Élet és Irodalom, 2013. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-26 / 17. szám - Keresztury Tibor: Egy hivatásos menekülő • Barnás Ferenc Aegon-díja elé (11. oldal) - Majtényi György: Mit kezdjünk a Kádár-korral? (11-12. oldal)

Mit kezdjünk a Kádár-korral? MAJTÉNYI GYÖRGY (Folytatás a 11. oldalról) Kádár János „konzervatív államférfi volt”, fogalmazott Tamás Gáspár Miklós (lásd még ennek kapcsán az írás ele­jén a „POLGÁRI” korról idézett fél­mondatát). Mindaz, ami emögött van, nem lehet más, mint Tamás Gás­pár Miklós következetes antikapita­­lizmusa. Két héttel az írás megjelené­sét követően rövid megjegyzést fű­zött a cikkhez: „hozzá kell tennem­­ a fél­reértések elkerülése végett hogy a »polgári« jelző az én tollamból nem dicséret”. (Utóirat a Kádár-cikkhez, ÉS, 2012/23., jún. 8.) Valamiért mégsem volt tehát teljesen érthető, egyértelmű a szöveg. Az esz­mefuttatás túlzó szóképei nemcsak Adenauer és Kádár között tüntették el a távolságot, hanem látszólag a szer­zőt, és így az olvasót is közelebb vit­ték az első titkár világához. Létezhet-e olyan baloldali radikális nézőpont ma, ahonnan Kádárt - akár ironiku­san is - nagy formátumú, européer politikusként lehet láttatni? Kétség­kívül van ilyen, de az nem demokra­tikus. Ha valaki elutasítja nemcsak az általa - és más baloldali radikálisok, által is - „államkapitalistának” neve­zett rendszert, hanem a kapitalistát is, akkor legalább érzékeltesse, hogy lát különbséget államkapitalizmus és kapitalizmus között, mint ahogy dik­tatúra és demokrácia között is. Egy­szerűen nem lehet ma (a jelenből visz­­szatekintve) a két rendszert és azok politikusait egymásnak megfeleltet­ni, mert akkor elvész a valódi távol­ság, és vele a kívülállás, vagy legalább­is a kívülállás érzékeltetésének retori­kai lehetősége (sőt még a jelenlegi helyzet kritikája sem érthető). Minden szövegnek van utóélete, mindegyik írás túlmutat önmagán. A szerzők állításai referenciává vál­nak, akár így, akár úgy. Széky János ezzel kezdi a Kádár érdemeit sum­mázó dolgozatát: „Tamás Gáspár Mik­lós hívja fel a figyelmet arra, hogy a Kádár­­rezsimnek milyen konzervatív és, mondhatni, polgári, eiuizatorikus vonásai voltak.” Ez a kijelentés már nem oda mutat, ami a szöveg szerzőjének, a szóképek megalkotójának eredeti szándéka le­hetett. Nem a régebbi múltra és nem is a jelenre, hanem kizárólag arra vo­natkozik, ami ezeknek az írásoknak a tárgya (látszólag): a Kádár-korra. Továbbél a metafora - immár az ideo­lógiai implikáció nélkül. A magyar közbeszédben régóta zajlik egy szerintem értelmetlen vita arról, hogy melyik rendszer volt jobb, a Horthy-kor vagy a Kádár-éra, ami alkalmat ad a politikai álláspontok ütköztetésére. Míg a Horthy-kort a történészek többnyire korlátozott parlamentarizmusként vagy tekin­télyelvű rendszerként írják le, addig a Kádár-kor az uralomgyakorlás szempontjából kétségkívül diktatú­ra. Ám ez természetesen nem jelen­ti, hogy egy tekintélyelvű rendszer a hétköznapokban ne tudna kőkemény diktatúraként viselkedni, vagy meg­fordítva: egy diktatúra csupán tekin­télyelvűként vagy időnként még an­nál is puhábban (már csak emiatt sincs sok értelme a méricskélésnek). Könnyű megmagyarázni a Kádár­kort a Rákosi- vagy a Horthy-éra fe­lől, nem csoda, hogy