Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-04-03 / 14. szám
435 Mi most nekem A’ szerelem ? Rózsafán kis madárfészek, Benne vígan fütyörészek, ’S ha földúlja a’ fergeteg, Odább szállók, mást építek. Petőfi Sándor: SZÚNYOGOK. III. Fürdői képecskék. BEVEZETÉS. Honi fürdőről hazai színekkel nemzeti képecskéket akarunk ecsetelni. Honinak egyszerűen azért mondjuk, mivel közelebbről megnevezni nem akarjuk, minthogy minden magyar olvasó különben is rá fog ismerni, ki valaha magyar fürdőben volt, bármellyik részében az országban, mert hiszen az — igen csekély kivételekkel — mindegy, valamint a’ legszebb magyar nóták is utoljára mind egykoron pendülnek, mi annál csodálatosabb, mivel a’ magyar ember egészen ellenkezőleg, ha még annyi volna is, mind más nótát fú, vagyis ellenkező irányban működik. Színeink : fehér, zöld és piros. Mi ezeket ez alkalommal illy értelemben használandjuk : Fehér a’ hölgyek arcza, kikről szólandunk, — zöld a’ gyep, mellyen sétálnak, — piros a’ kártya háta, mellyel játszanak. Egyéb nevezeteset rólok ezúttal nem igen lehet mondanunk. 1. MEGÉRKEZÉS. Az esti szürkület ’s kísérői már majd beállnak, ’s az érkező fürdő-vendég lovai a’ rendkívül, vagyis inkább rendesen rész utak miatt majd kiállnak, a’ kocsi kerekei megállnak, a’ már helyben levő fürdővendégek nem állnak meg, hanem sétájokat folytatják , a’ vendéglő előtt heverésző kutyák felállnak és nyújtóznak, a’ vendéglő előtt ülő pinczér és idegen hajdúk ellenben nem állnak föl, hanem azért szinte nyújtóznak, — az érkező fürdővendég szava csodálkozás miatt eláll, mert most jött először magyar fürdőbe, ’s meg nem foghatja, hogy elfogadására senki nem áll elő ; a’ rendes fürdővendégek szava is eláll csodálkozás miatt a’ fölött, hogy az uj fürdővendég azt várja, miszerint a’ fogadós, vagy pinczére elébe álljon. E’ szerint tehát minden áll, ’s a’ kocsi akár ítéletnapig is ott állhat, ha az uj fürdővendég le nem száll és odább nem áll fáradt lovai mellől. Az érkező közelebb lép a’ vendéglőhez, a’ pinczérre tekint és megszólal : ,Kaphatok szobát ?‘ A’ pinczér a’ kezében levő asztalkendővel leveri csizmájáról a’ port, ’s kevés pillanat múlva tányérokat fog vele törölgetni. Tanácsoljuk az uj fürdővendégnek, hogy ezen ártatlan megjegyzésünkkel érje be, mert a’ pinczér nem felelt. Utasunk világosabban szóla: ,Hol a’ vendégfogadós ? Nyittasson számomra szobát. A’ nyújtózó hajdúk előbb egymásra, ’s azután a’ pinczérre néztek, de nem szóltak, mert hiszen mi közük nekik más bajához, kik csak saját uraságuknak tartoznak szolgálni? A’ pinczér előbb letörle asztalkendőjével a mellette álló vizsla réz orvét.