Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-01-16 / 3. szám

CSÁKTORNYA , félhő 2-án 1848. Csáktornyán vagyok ’S lelkem sír a’ gondolat után, ha végigjárom a’ vár udvarát, ’s eszembe jut a’ tiszta magyar jellem, melly a’ hős Zrinyi honfiúi kebléből isteni szikraként kiáradva, képes volt e’ vidéken több magyar érzelmet uraló ifjakat körébe idézni, kik, mint bolygók a’ nap körül, körüljárák a’ vidéket, fénysugárt vetendők a’ szende csillagokra , fölélesztve a’ magyar nyelv iránti érzelmet a’ honleányok kebelében! — Hol van most a’ hős, és hol a’ magyar jellem? — Amaz elhalt, — ’s elaljasult emez! — Ámde él a’ honfi kebelében ő iránta a’ hála és tisztelet, és él a’ gyűlölet azok iránt, kiket nemzedékeikkel együtt százados választó fal különt el az édes anyától — a’ szeretett hazától! . . . Hogy egészen ismeretlen ne legyen e’ táj előtted, ez okból vevék bátorságot magamnak, téged , a’ szeretett barátot, a’ hőbuzgalmú honfit tudósítani felőle. — ’S most, miután egykét sorba jellemzem e’ táj nem-magyar népét, engedj , hogy lelki mívelödése fő helyét is megérintsem. — Van egy casino Csáktornyán, összesen vagy kilencz hírlapja, ’s ezek között négy magyar. A’közös olvasó, tekéző és kártyázó teremben a’fő szerepet az itteni emancipált nép viszi! . . . mint hallom, jövő évre a’ hírlapokat zár alá teendik ; nehogy, mi itt szokásba van, az egész hírlap elvándoroljon — a’ szépirodalom valamellyik pártfogójához.»— Többet felőle nem írhatok; de igen! megemlíthetem, hogy könyve egyetlen egy sincs ! — Mi a’ farsangot alkalmasint eltemetők , most jövök a’ Perlaki sírkertből, hova a’ tél elől egy megnőtt virágszálat rejténk el; szív-, kiképezettség- és szépségben e’ táj angyalát, szendeség és kellemben a’ tánczvigalmak királynőjét —Cs.* Sidoniát! Sírhalma mellett láttam azt, hogy tiszta szívjóság az élet legfőbb java; ő, ki ezt tulajdonává téve, halhatatlanná lön minden jobb érzésű ismerős emlékében! — Béke hamvainak!! — Szalacsy, TATA , január 2-án 1848. Egy magyar nemes-szívű asszonyság estélyeket kezdett rendezni , mellyeknek föladatuk a’ zenészi művészetet éleszteni. De mi történt ? nagy ribillio és gúnyhahota a’ német részen, (őket t. i. nem hivák meg, csak annyit tudván a’zenészethez, mint uszkár a’ dohányzáshoz) , miért is a’ mindig kissé szégyenlős magyarok nem is igen akarának beléharapni, ’s csupán a’ fentisztelt asszonyság nemes kitörésének ’s buzgó példaadásának köszönhetjük, hogy e’ dicső igyekezet dugába nem dőlt, hanem inkább már mindenfelé utánoztatik is. Volt szerencsém jelen lehetni illy estélyen, ’s végén csak azt sajnálhatom, hogy már vége van. — Egy kis megjegyzést bátorkodom azonban tenni az illetőknek, hogy t. i. különben igen szeretetre méltó kis magzatjaik eviczkélése helyett a’ zongorán , inkább a’ szebb darabok ismételtetnének, mert hiába , csak nem vagyunk mi mindnyájan édesen szerető anyák. A’ társalgás kivétel nélkül magyar nyelven folyt, ’s lehetett a’ művészileg betanult darabok után a' legnépszerűbb magyar dalokat a’ legcsókratermettebb szájacskákról hallani; még most is hallom belsőmben ama kellemes hangokat, ’s látom azon fekete szépségnek haragosan villogó szemeit. — Casinónk tagjait tegnap választék; sok vita volt, vájjon a’ törvények kinyomattassanak-e? de K. úr azon megjegyzése, hogyha eddig elvoltunk, ezután is ellehetünk írottakkal, az indítvány megbukott. — Végre teljes hatalmat adok J. szerkesztő úrnak törülni vagy változtatni levelemben a’ mit vagy a’ mint önnek tetszik, vagy még pogácsát is süttethet rajta három királyok napján , mikhez előre is a’ legjobb étvágyat kivánom én és a’ másik. I.EGERSZEG, január 2-án 1848. Az új év hozzánk is megérkezett, mint mindenüvé, hol Christus óta számlálják az éveket. És ez új évben a’ levelezés kezdeményezését vajh’ milly magasztos gyönyör, nem tömérdek, a’ nyilvánosság’ sújtó korbácsát érdemlő tények és dolgok ostorozásával nyitni meg, hanem a’ követendő példa mintaképéül, egy a’ nép és polgári rend fölvilágulását ’s boldogítását égből földre szállt nemzőként védő ’s pártoló , mindenütt a’ jó tett magas eszményeként ragyogó jellemről szólhatni. E’ jellem és jó tett a’ amígy gr. Batthyány Károlyné valódilag nemes lelkületének nyilatkozata. Hogy egyszerűen szóljunk, a’ tisztelt grófnő az ide való kisdedovó intézetnek, mellynek lételét leginkább I. Osterhueber József úr, előkelőbb táblabiráink egyik világos fejű ’s tiszta szivű tagja segíti ki a’ kegyes óhajtások köréből , a’ szegényebb sorsú kisdedek számára több teljes öltözeteket kegyeskedett küldeni. E’ sorok írója jól tudja, hogy olly magasztos jellem, mint a’ mélyen tisztelt grófnő is, jó tetteinek üdvözítő jutalmát leginkább az édes öntudatban élvezi; ’s a’ tényt csak másoknak követendő mintául említé. — Nem lehet hallgatással mellőznöm Boér Ignácz urat sem, ki az intézetnek ernyedetlen buzgalmú ’s valóban hivatásteljes vezetője. Ugyanis azon siker és fényes eredmény, mit rövid időn is előidézni képes volt, legjobban meggyőzi a’ sötét agyút is az óvodák végtelenül üdvös hatásáról’s hasznos működéséről. — Van egy vidéki fiók árnyékszínházunk és fiók Zrinyi-kávéházunk is. Az elsőben jelenleg a’ sivár tél szele üvölt rémes daljátékot, a’ másikban pedig mindenféle szinzetű embercsoport játsza az élet comédiáját, sokszor azonban tragicai jelenetek is fejlődnek e’kávéháznak csúfolt csárdában,’s illyenkor a’, szereplők elkezdik egymást gazemberezni , pofozni, gyertyatartókkal ’s egyéb kézbefoghatókkal agyba kőbe verni. Épen Sylvester élén is történt illy Szörnyen mulattató tragi-comédia, mikor is H. K.-t H. P.-t, ki különben egy derék gentleman of the night előszó gyanánt fölpofozta , folytatólag egy tetemes, fidibussal telt rézgyertyatartóval — mint róka a’ baromfit — üldözni kezdette, ’s végre, midőn a’ derék gentleman-t az erélyesség satyrája, a’ jóakaratú kávés sok másokkal egyetemben megkötözni akarta, az éjdös az egész nyúlbátorságú sereget egymaga megszalasztotta; egyébiránt a’ pomum Eridis holmi kártyahistóriából keletkezett. — Szépeink há-