Élet és Irodalom, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-07 / 23. szám - Demény Péter: A dúr mollja • Térey János: Moll (19. oldal) - Svébis Bence: A magányos pilóta • Jónás Tamás: Lassuló zuhanás (19. oldal) - Rácz Péter: "de mindenki szeret" • Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (19. oldal)
DEMÉNY PÉTER: A dúr mollja ■ Térey János: Moll. Libri Kiadó, Budapest, 2013. 140 oldal, 1990 Ft Ha a moll szót Térey János eddigi életművének kontextusába olvassuk bele, úgy tűnhet, fordulópont állt be a költő pályáján, hiszen értelmezői közhelynek számít, hogy Térey Ady-utód, Balázs Imre József tanulmányának még a címe is ez: „Én vagyok az igazi Ady Endre" (2000, 2007/12.) Márpedig Ady, megintcsak a közhely szerint, par excellence dúr alkotó, olyan, akihez az olvasó és az olvasat inkább és szívesebben kapcsolja a magyar Ugarint, az Elbocsátó szép üzenetet vagy a Hum, új legendát, mint a visszafogottabb vagy lágyabb vagy megértőbb verseket. De ahogy lapozgatunk az új Téreyben („újabb versek, 2006-2012”), az ígéret nem látszik igazolódni. Mert mozog itt valami hűvös látás, amely nem hagy megmelegedni semmit, talán attól való féltében, hogy akkor megfoghatatlanná és leírhatatlanná válik. Már a mottó is efelé a félelem felé mutat: „...a féltékenység kegyetlenné teszi az elválást, a hála viszont lehetetlenné.” - szól a prousti mondat a fogoly lányból, és bár egy dilemmát fogalmaz meg, mintha a mérleg első serpenyőjét húzná le a hangsúlyra beszélő mintha inkább szavazna a kegyetlen féltékenység, mint a lehetetlen hála mellett. És a humor is olyan száraz, ahogy Balázs Imre József is fogalmaz, bár persze nem akarom tagadni, amit rögvest hozzátesz, hogy „mindazonáltal humor”. Ám ha valami hűvös, inkább száraz, mint nedves. „Krisztus bevonult egyszer Brüsszelbe, / De Brüsszel kivonult azóta Krisztusból: / Együttlétük boldogtalannak bizonyult. / A karneválnak most aztán vége.” (7.) Krisztussal kapcsolatban már az „együttlét” szó használata is maga a humor, hát még az, hogy az együttlét boldogtalannak bizonyult. És milyen kíméletlen ez a pontra végződő felkiáltás: ,A karneválnak most aztán vége.” Meg mennyire kegyetlen már a cím is: James mnsorszponzora voltam, támogattam a nemes szorongást. De mennyi fájdalom van ebben a kegyetlenségben - és ekkor érti meg az ember, milyen elhamarkodottan ítélkezett féltékenység és hála viszonylatában. Hiszen egyszerre működik a kettő, s a beszédmód talán azért olyan visszafogott, mert szeretné távol tartani a szenvedélyt. Valahogy azonban éppen ettől a távolságtartástól érződik a szenvedély maga. „Krisztust, mint ruhát, magamra öltöm” - válaszolja Anthea a beszélőnek az utolsó versben (InterjúAntheával-132.) Azt is látjuk, milyen szimmetrikus szerkezetű a kötet (az első és az utolsó vers egyaránt Krisztusról is szól), meg azt is, mennyire el van bújva az az ember, akit, Térey Jánosinak nevezünk, s aki a kötet szerzőjeként szerepel. Ott Ensor szponzora írja a verset, itt Anthea kérdezője: egyik sem azonos Téreyvel, még úgy sem, ahogy meg szoktuk különböztetni a költőt a beszélőtől, miközben élünk a gyanúperrel, hogy az mégiscsak ő. Ezeknek a verseknek nem Térey a beszélője, hanem egy hűvös tekintetű, elfogulatlan valaki. Térey mindig távolít, akkor is, ha látszólag közvetlen - nem véletlen, hogy jelentős drámaíró lett belőle: lírája soha, egyetlen pillanatra sem hordozta a nyíltság kockázatát. Nevezetes második kötete is a természetes