Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-11-22 / 21. szám
646 fogva) az emberiségnek használhatni, másikat szűkebb körbe szorító, egyiknek több eszközöket nyújtott jótevésre, másiktól megtagadó. De mégis egy főrendű hölgynek több képességekkel kell bírnia magas köre betöltésére, mint egy polgárnőnek: jegyeztetik meg ? Épen egyenlővel! Higyjétek, az élet ezerszerü küzdései közé vetett polgárnőnek még több szüksége van szilárd kormányozóra, azaz észvilágra, mint a’kényelem körötte, minden kivánatit önkényüleg sükerülni látó szerencse szülöttinek. Mért kellene kevésb észszel, tudománynyal, ’s érzéstelenek szívvel ruházva lenni egy közrendünek, mint egy urhölgynek ? Egy család boldogitására, ’s abbani rend kormányozására, épen úgy egész szívvel, ’s teljes világos agygyal kell birni, mint uradalmak üdvözitésére. Sőt, ha a’ dolgot tárgyalni akarjuk, az alsóbb rend nevelésére még több gondnak kellene fordíttatni. A’ szerencse szülöttinek akarata ha jóra kifejtetett, ők kész emberei a’ társaságnak, mert már’születésük története kezükbe játszó akaratuk megtestesíthetését; de a’ mostohaszülötteket kell munkálódásukat süketítő eszközökhez jutásra is ügyesitni. A’ férfiakkal igy áll ; a’ nőfélre nézve még inkább. Neveltséget nélkülöző polgári rendű nőnél nincs a’ mindenségben valami elhagyottabb. Támaszt tehát neki, támaszt azaz kifejtett agyat, hogy a’ társadalomhoz, (mellynek közepette most száműzve áll) csatlakozva hasznos tagul munkálhasson; ’s ha földrészeket fölfedező,újjá alakitó, vagy zendítő Columb, Franklin, Napoleon nem válik is belőlük, a’ nevelésükbe vett tőke dúsan kamatoz, ha kötelességeiket teljesítőkké fejlenek. Nőnevelő-intézeteinket tehát nem lehet alsó és fölső czíműekre osztályozni; minden nevelőintézet czélja emberformálás lévén. Hogy pedig az emberré alakult gyermekek közül, mellyikböl válandik körülményi edzések, vagy dúsabban fejledező lelkierő által, hasznosabb, ’s ennélfogva csillogóbb tagja a’ társaságnak , a’ fölött nem a’ magot szóró nevelőintézet határozhat , hanem a’ gyakorlati élet. Az pedig, hogy a’ szülő gyermekeit egy vagy más intézetbe küldje, vagy azt honn nevelje, vagy neveltesse, egyesek szabad akaratától függ, valamint az is, hogy még a’ neveltségen kivűl tudóssá, szakértővé képeztesse, és más pipere-, kézművességben honosíttassa, — ismét egészen a’ nevelés körén kívül esvén, teljes szabadságát gyakorolhatja szülő vagy növendék. A’ terveztem nőnevelőintézetnek tehát olly forrásnak kellene lenni, mellyhez nem néhány dús juthat szellemét tisztázó tanulmányokért, hanem a’ magyar nők serege. Ne gondoljátok alapitó lelkesek, hogy ez megbizhatlan összeget kíván: egyszerű és olcsó az emberré nevelhetés mestersége, adatkozzatok reá, nyereménytek végetlen dús leend , midőn osztalékul magukat, titeket, kötelességeiket értő, lelkes nőket ölelendetek kebleitekre. «■ •* t'T