Élet és Irodalom, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-07 / 23. szám - Demény Péter: A dúr mollja • Térey János: Moll (19. oldal) - Svébis Bence: A magányos pilóta • Jónás Tamás: Lassuló zuhanás (19. oldal) - Rácz Péter: "de mindenki szeret" • Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (19. oldal)

DEMÉNY PÉTER: A dúr mollja ■ Térey János: Moll. Libri Kiadó, Bu­dapest, 2013. 140 oldal, 1990 Ft Ha a moll szót Térey János eddigi élet­művének kontextusába olvassuk bele, úgy tűnhet, fordulópont állt be a köl­tő pályáján, hiszen értelmezői közhely­nek számít, hogy Térey Ady-utód, Ba­lázs Imre József tanulmányának még a címe is ez: „Én vagyok az igazi Ady End­re" (2000, 2007/12.) Márpedig Ady, megintcsak a közhely szerint, par ex­cellence dúr alkotó, olyan, akihez az ol­vasó és az olvasat inkább és szíveseb­ben kapcsolja a magyar Ugarint, az El­bocsátó szép üzenetet vagy a Hum, új legen­dát, mint a visszafogottabb vagy lá­­gyabb vagy megértőbb verseket. De ahogy lapozgatunk az új Térey­­ben („újabb versek, 2006-2012”), az ígéret nem látszik igazolódni. Mert mozog itt valami hűvös látás, amely nem hagy megmelegedni semmit, talán at­tól való féltében, hogy akkor megfog­­hatatlanná és leírhatatlanná válik. Már a mottó is efelé a félelem felé mutat: „...a féltékenység kegyetlenné teszi az elválást, a hála viszont lehetetlenné.” - szól a prousti mondat a fogoly lányból, és bár egy dilemmát fogalmaz meg, mintha a mérleg első serpenyőjét húz­ná le a hangsúlyra beszélő mintha in­kább szavazna a kegyetlen féltékeny­ség, mint a lehetetlen hála mellett. És a humor is olyan száraz, ahogy Ba­lázs Imre József is fogalmaz, bár persze nem akarom tagadni, amit rögvest hoz­zátesz, hogy „mindazonáltal humor”. Ám ha valami hűvös, inkább száraz, mint nedves. „Krisztus bevonult egy­szer Brüsszelbe, / De Brüsszel kivonult azóta Krisztusból: / Együttlétük bol­dogtalannak bizonyult. / A karnevál­nak most aztán vége.” (7.) Krisztussal kapcsolatban már az „együttlét” szó használata is maga a humor, hát még az, hogy az együttlét boldogtalannak bizonyult. És milyen kíméletlen ez a pontra végződő felkiáltás: ,A karnevál­nak most aztán vége.” Meg mennyire kegyetlen már a cím is: James mnsorszpon­zora voltam, támogattam a nemes szorongást. De mennyi fájdalom van ebben a ke­gyetlenségben - és ekkor érti meg az ember, milyen elhamarkodottan ítélke­zett féltékenység és hála viszonylatá­ban. Hiszen egyszerre működik a kettő, s a beszédmód talán azért olyan vissza­fogott, mert szeretné távol tartani a szen­vedélyt. Valahogy azonban éppen et­től a távolságtartástól érződik a szenve­dély maga. „Krisztust, mint ruhát, ma­gamra öltöm” - válaszolja Anthea a be­szélőnek az utolsó versben (InterjúAnt­heával-132.) Azt is látjuk, milyen szim­metrikus szerkezetű a kötet (az első és az utolsó vers egyaránt Krisztusról is szól), meg azt is, mennyire el van búj­va az az ember, akit, Térey Jánosinak nevezünk, s aki a kötet szerzőjeként sze­repel. Ott Ensor szponzora írja a ver­set, itt Anthea kérdezője: egyik sem azo­nos Téreyvel, még úgy sem, ahogy meg szoktuk különböztetni a költőt a beszé­lőtől, miközben élünk a gyanúperrel, hogy az mégiscsak ő. Ezeknek a versek­nek nem Térey a beszélője, hanem egy hűvös tekintetű, elfogulatlan valaki. Térey mindig távolít, akkor is, ha lát­szólag közvetlen - nem véletlen, hogy jelentős drámaíró lett belőle: lírája soha, egyetlen pillanatra sem hordozta a nyíltság kockázatát. Nevezetes máso­dik kötete