Élet és Irodalom, 2014. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-12 / 37. szám

2014. SZEPTEMBER 12. Ljudmila Ulickaja: Ég veled, Európa! * Széky János Obama tallinni beszédéről * Pályi András: Donald Tusk politikai hagyatéka * Dinnyés Béla-Mák Szilvia: A mi osztályunk * Tamás Pál Ukrajnáról: A háború vége * Zádori Zsolt: Orbán migrációs fejtágítója * ÉS Irodalom: Aczél Géza, Ayhan Gökhan, Balla Zsófia, Hegedűs Ágota, Kőrössi P. József, Szántó T. Gábor ÉLET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 495 FT 1­4 KOVÁCS ZOLTÁN: Ötven fekvőtámasz Elvették a rendőrök a Blikk munkatársának telefonját, mert nem volt hajlan­dó megmondani, ki adott neki információkat Oszter Sándor néhány hó­nappal ezelőtti balesetével kapcsolatban. A Központi Nyomozó Főügyész­ség hivatali visszaélés bűntette miatt nyomoz, a színész védője szerint ugyan­is kizárólag rendőr szivárogtathatta ki az adatokat az esetről, így a cikk szer­zőjét, Koós Szabolcsot a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa kötelezte arra, hogy fedje fel informátorát. Koós februárban azt írta, hogy Oszter Sán­dor színművész részeg lehetett, amikor az egyik budapesti üzletközpont mélygarázsa előtti oszlopnak hajtott. A lapnál nyilvánvaló szakmai alapelv, hogy az újságírók védik forrásaikat. Koós Szabolcs is így járt el, a telefonját sem volt hajlandó önszántából átadni az ügyésznek. A büntetőeljárási törvény szerint az újságíró - ha tanúként hallgatják ki - megtagadhatja a vallomást, vagyis nem kell felfednie informátorát. Kivéve, ha arra bíróság kötelezi. Abban az esetben kötelezhető az információforrás felfedésére, ha három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel sújtható bűncselekménnyel kapcsolatban indult a nyomozás. Az eset februárban történt, szimpla ügynek indult, a színművész nem tud­ta bevenni a kanyart, nekiment egy oszlopnak. Egy televíziós nyilatkozatá­ban azt mondta, az ütközés után a kocsit leparkolta, majd egy tisztelőjétől italt kapott, amiből azon nyomban nagyobb mennyiséget megivott. Lement a leparkolt kocsihoz, de akkor az időközben kiérkező rendőrök bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol édesapja emlékére - aki 1956-ban ott volt elítélt - lenyomott ötven fekvőtámaszt. Koós olyan cikket írt, amelyben azt állítot­ta, hogy Oszter vérében 2,17 ezrelékes volt a véralkoholszint. (Vagyis Osz­tanék jó huzata lehet, ha a rendőrök kiérkezéséig lenyomott fél liter tömény­nek megfelelő italt - de ezt ő sem vitatta, sőt.) A cikk szerint az ötven fekvő­támasz mellett csinált néhány karlendítést guggolásból szökellve, ezt köve­tően elvezették. Ezt írta a Blikk riportere, emiatt áll a bál. A véralkoholszint és a vizsgálati részletek tekinthetők szenzitív adatok­nak, de intim szféra lehet az irodai szökellés, piásan főleg. Az ügyet föl kell tárni, a vétkeseket meg kell büntetni. De ha jól megítélhető, ebben az ügy­ben az alapkérdés egyre kevésbé lesz érdekes, nevezetesen, hogy a színmű­vész ittasan vezetett, vagy sem. Fontosabb az, hogyan került a cikkbe olyan igen speciális részlet, mint a pontos véralkoholszint és az elvégzett gimnasz­tikai performansz elemegyüttese. Egy viszonylag új hír szerint valaki ellop­ta a jegyzőkönyvet. A rendőrség keresi a tettest - jelentette ki a színész. Eb­ből akár az is körvonalazódhat, hogy ha nincs jegyzőkönyv, sem kiszivárog­tató, akkor talán nem is történt ittas vezetés. Ez a hír alapjában véve nem több, mint bulvárhír. Egy színész balesetet okoz, a dolgok rendje szerint kétnapos ügy lehetne, ha nem itt esett volna meg. Oszter ügyvédjének televíziós nyilatkozata szerint pontosan még nem is tudják, hogy a rendőrség mivel gyanúsítja a színészt. Vagyis február óta annyi történt, hogy keresik a rendőrt, aki állítólag kiszivárogtatott. Ebben is van ellentmondás. Ha volt jegyzőkönyv, miért nem folytatták az eljárást? Ha nem volt jegyzőkönyv - ami valószínűtlen, hiszen akkor mit csináltak a Gyorskocsi utcában a fekvőtámaszokon kívül -, akkor mit szivárogtatott ki a