Élet és Irodalom, 2014. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-12 / 37. szám
2014. SZEPTEMBER 12. Ljudmila Ulickaja: Ég veled, Európa! * Széky János Obama tallinni beszédéről * Pályi András: Donald Tusk politikai hagyatéka * Dinnyés Béla-Mák Szilvia: A mi osztályunk * Tamás Pál Ukrajnáról: A háború vége * Zádori Zsolt: Orbán migrációs fejtágítója * ÉS Irodalom: Aczél Géza, Ayhan Gökhan, Balla Zsófia, Hegedűs Ágota, Kőrössi P. József, Szántó T. Gábor ÉLET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 495 FT 14 KOVÁCS ZOLTÁN: Ötven fekvőtámasz Elvették a rendőrök a Blikk munkatársának telefonját, mert nem volt hajlandó megmondani, ki adott neki információkat Oszter Sándor néhány hónappal ezelőtti balesetével kapcsolatban. A Központi Nyomozó Főügyészség hivatali visszaélés bűntette miatt nyomoz, a színész védője szerint ugyanis kizárólag rendőr szivárogtathatta ki az adatokat az esetről, így a cikk szerzőjét, Koós Szabolcsot a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa kötelezte arra, hogy fedje fel informátorát. Koós februárban azt írta, hogy Oszter Sándor színművész részeg lehetett, amikor az egyik budapesti üzletközpont mélygarázsa előtti oszlopnak hajtott. A lapnál nyilvánvaló szakmai alapelv, hogy az újságírók védik forrásaikat. Koós Szabolcs is így járt el, a telefonját sem volt hajlandó önszántából átadni az ügyésznek. A büntetőeljárási törvény szerint az újságíró - ha tanúként hallgatják ki - megtagadhatja a vallomást, vagyis nem kell felfednie informátorát. Kivéve, ha arra bíróság kötelezi. Abban az esetben kötelezhető az információforrás felfedésére, ha három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel sújtható bűncselekménnyel kapcsolatban indult a nyomozás. Az eset februárban történt, szimpla ügynek indult, a színművész nem tudta bevenni a kanyart, nekiment egy oszlopnak. Egy televíziós nyilatkozatában azt mondta, az ütközés után a kocsit leparkolta, majd egy tisztelőjétől italt kapott, amiből azon nyomban nagyobb mennyiséget megivott. Lement a leparkolt kocsihoz, de akkor az időközben kiérkező rendőrök bevitték a Gyorskocsi utcába, ahol édesapja emlékére - aki 1956-ban ott volt elítélt - lenyomott ötven fekvőtámaszt. Koós olyan cikket írt, amelyben azt állította, hogy Oszter vérében 2,17 ezrelékes volt a véralkoholszint. (Vagyis Osztanék jó huzata lehet, ha a rendőrök kiérkezéséig lenyomott fél liter töménynek megfelelő italt - de ezt ő sem vitatta, sőt.) A cikk szerint az ötven fekvőtámasz mellett csinált néhány karlendítést guggolásból szökellve, ezt követően elvezették. Ezt írta a Blikk riportere, emiatt áll a bál. A véralkoholszint és a vizsgálati részletek tekinthetők szenzitív adatoknak, de intim szféra lehet az irodai szökellés, piásan főleg. Az ügyet föl kell tárni, a vétkeseket meg kell büntetni. De ha jól megítélhető, ebben az ügyben az alapkérdés egyre kevésbé lesz érdekes, nevezetesen, hogy a színművész ittasan vezetett, vagy sem. Fontosabb az, hogyan került a cikkbe olyan igen speciális részlet, mint a pontos véralkoholszint és az elvégzett gimnasztikai performansz elemegyüttese. Egy viszonylag új hír szerint valaki ellopta a jegyzőkönyvet. A rendőrség keresi a tettest - jelentette ki a színész. Ebből akár az is körvonalazódhat, hogy ha nincs jegyzőkönyv, sem kiszivárogtató, akkor talán nem is történt ittas vezetés. Ez a hír alapjában véve nem több, mint bulvárhír. Egy színész balesetet okoz, a dolgok rendje szerint kétnapos ügy lehetne, ha nem itt esett volna meg. Oszter ügyvédjének televíziós nyilatkozata szerint pontosan még nem is tudják, hogy a rendőrség mivel gyanúsítja a színészt. Vagyis február óta annyi történt, hogy keresik a rendőrt, aki állítólag kiszivárogtatott. Ebben is van ellentmondás. Ha volt jegyzőkönyv, miért nem folytatták az eljárást? Ha nem volt jegyzőkönyv - ami valószínűtlen, hiszen akkor mit csináltak a Gyorskocsi utcában a fekvőtámaszokon kívül -, akkor mit szivárogtatott ki a kolléga? Emlékeztetőül: