Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-04-02 / 15. szám
lemhez, hogy a’ katonaságot a’ városból tiltsa ki, ’s a’ polgárság fegyvereztessék föl. Ugyanezt kívánták a’ tanulók is. Az nap este, daczára a’ fenyegető falragaszoknak’s a’felállított katonaságnak, a’ nép már egy barrkadot emelt ’s ittamott lövések történtek. Mart. 15-kén (itt is ugyan e’ nap!) a’nép a’katonaságra kövekkel kezde hajigálni; mire ez lövéssel válaszolt, ’s daczára a’ polgársági védbizottmánynak, véres összeütközések történtek. Mart. 16-kán a’ nép az egyetem előtt csoportozott, mintegy 15 agyonlövetett tanuló temetési hírére. A’ rendet erőszakoló katonaság itt is szeleskedvén, a’ nép kövekkel, emezek golyókkal kezdtek értekezni ’s ismét polgárvér folyott. 17- kén minden forrongott. A’ katonaság szaporittatott, de komoly összeütközés nem történt. 18- kán a’ király kikiáltá az alkotmányt, a’ népképviseletet, nemzetőrséget, esküdtszéket, sajtószabadságot stb. Mondhatlan volt a’ nép öröme ezen engedély hallatára. Özönlött a’ királyi kastély elé ünnepi köntösben, fegyvertelenül, éltetve a’ királyt. 2 órakor megjelent az erkélyen a’király, szivére tette kezét. A’ nép azt hitte, hogy ezzel szeretetét akarja a’ nép iránt tolmácsolni, pedig ez volt a’ feladás arra, hogy a’ népre lőni kell. A’ sűrűn egybegyült nép közé ágyazni kezdtek öröme legédesebb pillanatában. A’ haragjában óriássá nőtt tömeg erre dühösen rohant fegyvertelenül megtámadóira ’s azokat legázolva , fegyverüket elvette. Egy óra alatt az egész város tele volt barikadokkal, az utczák széltében felforditott szekerekből , hordókból, leszedett háztetőkből készíttettek gátak , mellyek arra valók , hogy a’ rendes katonaság ne mozoghasson ’s a’ nép ezek háta mögött védhesse magát. A’ házak kapuit leszedték ’s míg egy részről ezeket támogatták fel mellvédeknek, addig ez által arról is biztosítva voltak, hogy zárgátjaik elfoglaltatása esetében a’ házakba bemenekülhetnek. Másutt csákányokkal tépték fel a’ kövezetét ’s abból emeltek sánczokat. E’ sánczok mellett kétfelől a’ házak közt annyi rés hagyatott, mennyiről a’ nép ellenfeleire lövöldözhetett. Az illy réseket nehány elszánt férfi túlnyomó támadók ellen védve tarthatja. Többnyire csak a’ tiszteket vették czélba ’s rendesen találtak. Ez alatt a’ házak tetejéről a’ kéményeket és gerendákat, az ablakokból a’ bútorokat hajigálták le a’ katonaságra. A’ tornyokban félreverték a’ harangokat. A’ neuchateli vadászosztály ez alatt áttért a’ néphez. 5 órakor az óvárosban kezdtek ágyazni, a’ királyutczán a’ tanulóság küzdött a’ katonasággal. Hat órakor foglalta el a’ katonaság a’ legelső barrkcadot,’s mire elfoglalta, alig 300 lépésnyire már a’ másik állott. Hétszer rohanta meg ezt, hétszer vezetett vissza tőle , végre ágyút hoztak neki, ’s ezzel sem voltak képesek egy órai tusa után elfoglalni. (A’ király úgy nyilatkozik : „hogy készebb magát kastélya romjai alá temettetni, mint egy hajszálat engedni.“) Egy órai hasztalan tusa után az ostromló dandár a’ néphez állott, a’ nép harsogó örömrivalgása mellett. Ekkor a’ király egy proclamatiót bocsáta ki, mellyben a’ népnek azt ígéri, hogy kész neki mindent megbocsátani (miután ágyúval lövette) ’s mindent felejt, és kéri, hogy ne lármázzanak, mert felesége, a’királyné — beteg. (Szegény!) Sok helytt a’ háztulajdonosok elárulák azokat, kik házaikba menekültek, ’s azokat a’ katonaság rögtön legyilkolá. Egész reggeli 9 óráig tartott a’ csatázás. Ez alatt azon generált, ki a’ legelső lövést tetette, elfogta a’ nép, ’s ekkor egy bizottmányt küldött a’ királyhoz azon meghagyással, hogy ha az idegen katonaságot a’ városból ki nem parancsolja, vagy még a’ népre lövet, foglyát fel fogja a’ nép akasztani!