Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-03-19 / 12. szám
Bátraink előtt halálom Majd mint vonzó példa áll . • . . Én betöltőm esküvésem .... Végszavam: szabad halál!“ 367 Neki szegzé kebelének ’S elsütötte fegyverét, ’S ez szivéből kiszakítá Életének gyökerét. Petőfi Sándor A’ TUDÓS MACSKÁJA. Érzékeny románcz. Nagy lett volna a’ tudósnak Az ő tudománya , De mi haszna, ha kevés volt A’ vágott dohánya. Könyvet irt a’ bölcseségről ’S hajh na! Akkor esett ez a’ bolond História rajta. Nem szeretett ez a’ tudós Semmit a’ világon , Járt legyen bár földön, égen, Két avagy négy lábon. De a’ kendermagos cziczát ’S hajh na! Éktelenül megszerette, Csakhogy fel nem falta. Szolgája is volt; — a’ háznak Ez viselte gondját, Hogy ne keljen lába és a’ Szelek el ne hordják. Hű cseléd volt féligmeddig ’S hajd na! Koplalás jön este reggel “ Bőséges jutalma. Máskülönben ment a’ dolga A’ kedves cziczának: A’ reggelin gazdájával Ketten osztozának. Búsan nézte ezt a’ szolga ’S hajh na! Fél zsemlére, pohár tejre Nagyokat sohajta. Mert tudósunk a’ magáét Ha felreggelizte, A’ cziczának adni felét Lön a’ szolga tiszte. Uriásan élt a’ macska ’S hajh na! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta. .,Hé . . ! izé . . . mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag.“ — „Jaj uram , hát a’ sok éhség —’S hajh na! Kétszereznék csak a’ tartást, Ha lábra nem kapna.“ ’S az napságtól izeze tél járt, Kapott egész zsemlét: A’ tudós csak teste várta, Hogyha nekitelnék. De a’ macska nem üdült fel ’S hajh na! Elfogyott a’ fogyó holddal, Sarlónak hajolva. Kendermagos szegény czicza! Nyavalyába esvén Fölvette a’ néhai nevet Egy szép őszi estén. „Átszellemült kedves állat ! ’S hajh na! Falatom megosztám vele, Mégis meg van halva.“ „Mi tagadás“ mond a’ szolga ,,A’ cziczus nem vétett: É nevém meg reggelenként Érte az ebédet. Mondtam , menjen egerészni, ’S hajh na! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra.“ Nagy lett volna a’ tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A’ vágott dohánya. Könyvet irt a’ bölcseségről ’S hajd na! Ilyen apró dőreségek Sokszor estek rajta. Arany Jáno