alapvetően erre épített a rendszer legitimációja ak­kor (és erre épít ma is). Viszonyítani ma mégsem egymáshoz kellene őket (és vezetőiket sem egymáshoz), ha­nem az államszocialista rendszert például a nyugati kapitalista világ szabadságához, amely többek között életképes baloldali mozgalmakat és rokonszenves szocializmusfelfogáso­kat teremtett vagy a rendszerváltás utáni magyarországi társadalom - vi­szonylag sokáig tartó - szabadságá­hoz. Mindez fontos ahhoz, hogy ér­zékelhetők legyenek a különbségek - utólag is. Bármelyik demokratikus ideológia alapján ki lehet jelölni ma a kívülál­lás szempontjait. Miért ne lehetne így legalább néhány alapvető kérdés­ben demokratikus konszenzust talál­ni? A sokféle elbeszélt történetből ki­bontakozó mesternarratíva szintén adhat közös szempontokat, ha mást nem, akkor legalább mások szem­pontjainak a figyelembevételét. (4.) Diktátort megszerezni, becsülni nem kúr, utólag sem. A fent ismertetett háromféle törté­netírói eszköz külön-külön négyféle változatából az következik, hogy ele­ve több mint félszáz (egészen pon­tosan hatvannégyféle) cselekménye­­sítés, azaz történetmondás lehetsé­ges, sőt még ennél is sokkalta több, mert a különféle poétikai eszközö­ket a történészek (és általában a kü­lönböző szerzők) többnyire nem vegytiszta formájukban, hanem a ne­kik éppen legmegfelelőbb ötvözetet megteremtve alkalmazzák. (Ráadá­sul ezekből a kategóriákból is jóval több képzelhető el annál, mint amit Hayden White átvett, kitalált.) Ezek a történetek azonban nem egyfor­mán legitimek, mert nem egyformán demokratikusak. Széky János láthatóan hisz a törté­nészek régi fétisében, a tényekben, amelyek révén elmondható és ponto­san megérthető, mi hogyan és miért is történt valójában. A történelmi cselek­mény így nem a szerző műve, hanem pusztán a tények belső összefüggése­iből következik. Ennek biztos tudatá­ban kimond olyat is, amit szerintem poétikailag nem lehet. Megmagyaráz­za (érthetővé teszi) Nagy Imréék ki­végzését Kádár János szempontjából: kommunista beidegződésénél fogva­­ hitt ab­ban az összeesküvés-elmzetben, hogy az »ellen­­forradalom«, amelyet a haladás megfordításá­nak értelmezett, egyenesen a horthysta restaurá­cióhoz, többek közt a számára iszonytató, 1945 előtti magyar kapitalizmus visszaállításához ve­zetett volna.” A megértés és az értelme­zés még egyszer hangsúlyozom nem egy és ugyanaz (persze előnyös, ha előbbi része az utóbbinak). Az elem­zői pozíció ma már nem enged meg feltétlen azonosulást a történelem sze­replőivel (a teljes megértést). A szük­séges távolság megteremtésének rég­óta ismertek azok a nyelvi, stilisztikai, retorikai eszközei (még a történetírás­ban is), amelyek révén saját magunk és mások szempontjait érzékeltetve al­kothatunk képet a múltról. Minden történelemről szóló kijelentés valójá­ban szerzői állítás (ha így fogalmaz­zák meg, ha úgy), amely a szöveg író­jának elvi álláspontját, személyes véle­ményét is tükrözi. Amikor a történelmi víziók között választani kell, akkor az esztétikai vagy morális megfontolás alapján le­het csak dönteni. Hayden White ki­fejtette ezt már idézett könyvében is, és később még többször többfélekép­pen - például, amikor közvetve a ho­lokauszt relativizálásával vádolták meg. (Ehhez lásd