Életjel Évkönyv 4., 1978-1983
Az Életjel visszhangja - Irodalmi estek
A négy főszereplő pedig igazán derekasan helytállt. Az egy év előtti első jelentkezésüket idei „verskoncertjük” messze túlszárnyalta. Nemcsak a poézis „közlésének” szintjében állt be jobbra fordulás, de úgy tetszik, egyéniségük kibontakozásán is munkálkodtak. Érezni véltük, hogy az elmondott költői szövegekben magukra találtak. Az őszinte hang, az egyszerű szavak meggyőző ereje, tiszta csengése erről tanúskodott. Mire fogunk még sokáig emlékezni a műsorból? Arany János Fülemiléjére, Alexandru Macedonski Halódó rózsák rondójára, Karinthy Frigyes Idillek gyűjtőcím alatt megjelent egyik levelére, Petőfi Sándor Pató Pál úr című versére... Kiss Valéria, Fecskés Erzsébet, Illés Tibor, illetve Sebestyén Árpád előadásában. „Hogy szorosan így álljanak ..zeng vissza bennem valahonnan ez a verstöredék. Igen, hogy szorosan így álljon ez a néhány törekvő fiatal, még sokáig együtt, a műkedvelés, a szép önzetlen keresése szolgálatában. — orv — (7 Nap, 1981. november 13.) ÉRDEME: AZ ÜNNEPÉLYESSÉG A népi forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából megtartott Életjelműsorról Visszapillantva az Életjel novemberi számára, amely a népi forradalom negyvenedik évfordulójáról emlékezett meg, arra a megállapításra jutunk, hogy a rendezvénynek legszembeötlőbb érdeme az ünnepélyesség volt. 141 Népi forradalmunk töretlenségéről tanúskodott Lángfolyam című estünk