is a természetes arroganciát emel­te címbe: a szerep felsőbbrendűségét. „A látkép vetekszik a sorrentóival; / Mégis úgy kapod a kezed a szájad elé, / Mintha hullát találtál volna.” (Fürdő­hely fioltában­­ 14.) Ha olyan második személy, hogy az olvasó már bízik a megnyílásban, rögtön egy riasztó ha­sonlat. „Milyen érzésí jó. De azért me­neküljünk.” - olvashatjuk ugyanabban a versben, és rájövünk, a beszélőknek az a közös tulajdonsága, hogy nehéz átadniuk magukat az élménynek. Itt tényleg, mint az első vers mondja, „a fúga hideg művészete (...) ural min­dent”, s a fájdalom abból a félelemből származik, amellyel a reflexió óvja jo­gait és felségterületét. Ebből a vissza­fogottságból érkezik az a „molto ada­gio”, amely a kötet másik mottója, Bee­thoven op. 132-ese. Ady úgy dúl, hogy jobban beleveti magát. RÁCZ PÉTER: „de mindenki szeret” ■ Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 96 oldal, 2290 Ft Hangsúlyos helyre, a kötet élére tette az M. emlékére című verset Takács Zsu­zsa, nyilván nem véletlenül. Első olva­sásra túlságosan részletezőnek tűnik, és csak később izzanak fel benne jelen­tős sorok. Olyanok, amelyek aztán be­világítják az egész kötetet. Szerzője küzdelmét a nyelvvel, készségét a fel­­tárulkozásra, hajlandóságát arra, hogy végletesen engedelmeskedjen Szókra­­tésznek. Az Auschwitzról írt versek egyik, még mindig megrázó darabja ez, s marad mindaddig, amíg élnek a tettesek, az elszenvedők, vagyis az em­lékezet. Vagy Auschwitz működik majd száz év után is? Az Emlékezésgyakorlat cikluscím alatt több, halállal, betegséggel, kitelepítés­sel összefüggő sorsba avat be a költő. Megrendül és megrendít ezekkel a nem próza jellegű, mégis sok pontos leírást, részletet tartalmazó történetekkel. Köz­lői „még élők”, akiken T. ZS. észreve­szi a halál jelét, ha másból nem, abból, ahogy visszanéz ezekre az életutakra, amelyek sorába maga is beáll a saját­jával. Verseinek témája régi festmények látványa, festők, zeneszerzők sorsa, akár egy évtizedekkel korábbi árulko­dó mozdulat - amellyel sikeresen védi meg az olykor elveszni látszó, de min­dig őrzött méltóságot. Mintha könyör­telen emlékezetén kívül nem is volna más eszköze. És mindig csak vendég volna köztünk: „Meglepő lesz átlépni a múltba, amíg a többiek élnek”. Ad­dig meg ilyen sorokat éget be agyunk­ba: „Mélyrágta kosztümgallérom se­bei lüktetnek a kopott szőrmeboa alatt” (A vendég monológja). A Hideg gyíkok és a Beteglátogatás pár­vers. Az előbbi a halál szakadéka fö­lött még sütkérező kétéltű (vagy kihű­lő önmagunk) lét­kérdése („De mit te­gyünk mégis?”), az utóbbi a melegség­re vágyó hidegség költeménye. Egy másik, talányos versben mégis a me­legség utáni vágy dominál: „Engedd, / napunk, ha eltűnt, elsötétedett / égünk, mégis boldogok legyünk” (Mi, akik nyaraltunk). A ciklust a nagyszabású szita lezár­ja, egyúttal átvezet a későbbi - jobb szó híján mondom - vallásos témájú versekhez. Ha erről a darabról azt mondom, hogy Pilinszky hangja ér­ződik a háttérben, azzal csak e téma és néhány áthallásos szó erős jelenlé­tére utalok. Ezek a sorok azonban egy­értelműen Takács Zsuzsát választot­ták ki: „Engedelmességünk, hogy szí­nen maradjunk, / ameddig akarja. Tisztaságunk: csak azzal/lenni, aki­ben testet ölt, s így magyarázatot ta­lálnak a szerelem érthetetlen térdre borulásai/alkalmi szeretők előtt.” Az alkalmi szeretők - akik évek óta vár­ják a visszautasítást. Bár szellemi gyökerei elsősorban a nagy szentek talajából táplálkoznak, a második