arroganciát emelte címbe: a szerep felsőbbrendűségét. „A látkép vetekszik a sorrentóival; / Mégis úgy kapod a kezed a szájad elé, / Mintha hullát találtál volna.” (Fürdőhely fioltában 14.) Ha olyan második személy, hogy az olvasó már bízik a megnyílásban, rögtön egy riasztó hasonlat. „Milyen érzésí jó. De azért meneküljünk.” - olvashatjuk ugyanabban a versben, és rájövünk, a beszélőknek az a közös tulajdonsága, hogy nehéz átadniuk magukat az élménynek. Itt tényleg, mint az első vers mondja, „a fúga hideg művészete (...) ural mindent”, s a fájdalom abból a félelemből származik, amellyel a reflexió óvja jogait és felségterületét. Ebből a visszafogottságból érkezik az a „molto adagio”, amely a kötet másik mottója, Beethoven op. 132-ese. Ady úgy dúl, hogy jobban beleveti magát. RÁCZ PÉTER: „de mindenki szeret” ■ Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 96 oldal, 2290 Ft Hangsúlyos helyre, a kötet élére tette az M. emlékére című verset Takács Zsuzsa, nyilván nem véletlenül. Első olvasásra túlságosan részletezőnek tűnik, és csak később izzanak fel benne jelentős sorok. Olyanok, amelyek aztán bevilágítják az egész kötetet. Szerzője küzdelmét a nyelvvel, készségét a feltárulkozásra, hajlandóságát arra, hogy végletesen engedelmeskedjen Szókratésznek. Az Auschwitzról írt versek egyik, még mindig megrázó darabja ez, s marad mindaddig, amíg élnek a tettesek, az elszenvedők, vagyis az emlékezet. Vagy Auschwitz működik majd száz év után is? Az Emlékezésgyakorlat cikluscím alatt több, halállal, betegséggel, kitelepítéssel összefüggő sorsba avat be a költő. Megrendül és megrendít ezekkel a nem próza jellegű, mégis sok pontos leírást, részletet tartalmazó történetekkel. Közlői „még élők”, akiken T. ZS. észreveszi a halál jelét, ha másból nem, abból, ahogy visszanéz ezekre az életutakra, amelyek sorába maga is beáll a sajátjával. Verseinek témája régi festmények látványa, festők, zeneszerzők sorsa, akár egy évtizedekkel korábbi árulkodó mozdulat - amellyel sikeresen védi meg az olykor elveszni látszó, de mindig őrzött méltóságot. Mintha könyörtelen emlékezetén kívül nem is volna más eszköze. És mindig csak vendég volna köztünk: „Meglepő lesz átlépni a múltba, amíg a többiek élnek”. Addig meg ilyen sorokat éget be agyunkba: „Mélyrágta kosztümgallérom sebei lüktetnek a kopott szőrmeboa alatt” (A vendég monológja). A Hideg gyíkok és a Beteglátogatás párvers. Az előbbi a halál szakadéka fölött még sütkérező kétéltű (vagy kihűlő önmagunk) létkérdése („De mit tegyünk mégis?”), az utóbbi a melegségre vágyó hidegség költeménye. Egy másik, talányos versben mégis a melegség utáni vágy dominál: „Engedd, / napunk, ha eltűnt, elsötétedett / égünk, mégis boldogok legyünk” (Mi, akik nyaraltunk). A ciklust a nagyszabású szita lezárja, egyúttal átvezet a későbbi - jobb szó híján mondom - vallásos témájú versekhez. Ha erről a darabról azt mondom, hogy Pilinszky hangja érződik a háttérben, azzal csak e téma és néhány áthallásos szó erős jelenlétére utalok. Ezek a sorok azonban egyértelműen Takács Zsuzsát választották ki: „Engedelmességünk, hogy színen maradjunk, / ameddig akarja. Tisztaságunk: csak azzal/lenni, akiben testet ölt, s így magyarázatot találnak a szerelem érthetetlen térdre borulásai/alkalmi szeretők előtt.” Az alkalmi szeretők - akik évek óta várják a visszautasítást. Bár szellemi gyökerei elsősorban a nagy szentek talajából táplálkoznak, a második ciklus, címe szerint is, a Mesterek felé