Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-07 / 20. szám
Lászlót kezembe! hadd vigyem szét Feltámadásod szent hírét! Lantot nekem , hadd énekeljem, Hadd énekeljem hazaszét Mint szent Csolosmát, diadalmad énekét! GARAY JÁNOS. ELÉBB REFORM, AZUTÁN NOEMANCIPATIO. Ki van mondva a’ szabadság, testvériség, egyenlőség elve. Következetességből szóba hozatik a’ nők emancipatiója, hol komolyan, hol gúnyból. Mind kettőnek örvendünk. Természetes, hogy szabadságra vágynak a’ nők is, hogy vad önkénynek tekintik, ha a’ törvény száraz szavakkal kimondja örök kiskorúságokat — de aligha Magyarország hölgyei az emancipationak most még jobb hasznát tudnák venni, mint a’ bécsi szomszédok. Gyermekek vagyunk, kiskorúak nemcsak a’ törvény, hanem a’ szellem itélőszéke előtt. Kisszerű önérdektől menekülni még nem tudunk, külsőségekben keressük a’ szabadságot. Lelkesednek nehányan közülünk, ’s a’ halálra fáradt Kossuthnak ápril 15-kén a’ zápor daczára, hosszasan mondják el hálájokat, hogy „özvegyen nem maradtak“.............egy lelkes éljen nőajakról a’ tömegben többet ért ezen önzés sugalla imánál. Lelkesedünk újra, ’s már-már felcsapunk a’ nemzetőrökkel, amazon-seregről álmodozunk.........gyönyörű carricaturákra adunk alkalmat. Harmadszor lelkesedünk , ’s im a’ „Brüder, Kameraden! !“ számára fehér zászlót hímezünk.........bár Bécsben ne hagyta volna a’ küldöttség. Ne igy, hazám hölgyei! kaczérkodni a’szabadsággal nem szabad, azt magára ölteni, mert divat, mert jól áll, szentségtörés — de kötelessége mindenkinek magát arra képessé tenni, hogy e’ szent szó értelmét egész nagyszerűségében felfoghassa. A’ szellemi szabadság megtenni maga gyümölcsét annak idejében a’ társasági viszonyokban is. Szabadítsuk fel a’ szellemet közöttünk — erre nem kell törvény , nem kegyelem — reformáljuk önmagunkat. Erény, lelki erő, szellemi kifejlődés, nélkülözhetése a’ lélektörpítő fényűzési semmiségeknek, fogékonyság a’ nagy eszmék felfogására, kitartás ott, hol nagyszerű dolgok forognak kérdésben — ezt tűzzük ki czélul, erre törekedjünk. Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké. Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a’ forradalom fiai. Minden nő, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedvelnének a’ kardot ’s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkü nőt, kit a’ vész órája készen talál. Hatalmas téren áll a’ nő, ha felfogja helyzete egész fontosságát. Kezében a’ jövő nemzedék. A’ magánkörben , a’ családi élet oltáránál erélyesen állni, kötelességét mint honleány , mint nő, mint anya lelkiismeretesen betölteni, ez most feladata. Itt, nem a’ nyilvánosság mezején vetheti le magáról a’ kiskorúság bélyegét, mellyet eddig nem állása a’ polgári társaságban , hanem gyávasága tűzött rá, és ferde neveltetése. — Igen, ferde neveltetése ! Értsétek meg jól a’kor intését, ti anyák, neveljétek leányaitokat úgy, hogy megfeleljenek a’ forradalom igényeinek. A’ forradalom embereket követel. Neveljétek leányaitokat emberekké, nem pedig ephemer, minél hamarább férijhez adandó lényekké , mintha a’ nő, hasonlóan a’ lepkéhez, elérte volna rendeltetése végczélját, mikor a’ pártát leoldják fejéről. — — Az élet hosszú, a’ 38