ciklus, címe szerint is, a Mes­terek felé fordítja Takács Zsuzsa tekin­tetét: vonzalma a költő- és írótársak (Vajda János, Ady, Dosztojevszkij, Kál­­noky), festők és zenészek iránt a fon­tos hommage-versek tanúsága szerint is meghatározó. Ennek az egyik első, Kalbeck a kertben című darabja Brahms titkárának élményét írja le prózai rész­letességgel, már-már novellisztikusan („Félóra telt így. Elhallgatott­­ a játék. Kalbeck a házba indult”. Mint számos más versében, itt sem az idézett rész­letekből, hanem a vers egészében áll össze érzékelhetően a Takács Zsuzsa­­féle költészet személyességből, tartóz­kodásból, kitárulkozásból, részvétből, a kemény burkot is láttatn, engedő sze­lídségből és panaszból. Éles szemmel mindenütt azt keresi, „hol kezdődik az alkudozás, a bele­egyezés/ visszavonása, a vesztésre álló kapkodás,/az utolsó alkalomnak élés, a lakomára vagy / szeretkezésre lopott óra, mikor?” - nem hogy ítélkezzen, hanem mert „Szókratész tilt minden gyáva tettet”. Ilyen módon tanulja (se­gít tanulni), hogyan kell „átlépni a múltba” anélkül, hogy „pátosza fo­­gyaszthatatlanná válna” (Három vers Pet­ri Györgynek). A kötetet záró India-ciklus Takács Zsuzsa régi-új arcát mutatja (vö. ko­rábbi kötetével: A test imádása; India), amelyben a mai kor szentjeihez, leg­főképpen Kalkuttai Terézhez fordul. Nem nehéz kimondani: vele azono­sul. Hangja a kétely és bizonyosság hangja, versei olyanok, amilyen a hite: küzdelmesek. Elhalkul és lehal­kít. Neki köszönhetjük a felfedezést: az egyetlen hely, ahol nincs tükör, az a Paradicsom, és a fiaskót, hogy bár törekszünk a szegénységre, mégis „kudarcunk, hogy nem vagyunk kol­dusok”. Petelei István: A gyermek (Concord Média-Irodalmi Jelen, Arad) 270 oldal, 2400 Ft Potozky László: Nappá lett lámpafény (Magvető) 204 oldal, 2490 Ft Rados Virág: In flagranti (Jaffa) 230 oldal, 2940 Ft Rácz Géza: Élettengely (Napkeleti Bölcsek Isko­­la-Kalpataru Kiadó) 246 oldal, 1800 Ft Regös István Attila: Prométheus (Duna Könyvklub) kb. 100 oldal, 1895 Ft Reisinger Attila: Alkony (Littera Nova) kb. 110 oldal, 1890 Ft Réti Attila: Bagolyvár (Tarandus) 144 oldal, 1750 Ft Rostás-Farkas György: Ördögi históriák (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság) 120 oldal 2000 Ft Rozsnyai János: A táltos keresztje (Atlantic Press) 450 oldal, 3490 Ft Sándor Anikó: Zuhanó repülés (Jaffa) 230 oldal, 2940 Ft Sánta György: Az este jobb, mint a reggel (Papirusz Book) 280 oldal, 2200 Ft Schein Gábor: Megölni, akit szeretünk (Kalligram, Pozsony) 160 oldal, 2600 Ft Singer Magdolna: Elárult férfiak klubja (Libri) 400 oldal, 2990 Ft Sümegh László: Albertfalvi történetek (Tinta) 280 oldal, 1490 Ft Szekszárdi Miklós: Az ezerarcú kór (Medicina) 204 oldal, 2300 Ft Temesi Ferenc: Apám (L’Harmattan) 200 oldal, 2500 Ft Tóth Krisztina: Akvárium (Magvető) 328 oldal, 2990 Ft Turczi István: Minden kezdet (Palatínus) 348 oldal, 3000 Ft Urbán Szabó István: Sakk-matt (Accordia) 180 oldal, 2490 Ft Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló 2. (Gabo) 180 oldal, kb.2000 Ft Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak örökében (K.U.K.) 376 oldal, 3800 Ft K­­éthy Zsuzsa Kávérajzok (Helion) kb. 128 oldal, 2490 Ft Vári Attila: Nappali holdfény (Mentor, Marosvásár­hely) 192 oldal, 3150 Ft Végel László: Neoplanta - avagy az ígéret Földje (Nórán Ubro) kb. 280 oldal, kb. 2990 Ft Vészabó Noémi: „Tükröm, tükröm..." (Galenus) 144 oldal, 2990 Ft Vörös István: Gagarin avagy jóslástan alapfokon (Jelenkor) 320 