. Latabárék meg foroghat­nak a sírjukban, kelecsényi­ ni argumentálása során. Róna pozíci­ójából az identitásféltés motiválta szo­rongás volt érzékelhető, mintha nem egy posszibilis partner tárgyalási javas­latával, hanem a szovjet csapatok meg­szállási kísérletével állna szembe. Szá­momra ez nagyon is meglepő, mivel ha valaki, hát kétségtelenül ő az, aki a winn-winn tárgyalási praxis tapasztalt mestere, már jelentős nemzetközi kar­riere miatt is. A rezsimváltás kizárha­tó, ha elkötelezett hívei, köztük az LMP, nem alkotnak választási szövet­séget a hasonló célt követő erőkkel. Meggyőződésem, hogy az egyenlő és autonóm partnerek stratégiai prioritá­sainak a kölcsönös tiszteleten alapuló egyeztetésével, a konszenzus csak hosz­­szas és részletes tárgyalások folyamán alakul majd ki. Hasznosnak tűnik hát nekilátni. Időmilliomosok azért nem vagyunk. Bíró András SZÉGYEN 90 éves a Corvin mozi - bocsánat, a Corvin filmpalota. Kosztolányi verset írt a megnyitóra, és a Nemzeti Szín­ház jeles drámai színésze, Ódry Árpád szavalta el. A filmszínháznak saját szer­ződtetett zenekarra is futotta. Ők ját­szották a Himnuszt meg a Rákóca-indu­­lót, és a némafilmek aláfestő zenéit. Volt ott minden azon az 1922. novem­ber 21-i ünnepi parádén - csak éppen magyar filmet nem vetítettek. Nem volt mit. „A magyar filmművészet ha­tósági elsorvasztása” - ekképpen jelle­mezte a korszakot egy filmtörténész (Nemeskürty István). Jubileumi meghívó terjed a világhá­lón, drótpostán jön az értesítés, szülina­­pot tart a Corvin, a falain ’56-os emlék­táblákkal gazdagon dekorált palota. Kar­ 2012. NOVEMBER 23. 10 KATONA Hende Csaba miniszternek a honvéd­ségről tartott előadását adta a Szent Ist­ván Katolikus Rádió november 16-án. Hallhattuk többek között, hogy húsz éve nem volt olyan fejlesztés a seregnél, mint most, illetve külföldön csak szu­­perlatívuszokban szólnak a honi bakák­ról. Ennek indokát is adta Hende: „a magyar genetikailag jó katona, sas sast szül, nem például kanárit”. A turulba bele.­­hu- EGY A ZÁSZLÓ? Ez alkalommal meglepett, bevallom el is szomorított, Róna Péter érvelése. Hiszen pengeéles logikája, megfon­toltsága, morális tartása tette őt a köz­beszéd meghatározó, tiszteletet ébresz­tő szereplőjévé. Múlt hétfőn azzal in­dokolta azonban az LMP kongresszu­sának az E14-nek adott elutasítást, hogy a csatlakozási javaslat tulajdon­képp a demokratikus ellenzék plura­lizmusának felszámolását vonná maga után. Az „Egy a zászló, egy a tábor!” hírhedt metaforát sem volt rest bevet­ ­ SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ EGY KÉRDÉS MEGOLDVA A Fidesz frakció közleménye szerint az Alkotmánybíróság politikája kudarc, amely lehetővé teszi, hogy „a hajlékta­lanok meginkább­­szolgáltatobbakká válnak és a közbiztonság is romlik”. Valamint, hogy a jövőben nem garantált az ala­csony halálozási arány. Tarlós főpol­gármester ugyanakkor kijelentette: a testület „akarva-akaratlanul” lehetővé tette, hogy hajléktalanok tömegei lak­hassanak a közcélú aluljárókban. Túl azon, hogy a Ab döntése a „köz­terület életvitelszerű lakhatásra törté­nő használatának” szabálysértési alak­zatát találta alkotmánysértőnek, nem pedig a hajléktalanok tömegeit hozta létre, mint ahogy a közlemény sugall­ja, jövőbeli rebbenő szemű megszóla­lások elméleti alapjait is felfedezhetjük a közleményben. Ha azt látja a pesti nép, hogy az aluljárókban továbbra is keménypapíron halnak a zemberek, s a télen csak egyetlen hajléktalan is fagy­halált szenved, meglesz már a bűnbak. A szép szóvivő asszonynak nem kell azon agyalnia, hogyan lehetne ezt is a Gyurcsány-Bajnai tandem nyakába varrni. Ott áll majd erre lesütött szem­mel a régen sarokba állítani vágyott Alkotmánybíróság.