Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-01-16 / 3. szám

BELFÖLDI LEVELEZÉSEK. KŐSZEGI h­ír szele­nc­ze: „Tessék uran­ni! . . . hazai készítmény .... pedig a’javá­ból . . . tessék!!“ — E’ szavakkal kínálhatja még a’ t. szerkesztő szelenczénkböl olvasóit. Igaz ugyan , hogy azt a’ jó , bepáczolt tobákot nem itt ,­­ hanem Szombathelyen készíti egy igen jó­­ravaló , szorgalmas polgár, Schenk ur; de ez mitsem tesz ! mi azért ellátandjuk szele nézőn­ket olly tartalommal , melly bizonyosan segitend néha-néha a’ hazai ipar náthás állapotján. — A’ természet e’ várost , úgy látszik, maga is iparűző várossá szánta, mit a’ kőszegiek sajátképen csak 1844-ben tudtak meg véletlenül , ’s ma 1846-nak legutolsó estvéjén már egy roppant posz­tógyár áll a’ Gyöngyös folyam partján. ’S ezt, uraim, leginkább a’ védegylet eszméjének ’s mozgalmainak köszönhetjük. — Izrael fiai e’ gyár felállításában nagyrészt vettek, de játékuk­ban nem eléggé vizsgálták meg saját kártya-lapjaikat’s csak most veszik észre tévesztett szá­mításukat, miből csak úgy bonyolódhatandnak ki, ha a’ társaság többi tagjait felültetniök sikerülene. Izrael ezen elmés fiai t. i. nem vettek épen feleslegesen a’ részvényekből , noha igen jól tudták azt, hogy e’ gyár évenkint 1200 mázsa gyapjút használván fel , körül-belől, a’ vidék producereitől jóformán el fogja ezen matériájét orruk elől kaparítani, mi saját édes személyüknek —­ természetesen — nem csekély kárával fog történni, — mit tesznek hát ? ők a’ gyár hitelét, jövendőjét gyanúsítják, tetemes veszteséggel fenyegetik, hogy a’jólelkű rész­vényeseket részvényeik eladására izgassák, mit ők aztán a’ maguk szokott tekervényes útján feleáron sajátukká tévén, az egész gyárt jó olcsón birtokukba ejteni igyekeznek. — Figyelem, urak ! mert megcsalatkozunk!! ’s aztán nem fizeti meg veszteségünket az emancipatio!_ — Többi egyes kézművészeink szinte jó sikerrel űzik vállalatukat; de finomabb kelmék készíté­sébe gyérebben bocsátkoznak. — Nem rég történt, hogy egy posztós, ki a’ védegylet keletkez­­tével nagy mennyiségű kelméket készíttetett, csaknem véginségre jutott az által, mert e’ kelmé­ket eladni nem tudta, ’s pénze hiában hevervén munkáiban, már a’ kétségbe­eséssel viadott, midőn e’ dologról értesült gr. Zichy Bódog, Vas megye főispáni helyettese, ki az egyéb­ként igen becsületes kézművest rögtön magához hivatá ’s 1000 pftot adott neki azon kijelentés­sel, hogy akkor adja vissza, mikor akarja !! Derék férfi , ’s e’ tette , mint becsületes emberba­rátot jellemzi őt ... . Bár sok milliókkal bíró előkelőink követnék példáját a’ helyett, hogy Parisban mosatnak, Londonból ruházkodnak, Bécsben élnek. —Kár, hogy­ e’ derék polgár­társunk testvére, gr. Zichy Victor, a’toskanai ezredparancsnoka, épen a’ napokban szerencsétlen esés következtében, midőn egy patakocskán keresztül nyargalni szándékozván, első lovaiba de­rekasan belepattogatott volna ostorával, a’ hirtelen rántás által a’ gyeplőnél fogva, mellyet lá­bai körül tekert, az ülésből lerántatott , agyát összezúzó­ s három órai szenvedése után örök­létre szenderült. De térjünk vissza az elhagyott térre! Kőszegen egy uj jeles kereskedést