Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-05-22 / 21. szám
678 tehát az önálló és tökéletes jellemekből következetesen fejtjük a’ cselekményt, ez már magában motivált is leend. Nem motivált az ollyan cselekmény, mellyel elkövetője mintegy r ohamában (raptus) látszik elkövetni, a’ nélkül, hogy az olvasó ezen rohamnak okát meg tudná fejteni. — A’ beszély hatásának tökéletessé tételére vagy kieszközlésére nem csekély befolyással van a’ kidolgozás vagy előadás is, de ebben már elmélet nem igen vezérel, itt már csakugyan gyakorlatra van szükséged. Az előadásnak első érdeme az egyszerűség és gördülékenység, azért kerüljük a’ nagy mondható phrasisok utáni kapkodást, mi dagályossá fajul,— valamint kifejezésünkre óvatosan figyeljünk, mert egy roszul választott szó a’ legkomolyabb jelenetben is megmosolyogtat. Szokatlan kifejezést és merész képletet csak úgy merhet kezdő szó, ha van benne hatály, különben inkább a’ régiekkel éljen, ’s bombaszokban ne vadászszon eredetiséget. Hiba az előadásban a’ rejtelmesség, ’s balfogás, ez által akarni érdeklővé tenni a’ művet; a’ fejlemény, ne az előadás tartsa függőben a’ kíváncsiságot , — az olvasó megkívánja, hogy mindjárt darab elején tudja, hol? és hányadán áll ? Az érthetlen előadási czikk, meglehet, másodszori olvasásra fel lévén fejtve a’ rejtélyek — tetszetősb; de ki fog olly iratot másodszor olvasni, mellyet először érthetlennek talált? — Vigyázni kell Írónak a’ virágos költői előadásra ; mert minél megragadóbbak és szebbek a’ képek illő arányban, úgy fásulttá, egyhangúvá teszik a’ darabot mértéken túli használat által. Nem tudlak czikkem végén eléggé figyelmeztetni téged, hogy csak ismert világodból vedd tárgyadat, mert csak azt lehet híven másolnunk, mit tökéletesen ismerünk. Igaz, hogy a’ magyar jellem amollyan olasz-spanyolos kellékekhez nem fér, mint a’ tőr, eskü, éji boszu ’s más borzadalmak, mellyeknél bő tér nyílik a’ legrázkódtatóbb jelenetekhez ; de minek is ez nekünk? Nekünk nemzeti érdekek kellenek ’s nem holmi külföldi irány, mellyet kiirtanunk kell inkább, mint meghonosítanunk. Vagy tán a’ magyar jellemből nem lehetne elég hatásos beszélyanyagot szemelnünk? Dehogy nem! hisz hol kell gyönyörűbb érzelemforrás, mint épen az őszinte, élénk, hő és nemes, fenkölt magyar jellem ? ■— De leginkább arra vigyázz, hogy magyar burokban idegen jellemeket ne léptess fel; tehát ismerd át, ’s százszor mondom, ismerd át jól a’ magyar lelkületet, ’s tanuld szorgalommal a’ lélek- és emberismeretet : ekkor bizton felléphetsz. Addig is Isten velünk! Köttevényi F. PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI. Bírálatot ígértem Petőfi Sándor költeményeiről. Most, midőn e’ szavam beváltásához készülök, érzem, hogy olly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. — A’ lyrai költészet, melly nem fárasztó munkának, hanem pillanatnyi fölgerjedésnek gyermeke, mellyben a’ költő nem aestheticai theoriák létesítését keresi, hanem legbensőbb érzelmeit fejezi ki, ’s melly csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonlóan ama kis patakokhoz, mellyek hegyes vidékekben a’ sziklák alól néha erőszakkal kitörnek, mert a’ béret nem zárhatja többé magába gazdag forrásait, — a’ lyrai költészet érdemeit a’ kritika bonczkésével méltányolni, felfogásom szerint, nem lehet, — ’s fökép én nem érzek e’ műtéteire semmi hivattatást magamban. -- Egyike vagyok azoknak, kik, a’ csalogánynak énekétől elbájolva, nem igen kérdik : mennyire szabályos rithmus szerint zengé el énekét, a kik, ha a’ virág színein ’s illatán örültek, hogy botanikai nevét feltalálják , kelyhét széttépni nem szokták , ki várhat tőlem szabályos aestheticai bírálatot, főkép miután Petőfi költeményeiről szólva, még elfogulatlannak sem mondhatom magamat, kevés költői mű lévén, mellynek több kedves benyomást, több valódi élvezetet köszönnék, mint épen Petőfi dalainak ? — Legfölebb egyes gondolat-töredékeket mondhatok el, mellyek most, midőn Petőfi verseit a’nem rég kijött gyűjteményben újra elolvasom, bennem támadtak.