­ ­IKLÓ­ A CÖVEK ESETE Jó ideje megy az Ofotértnek az úgyne­vezett „első szemüveges” reklámja a kü­lönböző tévécsatornákon. A viccesnek szánt, ám korántsem vicces „klip” egyik részében egy fiatal nő csetlik-botlik, majd’ hanyatt esik, látjuk, görkorcso­lya van a lábán. „Az első utam görko­­rival. Állok, mint a cövek”, szól az ön­ironikus hangalámondás, amiről nekem mindig Orbán „a kétharmad áll, mint a cövek” épületes megállapítása jutott eszembe. Az utóbbi időben, ha vélet­len láttam a reklámot, valamiféle hiányt éreztem, de nem értettem, miért. Míg­nem a napokban megvilágosodásom támadt: hát már nem hallható az „ál­lok, mint a cövek”, csak az „első görko­­rim”. A magyarázat többféle lehet: 1. az Ofotért jól felfogott érdekből kivet­te magától a mondatot, 2. kivetették vele a mondatot a tévécsatornák, 3. min­denki, egymást taszigálva, önként, kény­szerből, jól felfogott érdekből, azonna­li hatállyal kicibálta a mondatot, mert ezzel a „cövekkel” manapság nem kifi­zetődő tréfálni. Azért nem állítanám, hogy cenzúra volna az országban. KIVONÁS A kivonás aritmetikai művelet. Vagy annak tűnik. Merthogy minálunk van kulturális és politikai metszete is. Lan­­deszmann György rabbi 1993-ban ki­vonta a magyar kultúrából az általa zsi­dóknak gondolt értékeket, s úgy gon­dolta, hogy e kivonás eredményeképp nekünk csak a bőgatya és a fütyülős ba­rack marad­t volna, ha a kivonás meg­valósul, nem valósult meg) .Majd’ húsz évvel később egy kereszténydemokra­ta képviselőnek, Pálffy Istvánnak ugyan­csak kivonási ingere támadt. Ő „a ke­reszténységről” gondolta azt, hogy ha kivonjuk a politikából, akkor marad nekünk a 133 nap (értsd: Tanácsköz­társaság), Rákosi és a szociálliberális (értsd: Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-) kormány. Kádár nem fért bele a képbe- dp tébe. Annak a rendszere, úgy fest, ke­resztényként él még az emlékezetében. Ez hiba. Még egy ilyen, és a kivonás­játékért őt is megbüntetik, mint Lan­­deszmannt a saját egyháza. A rabbit azóta se láttuk, éppenséggel Pálffy is eltűnhetne. -él GRUNDFOCI „Orbán Madridban: a keresztény érté­keken alapuló politika fogja megújítani Európát. (MTI, 2012. november 18.) Ha Ázsiában akarunk valamit, ak­kor a keleti, ha valahol Európában, ak­kor a keresztény értékek irányában va­gyunk nyitottak. Ha nem volnánk fut­ballnemzet, azt is mondhatnánk: arra rúgjuk a labdát, amerre állunk. -ila- A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE 1976. július, Franciaország - Tou­­lousban elindult a Garonne folyón az egész nyáron működő úszókönyv­tár. A hajó az egyes partszakaszo­kon menetrend szerint kikötött, az olvasók be- és kiszállhattak, és aki­nek ideje engedte, útközben olvas­hatott. Könyvek ennyit soha nem utaztak folyón. 1976. július, Magyarország - Sió­fokon, a Balaton fővárosában főző­tanfolyamot szerveztek az Európa Szálló konyhájában, ahol neves sza­kácsok mutatták be a gulyás, a ha­lászlé és több, speciálisan magyar étel elkészítését. A vendégek nem csak gyönyörködtek, de meg is kós­tolták az ételeket, és mindre azt mondták, fú, de nagyon Finom. Podmaniczky Szilárd f­ontas Bernhard Egy innsbrucki kere­skedőfiú bűne fordította: ADAMIK LAJOS elbeszélések 1 ^m fr E o lg*' -► 4 m­­ / -• i #t s £ £ wMm** GRAM ÉLET ÉS Í B­IRODALOM

Next