Élet és Irodalom, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-26 / 17. szám - Keresztury Tibor: Egy hivatásos menekülő • Barnás Ferenc Aegon-díja elé (11. oldal) - Majtényi György: Mit kezdjünk a Kádár-korral? (11-12. oldal)
Mit kezdjünk a Kádár-korral? MAJTÉNYI GYÖRGY (Folytatás a 11. oldalról) Kádár János „konzervatív államférfi volt”, fogalmazott Tamás Gáspár Miklós (lásd még ennek kapcsán az írás elején a „POLGÁRI” korról idézett félmondatát). Mindaz, ami emögött van, nem lehet más, mint Tamás Gáspár Miklós következetes antikapitalizmusa. Két héttel az írás megjelenését követően rövid megjegyzést fűzött a cikkhez: „hozzá kell tennem a félreértések elkerülése végett hogy a »polgári« jelző az én tollamból nem dicséret”. (Utóirat a Kádár-cikkhez, ÉS, 2012/23., jún. 8.) Valamiért mégsem volt tehát teljesen érthető, egyértelmű a szöveg. Az eszmefuttatás túlzó szóképei nemcsak Adenauer és Kádár között tüntették el a távolságot, hanem látszólag a szerzőt, és így az olvasót is közelebb vitték az első titkár világához. Létezhet-e olyan baloldali radikális nézőpont ma, ahonnan Kádárt - akár ironikusan is - nagy formátumú, européer politikusként lehet láttatni? Kétségkívül van ilyen, de az nem demokratikus. Ha valaki elutasítja nemcsak az általa - és más baloldali radikálisok, által is - „államkapitalistának” nevezett rendszert, hanem a kapitalistát is, akkor legalább érzékeltesse, hogy lát különbséget államkapitalizmus és kapitalizmus között, mint ahogy diktatúra és demokrácia között is. Egyszerűen nem lehet ma (a jelenből viszszatekintve) a két rendszert és azok politikusait egymásnak megfeleltetni, mert akkor elvész a valódi távolság, és vele a kívülállás, vagy legalábbis a kívülállás érzékeltetésének retorikai lehetősége (sőt még a jelenlegi helyzet kritikája sem érthető). Minden szövegnek van utóélete, mindegyik írás túlmutat önmagán. A szerzők állításai referenciává válnak, akár így, akár úgy. Széky János ezzel kezdi a Kádár érdemeit summázó dolgozatát: „Tamás Gáspár Miklós hívja fel a figyelmet arra, hogy a Kádárrezsimnek milyen konzervatív és, mondhatni, polgári, eiuizatorikus vonásai voltak.” Ez a kijelentés már nem oda mutat, ami a szöveg szerzőjének, a szóképek megalkotójának eredeti szándéka lehetett. Nem a régebbi múltra és nem is a jelenre, hanem kizárólag arra vonatkozik, ami ezeknek az írásoknak a tárgya (látszólag): a Kádár-korra. Továbbél a metafora - immár az ideológiai implikáció nélkül. A magyar közbeszédben régóta zajlik egy szerintem értelmetlen vita arról, hogy melyik rendszer volt jobb, a Horthy-kor vagy a Kádár-éra, ami alkalmat ad a politikai álláspontok ütköztetésére. Míg a Horthy-kort a történészek többnyire korlátozott parlamentarizmusként vagy tekintélyelvű rendszerként írják le, addig a Kádár-kor az uralomgyakorlás szempontjából kétségkívül diktatúra. Ám ez természetesen nem jelenti, hogy egy tekintélyelvű rendszer a hétköznapokban ne tudna kőkemény diktatúraként viselkedni, vagy megfordítva: egy diktatúra csupán tekintélyelvűként vagy időnként még annál is puhábban (már csak emiatt sincs sok értelme a méricskélésnek). Könnyű megmagyarázni a Kádárkort a Rákosi- vagy a Horthy-éra felől, nem csoda, hogy alapvetően erre épített a rendszer legitimációja akkor (és erre épít ma is). Viszonyítani ma mégsem egymáshoz kellene őket (és vezetőiket sem egymáshoz), hanem az államszocialista rendszert például a nyugati kapitalista világ szabadságához, amely többek között életképes baloldali mozgalmakat és rokonszenves szocializmusfelfogásokat teremtett vagy a rendszerváltás utáni magyarországi társadalom - viszonylag sokáig tartó - szabadságához. Mindez fontos ahhoz, hogy érzékelhetők legyenek a különbségek - utólag is. Bármelyik demokratikus ideológia alapján ki lehet jelölni ma a kívülállás szempontjait. Miért ne lehetne így legalább néhány alapvető kérdésben demokratikus konszenzust találni? A sokféle elbeszélt történetből kibontakozó mesternarratíva szintén adhat közös szempontokat, ha mást nem, akkor legalább mások szempontjainak a figyelembevételét. (4.) Diktátort megszerezni, becsülni nem kúr, utólag sem. A fent ismertetett háromféle történetírói eszköz külön-külön négyféle változatából az következik, hogy eleve több mint félszáz (egészen pontosan hatvannégyféle) cselekményesítés, azaz történetmondás lehetséges, sőt még ennél is sokkalta több, mert a különféle poétikai eszközöket a történészek (és általában a különböző szerzők) többnyire nem vegytiszta formájukban, hanem a nekik éppen legmegfelelőbb ötvözetet megteremtve alkalmazzák. (Ráadásul ezekből a kategóriákból is jóval több képzelhető el annál, mint amit Hayden White átvett, kitalált.) Ezek a történetek azonban nem egyformán legitimek, mert nem egyformán demokratikusak. Széky János láthatóan hisz a történészek régi fétisében, a