Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-03-26 / 14. szám

404 De nem juthat-e eszünkbe, hogy a’ közös hólepel annnyi millió világ éltét gyilkolja meg ? Egy szint borít az egész vidékre, de ez a’ dermetegség, a’ halál fagyos szine. Millió élet elfojtatik egy idegen ezél miatt ? És mi e’ ezél? „Lebilincselni a’ természetet a’ dermetegség rideg lánczaival, az életre ráborítani a’ halál leplét, meggátolni a’ működő természet szép mozgalmát és sírbolttá változtatni az élet csarnokát.“ Illyen az egyszinüség, mellyet a’ tekintély rideg korszaka előidéz! VII. A’ tekintély korszaka tehát az állam végczélja nem lehet. Ez a’ nemzetélet gyermekkora. A’ tekintély kormánya addig szükséges, míg a’ nemzet önérzetre nem jut. A’ gyermekre ruhát kell adni. De ebből nem sokára kinövend, ’s akkor szélesebb öltönyre lesz szüksége. Ha pedig a’ gyermekruhát vasból csináltatjuk, ’s rá lakatoljuk a’ kisdedre, hogy azt soha le ne vethesse, akkor gyilkosai levénk a’ kezünkre bízott ifjúnak. Mert a’ test e’ szűk vasöltönyben soha szabadon ki nem fejlődhetik. A’ gyemek összetörpül e’ rideg vasruhában, ’s megöregszik, mielőtt szabadon felnevekedett volna! Vasvári Pál. (Folytatjuk.) KÉPEK A’ PESTI FORRADALOMBÓL MARTIUS 15-kén. Korán reggel tudtomra esik, hogy a’ bécsi véres események kebellázító, magyarszégyenítő hírére Petőfi Sándor és Jókai Mór barátim Vasvárival és Bulyovszkival rögtön elhatárzák a’ cselekvés csatamezejére gyorsan kilépni. Programmot írtak tehát rögtön, mellynek kivonatai forradalmilag legyenek kivivandók. Legelőbb is elindultak erőt szerezni, azután egy nyomdát megrohanni, ’s a’ programmot néphatalommal kinyomatni. Én futok fölkeresésökre. Az iskola felé látom a’ népet hullámzani, ’s arra tartok; ’s a’ mart. 15-iki téren csakugyan nagyszámú rivalgó sokaságot találok, melly mindig növekszik: kérdezem, mi történik itt ? ’s azt felelék, hogy az ifjúságot szabadítják iskoláikból, hol tanítóik börtönözve tartják, megtiltván nekiek kicsapási büntetés alatt csoportozni ’s politizálni. — Nehány perez múlva Jókai az ifjak vállain kiemelkedik a’sokaságból, a’ programmot felolvassa, melly a’ nemzet kivánatát adja elő , reá mutat az isten szabadító kezére, melly a’ népek felett szemlátomást kiterjeszkedik, tolmácsolja szózatát az időnek. A’ lelkesedés rémítő rivalgásával viszhangoztatik a’ sokaság ajki-