oldal, 2800 Ft Magyar dráma Baranyi Ferenc: A sehonnai borbély (Hungarovox) 296 oldal, 2500 Ft Pozsgai Zsolt: Szüzek és szörnyek (Püski) 288 oldal, 3100 Ft Szegedi-Szabó Béla: Mire megjössz (Vajdasá­gi Magyar Művelődési Intézet (Zenta) 298 oldal, 2000 Ft Vörös István: Aki nevetve született (Napkút) 320 oldal, 2990 Ft Szórakoztató irodalom Fábián György: Mária-fegyver (Tarandus) 628 oldal, 3490 Ft Józsa Fábián: Umzingek­, az álmodó vadász (Nimród Vadászújság) 160 oldal, 2900 Ft Kaszás György: Amit a disznókról feltétlenül tudni kell (Animus) 32 oldal, 1290 Ft Kaszás György: Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell (Animus) 32 oldal, 1290 Ft Kovács Ákos: Az áradás krónikája (Scolar), kb. 410 oldal, 2950 Ft Kovács Noémi: Lélekölő (Athenaeum) kb. 350 oldal, 2990 Ft László Zoltán: Egyszervolt (Agave) Madsen, Arthur: Five (Scolar) kb. 240 oldal, 2950 Ft Pataki Éva-Vajda Anikó: Hamlet halott (Athenaeum) kb. 352 oldal, 2990 Ft Sztanó László: Sötét hajnal (Athenaeum) kb. 350 oldal, 2990 Ft V. Kulcsár Ildikó: Fiús anyák - Lányos apák kézi­könyve (Sanoma) 320 oldal, 2900 Ft Vegyes műfajú magyar irodalom Bíró Zsuzsi: A csoda benned van (Accordia) kb. 140 oldal, 2000 Ft Elek Judit-Sükösd Mihály: Tutajosok - A tiszaeszlári per dokumentumai (Jelenkor) 512 oldal, 3300 Ft Gyermek- és ifjúsági könyvek Aknay Tibor: Tündéranya (Kráter Műhely) ,64 oldal, 2400 Ft Ballai László: Bem apó Erdélyországban (Hungaro­vox) 152 oldal, 2000 Ft Berg Judit: Két kis dinő a középkorban (Pozsonyi Pagony) 88 oldal, kb. 2890 Ft Berg Judit: Lengemesék - Nyár a Nádtengeren (Sanoma) 80 oldal, 2590 Ft Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek (Mag­vető) 432 oldal, 3490 Ft Böszörményi Gyula: A kutyakütyü hadművelet (Könyvmolyképző) 2999 Ft Buda Ferenc: Doromboló (Holnap) 84 oldal, 2600 Ft Búzás Viktor: A Petőcz-fiúk (Pont) 184 oldal, 3150 Ft Csukás István: Berosált a rezesbanda (Könyvmoly­képző) 2499 Ft Deák Mór: Piszkapolc (Hungarovox) 104 oldal, 2400 Ft Dóka Péter: A kék hajú lány (Móra) 88 oldal, 2490 Ft Erdős István: A vándorvarázsló (Pozsonyi Pagony) 56 oldal, kb. 2590 Ft Gévai Csilla: Amíg utazunk (Pozsonyi Pagony) 88 oldal, kb. 2890 Ft Gróh Ilona: Ringató - Hatvan magyar népdal (Kolib­ri) 72 oldal, 3990 Ft József Attila: Csoszogi, az öreg suszter (Scolar) 16 oldal, 1495 Ft 2013. JÚNIUS 7. SVÉBIS BENCE: A magányos pilóta ■ Jónás Tamás: Lassuló zuhanás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 220 oldal, 2490 Ft „Két dologról szerettem volna mindig beszélgetni, de komolyan, ke­rülve a késleltetés nélküli panelválaszokat. A szexről és az öngyilkos­ságról” - olvashatjuk Jónás Tamás 2012. május 8-i bejegyzésében a Facebookon. Teremtés és pusztítás, magány és együttlét: Jónás költé­szete a mágnes két oldala egyszerre, mely attól függően reagál, milyen C­ólusú pár kerül mellé. Ugyanakkor szeszélyes is közben és kiszámít­­atatlan. Vegytiszta alanyi költészet ez, annak minden közhelyével együtt: nő, férfi, kisgyermek és Isten. Jónás erősen régimódi költő, a szó leg­pozitívabb értelmében. Könnyedén beírja a klasszikus versformákat, mondanivalója pedig valami magából kiinduló, mégis általános. Utol­jára 2008-ban jelent meg önálló kötete, a Lassuló zuhanás - verseskötet­hez képest vaskos volta ellenére - az elmúlt öt évből ad viszonylag szűk keresztmetszetet. Jónás költeményeinek egymásutánja egyetlen hatalmas, hömpöly­gő folyam. Lírában beszél, lírában nyilatkozik meg, mint aki másként nem is képes. Mintha másként