Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-09-18 / 12. szám
olly széppé telielitek, hogy a’ férfiúnak szeme kevesebbé kedvező külsőtökön átsikamlik, és a’ lélekben kitüntetett szépségtek előtt meghódol. Ismertem remek külsejű hölgyeket, kikre tekinteni gyönyörűség volt, de a’hölgyben hölgynél többet kereső előtt érdeknélkülieket, mert, mint a’német mondani szokta ,Bilder ohne Gnaden voltak, ellenben láttam kevesebb szépségűeket, ’s mégis, mivel a’ lélek nemesen ki volt képezve; mivel az erényes szépség tükröződött le jelentékenytelenebb arczukról, a’ szív önkénytelenül vonzódott feléjük, ’s midőn amazoknak egy-két üres fejű csevegő bókolt, ezek férfias jellemű tisztelgőknek örvendtek. Igaz, szerencsés az, kinek hóditó külseje mellett megvan benső morális szépsége; de mivel ez nincsen mindegyiknél összekötve, szép külső hiányában is tehetségtekben áll magatokat érdekesekké tenni, ha nemesebb részetek kiművelésére gondot fordítva, a’ női nemesebb értelemben vett szépségre , a’ tökéletességre törekedtek. Midőn arczrózsáitok olly könnyen elhervadnak, ez örökzölden kisér életetek pályáján és hódoló tiszteletet biztosít számotokra. Egy nőnek tökéletessége tehát hivatásának egész terjedelmébeni fölfogásában és ennek meg is felelni óhajtó és törekvő készségében áll. Mindent ismer, mi szorosan vett értelemben ide tartozik, és ha gyakorlati életében valami köréhez tartozó ismeretnek hiányát tapasztalná, tökéletesbítésére azt tanulmánya tárgyául teszi. A’ kötelességeinek teljesítésére szükséges ügyesség és akarat megvan benne ollyannyira, hogy semmi akadály foglalatosságainak még legkisebbikében is követett szigorúságán nem tágít, hanem megfeszített erővel küzd le mindent, mi útjában áll. És ha ezen gátok legyőzése tehetségei határán túlesnék is, vagy valami hirtelen meglepné, mire előre nem készülhetett, lélekjelenlétét még a’ legkétségesebb esetekben sem veszti el, hanem higgadtan megőrzött kebellel, okos körültekintéssel és a’ következményeket eleve kiszámítni tudó tapintattal határozza magát cselekvésre, mellynek mindegyikén női nyöngédség ömlik el. Szokott nyugodalmát megzavaró esetekben helyzetét türelmetlenség által nem roszabbitja, hanem csendes tűréssel enyhít bajainak nagyságán, mellyek, habár testét meggyöngitenék, megtörnék, de lelkére soha annyira nem viharozhatnak, hogy kislelkűleg elcsüggedjen. A’ nélkül,hogy zárdái magányt élne ’s minden a’ világgali érintkezést elkerülne, semmi könnyelműség, tévedés nem bélyegzi jellemét, hanem mindég szem előtt tartva helyzetét és az erény iránti tiszteletének szent érzését, akként enged magának örömöket, hogy arczát legkisebb gondolatért se pirítsa meg a’szégyennek érzete, és ezért soha semmit sem tesz megfontolatlanul, de szive mellett mindég eszétől kér tanácsot, mellyet ellene küzdő érzelmeinek tekintetbe vétele nélkül követ, mert csak igy óvhatja meg magát minden botlástól. És csak illy okos óvakodással nyújtja ki be-