fordítja Takács Zsuzsa tekintetét: vonzalma a költő- és írótársak (Vajda János, Ady, Dosztojevszkij, Kálnoky), festők és zenészek iránt a fontos hommage-versek tanúsága szerint is meghatározó. Ennek az egyik első, Kalbeck a kertben című darabja Brahms titkárának élményét írja le prózai részletességgel, már-már novellisztikusan („Félóra telt így. Elhallgatott a játék. Kalbeck a házba indult”. Mint számos más versében, itt sem az idézett részletekből, hanem a vers egészében áll össze érzékelhetően a Takács Zsuzsaféle költészet személyességből, tartózkodásból, kitárulkozásból, részvétből, a kemény burkot is láttatn, engedő szelídségből és panaszból. Éles szemmel mindenütt azt keresi, „hol kezdődik az alkudozás, a beleegyezés/ visszavonása, a vesztésre álló kapkodás,/az utolsó alkalomnak élés, a lakomára vagy / szeretkezésre lopott óra, mikor?” - nem hogy ítélkezzen, hanem mert „Szókratész tilt minden gyáva tettet”. Ilyen módon tanulja (segít tanulni), hogyan kell „átlépni a múltba” anélkül, hogy „pátosza fogyaszthatatlanná válna” (Három vers Petri Györgynek). A kötetet záró India-ciklus Takács Zsuzsa régi-új arcát mutatja (vö. korábbi kötetével: A test imádása; India), amelyben a mai kor szentjeihez, legfőképpen Kalkuttai Terézhez fordul. Nem nehéz kimondani: vele azonosul. Hangja a kétely és bizonyosság hangja, versei olyanok, amilyen a hite: küzdelmesek. Elhalkul és lehalkít. Neki köszönhetjük a felfedezést: az egyetlen hely, ahol nincs tükör, az a Paradicsom, és a fiaskót, hogy bár törekszünk a szegénységre, mégis „kudarcunk, hogy nem vagyunk koldusok”. Petelei István: A gyermek (Concord Média-Irodalmi Jelen, Arad) 270 oldal, 2400 Ft Potozky László: Nappá lett lámpafény (Magvető) 204 oldal, 2490 Ft Rados Virág: In flagranti (Jaffa) 230 oldal, 2940 Ft Rácz Géza: Élettengely (Napkeleti Bölcsek Iskola-Kalpataru Kiadó) 246 oldal, 1800 Ft Regös István Attila: Prométheus (Duna Könyvklub) kb. 100 oldal, 1895 Ft Reisinger Attila: Alkony (Littera Nova) kb. 110 oldal, 1890 Ft Réti Attila: Bagolyvár (Tarandus) 144 oldal, 1750 Ft Rostás-Farkas György: Ördögi históriák (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság) 120 oldal 2000 Ft Rozsnyai János: A táltos keresztje (Atlantic Press) 450 oldal, 3490 Ft Sándor Anikó: Zuhanó repülés (Jaffa) 230 oldal, 2940 Ft Sánta György: Az este jobb, mint a reggel (Papirusz Book) 280 oldal, 2200 Ft Schein Gábor: Megölni, akit szeretünk (Kalligram, Pozsony) 160 oldal, 2600 Ft Singer Magdolna: Elárult férfiak klubja (Libri) 400 oldal, 2990 Ft Sümegh László: Albertfalvi történetek (Tinta) 280 oldal, 1490 Ft Szekszárdi Miklós: Az ezerarcú kór (Medicina) 204 oldal, 2300 Ft Temesi Ferenc: Apám (L’Harmattan) 200 oldal, 2500 Ft Tóth Krisztina: Akvárium (Magvető) 328 oldal, 2990 Ft Turczi István: Minden kezdet (Palatínus) 348 oldal, 3000 Ft Urbán Szabó István: Sakk-matt (Accordia) 180 oldal, 2490 Ft Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló 2. (Gabo) 180 oldal, kb.2000 Ft Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak örökében (K.U.K.) 376 oldal, 3800 Ft Kéthy Zsuzsa Kávérajzok (Helion) kb. 128 oldal, 2490 Ft Vári Attila: Nappali holdfény (Mentor, Marosvásárhely) 192 oldal, 3150 Ft Végel László: Neoplanta - avagy az ígéret Földje (Nórán Ubro) kb. 280 oldal, kb. 2990 Ft Vészabó Noémi: „Tükröm, tükröm..." (Galenus) 144 oldal, 2990 Ft Vörös István: Gagarin avagy jóslástan alapfokon (Jelenkor) 320 oldal, 2800 Ft Magyar dráma Baranyi Ferenc: