Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-02-13 / 7. szám

210 SEGÍTSÜNK EGYMÁSNAK! Vígjáték egy felvonásban. SZEMÉLYEK: Ladáry. Szendőry. Róza, neje. Ágnes, szobaleány. Ida, Róza öcscse. György, inas. Széphelyi Aladár. ELSŐ JELENÉS. (Kert.) Róza és Ladáry. Róza. Hát illik ez ? Ladáry. Neheztelsz, kedves ? Róza. Ha neheztelek-e ? haragszom, komolyan haragszom, de mit bánod te, hisz kétségbe akarsz ejteni. Ladáry: Mit beszélsz, édes nőm? egyetlen Rózám, bántottalak-e valaha? Róza. Bár inkább bántanál, perelj, lármázz és szívesebben fogom tűrni, mint búskomoly merengésidet tekintsem. Te, az elmés, eleven és jókedvű világfi, néhány hét óta kedélytelen, mogorva és elvonult férj lei — — — Ladáry. Hadd ezt, Rózám ! Róza. Azt hiszed, nődnek ez nem fáj ? Ladáry. Okaim vannak, — egy nagy terv ... néhány hét múlva meg­tudod az egészet. Róza. Még néhány hétig lássalak igy, ’s azt hiszed, elviselhetném? ak­kor roszul ismersz. Kizárólag azért vettelek rá, elhagyni a’ városi zajt, hogy itt falusi élvekben találj szórakozást, — és neked vignak kell lenned; akarom, min­dent elkövetek, és ha nem sikerül, akkor-----— akkor én is példádat követem, bús leszek (szeméből könyer törül) , mert tudni fogom, hogy­­többé nem szeretsz. Ladáry. Gyermek vagy (megcsókolja). Róza. Nevess hát! Ladáry (mosolyogva)Eredj, eredj. . Róza. Kérlek, nevess hát. Ladáry. Mégis nagy bohó vagy te (nevet). Róza. Így ni, most már szent a’ béke. Hol akarsz reggelizni ? Ladáry. Itt, vagy benn, mindegy, csak társaságodban legyek. Róza. Itt, mondád elébb , tehát itt, azonnal rendelést teszek (indul, visszatér) Sándor! kérhetek valamit ? Ladáry. Parancsolj. Róza. Megmondjam? — — hát — de szépen kérlek ám, nevess még egyszer. Ladáry (nevetve). Akár százszor. Róza. Igy-igy! (megcsókolja) na, most megyek, de derült maradj ám (sietve el). Ladáry. (egyedül) Szegény nő! ha tudná, ha sejtené, hogy mi busit. . . oh! bel szerencsétlen vagyok ! Róza és Ida ! őt hallom . . . illy magányban vele? -------nem ! nem lehet vele találkoznom (kissé elvonul). MÁSODIK JELENÉS. Ida és Ladáry: Ida (dalolva jő, kezében virágfüzér). Ad! ebből is néhányat (virágot szed). Sorsotok igen szép, megörvendeztetem Rózát, Róza majd Sándor felvidítására

Next