Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-08-07 / 6. szám
KISDEDOVAS NEYTŐL. Korunknak nemcsak ördögei vannak, mikről Vajda Péter beszédében volt szó, nemcsak bálványai, mikről szinte bőven lehetne értekezni, de vannak jó szellemei, angyalai is, eltagadhatlanul. Hatalmasan nyomul előre a’ korszellem, ’s haladtában sokat lerombol, eltipor az eddig létezettek során, ’s kétségkívül még többet is elsodorna, ’s még inkább rohanna , óriásisága, ha nem volnának jólelkű apróbb segédszellemei, et hol kiméletesb lépdelésre, hol lassúbb haladásra, azaz időzésre figyelmeztetők, nehogy, miután mérföldnyi lépteivel már minden hegyeken, tengereken túl gázolt, vissza kelljen fordulnia, azokat föléleszteni, miket oktalanul halálra sebzett, ’s magával vinni azokat, miket nagy sietségében itt feledett. ’S haladjon is a’ nagy hatalmú szellem folyvást, szakadatlanul! Ne gátolja őt senki jó szándékú működésiben; törekvése bizonyosan nemes és nagyszerű; útja egyenesen a’czélra irányul, melly dicső csillagként ragyog a’ távban előtte: a’ világnemzet boldogitása. Ne gátoljuk, sőt, hol lehet, segítsük a’ nagy szellem jótékony fáradozásit. Czélja nem pusztítás , hanem építés. Ollykori rombolásai csak eszközök,’s ezekre nézve szolgáljon vigaszul az, hogy gyakran kell kunyhót lerontanunk, hol palotát akarunk építni. ’S ki fogná bánni, ha a’ szenny és sötétség kunyhója helyett a’ tisztaság és világosság palotáját, az undor és fertelem bűnbarlangja helyett a’ disz és üdvözület erénytemplomát látnák felépülni? Ki fogná átkozni a’ korszellem művét, ki fogná siratni, gyászolni a’ veszteséget .* ha .