A sehonnai borbély (Hungarovox) 296 oldal, 2500 Ft Pozsgai Zsolt: Szüzek és szörnyek (Püski) 288 oldal, 3100 Ft Szegedi-Szabó Béla: Mire megjössz (Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) 298 oldal, 2000 Ft Vörös István: Aki nevetve született (Napkút) 320 oldal, 2990 Ft Szórakoztató irodalom Fábián György: Mária-fegyver (Tarandus) 628 oldal, 3490 Ft Józsa Fábián: Umzingek, az álmodó vadász (Nimród Vadászújság) 160 oldal, 2900 Ft Kaszás György: Amit a disznókról feltétlenül tudni kell (Animus) 32 oldal, 1290 Ft Kaszás György: Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell (Animus) 32 oldal, 1290 Ft Kovács Ákos: Az áradás krónikája (Scolar), kb. 410 oldal, 2950 Ft Kovács Noémi: Lélekölő (Athenaeum) kb. 350 oldal, 2990 Ft László Zoltán: Egyszervolt (Agave) Madsen, Arthur: Five (Scolar) kb. 240 oldal, 2950 Ft Pataki Éva-Vajda Anikó: Hamlet halott (Athenaeum) kb. 352 oldal, 2990 Ft Sztanó László: Sötét hajnal (Athenaeum) kb. 350 oldal, 2990 Ft V. Kulcsár Ildikó: Fiús anyák - Lányos apák kézikönyve (Sanoma) 320 oldal, 2900 Ft Vegyes műfajú magyar irodalom Bíró Zsuzsi: A csoda benned van (Accordia) kb. 140 oldal, 2000 Ft Elek Judit-Sükösd Mihály: Tutajosok - A tiszaeszlári per dokumentumai (Jelenkor) 512 oldal, 3300 Ft Gyermek- és ifjúsági könyvek Aknay Tibor: Tündéranya (Kráter Műhely) ,64 oldal, 2400 Ft Ballai László: Bem apó Erdélyországban (Hungarovox) 152 oldal, 2000 Ft Berg Judit: Két kis dinő a középkorban (Pozsonyi Pagony) 88 oldal, kb. 2890 Ft Berg Judit: Lengemesék - Nyár a Nádtengeren (Sanoma) 80 oldal, 2590 Ft Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek (Magvető) 432 oldal, 3490 Ft Böszörményi Gyula: A kutyakütyü hadművelet (Könyvmolyképző) 2999 Ft Buda Ferenc: Doromboló (Holnap) 84 oldal, 2600 Ft Búzás Viktor: A Petőcz-fiúk (Pont) 184 oldal, 3150 Ft Csukás István: Berosált a rezesbanda (Könyvmolyképző) 2499 Ft Deák Mór: Piszkapolc (Hungarovox) 104 oldal, 2400 Ft Dóka Péter: A kék hajú lány (Móra) 88 oldal, 2490 Ft Erdős István: A vándorvarázsló (Pozsonyi Pagony) 56 oldal, kb. 2590 Ft Gévai Csilla: Amíg utazunk (Pozsonyi Pagony) 88 oldal, kb. 2890 Ft Gróh Ilona: Ringató - Hatvan magyar népdal (Kolibri) 72 oldal, 3990 Ft József Attila: Csoszogi, az öreg suszter (Scolar) 16 oldal, 1495 Ft 2013. JÚNIUS 7. SVÉBIS BENCE: A magányos pilóta ■ Jónás Tamás: Lassuló zuhanás. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2013. 220 oldal, 2490 Ft „Két dologról szerettem volna mindig beszélgetni, de komolyan, kerülve a késleltetés nélküli panelválaszokat. A szexről és az öngyilkosságról” - olvashatjuk Jónás Tamás 2012. május 8-i bejegyzésében a Facebookon. Teremtés és pusztítás, magány és együttlét: Jónás költészete a mágnes két oldala egyszerre, mely attól függően reagál, milyen Cólusú pár kerül mellé. Ugyanakkor szeszélyes is közben és kiszámítatatlan. Vegytiszta alanyi költészet ez, annak minden közhelyével együtt: nő, férfi, kisgyermek és Isten. Jónás erősen régimódi költő, a szó legpozitívabb értelmében. Könnyedén beírja a klasszikus versformákat, mondanivalója pedig valami magából kiinduló, mégis általános. Utoljára 2008-ban jelent meg önálló kötete, a Lassuló zuhanás - verseskötethez képest vaskos volta ellenére - az elmúlt öt évből ad viszonylag szűk keresztmetszetet. Jónás költeményeinek egymásutánja egyetlen hatalmas, hömpölygő folyam. Lírában beszél, lírában nyilatkozik meg, mint aki másként nem is képes. Mintha másként nem is volna