tényekben, amelyek révén elmondható és pontosan megérthető, mi hogyan és miért is történt valójában. A történelmi cselekmény így nem a szerző műve, hanem pusztán a tények belső összefüggéseiből következik. Ennek biztos tudatában kimond olyat is, amit szerintem poétikailag nem lehet. Megmagyarázza (érthetővé teszi) Nagy Imréék kivégzését Kádár János szempontjából: kommunista beidegződésénél fogva hitt abban az összeesküvés-elmzetben, hogy az »ellenforradalom«, amelyet a haladás megfordításának értelmezett, egyenesen a horthysta restaurációhoz, többek közt a számára iszonytató, 1945 előtti magyar kapitalizmus visszaállításához vezetett volna.” A megértés és az értelmezés még egyszer hangsúlyozom nem egy és ugyanaz (persze előnyös, ha előbbi része az utóbbinak). Az elemzői pozíció ma már nem enged meg feltétlen azonosulást a történelem szereplőivel (a teljes megértést). A szükséges távolság megteremtésének régóta ismertek azok a nyelvi, stilisztikai, retorikai eszközei (még a történetírásban is), amelyek révén saját magunk és mások szempontjait érzékeltetve alkothatunk képet a múltról. Minden történelemről szóló kijelentés valójában szerzői állítás (ha így fogalmazzák meg, ha úgy), amely a szöveg írójának elvi álláspontját, személyes véleményét is tükrözi. Amikor a történelmi víziók között választani kell, akkor az esztétikai vagy morális megfontolás alapján lehet csak dönteni. Hayden White kifejtette ezt már idézett könyvében is, és később még többször többféleképpen - például, amikor közvetve a holokauszt relativizálásával vádolták meg. (Ehhez lásd White, Hayden: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. Fordította: John Éva. In Uő.:A történelem terhe. Bp., 1997.251- 278.) Visszatérve a kiindulóponthoz, az igazi feladat tehát nem a tények (re)konstrukciója, amit úgy is elvégez a hagyományos történetírás, hanem a múlt értelmezése. Ez minden történész és általában a történetmondók felelőssége, mert itt kezdődnek az igazi kérdések. A múltról való beszédnek mégiscsak vannak olyan szabályai (nyelvi keretei), amelyeket muszáj betartani ahhoz, hogy ne csak a jelenről, hanem a történelemről is demokratikusan gondolkodhassunk. Kádár János szerepének és a Kádár-kornak természetesen nincsen rögzített jelentése a történelemben. Folytonosan változhat az értelme. A demokráciában azonban van egy fontos, örök szempont (mert kell hogy legyen), a kívülállás, amely ez esetben az elhatárolódás a diktatúra bármely formájától. Diktátort (megszeretni vagy (túl)becsülni nem kúl - tegnap se, és ma sem. Meg kell alkotni a mesternarratívát Kádár János országlása kapcsán. Is. Megjelent az Új Könyvpiac áprilisi száma a tartalomból: OKP Jászberényi Sándor tárcája Beszélgetés Ágh Istvánnal, Háy Jánossal, Zentai Péter Lászlóval, Jose Rodrigues dos Santos-szal, Gyarmati Andreával, Pacskovszky Zsolttal, Stefano Bennivel, Luca Cognolatoval, Arne Svingennel Békés Márton írása A megértés felelőssége címmel Kritikák Michel Houellebecq, Géczi János, Krasznahorkai László, Ladányi János, Majtényi Balázs és György, Scherter Judit, Darvasi László, T. Kiss Tamás, Dés Mihály, Aleksander Borovsky, Column McCann, Alessandro Baricco, Murakami Haruki, Almási Miklós, Simon István, Luca Caroli, Kun Miklós kötetéről . Keresse az újságárusoknál és a jobb könyvesboltokban! www.ujkonyvpiac.hu r" AGORA www.kalligram.comwww.kalligram.comwww.kalligram.com A KALLIGRAM Kiadó meghívja május 3-án, péntek délután 4 órakor az írók Boltjába (Bp. VI. Andrássy út 45.) Komoróczy Géza „Nekem itt zsidónak kell lenni” Források és dokumentumok (965-2012) A zsidók története Magyarországon I—II. kötetéhez. Szöveggyűjtemény című új könyvének bemutatójára Közreműködik: Bálint András színművész A szerzővel beszélget: Mészáros Sándor Szeretettel várják Önt és barátait a bemutató házigazdái: Mészáros Sándor Nagy Bernadette Kalligram Kiadó írók Boltja www.kalligram.com www.kalligram.com www.kalligram.com M3 MAGYAR BRANDS 2013 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Superbrands Magyarország a 2013-as évben is meghirdeti a legkiválóbb magyar márkákat elismerő MagyarBrands pályázatot. A MagyarBrands olyan hazai márkákat díjaz, amelyek a magyar vállalkozások méltó képviselői lehetnek határainkon belül és kívül, emellett a hazai és nemzetközi piacon olyan értékeket képviselnek, amelyek a vásárlók számára a megbízhatóságot és a minőséget tanúsítják. Az értékelés szempontjai: 1. Tradíció 2. Tulajdonosi összetétel 3. Menedzsment 4. Ismertség 5. Foglalkoztatás 6. Reputáció 7. Identitás A PÁLYÁZAT LEADÁSI HATÁRIDEJE: 2013. JÚNIUS 30. A pályázati űrlap elérhető a www.magyarbrands.hu oldalon. További információ a 06 1 887-4848-as telefonszámon vagy a magyarbrands@magyarbrands.hu e-mail címen kapható. MAGYARBRANDS, A MÁRKAÉRTÉK ÉLET És a» IRODALOM 12 fő- 2013. ÁPRILIS 26.