White, Hayden: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. Fordította: John Éva. In Uő.:A történelem terhe. Bp., 1997.251- 278.) Visszatérve a kiindulóponthoz, az igazi feladat tehát nem a tények (re)konstrukciója, amit úgy is elvé­gez a hagyományos történetírás, ha­nem a múlt értelmezése. Ez minden történész és általában a történetmon­dók felelőssége, mert itt kezdődnek az igazi kérdések. A múltról való beszédnek mégis­csak vannak olyan szabályai (nyelvi keretei), amelyeket muszáj betartani ahhoz, hogy ne csak a jelenről, ha­nem a történelemről is demokratiku­san gondolkodhassunk. Kádár Já­nos szerepének és a Kádár-kornak természetesen nincsen rögzített je­lentése a történelemben. Folytono­san változhat az értelme. A demok­ráciában azonban van egy fontos, örök szempont (mert kell hogy le­gyen), a kívülállás, amely ez esetben az elhatárolódás a diktatúra bármely formájától. Diktátort (megszeretni vagy (túl)becsülni nem kúl - tegnap se, és ma sem. Meg kell alkotni a mes­­ternarratívát Kádár János országlá­­sa kapcsán. Is. Megjelent az Új Könyvpiac áprilisi száma a tartalomból: OKP Jászberényi Sándor tárcája Beszélgetés Ágh Istvánnal, Háy Jánossal, Zentai Péter Lászlóval, Jose Rodrigues dos Santos-szal, Gyarmati Andreával, Pacskovszky Zsolttal, Stefano Bennivel, Luca Cognolatoval, Arne Svingennel Békés Márton írása A megértés felelőssége címmel Kritikák Michel Houellebecq, Géczi János, Krasznahorkai László, Ladányi János, Majtényi Balázs és György, Scherter Judit, Darvasi László, T. Kiss Tamás, Dés Mihály, Aleksander Borovsky, Column McCann, Alessandro Baricco, Murakami Haruki, Almási Miklós, Simon István, Luca Caroli, Kun Miklós kötetéről . Keresse az újságárusoknál és a jobb könyvesboltokban! www.ujkonyvpiac.hu r­" AGORA www.kalligram.comwww.kalligram.comwww.kalligram.com A KALLIGRAM Kiadó meghívja május 3-án, péntek délután 4 órakor az írók Boltjába (Bp. VI. Andrássy út 45.) Komoróczy Géza „Nekem itt zsidónak kell lenni” Források és dokumentumok (965-2012) A zsidók története Magyarországon I—II. kötetéhez. Szöveggyűjtemény című új könyvének bemutatójára Közreműködik: Bálint András színművész A szerzővel beszélget: Mészáros Sándor Szeretettel várják Önt és barátait a bemutató házigazdái: Mészáros Sándor Nagy Bernadette Kalligram Kiadó írók Boltja www.kalligram.com www.kalligram.com www.kalligram.com M3 MAGYAR BRANDS 2013 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Superbrands Magyarország a 2013-as évben is meghirdeti a legkiválóbb magyar márkákat elismerő MagyarBrands pályázatot. A MagyarBrands olyan hazai márkákat díjaz, amelyek a magyar vállalkozások méltó képviselői lehetnek határainkon belül és kívül, emellett a hazai és nemzetközi piacon olyan értékeket képviselnek, amelyek a vásárlók számára a megbízhatóságot és a minőséget tanúsítják. Az értékelés szempontjai: 1. Tradíció 2. Tulajdonosi összetétel 3. Menedzsment 4. Ismertség 5. Foglalkoztatás 6. Reputáció 7. Identitás A PÁLYÁZAT LEADÁSI HATÁRIDEJE: 2013. JÚNIUS 30. A pályázati űrlap elérhető a www.magyarbrands.hu oldalon. További információ a 06 1 887-4848-as telefonszámon vagy a magyarbrands@magyarbrands.hu e-mail címen kapható. MAGYARBRANDS, A MÁRKAÉRTÉK ÉLET És a» IRODALOM 12 fő- 2013. ÁPRILIS 26.

Next