érdemes. Talán ezért van, hogy ez a rengeteg vers, ez a kétszáz oldalnyi poézis nincs ciklusokra bontva. Az egész egy összeforrt egység, nincs, ami megtörje folytonosságát. Mégis mintha épp magamaga akarna rácáfolni erre egy interjúban: „A költészet nálam tanult magatartás, magamról nem beszélnék így, hiába beszélem jól. A próza az én nyelvem” - mondja, de e kötetet forgatva képtelenek vagyunk hinni neki. Illetve kinek higygyünk akkor? Hiszen az alanyi költészet meghatározó velejárója a mítoszépítés és a megrendítő őszinteség. Elsőre e kettő akár ellentmondásba is kerülhet, de sose feledjük, hogy a vers bár a színtiszta valóságot írja le, mégis nagyfokú érzelmeken szűri azt át. Jónás Tamás éppen így beszél hozzánk: irányított konfessziókat olvashatunk nagyon is tudatosan elrendezve. Megjelenik itt egyaránt - erre már korábban, többen is felhívták a figyelmet - a József Attila-i, a Kosztolányi Dezső-i, a babitsi, de még a Bari Károly-i hagyomány is. Az erős alanyiság és önmegszólítás („Már nem figyel téged Jónás Tamás”) mellett a költészeti kánonra történő reflexió, az allúziók is erősen jellemzik ezt a kötetet. De nem csak más költőkre, Jónás önmagára és saját költészetére is reflektál. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a kötet eredetileg Lassú zuhanás munkacímen kezdett összeállni. Ez a cím még reménytelenséget, valamiféle késleltetett tragédiát sejtet. A kötet végleges címe azonban már pozitív kicsengésű: a zuhanás előbb-utóbb véget ér. Mindezt azonban semmi sem indokolja. A versek mindegyike keserű, a költői én számára egyetlen biztos pont van csupán: önmaga („Ha nem szeretünk, te szeresd magad!”). Minden felszámolható, kivéve önmagunkat. Kissé háttérbe szorulnak a kötetben, mégis nagyon fontosak a közéleti költemények, melyek szintén erős alanyiságot tükröznek. Nem mond ítéletet, nem kíván kinyilatkoztatni, mint a manapság felkapott közéleti poézisek legtöbbje, inkább szubjektív módon, s éppen ezért gyakran sokkal megbotránkoztatóbban és őszintébben közelíti meg a témát („arcomra vizel a hazám”). Az egész könyvet, sőt Jónás költészetét példásan foglalja össze a kötetzáró Keresztények alkonya című szonettkoszorú, melyben van valami mélyen anti-nietzschei. Kár volt elrontani, fellazítani a végén egy olcsó szójátékkal („Mester, szonett!”). Jónásnak amúgy sem mennek a szójátékok. Sután döcögnek tőlük a költemények, nem súlytalan, épp hogy terhes itt ez a fajta humor. „Próbálok általános lenni, akár az iskola” - olvassuk, s ha más nem, ez az ócska viccelődés megtöri a jóleső befogadást. Pedig fontos kötet ez, az életműben is, a kortárs magyar lírában is. Jónás a régi tradíciókat követő, ízig-vérig konzervatív költő. Nem újítja meg a magyar lírát, szépsége éppen abban áll, hogy meglepetésszerűen ragaszkodik a hagyományokhoz. Megjelent az Új Könyvpiac júniusi száma a tartalomból. • Szil Ágnes tárcája • Interjú Halász Margittal, Temesi Ferenccel, Rión Istvánnal, Balázs K. Attilával, Turczi Istvánnal, Rados Richárddal, Simon Réka Zsuzsával, Gerlóczy Mártonnal • Kritikák Esterházy Péter, Barta András, Pintér Béla, Tóth Krisztina, Balázs Attila, Potozky László, Nagy Gabriella, Hubert Géza Wells, Mohai V. Lajos, Térey János, Dóka Péter, Horváth Péter, Justh Zsigmond, Szilágyi Zsófia (szerk.) Király Levente, David Grossman, Szécsi Noémi, Mester Dóra kötetéről Keresse az újságárusoknál és a jobb könyvesboltokban! www.ujkonyvpiac.hu 19 KÖNYVHÉT 2013 ■ÉLET És l# ■IRODALOM