Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-05-30 / 22. szám
BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. KECSKEMÉTböl kiköltözött a’ lélek: Szabó Richard elhagyd e’ várost Távozását sajnálják azon egykér magasabb műveltségű körök, kiknek a jeles társalgásu férfiú egykor — úgyszólván — szelleme volt; sajnálják hívei, kik benne feddhetlen életű papot ’s megragadó ékesszólású egyházi szónokot vesztenek. ’S e’ kettős veszteséggel egyedül csak irodalmunk nyerhet, mennyiben örömest hisszük, hogy a’csöndes falusi magány tán még több gyöngyöket fog érlelni az Életképek’ számára. — Lanyha egyhangúságából egy kis tréfa verte föl a’ napokban e’ várost. Egyik legjelesb ifja Kecskemétnek párbajt vitt bizonyos katonás kisasszony miatt, egy hetvenkedő hadnagyocskával, minek emléke a pletykakörök nyelvén ’s a’ vitéz tiszt úr kényes bőrén, hihetően jó darabig fenn fog maradni. — A’ sétatér — mit leginkább a’ pazarlásig fényűzően öltözött középrend és csinos pórnép szokott elfoglalni — vasárnaponként pezseg a’ látogatók seregétől. — A’ haute-volée egyik tisztes hölgyétől kérdezni találtam nem rég: volt-e már ez idén a’ sétányon ? ,Sem tavai, sem az idén; menni nem is akarok , — felesé — mert nem szenvedhetem, hogy az a’ sok tolakodó pimasz összetörje selyem ruhámat, ’s azért a’ kis zenehallgatásért biz én csak nem szívelem, hogy minden gatyás ember orrom alá füstöljön. — Éljen ! Tömjént a’ bella donna orra alá! Kis Manó, PÉCS , május 20-án. Bosco — miként e’ lapok hirdeték , Budapestről Pécsnek véve útját, a’városi színházban 3 előadást adandó. Jöttét mesés hírek előzék meg’s a’ közönség kíváncsiságát magas fokra feszíték. Máj. 1-én csakugyan városunkba érkezett, az nap esti zenével tiszteltetvén meg. 3-ik, 7-ik és 10-ikén adá mutatványait, mindannyiszor tele háznál ’s így bevétele jóval felülmúló a’ biztosított ezer pengőt ; noha a’ belépti dij aránytalanul volt felcsigázva, a’ páholyok árai (5 fr.) váltóról csupán pengőre emeltetett, mig a’ karzat ötszörösen (40 krp.) drágább volt A’ közel és távol vidékről összegyűlt közönség tetszéssel fogadá mutatványit, és számtalanszor zajos kihívással tisztelé meg. Mutatványai fölötti bírálattól megkímélem a’ szép olvasónőt, föltévén, hogy nem felejté el e’ lapokban azokról kimondott alapos ítéletet. Privát és más közhelyeken mutatott műdarabjai még inkább bámulatra ragadák a’ nézőt, ’s valamint püspöki excellentiájánál a’ nemz casinóban, úgy több jeles házakban méltó tetszésnyilvánításban részesiték a’ jeles bűvészt. Ha jól vagyunk értesítve, Bosco innét Pétervár és Bukarest felé folytatá útját. — A’ pécs-mohácsi vasút ügye ismét közelebb áll a’ létesülés stádiumához. A’ múltkor m. Czindery László úr elnöklete mellett tartott igazgató-választmányban az elöleges terv és munkálatok e készítésével megbízandó mérnök választása volt tárgyul kitűzve. Végeredményhez nem juthatánk, mert illy fontos ügyben a’n m. m kir helytartó tanács és gr Széchenyi István ő exc. kegyes tanácsáért ’s illetőleg engedelmeért felíratni határoztatott, ’s az ajánlandó, illetőleg választandó mérnökkel Pesten történendő értekezés tekintetéből elnök úr vezérlete mellett fényes küldöttség neveztetett, melly junius első napjaiban a’ tárgyat elintézni felhatalmaztatott. Ellenei lévén minden szerénytelen találgatásoknak, szabadjon mégis megemlítenünk, hogy az igazgató-választmány a’nagyszombati vasút igazgató mérnöke Hieronymi ur iránt nyilvánitá legnagyobb ’s mondhatni lelkesült bizalmát. Minden honfi, szívből fog örvendeni, ha e’nagyszerű munka tárgyában külföldi mérnökre nem szorulandunk. — A’ nyári mulatságokra nézve meg kell emlitenem a’ nemz casino azon üdvös határozatát , miszerint a’ nyári időszak folytán tartatni szokott 13 — 14 tánczvigalom helyett idén csak hármat adand; egyébkor csupán harmonia-zene tartatván, így lassanként tán devalváljuk a’ pécsiek tánczdühét, mit — ha a’tánczosnők és orvosok nem is — de a’tánczosok *) és szülök mindenesetre méltányos köszönettel veendnek. — S TATA, május 24-én. Örömhírrel térek vissza e’ lapokhoz ismét annyi idő után Noé galambjakint a’ remény legviritóbb zöld ágával , tudtára adván ugyanis a’ haladás szellemének azt, miszerint van Tatának is műkedvelő társulata, melly három ízben már lelkünk örömére a’ legtalpraesettebben működött Adák az „Amerikai“, „Fiatal keresztanya “ „Éljen a’ honi“ és „Falura kell mennie “ czímű darabokat rajszámu közönség előtt Oh, milly kedves öntudat lehet sajátuk; annyival inkább , mert kettős czél — egyik a’ nemzetiség ébresztése, másik a’ szerencsétlen tűzvész által károsult tarjányiak (’s ezek németek!) felsegélésére eszközlött segélyszerzés — vezérlé áldott lépéseket. Pünkösd más napján a’ „Rab“ot akarják adni. — Bengyzsó Ferencz vidékszerte ismeretes zenészbandájával felvonások közben elég vércsiklandoztatón mulattat bennünket; tehetsége igen szép, hejh, kivált azokra a’ szívhez szóló magyarokra ! — Május elsején nyiták meg az uszdát szép vendég-koszorú jelenlétében. — Alakult egy úgynevezett „Halott-társulat is, mellynek czélja a’ megholt rokonát, gyermekét sat. pénzzel segíteni. — Az ..Ájtatos atyák tanodájában t. t. Nagy Márton ur igazgatósága alatt uj élet virul a’növendékekre , Róma nyelve lassankint megszűnik czél lenni, — a’ "• Édes levelező ur, bizony szépen elvetette a’ sulykot. Ezen bókot — feltévén, hogy ön még tánczos — alkalmasint többrendű kosár fogja jutalmazni. A’ betűszedő.