ügyek egész tömegében történtek az elmúlt években nem három, hanem tizenhárom vagy huszonhárom évvel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos eljárások, ahol ipari mértékben történtek az ügyészség és a rendőrség tevékeny asszisztálása mellett kiszivárogtatások. (Ez érvényes a rendőrségtől a bíróságig. Annak idején az Orbán családhoz is köthető gazdasági társaság zavaros tokaji szőlőtámogatásával kapcsolatos egyik fontos bírósági határozatot a kormányhoz közeli Magyar Nemzetből ismerhettük meg, mi érintettek.) Az egész Oszter-ügy azért is dagadt ekkorára, és föltehetően dagad még nagyobbra, mert azon túlmenően, hogy helyenként érthetetlen az ügyben eljárók magatartása, egyre erősebben kerül képbe az a múlt év végi, egyébként remek hangulatú vadászhétvége, amikor Lázár János, a miniszterré avanzsált becsvágy hibátlan zakóban látott vendégül herceget, főherceget és grófot. Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, Gróf Károlyi László és felesége, Miklós liechtensteini herceg és felesége, Oszter Sándor és felesége mind ott voltak. A cmk.hu beszámolója és fotók tanúsága szerint az eredmény 913 lelőtt fácán és a Magyar Holokauszt - 2014 Emlékbizottság titkárának fenékre pálcázós vadásszá avatása. Ez így lehet akár szimpla összeesküvés-elmélet is. De az összeesküvés-elméletek ott születnek, ahol sok a tisztázatlan ügy. Ahol a hivatalok és szervek nem végzik a munkájukat, vagy úgy, hogy annak már semmi hitele sincs. Ilyenkor aztán megtelepszik a gyanú. A rendőrség az Oszter-ügyben eljárt, majd, ha jól értem a pillanatnyi helyzetet, megtorpant. Talán nincs is jegyzőkönyv. A színész szerint ellopták. Aligha hihető, de nem cáfolja senki. A rendőrség sem, mert a rendőrség most azzal van elfoglalva, hogy megtalálja azt a szaktársat, aki kiszivárogtatott. Az Ökotárs Alapítvány elleni, hét eleji házkutatással kapcsolatban csak az a biztos, hogy brutális volt. Aztán kiderült, mert az alapítvány jogi képviselője nyilatkozta, hogy nem volt brutális, minden az ilyenkor alkalmazandó büntető eljárási szabályok szerint történt. Az volt az egyik legnagyobb hír, hogy az eljárás elszenvedői (ennek ez a neve) nem telefonálhattak. Aztán kirajzolódott a kép, hogy tartalmilag nyilvánvalóan a civil szervezetek elleni megfélemlítő fellépésről van szó, de lényeges ügyekről nem sok az információ. Az ügyvédnő az esti televízió-műsorban, nagyon is helyesen, lényeges körülményeket nem mondott el, mert jogi védekezését nyilvánvalóan nem a televízióban fogja előadni, a rendőrség hallgat, és a többi érintett is hallgat.De mégis, mi volt ez az egész? Nem kellene inkább vizsgálódni a Szentgyörgyvölgyi, Rogán vagy a Mészáros családnál, de pláne az állami civilszervezetnél (CÖF)? Dehogynem! Nyilván nem jó ez így, de ebbe az irányba tart az ország. A rádióban a főpolgármester most épp arról nyilatkozik, hogy csak a hülye hiheti, hogy egy esetleges baloldali budapesti fordulat után a főváros jól járhat. Május óta ezzel kampányol és riogat. Nem járhat jól a főváros - fejtegeti, mert a kormányzat fideszes: ennyit az önkormányzatiság nemes eszméjéről. De persze merre tartana a köznyilvánosság, amikor a kormány suttyomban köt harmincéves időtartamra olyan szerződést, amelynek hatástanulmánya nem volt, nem előzte meg az ügy kolosszális méreteihez és jelentőségével arányos társadalmi vita, sőt, semmilyen vita nem előzte meg. Hogy a kapkodás és a kormányzati sunyizás miatt ráadásul olyan féllel kerültünk hosszú távú szerződéses kapcsolatba, amelyik indokolhatónak tartja, hogy reguláris erővel támogat egy független ország elleni agressziót, és ezt a szerződést a magyar kormányfő nem véli újragondolhatónak, mindebből az következik, hogy az önkényeskedés az élet mindennapi része lett. Nem az alkotmányosság és a törvényesség hiányzik, hanem az alkotmányosság és törvényesség igénye. Ricsiben, nagyban: egy nyugdíjas színész zavart magyarázkodásától a kormányfői hadovákig bezárólag. 770424 884005 1 4037