Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-03-06 / 10. szám

302 Szerettetek-e, ficzkók, valaha , Hogy most gyűlöltök ? ’s imádkoztatok Az emberiség boldogságáért, Hogy most lehessen átkozódnotok ? Elkérték kebletekből a’ szivet, ’S aztán széttépték azt az emberek ? — Nem, a’ világnak ti nem adtatok Szivet soha, mert nincsen szívetek! Nincs bennetek szív, nincs ! csak zsebetek És gyomrotok van ; ’s mert ez nincs tele , Azért rút a’ világ előttetek , Azért keltek ki rútul ellene. — Én is gyűlöltem. Volt okom reá ; De a’ mióta e’ bitangokat Láttam, mint vágnak Byron-képeket, Azóta gyűlölségem megszakadt. Mióta ők a’ földi életet Olly feketére mázolják , nekem Sokkal, de sokkal jobban tetszik az . Több fénypontot vesz észre rajt szemem. Valóban szép, igen szép a’ világ ! Van minden évben rajta kikelet, ’S van szép leánya minden falunak , ’S ha itt egy ember sír, ott más nevet. Milly tréfás még maga a’ bánat is ! Szív- ’s fejre milly különbözőleg hat. Sötétre fösti a’ fehér szivet, ’S fehérre festi a’ sötét hajat. Petőfi Sándor: A’ S E R F Ö Z Ö. Nem vesz apád csibét? Népszó. . . . Vala pedig Hornyicsek Vendel gazda Isten jó voltából öt mázsa és tizenkilencz font ő testi állapotában, ’s nem vala az a’ töltött bárány és félakó ser, mellytől ő megijedt volna. Feje egész orbis pictus vala, méltó vetélytársa bármelly ürítőknek, ’s or­rának nagysága előtt szégyenlhette magát az Ararát-hegye. Szeme csak egy vala, az is zöld, és azt is valahol misantrop vakandoktól kérhette ad usum, kü­lönben alum­i ez is jó lehete. De kipótoló neki az anyatermészet, a’ mit szem dolgában megtakarított, a’ szájban, mellyen könnyen­­ leszaladhatott a’ kétfüles kancsó, hajót meg nem fogta. Egyébiránt beszédre ezt gyéren használta, gon­dolván az irás szavaira , hogy mi a’ szájon bemegy, az nem rontja meg, de mi a’ szájon kijön, az rontja meg az embert, azaz : tulajdonkép semmire sem gon­dolván, mint a’ mi megharapható. Különben is csak cseh hangokat tudott mon­dani a’ jámbor, noha harmincz éve lakott Győrvármegye közepén, zsiros ma­gyar nép közt, kikről nem ragadt rá egyéb, mint a’ zsír, pedig a’ széles kör.

Next