kolléga? Emlékeztetőül: ügyek egész tömegében történtek az elmúlt évek­ben nem három, hanem tizenhárom vagy huszonhárom évvel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos eljárások, ahol ipari mértékben történtek az ügyészség és a rendőrség tevékeny asszisztálása mellett kiszivárogtatások. (Ez érvényes a rendőrségtől a bíróságig. Annak idején az Orbán családhoz is köthető gazdasági társaság zavaros tokaji szőlőtámogatásával kapcsola­tos egyik fontos bírósági határozatot a kormányhoz közeli Magyar Nemzetből ismerhettük meg, mi érintettek.) Az egész Oszter-ügy azért is dagadt ekko­rára, és föltehetően dagad még nagyobbra, mert azon túlmenően, hogy he­lyenként érthetetlen az ügyben eljárók magatartása, egyre erősebben kerül képbe az a múlt év végi, egyébként remek hangulatú vadászhétvége, ami­kor Lázár János, a miniszterré avanzsált becsvágy hibátlan zakóban látott vendégül herceget, főherceget és grófot. Habsburg-Lotharingiai Mihály fő­herceg, Gróf Károlyi László és felesége, Miklós liechtensteini herceg és fe­lesége, Oszter Sándor és felesége mind ott voltak. A cmk.hu beszámolója és fotók tanúsága szerint az eredmény 913 lelőtt fácán és a Magyar Holokauszt - 2014 Emlékbizottság titkárának fenékre pálcázós vadásszá avatása. Ez így lehet akár szimpla összeesküvés-elmélet is. De az összeesküvés-el­méletek ott születnek, ahol sok a tisztázatlan ügy. Ahol a hivatalok és szer­vek nem végzik a munkájukat, vagy úgy, hogy annak már semmi hitele sincs. Ilyenkor aztán megtelepszik a gyanú. A rendőrség az Oszter-ügyben eljárt, majd, ha jól értem­ a pillanatnyi helyzetet, megtorpant. Talán nincs is jegy­zőkönyv. A színész szerint ellopták. Aligha hihető, de nem cáfolja senki. A rendőrség sem, mert a rendőrség most azzal van elfoglalva, hogy megta­lálja azt a szaktársat, aki kiszivárogtatott. Az Ökotárs Alapítvány elleni, hét eleji házkutatással kapcsolatban csak az a biztos, hogy brutális volt. Aztán kiderült, mert az alapítvány jogi kép­viselője nyilatkozta, hogy nem volt brutális, minden az ilyenkor alkalma­zandó büntető eljárási szabályok szerint történt. Az volt az egyik legna­gyobb hír, hogy az eljárás elszenvedői (ennek ez a neve) nem telefonál­hattak. Aztán kirajzolódott a kép, hogy tartalmilag nyilvánvalóan a civil szervezetek elleni megfélemlítő fellépésről van szó, de lényeges ügyekről nem sok az információ. Az ügyvédnő az esti televízió-műsorban, nagyon is helyesen, lényeges körülményeket nem mondott el, mert jogi védeke­zését nyilvánvalóan nem a televízióban fogja előadni, a rendőrség hall­gat, és a többi érintett is hallgat.De mégis, mi volt ez az egész? Nem kel­lene inkább vizsgálódni a Szentgyörgyvölgyi, Rogán vagy a Mészáros családnál, de pláne az állami civilszervezetnél (CÖF)? Dehogynem! Nyilván nem jó ez így, de ebbe az irányba tart az ország. A rádióban a fő­polgármester most épp arról nyilatkozik, hogy csak a hülye hiheti, hogy egy esetleges baloldali budapesti fordulat után a főváros jól járhat. Május óta ezzel kampányol és riogat. Nem járhat jól a főváros - fejtegeti, mert a kor­mányzat fideszes: ennyit az önkormányzatiság nemes eszméjéről. De persze merre tartana a köznyilvánosság, amikor a kormány suttyom­ban köt harmincéves időtartamra olyan szerződést, amelynek hatástanul­mánya nem volt, nem előzte meg az ügy kolosszális méreteihez és jelentő­ségével arányos társadalmi vita, sőt, semmilyen vita nem előzte meg. Hogy a kapkodás és a kormányzati sunyizás miatt ráadásul olyan féllel kerültünk hosszú távú szerződéses kapcsolatba, amelyik indokolhatónak tartja, hogy reguláris erővel támogat egy független ország elleni agressziót, és ezt a szer­ződést a magyar kormányfő nem véli újragondolhatónak, mindebből az kö­vetkezik, hogy az önkényeskedés az élet mindennapi része lett. Nem az al­kotmányosság és a törvényesség hiányzik, hanem az alkotmányosság és tör­vényesség igénye. Ricsiben, nagyban: egy nyugdíjas színész zavart magya­rázkodásától a kormányfői hadovákig bezárólag. 770424 884005 1 4037

Next