Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)

1847-01-02 / 1. szám

ten nyomatunk, — ’s untig meg nem győződnénk arról, hogy nálunk csak addig van rend— mint a’ minap is mondottuk — a’ meddig nincs — rendetlenség: ekkor azután tökéletes anarchia uralkodik, mindenki a’szerint cselekszik, a’ hogy neki tetszik. Rendőrségről szó sincs — természetesen, mert a’ rendőrség csak akkor őrködik, mikor rend van, hiszen azért rendőrség, — ’s jobb is, ha nem mutatja magát, mert a’ zavart csak növeli, miután, ha valami Istencsudából okosat is parancsol vagy intézkedni akar, nincs, ki engedelmeskedjék ! — Nincs biz’ itt rend, kedves collega uram , csak méltóztassék párszor napjában velünk és ,Spiegelt collegánkkal, ki viszont meg azt a’ tréfát csinálja magának, hogy Pesten lakik, és Budán nyomat, átcsónakázni a’Dunán, főleg, mikor kissé erősebben zajlik a’ jég, fogadom, hogy azokat a’ rózsaszínű pápaszemeket, ha t. i. illyeneket hord, lenyergeli római vagy görög orráról, ’s megtérend könnyelmű hitében — a’ mi gyönyörűségünkre ! — A’ legszebb ostorhangversenyben részesülünk most reggel este. A’ kinek erről fogalma nincs, majd elmondjuk. A’ bérkocsisoknak t. i. itt. Budán téli időkben kevesebb keresetük leven, hogy el ne unják magokat, körbe állanak hatan heten, ’s hatalmas karikásokkal órákig pattognak a’ szomszédok kimondhatatlan örömére. Ha volna rendőrségünk, mi is adnánk neki valamit a’ kezébe — pattogni. — Kossuth Lajos, ki mindig és mindenütt csak az emberiség érdekében emeli föl szavát, ennek szenteli fényes tehetségeit, újólag felszólal a’ ,hetilapban a’ szükölködőknek a’ jelen nyomasztó körülmények közti segedelmére ’s igen czélszerű módot ajánl, mikép lehetne olly kenyeret, mint a’ szegény napszámosnak most három forintért adnak, ennek fele áráért megvenni. — Ő nem akarja, hogy e’ kenyér a’ szegény embernek ajándékban vagy alamizsnaképen, hanem pénzért, mellyet véres verejtékével keresett, adassék, de adassék neki azon az áron, a’ mellybe kerül, melly a’ gabona árával arányban áll, adassék kár, de nyerészkedés nélkül is. — E’jeles czikk majdnem valamennyi hazai lapokba átment, ’s azokban egész terjedelmében olvasható; ’s midőn annak olvasását minden emberszerető kebelnek igenigen ajánlanék, mi részünkről azon esetben, ha a’ városi hatóságok, — a’ mint nem is kételkedünk, különben létesük , melly a’ város minden lakosára való atyai gondoskodást föltételezi, phantom volna, — aláírási íveket köröztetnek, mellyeken az aláírók, a’ nyomasztó szükség elhárítására, bizonyos öszvegyek kamatnélküli kölcsönzésére kötelezik magokat, mi is kérjük magunkat a’ részvényesek sorába igtatni, ’s aláírási ívvel megtisztelni. — — Petőfi Sándor , tigris és hyena‘ czímű színdarabja elhagyá a' sajtót; Jókay Mór beszélyeit pedig a’ vállalkozó szellemű Heckenast vévé meg igen illő áron. Ez utóbbi, fentartván egyébiránt magának a’ kiadói jogot, könyvkereskedését a’ váczi utczában eladá, hogy a’ ,Länderer és Heckenast a firma alatti jónevű ’s nagy kiterjedésű nyomda ügyeit annál erélyesebben vihesse. — E’ napokban ismét szomorú bukások történtek a’ kereskedői világban, mellyek, mint mondják, még szomorúbb következményeket vonandnak magokután. — Bukásról szólva, eszünkbe jut bizonyos magyar szerkesztő, ki németül csak egyszer irt (a’ bécsi Saphir ellen, mit azonban silánysága miatt a’ budai Spiegel föl nem vehetett), ’s pápaszemet nem visel... A’ ,Szépirodalmi szemle első száma holnap fog megjelenni. Több postahivatal, szükséges utasítás hiánya miatt, az előfizetést elfogadni nem akarta ’s a’ vállalatnak minden esetre ártott, a’ nehézségek azonban most már elhárítva leendnek, s a’ részvét a’ pillanatnyi veszteséget kárpótlani fogja. Az előfizetők máris szépen mutatkoznak. .............. . . .