Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-03-19 / 12. szám

378 Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak , Szolgaföldben nem nyughatnak. A’ magyarok istenére Esküszünk , Esküszünk , hogy rabok tovább Nem leszünk. E’ proclamatio minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a’ nép ’s kinyilatkoztatá , hogy azt saját manifestumául fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lépe fel ’s ezen honfidalt szavalá el a’ nép között: Talpra magyar, hí a’ haza! Itt az idő , most vagy soha ! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a’ kérdés, válaszszatok! — A’ magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Fényesebb a’ láncznál a’ kard, Jobban ékesíti a’ kart , És mi mégis lánczot hordtunk ! Ide veled, régi kardunk ! A’ magyarok istenére Esküszünk , Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Sehonnai bitang ember , Ki most, ha kell, halni mer, Kinek drágább rongyélete, Mint a’ haza becsülete. A’ magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. A’ vers utósorait dörögve esküdte utána a’ nép ’s innét ment egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni; először az orvosi kar csatlakozott hozzá, azután a’ mérnöki, legvégül a’ jogászi; egyedül ezen kar tanára szegült ellene a’ nemzet akaratának, senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál hítta fel közgyű­lésre a’ tanuló ifjúságot ’s az egy akarattal követte a’ vezéreket; künn az egye­temi piacz közepén , már ekkor túláradt néptömeg közepett adá elő Vidács P., mikép gátoltatott az egyetemi fiatalság e’ mozgalmakbani részvételtől, tanáraik milly kicsinységes fenyegetődzésekkel akarták a’ meggyuladt lángokat elolto­­gatni. Mondá, hogy megötödöltetéssel fenyegettetének. Általános kaczaj és zúgás. Ekkor a’ nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyílt piaczon felolvasó a’ proclamatiót, ’s Petőfi elszavalá fentebbi dalát, mellynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a’ nép a’ proclamatio első pontját, a’ sajtószabad­ságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájára menvén, hová a’ rend és béke fentartása tekintetéből választmányi tagokat Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a’ nyomdatulajdonost felszólítandók , hogy ki­­vánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem vártával a’ kikiáltott tizenkét pontú programmot ’s Petőfi felolvasott költeményét censura nél­kül kinyomatni? A’ nyomdatulajdonos engedett ’s a’ kívánt iratok rög­tön németre is lefordítva néhány pillanat múlva a’ gyors sajtó alól ezerével kerültek elő, mellynek példányai egész délig osztattak ki a’ szakadó eső daczára szüntelen gyülekező közönségnek. E’ közben többen kezdtek szónokolni a’ nép­hez. Szólt Irinyi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, Vidács, Jókai ’s néhányan németül is, mi annak manifestuma, hogy ez ügyet idegen­ajkú polgártársaink is fölkarolták. A’ déli harangszó egy óráig félbenszakasz­­totta a’ mozgalmakat, ’s ekkor gyülekezethelyül a’ nemzeti museum tere tüze­ A’ magyar nép megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez, Mit rá kentek a’ századok, Lemossuk a’ gyalázatot. A’ magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk , hogy rabok tovább Nem leszünk. Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A’ magyarok istenére Esküszünk , Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk.

Next