nyitott Link, mellyben néha némi magyar női kelmék is megfordulnak; csak az kár, hogy ezeket illően elkészitni nincs emberünk. Közönségünk, melly jobban indul a’divat után, nagyrészt Bécsböl öltözködik ’s az alsóbb osztály megelégszik kevésbbé jó munkával is , miután nagyobb igényű kézműveseket kitartani úgysem bírna. Egyébiránt különösen lábbeli-készítők szűkében nem panaszolkodhatunk — sokkal inkább azoknak zsarlásai ellen. — Egypár igen ügyes aszta­­losművészről kell dicsérettel emlékeznünk- ezeknek egyike Kühnn és a’másika Stegmül­­ler ; az első ízletességre ’s a’ második inkább tartósságra látszik ügyelni munkálatiban. — Van itt a’ kézmüvesosztálynak minden ágaiból ember, csakhogy sok készületlen , helyét nem tölti be ’s igy nem csuda, ha az egyébiránt is kevés hazafisággal biró kőszegiek Bécsig szaladnak elő­lük; illyenek p. o. az aranyművesek , órások ’s a’ t. Életűket két czukrász édesiti ’s még is ke­serű, mert azzá válik a’ drágaság miatt ! Múltkor egy rokonunk 4 igen rósz ételért 4 ft. 14 krt fizetett egyik rendjelében , mellynek szöglete a’ piacz felé áll és ,,Fehérló“nak hivattatik. _ Itt legjobb sikerrel űzetik az épületfakereskedés , mert a’ gabona nagyrészt Sopronba takarul be ’s bizony sokszor a’ bámulásig nevezetes szokott lenni az árkülönbség e’ két városban ’s a’­­. Nem lehet mondanunk, hogy a’ szellemies művészet körében itt épen nem akadnánk gyümöl­csözhető reményekre. Van itt zene- és énekiskola , melly szép sikerrel hat a’ művelődés terén. — De — felejtek előbb megemlíteni — a’ kőszénkeresés körüli remények meghiúsultak._ Ennyit először röviden ’s futólag még legközelébb bővebben szólhatok.­­ M. L. PÉCS. (Töredékben.) Színházunk személyzetét illetőleg, Havi és Szabó 23 férfi- és 13 nő-tagból álló dalszínésztársaságából kiemelendők: Goldstein Teréz, az opera primadonnája, most kezdi a’ színészi pályát. Hogy egészen újoncz primadonna, abból is világos , mert még egyszer sem jön „hirtelen"­ beteg és kisebb énekszerepet is elvállalt. Hangja gyönyörű, játéka még nincs. Lukácsi Antonia itt meglehetősen tetszik vagy in­kább tetszett, mit nem annyira gyenge hangjának, mint csinos külsejének köszönhe­tett. Szokott gyengélkedni. Havi magasabb tenorpartiekat énekel, bizony kényes do­log. Olaf herczegje a’Báléjben meglehetősen sikerült. Folinus hangja nem kellemetlen, punctum. Fi­l­i­p­o­vic s Belisar és Reiterholmban jeles. A kardalok erőteljesek, összevágok. A’ zene hanyag, néha a’czm­ozogásig; újabb időben némi javulás jelei mutatkoznak. A’­drámai személyzet igazgyöngye E­r­k­e­­­n­é; drámában sokkal jelesebb, mint vaudeville-ben, mit ő nem szeret hinni. A’tömeg tapsa néha tévútra visz. Polyákovicsné nem rég szinésznő azért phantasiája még a’ költőiség magas sphaeráiban bolyong; ha kiábrándul, lehet jövendője. Szabó igazgató és színész. Mindkettőben erős ; bizony ritkaság. Komáromy legjobb szinészünk. Egressy, Szentpéteri és Telepi szerepeit egyenlő szerencsével adja és szintolly jeles Gritti, mint Squers vagy Hugl­; szóval: ő mindent tud , csak a szerepét nem. János­i, nagy remé­nyű fiatal színész, tőle függ, hogy ennél több legyen. Alm­ásy intrigáns , kinek másokat kel-

Next