nem is volna érdemes. Talán ezért van, hogy ez a rengeteg vers, ez a kétszáz oldalnyi poézis nincs ciklusokra bontva. Az egész egy összeforrt egység, nincs, ami megtörje folyto­nosságát. Mégis mintha épp magamaga akarna rácáfolni erre egy in­terjúban: „A költészet nálam tanult magatartás, magamról nem be­szélnék így, hiába beszélem jól. A próza az én nyelvem” - mondja, de e kötetet forgatva képtelenek vagyunk hinni neki. Illetve kinek higy­­gyünk akkor? Hiszen az alanyi költészet meghatározó velejárója a mí­toszépítés és a megrendítő őszinteség. Elsőre e kettő akár ellentmon­dásba is kerülhet, de sose feledjük, hogy a vers bár a színtiszta valósá­got írja le, mégis nagyfokú érzelmeken szűri azt át. Jónás Tamás ép­pen így beszél hozzánk: irányított konfessziókat olvashatunk nagyon is tudatosan elrendezve. Megjelenik itt egyaránt - erre már korábban, többen is felhívták a fi­gyelmet - a József Attila-i, a Kosztolányi Dezső-i, a babitsi, de még a Bari Károly-i hagyomány is. Az erős alanyiság és önmegszólítás („Már nem figyel téged Jónás Tamás”) mellett a költészeti kánonra történő ref­lexió, az allúziók is erősen jellemzik ezt a kötetet. De nem csak más köl­tőkre, Jónás önmagára és saját költészetére is reflektál. Éppen ezért tar­tom fontosnak, hogy a kötet eredetileg Lassú zuhanás munkacímen kez­dett összeállni. Ez a cím még reménytelenséget, valamiféle késleltetett tragédiát sejtet. A kötet végleges címe azonban már pozitív kicsengésű: a zuhanás előbb-utóbb véget ér. Mindezt azonban semmi sem indokol­ja. A versek mindegyike keserű, a költői én számára egyetlen biztos pont van csupán: önmaga („Ha nem szeretünk, te szeresd magad!”). Min­den felszámolható, kivéve önmagunkat. Kissé háttérbe szorulnak a kötetben, mégis nagyon fontosak a köz­életi költemények, melyek szintén erős alanyiságot tükröznek. Nem mond ítéletet, nem kíván kinyilatkoztatni, mint a manapság felkapott közéleti poézisek legtöbbje, inkább szubjektív módon, s éppen ezért gyakran sokkal megbotránkoztatóbban és őszintébben közelíti meg a témát („arcomra vizel a hazám”). Az egész könyvet, sőt Jónás költészetét példásan foglalja össze a kötet­záró Keresztények alkonya című szonettkoszorú, melyben van valami mélyen anti-nietzschei. Kár volt elrontani, fellazítani a végén egy olcsó szójáték­kal („Mester, szonett!”). Jónásnak amúgy sem mennek a szójátékok. Su­tán döcögnek tőlük a költemények, nem súlytalan, épp hogy terhes itt ez a fajta humor. „Próbálok általános lenni, akár az iskola” - olvassuk, s ha más nem, ez az ócska viccelődés megtöri a jóleső befogadást. Pedig fontos kötet ez, az életműben is, a kortárs magyar lírában is. Jónás a régi tradíciókat követő, ízig-vérig konzervatív költő. Nem újít­ja meg a magyar lírát, szépsége éppen abban áll, hogy meglepetéssze­rűen ragaszkodik a hagyományokhoz. Megjelent az Új Könyvpiac júniusi száma a tartalomból. • Szil Ágnes tárcája • Interjú Halász Margittal, Temesi Ferenccel, Rión Istvánnal, Balázs K. Attilával, Turczi Istvánnal, Rados Richárddal, Simon Réka Zsuzsával, Gerlóczy Mártonnal • Kritikák Esterházy Péter, Barta András, Pintér Béla, Tóth Krisztina, Balázs Attila, Potozky László, Nagy Gabriella, Hubert Géza Wells, Mohai V. Lajos, Térey János, Dóka Péter, Horváth Péter, Justh Zsigmond, Szilágyi Zsófia (szerk.) Király Levente, David Grossman, Szécsi Noémi, Mester Dóra kötetéről Keresse az újságárusoknál és a jobb könyvesboltokban! www.ujkonyvpiac.hu 19 KÖNYVHÉT 2013 ■ÉLET És l# ■IRODALOM

Next