Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-21 / 23. szám
„Nevem Flota Gyula, nem vagyok ugyan Ovid, de magyar költő igen, nem vitetem ugyan ollyan helyre, hol ágyú- és puskalövést nem hallani; de Pestre elvihetem, hol szamárvonítást hallhatunk nagy mennyiségben — ajándékozzon meg Lesbia kezével és szivével, legyen ön Tusculanumom, hová viszszavonhassam magamat majd akkoron , midőn benn a’ városban harez lészen és háború, ’s midőn az ágyúk és puskák dörgése felűlemelkedendik a’ szamárvonítások költői hangjain.“ ,Nemeskeblü Flora, foghatja-e önt boldogíthatni Lesbia?4 ,,Ha valaha, most igen. Esküszöm minden vélem rokon instrumentumra, hogy boldoggá teszesz Lesbia!“ Crico Lesbia felállott, jobb kezét jobb kezembe téve, megcsókolta homlokomat, és Shakespeare hangon mondá: Legyen! Másnap korán reggel indultunk Pest felé. Esti 6 órakor már látogatójegyeket mentem nyomatni. Száz darabon ez állott : Flota Gyula. Száz darabon : Flota Gyula és Flota Lesbia. Száz darabon: Flota Gyuláné, született Hofentrag Lesbia. Három egész napon keresztül nyugodt volt Pest, — ’s én a’ béke, azaz: Lesbia csendes ölében, tökéletesen kapacitáltam magamat, hogy mennyországról azon állítása a’ papoknak, mintha az a’ más világon találtatnék —satyra. Egy reggel azzal ébred fel Lesbia, hogy álmában furcsa dolgokat szemlélt: Zevcsének a’ szabó felakasztotta magát. A’ gr. Károlyi György házáról a’ czímer leesett. Karácsonyi Guidoról a’ szinházban bizonyos nyuszprémes asszonyság igy nyilatkozott: Peknyi Chlapecz. A’ forradalmi csarnok levegőbe röpíteték. Nem sokat adok az efféle álmokra, de nem Lesbia ez időben még meglehetősen magnetisáltaték, azért előre épen úgy beláthatott egyetmást, mint Illés vagy Habakok. Déltájban épen az ablakunk alatt pisztoly lövés történt, letekintek az ablakon , nagyszámmal állottak Digies nevű csizmadiamester szomszédunk körül, ki nyakravaló nélkül — ad normám Fleurgus O’Connor — ekkép nyilatkozott. ..Polgártársak! A’ muszka Budakeszinél van, vagy akarom mondani, Gödöllőnél , Platowszky, vagy dehogy Platotvszky, csak Platow vezérlete alatt 40,000 ember és 150 ágyúval. — ölni nem ölnek, de annál jobban rabolnak és pusztítanak — és a’ mi legrettenetesebb, leányainkat eskü nélkül teszik nejeikké. Ne hagyjuk ezt polgártársak, nyomjunk közibök, vagyunk elegen. Azért rajta! rajta! rajt................. (Éljen, éljen, éljen) fegyverre! fegyverre! Néhány percz alatt mindenfelé harangoztak, bőgtek mint vadállatok, szaladgáltak az utczákon, sőt már egy zongora is repült a’ harmadik emeletbül barikadnak. Én mozdulatlanul bámultam egy ideig. Lesbia némán és halványan játszott fitteivel, teste a’ szobámban volt Pesten, de lelke Virgiliussal conversált a’ calabriai mezőkön. Két epocha jutott azonnal eszembe: a’ migratio gentium, ’s a’ romantica. Bérkocsit kiálték — míg a’ dolgok jobbra fordulnak, czélszerű leend Lesbiával a’ Zúgligetbe rándulnom, ott talán lelke is visszatér és csakugyan elhiszi, hogy Calabriában van. Annyi nép tolongott az utczán, hogy alig bírtam Lesbiát a’ kocsiba feltolni, de mellé erőszakkal még más három nő is felkapaszkodott, elhatározottan állitván, hogy vagy akarom vagy nem velem szöknek. Az uri utéza sarkon már a’ communismus járta — bérkocsisom megállították, egy lovát kifogták, sőt rettenetes még ideában is egy nőt is kiszállítottak mellőlem. Váltig kiabáltam, hogy testvéreim haszontalanul nyershangon feleltek vissza, hogy communismus idejében a testvérekből is elég egy.